Twentyseven

Sziasztok! :) Meghoztam az új részt, igyekeztem sietni. Nem tudom, hogy mennyire lett jó, azt majd ti eldöntitek. :)
Már sokszor írtam, de azért megint kiírom, hogy mindenkit sok szeretettel várok/várunk a Facebook csoportba. Én nagyon szeretem, mindenki nagyon aranyos, jó fej... Szóval mindenki jöjjön, mert én nagyn szeretem. ^^
Jó olvasást!
xx, Kikiih <3

Annyira nem vészes

/Zayn szemszöge/

Reggel amikor felébredtem, nem éreztem magam előtt Emily testének melegét, karommal nem is őt öleltem, pusztán egy párnát. Kinyújtattam a jobb karom és tapogatni kezdtem, de ujjaim csak a lepedő gyűrődéseit markolták. Azonnal kipattantak a szemeim és akkor már teljesen megbizonyosodtak róla, hogy Ems nincs itt.
Azonnal felpattantam és elindultam megkeresni.
Először a fürdőbe kopogtam be. Semmi válasz. Benyitottam, az egész üres. Továbbmentem, lerobogtam és a lépcsőn. A nappaliban sem volt, ezért a konyhába mentem.
Teljesen ledöbbentem amikor megláttam, hogy egy serpenyő felett állva sütöget. Felém kapta a fejét és halványan elmosolyodott.
- Jó reggelt! Nincs még korán? - kérdezte.
- Na és neked? - mosolyodtam el féloldalasan, miközben csekkoltam az órát. Reggel fél hét volt. A háta mögé léptem és átkaroltam a derekát. - Mit csinálsz?
- Szív alakú palacsintát reggelire - felelte.
- Mégis minek? - ráncoltam a szemöldököm. - A sima nem jó?
- Nem, mert... Mert bocsánatot akarok kérni mindenkitől a tegnapiért - magyarázta, és megfordította az éppen sülő palacsintát.
- Itt nem neked kell bocsánatot kérned. És egy bocsánatkérés itt egyáltalán nem elég.
- De miattam veszekedtetek - mondta. - Hallottam és... És olyan rosszul esik.
A vállára támasztottam az állam és figyeltem, ahogyan ügyködik. Az éppen sülő palacsintát lecsúsztatta a serpenyőről, és a többire helyezte, amik már kisültek, majd újat szedett a serpenyőbe.
- Ez nem is szív alakú - jöttem rá.
- Majd az lesz, ha olyanra szabdalom - forgatta a szemeit.
- Ja - esett le a dolog. - Visszatérve. Nem neked kell itt rosszul esnie bárminek. Összességében én csesztem el. Én voltam az aki lefektetett, én vallottam be mindent tegnap, és én vagyok az aki... Aki beléd szeretett.
- Én pedig a lány vagyok, aki mindezt hagyta, ahogyan azt is, hogy teljesen elvarázsolj, és... szerelmes lettem - vonta meg a vállát. - Mindketten benne vagyunk. Nyakig.
- De Harry nem ezt érdemelte...
- Az teljességgel az én hibám - mondta. - Nem is éreztem iránta semmit... Vagyis... Persze, vonzódtam hozzá, de az érzéseim közel sem voltak olyanok, mint irántad. Ha fordítva lett volna a dolog... Téged biztosan nem csaltalak volna meg Harryvel.
- Most nem tudom, hogy ennek örüljek, vagy ne - vallottam be.
- Még szép, hogy örülsz neki - nevetett fel halványan.
- Szeretlek - szorítottam magamhoz kicsit szorosabban. Egy puszit nyomtam a nyakára, mire éreztem, hogy kirázza a hideg. Elmosolyodtam, bár nem látta, mert úgy koncentrált a palacsintákra. Figyeltem, ahogyan teljesen rutinosan önti ki, helyezi át. Biztosan nem először csinálta.
Egy idő után, körülbelül az utolsó palacsintánál megakadt a szemem, a csuklóján, amivel a serpenyőt fogta. Kissé piros volt, és be is volt dagadva.
- Ez is tegnap...? - kérdeztem rá óvatosan.
- Ühüm - bólintott csendesen. Pontosan tudta, hogy mi felől érdeklődöm.
- Nagyon fáj?
- Nem.
Óvatosan végigsimítottam a karján, majd amikor a csuklójához értem, éreztem, hogy kissé megfeszül, de más jelét a fájdalomnak nem mutatta. Kicsit megszorítottam, mire már felszisszent. Azonnal elengedtem, és kezemet visszatettem a derekára.
- Ez az ember nem normális - ráztam meg a fejem.
- Annyira nem vészes - mondta, miközben elzárta a gázt.
