Eight

Sziasztok!:)) Nagyon boldog vagyok, hihetetlenül köszönöm a 21 feliratkozást, és az előző részhez érkezett kommenteket. Remélem most se fogtok csalódnini, valamint haragudni se, amiért a történet vége egy kicsit függő lett. :'DD Kommentbe jöhetnek a tippek ;dd
Jó olvasást, xx <3

Nem szeretem a meglepetéseket

Szomorúan, kissé csalódottan léptem ki a nővéremmel a kórház ajtaján. Apánál semmi változás nem történt, még csak fel sem ismert minket. Minden egyes nappal egyre nehezebb a harc, de csak azért sem adjuk fel. Az orvosok nem látnak sok esélyt a gyógyulásra, de minden tőlük telhetőt megtesznek.
- Szerinted mikor érünk el haladást? - kérdezte sóhajtva Ashley, miközben bekötötte magát.
- Fogalmam sincs - ráztam meg a fejem szomorúan, majd megigazítottam a biztonsági övemet. - Csak reménykedni tudunk.
A nővérem csendben bólintott, majd az ablakon kibámulva elmerült a csöpörgő esőben. A kórháztól körülbelül fél óra volt az út hazáig, így ott kidobtam Asht és onnan mentem vissza a melóba. A hatalmas parkolóban elhajtottam a saját helyemig, majd leállítottam a motort.
A liftben egyedül utaztam, de amikor kiléptem, rögtön éreztem a pezsgést ami körülvett. Első utam rögtön Lanához és Bethez vezetett, akik rögtön kezelésbe vették a külsőmet. Szerencsére ma már csak egy fotózásom volt, szóval egy közepesen laza napnak lehet nevezni.
- Köszönöm, ismét fantasztikus lett - néztem bele mosolyogva a tükörbe, és egy kicsit hátrasöpörtem a hajam.
- Ne nyúlj hozzá - mondta tagoltan Beth. - Nem két percig szenvedtem rajta - uh, azt hiszem kicsit felhúztam.
Jobbnak láttam lelépni, mielőtt még Beth leszedi a fejemet. Elköszöntem a lányoktól és elindultam Tomhoz. Már az út felénél voltam, amikor megcsörrent a telefonom, és Amelia Lily hangosan énekelni kezdett. A készülék Harry nevét írta ki. Vártam egy kicsit, és csak utána vettem fel.
- Igen? - szóltam bele hidegen.
- Szia Ems, itt Harry - köszönt a telefonba.
- Hello.
- Figyelj, tudom, hogy valamiért berágtál rám... - kezdte.
- Jól tudod - morogtam az orrom alatt, és reméltem, hogy hallja a vonal túlsó végén.
- És szeretném jóvátenni - most vagy tényleg nem hallotta, vagy nem vett róla tudomást. - Ráérsz ma este?
- Mire is? - ráncoltam a szemöldököm.
- Arra gondoltam, hogy elmehetnénk egy igazi randira - magyarázta. - Benne vagy? Nyolcra érted mennék.
- Pontosan hova is mennénk? - kérdeztem meg ezt a szerintem fontos információt, amit elfelejtett megemlíteni.
- Meglepetés - felelte titokzatosan.
- Nem szeretem a meglepetéseket - közöltem.
- Pedig most nem menekülhetsz előle - nevetett fel egy kicsit. Akaratlanul is elmosolyodtam, ahogy elképzeltem a látványát. - Szóval, benne vagy? ... Emily figyelsz?
- Ja persze ne haragudj, csak gondolkodtam - köhintettem gyorsan elkergetve a rózsaszín felhőket. - Azt hiszem a nyolc óra megfelel.
- Akkor nyolcra ott vagyok - felelte, és hallottam a hangjában, hogy most már sokkal magabiztosabb, mint az elején.
- Rendben, de most le kell tennem - mondtam, mert idő közben megérkeztem Tomhoz.
- Akkor este - köszönt el. - Hello
- Este - mosolyodtam el halványan, majd kinyomtam a telefont.
Amint beléptem Tom ajtaján meg se lepődtem a látványon. A stylistom egy halom ruha között élte az életét, azt hiszem ez neki a második legfontosabb dolog a levegő után. Na jó talán a harmadik, mert vízre is szüksége van. Oké, elég a hasonlatokból, térjünk a lényegre.
Tom szobája úgy nézett ki, mint minden átlagos stylisté. Mindenhol próbababák, ruhák, tervek, ruhák, anyagok és mindenféle varróeszközök. Igen, Tom nemcsak stylist, de divattervező is.
- Emily, szia! - mosolyodott el azonnal amikor meglátott.
-  Szia Tom - ahogy megláttam nekem is rögtön mosolyra húzódott a szám. Tom tipikusan olyan ember, aki már csak a kisugárzásával jobb kedvre derít másokat. Komolyan, ő még egy esős hétfő reggelen is mosolyog a buszmegállóban.
Miután odaadta az összeállításomat, én felpróbáltam, majd amikor mindent hozzám igazított, mehettem a fotózásra.
A hatalmas mosoly amivel Tomtól eljöttem még nagyobbra húzódott amikor megláttam Bent. Nem is mondta, hogy ő fogja csinálni ezt a sorozatot.
- Miért nem mondtad, hogy te fotózol? - kérdeztem mosolyogva, miközben megöleltem.
- Mert szeretem látni ezt a mosolyt - válaszolta boldogan, majd a fények közé unszolt.
Mögöttem a hatalmas fehér ponyva, a szemembe két reflektor világot. Az elején még nagyon kényelmetlenül éreztem magam, de most már megszoktam, és igyekszem a kamerára összpontosítani. Ben folyamatosan utasítgatott és mondta, hogy mikor, hogyan pózoljak, milyen arckifejezéssel. Rengeteg képet csinált, és sokkal jobb formában éreztem magam, mint tegnap, ami a képeken is látszott.
- Mutasd! - szökkentem oda Ben mellé, aki a laptopjába csatlakoztatta az USB-t, aminek a másik vége a fényképezőgépbe volt dugva.
- Türelem - nevetett fel.
Figyeltem ahogy a képek betöltődtek és egészen meg voltam elégedve magammal. Egyébként olyan furcsa, hogy mindig készül vagy száz kép, de azokból csak maximum tízet használnak fel.
- Nagyon jók lettek - dicsért meg Ben.
- A munka nagy részét te végezted - néztem fel rá, miközben fél kézzel a vállába kapaszkodtam. Ben felém fordította az arcát és mélyen a szemembe nézett.
- Együtt hoztuk össze - mondta. - Mint mindig.
Elmosolyodtam. Ben most is annyira tökéletesen nézett ki. Haja most nem volt felzselézve, hanem hanyagul, lazán lógott bele a szemébe, ami nagyon jól állt neki. Barna szemei csillogtak és óvatosan fürkészték az arcomat. Ma egy Guns n Roses póló volt rajta, fekete-szürke kockás inggel, nem megcsalva a hírnevét, hogy minden nap egy együttesnek a pólóját hordja, és egymás után két nap nem hord semmit ugyanattól a bandától. Azt hiszem nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy neki van a legnagyobb együtteses póló-gyűjteménye, amire egyébként nagyon büszke is.
 - Nincs kedved este átjönni? Rendelnénk valamit és nézhetnénk idióta sorozatokat a tv-ben - ajánlotta fel. Egyébként mindig ezt csináljuk, amikor átmegyünk egymáshoz, amit egyébként imádok, mert semmi extra, mert csak egy kis gyorskaja, amire a legtöbb modell még csak rá se mer nézni, és nyálas, romantikus filmek kiröhögése. Már szinte reflexből igent mondtam, de aztán eszembe jutott, hogy fél órája ígérkeztem el Harrynek.
- Nem lehetne inkább holnap? - húztam el a számat.
- A ma miért nem jó? - lepődött meg. Most komolyan, ennyire megdöbbentő, hogy programom van? Oké, Ben mindig az első helyen állt nálam, így még sosem utasítottam el.
- Csak közbejött valami... Vagyis már van programom... - feleltem zavartan.
- Á, értem - mosolyodott el lesajnálóan. - Stylesszel van dolgod mi?
- Igen - hajtottam le a fejem. Simán mondhattam volna, hogy moziba megyünk Ashleyvel, de egyszerűen nem vagyok képes hazudni a legjobb barátomnak.