- Nem vészes?! - kérdeztem, miközben Emily kimászott az ölelésemből és nekidőlt a pultnak, szemben állva velem. - Ems, láttad már a kezedet? Leülni se tudtál. Az egész combod tiszta folt, és a harapásnyom a hasadon... Ez neked komolyan nem vészes?!
Emily csak lehajtotta a fejét és a száját harapdálva meredt a padló egy pontjára. Arcán tisztán látszott, hogy próbálja visszatartani a sírást, egész testtartása olyan védtelennek és ijedtnek tűnt.
És akkor nekem lesett a dolog, amitől az ajkaim szétnyíltak és hirtelen nem is tudtam, hogy mit mondjak.
- Ugye nem ez volt az első alkalom, hogy... - kérdeztem óvatosan, nagyot nyelve.
Válaszképpen csak megrázta a fejét. Ajkai összepréselődtek, szemét lehunyta, és kicsúszott egy könnycsepp.
Azonnal magamhoz öleltem, és olyan szorosan tartottam, ahogy csak tudtam. Halkan szipogott a pólómba, én pedig megnyugtatólag a hátát simogattam.
- Semmi baj Kicsim - suttogtam. - Vége van. Vetted? Vége van. Nem hagyom, hogy bárki is bántson. Megvédelek. Bárkitől.
Ujjai lassan eleresztették a pólómat, amit eddig szorított, majd kezeit átbujtatva a karom alatt, belekapaszkodott a hátamba és görcsösen húzott magához.
- Nem lesz semmi baj - nyugtattam tovább. - Itt vagyok. Nagyon szeretlek.
Rövidesen lecsillapodott, a könnyei is elálltak. Kissé zihálva, elemelte az arcát a vállamról, és kissé piros, könnyes szemeivel pislogott rám.
- Úgy sajnálom - suttogtam.
- Mégis mit? - kérdeztem kedvesen.
- Hogy mindent rád zúdítottam - felelte, majd zavartan a füle mögé tűrt egy tincset. - Hivatalosan két napja vagyunk együtt, de te már az összes szívfájdalmamat tudod és én nem akarom, hogy ez teher legyen ne...
Hogy elhallgattassam megcsókoltam. Kissé megilletődött, de puha ajkait az enyémekre nyomta és visszacsókolt. Szorosabbra fogtam a derekát, miközben ő belekapaszkodott a nyakamba, és kissé lábujjhegyre állt. Nyelvemmel óvatosan ízlelgettem az ajkait, nem mertem rögtön bekebelezni. Féltem, hogy megijedt volna, ám szinte azonnal megadta az engedélyt, és nyelvemet áthelyeztem a szájába.
Lassan, tudatosan ízlelgettem Emily nyelvét, ami néhány másodperc múlva válaszolt, és összekeveredett az enyémmel.
Minél közelebb akartam tudni magamhoz, minél nagyobb biztonságba akartam helyezni, így olyan szorosan szorítottam, hogy majdnem szétroppant a karjaimban, így enyhítettem kicsit.
Akármeddig ellettem volna így, ha egy köhintés nem szakít félbe minket. Elváltam Emily ajkaitól, és csekkoltam a vendégünket.
Ott állt, kócos göndör hajjal, fekete mackónadrágban és természetesen póló hiányában.

/Emily szemszöge/ 

Azonnal elvörösödtem a félmeztelen Harry láttán, és Zayn vállába fúrtam a fejem, hogy takarjam a lányos zavaromat. Hallottam, ahogy felkuncog, majd megszólalt.
- Bocs ha megzavartam valamit... - mondta, majd a hűtőhöz lépkedett. - Vagy várjunk... Az nem te voltál Zayn?
- Harry... - sziszegte Zayn, én pedig oldalra sandítottam Harryre, aki a hűtőben kotorászott . - Kérlek ne.
- Én is mondhattam volna - vont vállat, majd kivett egy doboz narancslevet, letekerte a kupakot és beleivott.
- Komolyan ne - szólt kissé erélyesebben. - Senkinek nincs szüksége erre.
- Ez mi? - bökött Harry az általam készített reggelire.
- Palacsinta - feleltem vékony hangon, miközben még mindig nem mertem Harryre nézni.

- De cuki, már együtt is sütögettek? - mosolyodott el nyájasan.
- Ems csinálta - mondta Zayn.
- Nyilván a zúzódott kezével, ugye? - vonta fel a fél szemöldökét, én pedig kérdőn felemeltem a fejem Zayn válláról. Harry a másik oldalamon állt, hogy látta a kezem, ha...? - Már tegnap kiszúrtam - magyarázta. - Talán be kéne kötni.