- Értem - egyenesedett fel. - Akkor jó szórakozást - morogta az orra alatt, miközben elpakolta a laptopját és fényképezőgépét.
- Akkor holnap? - kérdeztem reménykedve.
- Nem tudom, meg kell néznem a naptáramban - felelte, behúzva a cipzárt a táskáján.
- Ben, várj! - szóltam utána, de hátra se nézett, csak intett egyet és lelépett. Esélyem se volt utána mennem, mert egy fotós lépett oda hozzám, hogy egyeztessük a holnapi fotózást.
A könnyeimmel küszködve, erőltetett mosollyal rögzítettem az infókat, majd elindultam az öltözőmbe. Tegnap vesztem össze először Bennel. De az se volt olyan komoly veszekedés, inkább csak néhány órás mosolyszünet, mert megsértődtem. Ma ő sértődött meg, így megint kínos a helyzet. De miért kell ezt? Féltékeny Haryre? Nincs mire féltékenynek lennie, nincs köztünk semmi. Oké, lehet, hogy lesz, de Ben akkor is, az egyik legfontosabb ember az életemben. Mintha a bátyám lenne, és nem bírom ki, hogy ilyen hülyeségeken veszekszünk.
Az öltözőm fehér kanapéján feküdve gondolkodtam ezeken, és minél inkább kínoztam magam, annál jobban folytak a könnyeim. Ben az egyetlen barátom, és nem akarom Harry miatt elveszíteni.
Beálltam a hatalmas tükröm elé, és egy nedves törlőkendővel lemostam a sminket az arcomról. Elborzadva néztem a koszos kendőt, és nem voltam képes felfogni, hogy hogyan kenhetnek rám ennyi vakolatot.
A törlőkendőt kihajítottam a kukába, majd átöltöztem, a hajamat egy lófarokba kötöttem és késznek nyilvánítottam magam az indulásra.
A tükörből egy egyszerű lány nézett rám. Egyszerű csőfarmer, barackszínű atlétatop és bézs kardigán. A hullámos tincseim hátul egy lófarokban lógtak, de egy két rövidebb fürt az arcomba esett. Üdv, tudod én vagyok az, a lány a szomszédból. Annyi különbséggel, hogy ennek a lánynak mindenki tudja a nevét.
Ma ismét úgy döntöttem, hogy nem megyek el az edzőterembe, helyette inkább elmegyek futni. Rájöttem, hogy ez tényleg sokkal hangulatosabb, és anélkül fáradok el, hogy észrevenném. Ma két órát futottam mindenfelé, és észre se vettem, hogy haza kéne mennem készülődni. A Green Park volt az utolsó állomásom, ezért onnan futottam hazáig, ahol Ashley volt egyedül otthon.
- Te aztán jól kiizzadtál - nézett végig rajtam a nővérem.
- Köszi, én is örülök, hogy látlak - vettem egy nagy levegőt, mert még mindig nem állt helyre teljesen a légzésem.
- Hozzak vizet? - kérdezte.
- Megköszönném - mosolyogtam rá.
Ashley félrerakta a könyvét, feltápászkodott a fotelból és kiment a konyhába, majd egy kis üveg szénsavmentes ásványvízzel tért vissza. Megköszöntem neki, majd kibontottam a fél literes vizet, aminek a háromnegyedét elpusztítottam.
- Még egyet? - nevetett a nővérem.
- Nem kell köszi - csavartam vissza a kupakot. - Viszont ma este nem itthon vacsizok, szóval ne várjatok - mondtam.
- Benhez mész? - érdeklődött. Komolyan, ilyen elképzelhetetlen, hogy Benen kívül is vannak barátaim?
- Nem, Harryvel - feleltem.
- Igazán? - vonta fel a szemöldökét.
- Igen, amíg melóban voltam felhívott, és elhívott - rántottam meg a vállam.
- Hova? - faggatott tovább.
- Nem tudom, azt mondta meglepetés.
- Aha - bólintott Ash, egy gúnyos mosollyal a szája szélén.
- Figyelj - ültem le a kanapéra, és onnan néztem a fotelben szétterülő nővéremre. - Bocsánatot akar kérni és én kezdeményeztem neki egy esélyt. Az már csak rajta múlik, hogy meg is kapja-e.
- Ajánlom, hogy vigyázz magadra - sóhajtott, megadva magát.