- Nem kell, jól vagyok - bizonygattam, majd elengedtem Zaynt és picit hátrébb léptem.
- Pedig nem úgy néz ki - mondta, majd becsukta a hűtőt és a narancslével a kezében közelebb jött. - Én csak azt akarom, hogy jól legyél - mondta, zöld szemeit mélyen az enyémekbe fúrva.
Mintha lenyeltem volna a nyelvemet, egy szó nem jött ki a számon. Megilletődve bólintottam és lehajtottam a fejemet. Harry nyomott egy puszit az arcomra, majd elindult az ajtó felé. Felpillantottam és csak annyit láttam, hogy amíg távozik folyamatosan hátrafelé van a feje, farkasszemet nézve Zaynnel.
Aucs.
- Bocs... Izé... Harrynek gyakran vannak... féltékenységi rohamai? - kereste a megfelelő szót.
- Ez legyen a legkevesebb - sóhajtottam, majd kibontakoztam az ölelésből. - Most megcsinálom a palacsintákat, aztán... aztán szerintem haza megyek.
- Nyugodtan maradhatsz - mondta azonnal.
- Tudom, de Ben holnap utazik, én pedig megígértem neki, hogy tízre átmegyek és segítek neki összepakolni. Együtt töltjük az utolsó napot, amíg lehet - húztam keserű mosolyra a számat.
- Értem - bólintott. - De biztos, hogy tudsz majd így pakolni?
- Nem egy ágyat fogok cipelni. Kanalak, CD-k és ilyenek.
- Van rá valami krémed? - kérdezte.
- Mármint melyik testrészemre? - nevettem el magam.
- A kezedre. De ha gondolod máshol és bekenlek - lépett oda és a csípőmnél fogva magához húzott.
- Várjunk vele egy kicsit, jó? - mosolyogtam szélesen és megcsókoltam.
- Na figyelj, nekem van ilyen gyulladáscsökkentő kenőcsöm, azzal bekenjük és bekötöm, jó? - engedett el.
- Oké Apu - bólogattam, majd egy kés után kezdett kutatni.
Amíg ő felment az emeletre én megigazítottam a palacsintákat és miután fejben megterveztem enyhén kinyújtott nyelvvel, koncentrálva szívecske formájúra szabdaltam egyszerre mind a húszat.
Elővettem három kis tálat, az egyikbe Nutellát tettem, a másikba kakaóport, a harmadikba pedig eperdzsemet. Mindegyikbe tettem egy kiskanalat, és majd válogatnak, hogy ki miből kér. Szépen megterítettem - szerintem még életükben nem ettek ennél az asztalnál -, majd egy kannába öntöttem narancslevet, egy másikba pedig vizet. Teát nem tudtam főzni, mert mire ezek felébrednek, kihűl az egész.
Pont azon gondolkodtam, hogy már csak egy vékony vázába helyezett rózsa kéne (bár ez sehol nem jöhetett volna össze, mert szerintem ez a ház még életében nem látott vázát, valamint ilyenkor már nem nyílik rózsa), amikor Zayn visszatért. Egy kenőcs volt a kezében és egy tekercs fásli.
- Te aztán kitettél magadért - bólogatott, amint észrevette a terítéket.
- Á, semmiség - legyintettem.
- Semmiség? Honnan szedted ezeket a tányérokat? - vette óvatosan a kezébe, az egyik hófehér tányért.
- A szekrényből - mutattam a hátam mögé.
- Életemben nem láttam - röhögött fel, miközben kihúzta a székét.
- Viccelsz - mondtam, miközben közelebb sétáltam hozzá.
- Komolyan - nevetett, majd kinyújtotta a karját és finoman az ölébe húzott. Ez nagyon édes volt, csak szinte azonnal felszisszentem, ahogy szétnyitottam a lábaimat. - Jajj, ne haragudj - kért bocsánatot rögtön és segített áthelyezkedni. Végül hasonló pózban találtam magam, mint tegnap este, oldalasan ültem Zayn ölében, és így nem fájt annyira.
- Már az ölembe se tudlak ültetni anélkül... Ez a barom - rázta a fejét, de én csak finoman átkaroltam a nyakát és nyomtam az arcára egy puszit.
- Ne félj Zayn - nyugtattam. - Jól leszek. Ígérem - bizonygattam és a vállára hajtottam a fejem.
Óvatosan megfogta a kezem és jobban szemügyre vette. Nyomott egy kis kenőcsöt a jobb kezébe és finoman masszírozni kezdte a bőrömet. Először felszisszentem, de rövidesen ellazultam és nagyon jól esett a krém kissé hűvös, nyugtató hatása.
Ezután elővette a fáslit, majd amikor eleget rátekert, olló hiányában elvett egy kést az asztalról és azzal vágta el. Halványan felnevettem, majd néztem ahogy a végét eltűri. Hálaképpen pedig még egyszer megpusziltam.
- Ems?
- Igen? - pislogtam felé.
- Ne haragudj, hogy erről kérdezlek, tudom, hogy nem sok közöm van hozzá, de... Azért mégis - makogott. - Erőszakolt már meg máskor is? Mármint Josh?
- Nem, ő most először - hajtottam le a fejem.
- Hányszor... Tudod... - Aranyos volt, ahogy félve kérdezett rá a dolgokra. - Persze ha nem akarod akkor nem kell válaszolni.
- Nem olyan nagy titok ez - mosolyodtam el halványan. - Igazából ötször, vagyis ez volt a hatodik - komorodtam el. - Egy másik srác az ügynökségtől kétszer, egyszer a volt barátom, amikor részeg volt. Egyszer egy buliban is és egyszer... Egyszer tizenhat évesen egy drogos homlessz...
- Ugye nem? - ijedt meg.
- Ő vette el a szüzességem - bólintottam keserűen.
Zayn magához ölelt, miközben ismét elkezdte a hátamat simogatni a gerincem mentén. Pedig most nem is voltam olyan zaklatott, én már megszoktam ezt a tudatot... Aztán rájöttem, hogy Zayn ezzel saját magát is nyugtatja.
- Ems? - kérdezte újból.
- Igen? - húzódtam el tőle kissé.
- Az ügynökségtől... Ki volt a másik srác?
- Trent Collins.

Zayn rendes volt és hazavitt. Természetesen végig aggódott értem, leginkább akkor amikor még a hiperszuper, pihe-puha autóülésben is fájt a fenekem. De megnyugtattam, hogy lezuhanyozok, kicsit megnyugtatom a testem és minden jó lesz.
Így volt, tehát, hogy miután egy gyors - na jó, egyáltalán nem gyors - csók után elköszöntem Zayntől, azonnal a lifthez léptem, ami gyorsan felvitt az emeletünkre. Ahogy beléptem a nappaliba rögtön belebotlottam a kis családomban.
- Ems! Szia! - örült meg nekem Dylan. - Milyen volt a buli?
- Nagyon jó - erőltettem magamra egy mosolyt, majd odasétáltam hozzá és átvettem tőle egy picit Elizabethet - Mi a helyzet nagylány?
- Képzeld, átaludta az éjszakát - mesélte büszkén Ashley.
- Tényleg? - vigyorodtam el, majd visszanéztem a picire. - Ilyen jó kislány vagy? Igen?
- És, te mennyit aludtál éjszaka? - vigyorgott Dylan.
- Sokat, Jessicával nem akartunk vezetni, ezért az ő öltözőjében aludtunk a kihúzhatós kanapén - hazudtam. Mivel rosszul éreztem magam amiért egy babával a kezemben hazudtam, gyorsan visszaadtam Dylannek. Nem volt kedvem rájuk zúdítanom az újabb megerőszakolás történetemet. Az előzőeket is olyan sajnálkozva hallgatták végig, hisz ennél többet nem tudtak tenni, akármennyire is akartak. - Megyek, letusolok - mondtam inkább. - Aztán rohanok Benhez.
- Holnap költözik ugye? - húzta el a száját Ashley.
- Igen - bólintottam nagyot nyelve, és nem akartam elfogadni, hogy már csak ennyi időnk maradt kettesben.
Ahogy beléptem a zuhany alá és magamra engedtem a forró vizet egyfajta megkönnyebbülést éreztem. Eddig feszes testem kissé ellazult a lelkemről hatalmas kő esett le, az agyam leállt a gondolkodással. Csak élveztem, hogy végre egyedül vagyok, így lemosva magamról Josh összes undorító érintését, és szép lassan ismét én uraltam a testemet.
Kissé hátrébb léptem a zubogó víztömegtől és megdörzsöltem az arcomat. Felnyúltam és leemeltem a kedvenc tusfürdőmet, amiről megállapítottam, hogy rohamosan elkezdett fogni, így ideje újat venni. Kiöntöttem a tenyerembe egy kicsit a halvány narancssárga folyadékból, és ahogy a bőrömbe dörzsöltem azonnal átjárt a barack illata.
Lemostam magamról, aztán megfogtam a tusfürdőmhöz illó sampont. Nagy habcsomók terítették el a szőke hajamat, majd gyorsan leöblítettem magamról, ügyelve, hogy ne menjen a szemembe.
Elzártam a csapot és elhúztam a kabin ajtaját. Ráléptem a puha szőnyegre és leakasztottam a törülközőmet. Miközben igyekeztem szárazzá varázsolni a testemet, figyeltem magam a tükörben. Mégis mi van bennem, amiért mindez megtörténik velem? Nem is vagyok olyan húde különleges szépség.