- Volt kitől tanulnom - vigyorodtam el.
- Most mondanám, hogy gyere ide, és ölelj meg, de büdös vagy és izzadt.
- Ez kedves volt - röhögtem el magam. - De egyébként igaz, szóval megyek is zuhanyozni.
- Jól teszed - mondta a nővérem, mire én kinyújtottam rá a nyelvem. A lényeg, hogy mindketten érett, felnőtt nők vagyunk, ráadásul Ashley terhes. Azt hiszem sose fogunk megjavulni.
A fürdőben levetkőztem, majd kidobtam a szennyesbe az edzéshez viselt ruháimat és beléptem a zuhanykabinba. Levettem a zuhanyrózsát az akasztójáról, majd a kezemen próbálgattam, hogy melyik a megfelelő hőmérséklet. Miután megtaláltam visszahelyeztem a helyére, és magasra feltolva engedtem, hogy az egész testemet esőszerűen elárassza víz. A kedvenc barackos tusfürdőmmel bekentem a testem, aminek illatát rögtön befogta a bőröm. Miután lemostam magamról, a hajamat is alaposan levizeztem, majd a fejbőrömbe masszíroztam a tusfürdőhöz járó barackos sampont, utána pedig jöhetett a - természetesen barackos - balzsam.
A zuhanyzóból kilépve egy gyors törölközés után magam köré tekertem a kedvenc puha törölközőmet. A hajamat átkeféltem, de egyenlőre még nem szárítottam meg.
A szobámban kiválogattam, hogy mit vegyek fel este. Mivel nem tudtam, hogy hova megyünk ezért egy laza,

de mégis valamennyire elegáns összeállítást választottam. Egy szakadt csőfarmer, fekete spagettipántos felsővel, fekete saruval, valamint kivettem a szekrényemből a bőrdzsekimet is, mert lehet, hogy este hűvösebb lesz, az eső pedig most is csepereg.
Egyenlőre csak a fehérneműmet vettem fel, majd ismét visszavonultam a fürdőszobába, ahol megszárítottam a hajamat, majd addig vasaltam amíg tökéletesen egyenes nem lett. A hajammal elégedett voltam, szóval jöhetett a smink. Nem akartam túlzásba vinni, ezért egy vékony szemhéjfestéket tettem fel, dúsító szempillaspirállal, egy kis pirosítóval és szájfénnyel és igyekeztem tartani az elvem, mi szerint természetesen minden jobb. Vagy valami ilyesmi...
Ezek után ismét visszamentem a szobámba és felöltöztem. Kiegészítőnek egy végtelen jeles nyakláncot vettem fel, hozzá illő fülbevalóval és néhány karkötővel.
Kicsit bizonytalanul igazgattam magam a tükör előtt, ezért úgy gondoltam, hogy meg kell kérdeznem a randi szakértőmet.
- Jól nézek így ki? - álltam tanácstalanul Ashley előtt.
- Tökéletes vagy, mint mindig, édesem - mosolyodott el halványan.
- Ezt csak azért mondod, mert a tesód vagyok - tettem csípőre a kezem. - Őszinte véleményt kérek.
- Tényleg nagyon szép vagy - nyugtatott meg.
- És a ruháim? Minden illik mindenhez?
- Minden illik mindenhez - bólintott.
- Nem sok ez a sok karkötő? - néztem bizonytalanul a kezemen lévő darabokat.
- Pont jó - vett egy pillantást Ashley a karomra. - Tudod mi menne hozzá jól? Az a gyűrű, tudod a két ujjas, végtelen jeles.
- Tényleg - ugrott be. - Mindjárt jövök.
Visszarohantam a szobámba, majd felkutattam, mindent a gyűrűért, aztán vettem észre, hogy az éjjeliszekrényemen van, mert néhány napja rajtam volt, és szimplán csak odadobtam.
A bőrdzsekimmel a kezemben sétáltam vissza Ashleyhez, és fel is vettem.
- Ez a dzseki illik a szerelésemhez? - kérdeztem az alsó ajkamat harapdálva.
- Igen, nem emlékszel, hogy ezzel a felsővel együtt vetted? - juttatta eszembe. - Egyébként pedig szokj már le a szád harapdálásáról, mindig elkened a szájfényed.