Szőke hajam a vállam alá ér, általában vagy természetesen, hullámosan, vagy kivasalom. Kékeszöld szemem van, a hangulatomtól függő csillogással. Általában rengeteged dicsérik, de én sose értettem, hogy miért, ahogyan mindenki oda van az arcom formájáért. Az utcán annyi ilyen arcformájú lány jön szembe, amennyit csak akarnak. Az orromban már tényleg nincs semmi különleges, ezt is csak a fotósok szokták dicsérni. Természetesen, hisz néznék is, ha egyszer egy srác úgy bókolna, hogy 'Szia, szép az orrod.' Ajkaim kellőképpen teltek, amiket az általában használt rózsaszín szájfényem kiemel. Ezen kívül nem használok túl sok sminket a hétköznapokban, nekem bőven elég az amit a fotózásokon rám kennek, az én bőrömnek is szüksége van lélegzésre. Ha valami különleges alkalom van csak akkor erőltetem meg magam, egyébként csak szempillaspirált és szájfényt használok.
Testemen semmi különösebb nincs. Igaz, sportos alakom van, de szintén van vagy ezer lány, akinek hasonló formái vannak. Egyedüli büszkeségem a hasizmom, abban rengeteg munkám van, ellenben a melleimmel, amik maguktól nőttek ekkorára, semmi más közöm nem volt ahhoz, hogy ilyen méretűek lettek. Semmi bajom velük, nem túl kicsik, nem is túl nagyok. Pont jó.
Egy szó, mint száz, teljesen átlagos lány vagyok. Ha valaki megkérdezi, hogy akkor mégis, hogyan lettem én modell, ha ennyire átlagos vagyok csak annyit mondok, hogy jókor voltam jó helyen. Mert ez így is van.
Gyorsan felöltöztem, és mivel pakolni megyek, plusz a szomszédba, ráadásul Benhez, úgy döntöttem, hogy egy kopott farmert veszek fel, egy tornacipőt és egy Rolling Stones topot, amire csak rákaptam a kabátomat és már le is léptem.
A bejárati kapu nyitva volt, így könnyedén bejutottam, onnan a liftbe, ami felvitt a harmadikra. Megálltam az 29-es számú ajtó előtt és kopogtam. Aztán megint. És megint.
Mi a franc van?
Kikaptam a telefonom a zsebemből és tárcsáztam Ben számát. Az ötödik csörgésnél már kezdtem aggódni, de szerencsémre felvette.
- Igen? - Hangja rekedt volt és álmos. Én ezt nem hiszem el.
- Felébresztettelek? - Az én hangom sajnálkozó helyett inkább felháborodott volt.
- Csak egy kicsit - felelte és elásította a végét.
- Akkor ha már így felkeltél nyiss ajtót, basszus - sziszegtem, de Ben nem válaszolt. Gondolom elgondolkodott, hogy mit keresek itt.
- Te itt vagy? - kérdezte néhány másodperccel később.
- Igen! Szóval emeld a segged, és nyisd ki a rohadt ajtót! - kiáltottam és a hatás kedvéért még rá is csaptam kétszer.
Nem vártam meg a válaszát bontottam a vonalat. Körülbelül még fél percig vártam, amikor kinyílt az ajtó. Ben kócosan, összeszűkült szemekkel, félmeztelenül állt az ajtóm előtt, ami akaratlanul elfelejtette velem az összes haragomat.
- Jó reggelt! - vigyorodott el, amikor feltűnt neki, hogy a testét stírölöm.
- Szia - ráztam meg a fejem, amitől eszembe jutott, hogy éppen ki vagyok borulva. Különben is, miért mániája minden pasinak, hogy félmeztelenül aludjon? - Mégis, hogy mertél elaludni?! Én bezzeg nagy lelkesen jöttem segíteni.
- Basszus, ma pakolunk - csapott a homlokára. - Ne haragudj. Elfelejtettem.
- Hogy lehet elfelejteni, hogy holnap utazol?
- Ismersz - tárta szét a karját. - Na gyere be - invitált én pedig beljebb léptem a lakásba, ahol még nagyobb volt a rendetlenség, mint általában. Vagy csak azért gondolom így, mert ezt most el kell pakolni.
- Ez kész - ráztam meg a fejem nevetve, majd a kabátomat ráhajítottam a kanapén lévő kupacra.
- Vigyázz, nehogy azt is elvigyem - figyelmeztetett, mire elmosolyodtam. Aztán pedig elgondolkodtam.
- Hány modell van éppen a hálódban? - érdeklődtem meg, mert szinte biztos voltam benne, hogy egy lány itt aludt. Vajon ki lett az utolsó áldozat?
- Egy se - felelte, mire enyhén kikerekedtek a szemeim, így késztetést érzett rá, hogy megmagyarázza. - Mivel ez volt az utolsó alkalom, hogy mindenki együtt volt... Nem akartam elcseszni azzal, hogy úgy emlékezzenek vissza rám a modellek, mint egy dögre. Bár sokan így is így gondolják, mindegy - vont vállat mosolyogva.
- Szóval volt itt egy lány, csak már elment? - próbáltam lefordítani Ben-nyelvre.
- Nem - nevetett fel, majd nekitámaszkodott a kanapénak. - Igazából a srácok elakartak vinni valami afterpartyra, csak a fotósok, vágod. De aztán kiderült, hogy valami sztriptízbárba vittek volna, és már valami kurvát is kinéztek nekem. Így inkább hazajöttem.
- Mert? - értetlenkedtem. Minden pasi álma egy ilyen hely, egy kis ingyen kurvázással.
- Mert nem az a fajta srác vagyok aki fizetne, vagy hagyná, hogy valaki "vegyen neki" egy lányt. Persze, a csaj ezzel foglalkozik, de szerintem ez undorító - vont vállat. - Képzeld el, hány egyedül élő, gusztustalan, ötvenes pasinak a farka járhatott benne.
- Azért biztos fürdik - mondtam, miközben egyébként teljesen le voltak taglózva Ben nézeteitől.
- Amíg nem dug fel magának egy fertőtlenítővel beáztatott szappant - gondolkodott el, én pedig vizuális alkat vagyok, így kirázott a hideg. - Nem, fúj, még akkor se.
- Ez aranyos - mosolyodtam el.
- Mi? Az ötvenes hapsik? - ráncolta a homlokát.
- Nem. Az, hogy nem kurvázol meg ilyenek.
- Igazad van Ems, ez tényleg nagyon aranyos - bólogatott és láttam rajta, hogy nem érti.
- Oké hagyjuk - nevettem el magam. - Egy lánynak ezt furcsa hallani. Izé, mindegy. Menj, öltözz fel meg ilyenek és akkor kezdjünk el pakolni.
- Pólót is vegyek fel? - vigyorgott szemtelenül.
- Nem ártana - bólintottam, de akkor már Ben vészesen közeledett felém.
- Biztos? - kérdezte és kisöpörte a haját a szeméből. Nagyot nyeltem és próbáltam nem a kockáit nézni. "A legjobb barátod, ráadásul pasid van!" ismételgettem magamban.
- Biztos - bólintottam határozottan.
- Egyébként még nem is köszöntél - tetettet gondolkodást. - Se ölelés, se puszi.
- Előbb öltözz fel - néztem rá pislogás nélkül.
- Jajj már Ems, nem vagyok fertőző félmeztelenül - nevette el magát és izmos karjait körém fonta, én pedig nem tudom, hogy miért, de automatikusan megöleltem. Már a génjeimben van szerintem.. A hirtelen zavartól egy furcsa nyikkanást adtam ki magamból, amire most nagyon nem volt szükségem. - Ez meg mi volt? - röhögött.
- Mi mi volt? - kérdeztem ártatlanul.
- Ez a hang. Mint a kutyám csipogós játéka.
- Nincs is kutyád - mondtam.
- De lehetne - replikázott. - És ha lenne, akkor lenne csipogós játéka, és annak pont ugyanilyen hangja lenne.
- Oké, most már tényleg öltözz fel - próbáltam eltolni magamtól, de erősebbnek bizonyult.
- Előbb szeretnék egy puszit - kérte nyájasan.
- Hagyjál már a pusziddal - nevettem fel kínomban.
- Naa - kérlelt tovább. Mivel úgy gondoltam, hogy így előbb szabadulok, óvatosan lábujjhegyre álltam és nyomtam a borostás, szúrós arcára egy puszit.
- Borotválkozni is kéne - jegyeztem meg, miközben elengedett.
- Minek? Tudom, hogy tetszik - vigyorgott rám még egyet, majd a fürdőszoba felé vette az irányt.
- Nem is. Nem bírom, ha egy pasi szőrös. - Egyébként tényleg bejött, de mindegy. Ha ő kérdezi akkor nem. Ben csak nevetve visszafordult az ajtófélfából és rám kacsintott.
Mosolyogva megráztam a fejem, miközben azon gondolkodtam, hogy mit fogok kezdeni nélküle.
Amíg ő rohangált a fürdő és a szobája között, én felmértem a terepet. A konyhában a plafonig álltak a mosatlan edények, pedig szinte soha nem is használ edényeket.