- Basszus - kaptam a fejemhez, majd ledobtam magamról a bőrdzsekit és visszarohantam a szobámba.
Így visszagondolva úgy rohangáltam a szobák között, mintha ma kihagyattam volna az edzést. Mindegy, a lényeg, hogy újra felkentem a szájfényt, majd megint visszamentem Ashleyhez.
- És mikor jön a lovagod? - kérdezte amikor visszaértem a távirányítóval a kezében.
- Nyolcra - válaszoltam. Ashley felnézett a faliórára, majd óvatosan elmosolyodott.
- Akkor még bőven van időd.
Megpördültem a tengelyem körül és megnéztem az időt. Még csak negyed hét lesz. Nagyot sóhajtottam, majd leültem a nővérem mellé a kanapéra és szurkoltam neki, hogy találjon valami értelmes műsort.
- Kimegyek a konyhába vízért, kérsz valamit? - kérdeztem.
- Be fogsz pisilni - mondta a nővérem, mereven bámulva a tévét.
- Egy nem fogok, kettő nem válaszoltál a kérdésemre.
- Akkor hozd ide az uborkát - simította végig a hasát.
Felpattantam és kimentem a konyhába. Egy újabb kis üveg ásványvízzel és egy kistányérba kipakolt öt szem uborkával tértem vissza. Másnak elég érdekes, esetleg röhejes látvány lehet, ahogyan a nővérem úgy eszi az uborkát tévénézés közben, mint más a chipset, de én már hozzászoktam. Egyébként amíg én a konyhában voltam ő az egyik adón talált Gossip Girl ismétlést, szóval közösen figyeltük Serena és Blair mindennapjait. Őszintén, én sose rajongtam a sorozatért, de unaloműzőnek teljesen megfelelt, bár a percek még így is lassan teltek.
A rész végéig körülbelül négy kis üveges ásványvizet megittam valamint egy ötödikbe belekezdtem, és kezdtem félni, hogy a nővéremnek igaza lesz. Gyorsan a faliórára sandítottam. Néhány perc múlva nyolc.
- Siess, a reklám után jön a következő rész - kiáltott utánam a nővérem, amikor beléptem a fürdőbe.
- Hurrá - feleltem, jóval kevesebb lelkesedéssel a hangomban, mint azt a nővérem várta volna.
Amíg én a dolgomat végeztem, amit a nagy mennyiségű víz okozott, hallottam, hogy megszólalt a kaputelefon.
- Hagyjad Ashley, majd én nyitom - kiabáltam, remélve, hogy hallja, de nem valószínű, mert mire felálltam a hülye kis zene abbamaradt, és a nővérem hangját hallottam, bár a mondatait nem értettem.
Fújtatva lehúztam a WC-t, majd gyorsan megigazítottam a hajam és kiléptem a fürdőből.
- Harry itt van - közölte a nővérem.
- Oké, akkor lemegyek elé - feleltem, úgy mintha nem hallottam volna a kaputelefon csörgését.
- Nincs szükség rá, azt mondta, hogy feljön.
- Hogy mi?! - kerekedtek el a szemeim, de Ashley nem válaszolt, mivel kopogtak.
Megráztam a fejem, majd a nővéremmel a nyomomban elindultam a bejárati ajtóhoz. Csak megszokásból is ellenőriztem a kukucskálót, de persze tudtam, hogy Harry az. Elfordítottam a kulcsot a zárban, és kinyitottam az ajtót, mire a szemem elé tárult Harry Styles, teljes életnagyságban.
- Szia! - mosolyodtam el szélesen.
- Sziasztok - vette fel a kisfiús mosolyát Harry, majd lehajolt és két puszival üdvözölt. Kicsit arrébb álltam, hogy be tudjon jönni, és rögtön a nővéremhez lépett.
- Harry Styles - nyújtotta a kezét. - Gondolom te biztosan Emily nővére vagy.
- Ashley - rázta meg a kezét Ash, majd ő is kapott két puszit.
- Örülök, hogy megismerhetlek - mondta Harry. - Emily már mesélt rólad, de még gyönyörűbb vagy, mint amilyennek leírt.
- A húgomat szédítsd, ne engem - mondta Ashley szemrebbenés nélkül, majd a végén egy ártatlan, széles mosolyt is felvett. Harry zavartan megvakarta a tarkóját, és nem nagyon tudta, hogy mit kezdjen a szituval.
- Hozom a dzsekim és indulhatunk - mosolyodtam el, hogy oldjam a feszültséget.
Besétáltam a nappaliba, majd a kanapékarfájáról felkaptam a bőrdzsekit, amit csak szimplán odahajítottam az előbb. Amikor visszaértem csak akkor vettem észre, hogy milyen vicces látvány, ahogyan Ashley idegesen méregeti Harryt, aki szerencsétlenül próbálja kerülni a nála fél fejjel alacsonyabb, terhes nővérem pillantásait. Sajnos a szitu most nem engedte, hogy elnevessem magam, ezért inkább csak jeleztem, hogy visszaértem, majd miután elköszöntünk Ashleytől már indultunk is.
- Ne haragudj a nővérem viselkedéséért - kértem elnézést helyette is. - Tudod, a hormonok meg ilyenek...
- Szerintem pedig csak szimplán nem bír - nevetett fel kínosan.
- Még nem is ismer - legyintettem. - Mindegy, elárulod végre, hogy hova megyünk?
- Mondtam, hogy meglepetés - húzta pimasz mosolyra a száját.
- Akkor mikor fogom megtudni? - kíváncsiskodtam.
- Ha odaérünk - nevette el magát.
Tehetetlenül sóhajtottam, mert rájöttem, hogy Harry túl makacs ahhoz, hogy elárulja. Amikor kiértünk a parkolóhoz egy taxi már ott várt minket. Harry úriember módjára kinyitotta nekem az ajtót, majd beszállt a másik oldalon. Azt reméltem, hogy amikor elmondja a taxisnak, hogy hova megyünk akkor végre megtudom, hogy mit tervezett, de köszönésen kívül egy szót sem váltottak. Valószínűleg vele jött el idáig is, és előtte lerendezték.
Csendben bámultam ki az ablakon és szomorúan vettem tudomásul, hogy még mindig csepereg az eső, pedig közben nincs is hideg, csak egy picikét hűvös. Viszont elkönyveltem magamban, hogy London még ilyen morcos időben is gyönyörű.
Harry óvatosan arrébb csúsztatta a kezét az ülésen, majd a tenyerét a kézfejemre simította, majd megfordította a csuklómat és szorosan megfogta a kezemet Mosolyogva néztem először az összekulcsolt ujjainkra, majd Harryre, akinek a mosolyom láttán szintén fölfelé gördültek az ajaki.
Igazából nem kellett sokat autózni, kevesebb, mint 15 perc alatt odaértünk. Miután Harry kifizette a fuvart, kiszálltunk a taxiból, én pedig elképedve néztem az előttem tornyosuló látványra.

Seven

Sziasztook! :)) Huhh, kicsit régen érkezett rész, remélem nem haragszotok, de kicsit mozgalmas heteim voltak mostanában. Remélem meg lesztek elégedve a résszel, egy kicsit pörgős, sok helyszínnel, de azért szerintem érthető. Nagyon szépen köszönöm a hozzászólásokat, a feliratkozókat és természetesen a díjakat, amiket amint tudok kiteszek, csak előbb a részt akartam befejezni. Na nem is pofázok tovább, jó olvasást! :D
xoxo, Kikiih <3

Lebuktál!

A sporttáskámmal a vállamon léptem ki a ház kapuján, amikor hirtelen belebotlottam Benbe. Kérdőn pislogtam rá, úgy tudtam, hogy ő még ilyenkor bent van.
- Nincsen fotózásod? - érdeklődtem.
- Lemondtam - legyintett. - Indulhatunk?
- Hova? - emelkedtek szemöldökeim a magasba.
- Edzeni - vont vállat, mintha ez teljesen természetes lenne.
- De te nem is jársz edzeni - tártam szét a karom.
- De a cég minden dolgozónak vett bérletet, és úgy gondoltam, hogy ideje életmódot váltanom - magyarázta. Na persze. Igaz, hogy Ben elég dögös, és jó teste van, de ha edz is az nála otthon megy. Utálja az ilyen helyeket. Na meg Ben az a fajta aki gyors kaján és kólán él, nem hiszem, hogy egy sznob edzőterembe menne. Nem az a fajta és kész.