A hálószobájában mindenhol szétdobált ruhák, a szekrényébe pedig hanyagul beszórva volt minden, már előre féltem, hogy miket találunk ott, vagy esetleg elnyelnek minket a ruhák és egy párhuzamos dimenzióba visznek minket.
Volt egy úgynevezett stúdiószobája (kötelező volt így hívni), ahol volt egy íróasztal, rajta egy asztali számítógéppel. A szoba közepén fel volt állítva egy fehér ponyva, előtte egy fényképezőgép-támasz. Szinte minden fotósnak az álma egy ilyen szoba, Ben pedig meg is valósította. Kár, hogy életében nem használta, és szerintem havonta egyszer belépett ide, azt is csak azért, hogy megnézze, hogy nem rabolták-e ki.
A nappali a szokásos állapotában volt, így unalmamban elkezdtem pakolgatni. A dohányzóasztalon és amellett egy csomó szerződés, amit szinte senki nem olvas fel csak aláír. Annyi van rajta lényegében, hogy ekkor és ekkor fotózás, valamint, hogy a lánynak mekkora lehet a dekoltázsa, a nadrág milyen rövid/hosszú lehet és egyéb hülyeségek. Én minden év végén kihajigálom ezeket, de nem tudtam, hogy Bennek mekkora szüksége van ezekre, így szépen egymásra helyeztem őket és rátettem az dohányzóasztal tetejére.
Ezután találtam vagy öt pizzás dobozt, azt behajítottam egy sarokba, amit szemétsaroknak kereszteltem. Oda kerültek az egyéb szalvéták, zsebkendők, üres kólás dobozok.
- Akkor a nappalival kezdjük? - kérdezte Ben összecsapva a tenyerét. Nem igazán öltözött ki, egy melegítőnadrág volt rajta és egy Rolling Stones póló, állítása szerint azért, hogy passzoljon a szerkónk takarítás közben. Nos, én ezt nem láttam olyan fontosnak, de ha gondolja akkor legyen.
- Aha - bólintottam. - Ide tettem a papírjaidat, az pedig ott a szemétsarok - mutattam a szoba egyik jobb sarkára.
- Vettem főnök - vigyorgott, majd munkához láttunk, ami egyenlőre annyiból állt, hogy elkezdtük dobálni a szemeteket. - Egyébként, mi történt a kezeddel? - kérdezte meg, mintha mellékes lenne.
Rá emeltem a tekintetem. Már vártam, hogy mikor fogja megkérdezni, talán eddig nem merte. Barna szemeiben látszódott az aggódás. Fogalmam se volt, hogy elmondjam-e vagy sem. Nem akarom, hogy úgy hagyjon itt, hogy félt, de hazudni se akartam neki, mert túlságosan szeretem. Így is, mostanában annyi mindent titkoltam el előle.
- Josh - sóhajtottam lehunyt szemekkel.
- Mit csinált? - kérdezte és a kezében tartott kólás fémdoboz hangos csörgéssel összelaposodott a tenyerében. Innen tudtam, hogy igenis ideges, habár a tekintetét nem látszott.
- Semmi különös - legyintettem. - Hagyjuk, inkább pakoljunk - mondtam lenyelve a könnyeimet.
Nem volt szükségem újabb sajnálatra. Ben az összes esetről tudott, habár az elsőnél még nem ismertük egymást, de a fejébe vette, hogy csak azért is megtalálja azt a csövest. Aztán sikeresen lenyugtattam, de egy hónap múlva megtörtént a buliban. Akkor tényleg elhatározta, hogy megkeresi a tagot és... És meg is találta, hisz nem túl okosan, a következő héten is ugyanazon a szórakozóhelyen bulizott. Majndem durván összeverekedtek, de egy vérző orrnál és egy Ben által felszakított szemöldöknél nem lett több. A rendőrséghez fordultunk, a srác pedig Bent is fel akarta jelenteni testi sértésért, mivel ő kezdte a bunyót. De a rendőrök szerint csak engem védett, a srác pedig szintén ütött, őt így elítélték, Bennel pedig nem volt semmi.
Trenttel más sokkal nehezebb volt a helyzet. Ott nem tudtunk nagyon mit kezdeni, sokkal inkább az ő kezében volt a hatalom. Természetesen mindent tagadott, és akkoriban még ő volt a népszerűbb, mint mi, hisz akkor még kezdők voltunk. Trent azóta is megtartotta a legnépszerűbb férfimodell címet a cégnél, míg én szépen lassan egyre jobban közeledtem a nőihez, amit talán már elértem. Mivel őt nem tudtuk sok minden hülyeség miatt feljelenteni, így Bennel egyszer munka után összeverekedtek. Ez egy nyílt titok az ügynökségnél, amiről azóta se beszél senki, de Ben és Trent azóta nemigen tartózkodtak egy helyiségben.
- Ems - kérlelt halkan, miközben látta, hogy már néhány perce figyeltem a kezemben tartott szalvétára nyomtatott logót.
Mindketten a földön guggoltunk, Ben pedig egy kicsit közelebb csúszott. Kezét óvatosan a hátamra helyezte és finoman simogatott. Szemeim könnyesek voltak, így féltem, hogyha rá nézek akkor kicsordulnak. De nem bírtam ki. Aggódva figyelt, egész teste feszült volt. Annyira nem akartam, hogy féltsen engem, hogy ne merjen itt hagyni. De a testem elárult, amiért az első könnycsepp utat tört magának, elősegítve ezzel a többit.
Nem hangos zokogás volt ez, csupán halk könnyezés. De nagyon.
Ben abban a pillanatban leült a földre és magához húzott. Óvatosan ráültem a combjára, de amikor az érintkezés fájt, még jobban sírni kezdtem. Helyezkedtem, amíg nem lett viszonylag kényelmes.
Ben szorosan tartott a karjaiban miközben nyugtatni próbált, akármilyen ideges is volt. Miután lenyugodtam elhúzódtam tőle, de kezét még mindig a derekamon tartotta. Miután letöröltem a könnyeimet óvatosan rá emeltem a tekintetem.
- Mit csinált az a seggfej? - kérdezte, tartva a választól.
- Megerőszakolt - vallottam be.
Ben egy kicsit oldalra fordította a fejét, és a fürdőszoba ajtófélfáját bámulva olyan válogatott káromkodást hadart el, amit már nagyon rég hallottam. Szorosan hozzábújtam és úgy éreztem, hogy nem akartam elengedni. Ben ismét visszanézett rám, majd óvatosan hátratűrte a szőke tincseimet.
- Ne aggódj - mondta. - Most már nem lesz semmi baj. Itt biztonságban vagy.
Aprót bólintottam, majd lehunytam a szemem és igyekeztem lenyugodni. Miután nekem sikerült arra került a sor, hogy Bent lenyugtassam, akinek az agykerekeinek ideges kattogását szinte hallottam végig.
- Ben, ne idegeskedj - emeltem el a karomat a hátáról és inkább a nyaka köré fontam. - Majd megoldom. Szólok Phillnek, vagy valakinek.
- Phill valószínűleg annyit fog segíteni, mint anno - mondta idegesen.
- Ő ebbe nem szólhat bele - próbáltam védeni a főnököm. - Akkor... Itt van Zayn.
- Tudja? - kérdezte.
- Igen, tegnap rögtön hozzájuk rohantam...
- Ems, ugye ez nem a bulin volt? - kérdezte fájdalmasan, holott jól tudta a válaszom.
- De - hajtottam le a fejem.
- Akkor miért nem hozzám jöttél? Még el is kaptam volna a barmot!
- Mert nem akartam, hogy rólam szóljon a búcsúbulid - emeltem rá a könnyáztatta tekintetem. - És... Felkavart ami előtte volt.
- Ami előtte volt...? - kérdezett vissza, aztán leesett neki a dolog.
- Az - bólintottam.
- Ems... Azt hiszem, ezt meg kéne beszélnünk, ahelyett, hogy mindig elfelejtenénk.
- Biztos? - pislogtam.
- Figyelj - kezdett bele. - Itt nincs szó semmi rosszról. Ugyanúgy te vagy a legjobb barátom, ahogy én is neked. Ez így oké. De te csaj vagy, én pedig pasi. És a pasik hajlamosak néha megfeledkezni a dolgokról és a farkukkal gondolkodni, és mivel én is pasi vagyok, ezért velem is előfordulhat. Néha a lányok... Fogalmam sincs, hogy működtök pontosan, teljesen kiszámíthatatlan. De biztos ti is gondolkodtok néha azzal ami odalent van, és ennyi. Te egy jó csaj vagy, és azt hiszem én is bejövős típus vagyok a lányoknál. Kicsit megzavarodtunk, de pont időben leálltunk. Ez az egész nem jelentett semmit.
- Nem jelentett semmit - mosolyodtam el a megkönnyebbüléstől. Ismét megöleltem és nyomtam egy puszit a most már borotvált arcára.
- Ugye a csávód képes lesz elintézni Josht?
- Azt hiszem - mondtam.
- Azért én szeretnék beszélni vele.
- Joshhal?
- Nem, a csávóddal. Ki ez? Zayn...
- Malik - feleltem, kissé furcsállva, hogy mégis mit akarhat tőle.