- Van ennek valami köze ahhoz, hogy Harry is ott lesz? - pontosan tudtam, hogy mire megy ki a játék.
- Na ne - tettet meglepettséget. - Harry is oda jár? Nem hiszem el.
- A színészet nem a te műfajod - ráztam meg a fejem, majd a kocsimhoz sétáltam.
- Hagyjad, elviszlek - mondta Ben. Mivel nem vagyok bunkó, nem utasíthattam el. Tehetetlenül sóhajtva pottyantam be az anyósülésre. Az út viszonylag csendben telt, Ben az útra koncentrált, én pedig azon agyaltam, hogy Harry minél messzebb kerüljön Bentől.
Ben leparkolt, majd a liftben felmentünk. Én már régóta ide járok, ezért engem megismernek, de Bennek be kellett jelentkeznie a recepción, nekem pedig meg kellett várnom. Egy kényelmes fotelben olvasgattam egy magazint, amit a fotel melletti kis asztalon találtam. Az asztal másik oldalán lévő fotel üres volt.
Éppen egy cikket olvastam arról, hogy milyen hasznos is a biciklizés, amikor valaki megállt előttem.
- Szia - mosolygott rám szélesen Harry.
- Hello - vettem fel egy zavart mosolyt. Sokat nem láttam Harrytől, ezért kicsit oldalra néztem. Ben még mindig a recepciónál szenvedett.
- Beszélhetnénk? - kérdezte.
- Miért, most mit csinálunk?
- Igaz - nevetett zavartan, majd helyet foglalt a másik fotelben. - Eltűntél reggel.
- Igen, mivel dolgoznom kellet - feleltem furcsán. Ha most kioktat amiért leléptem, én hülyét kapok.
- Igen tudom - mondta. - Tökre elfelejtettem először. Aztán az is beugrott, hogy fotózásod lesz.
- Előfordulhat, hiszen modell vagyok - ráncoltam a homlokom.
- Igen, ezt is tudom - mosolygott. - Figyelj, mi lenne ha ejtenénk az edzést és megbeszélnénk a tegnapi... dolgokat?
Tudtam, hogy mire céloz. A csókról akart beszélni, és azokról amiket mondott. De ezt nem tehetem meg. Nem hagyhatom ki az edzést, pláne akkor amikor Ben is itt van.
- Azt hiszem ez ma nem fog menni - húztam a számat és félve Benre sandítottam. Lassan végeznie kellett.
- Kérlek Ems - szemében láttam, hogy tényleg nagyon össze van zavarodva, és tényleg beszélni akar.
- Talán edzés után - ez volt az egyetlen ötletem, amit remélhetőleg elfogad. - De ha akkor nem, akkor holnap.
Harry már szólásra nyitotta a száját, amikor Ben megjelent előttünk.
- Kész vagyok - jelentette be. - Mehetünk?
- Öö... azt hiszem... - igazítottam meg a copfom.
- Ez meg ki? - kérdezte Harry, egy igazi úriember módjára.
- Ben Heart - nyújtott kezet Ben.
- Azt hiszem te úgy is tudod, hogy ki vagyok - rázta meg a kezét Harry.
- Sajnos - felelte Ben. Aucs.
Nos, mint kiderült Harry és Ben nem éreznek egymás iránt túl sok szimpátiát. És így indultunk el az öltözők felé. Jobbomon Ben, aki az iPhoneját nyomkodta, mintha semmi sem történt volna, a balomon pedig Harry bámult rám 'ki ez a seggarc?' nézéssel. Az élet szép.
Szinte megkönnyebbülést éreztem amikor beléptem a női öltöző ajtaján. Ez a csodálatos érzés körülbelül három és fél másodpercig tartott, mivel utána észrevettem Jessicát és a bandáját.
- Sziasztok - köszöntem erőltetett mosollyal.
- Hello - morogták vissza a lányok, de különösebben nem foglalkoztak velem.
Ledobtam a táskám, elővettem a mobilom és a fülhallgatóm, majd elindultam kifelé. A tömeget pásztázva kiszúrtam, hogy Harry a súlyzóknál van, Ben pedig a terem másik végében. Nos, eddig még jó. A futógépekhez mentem és egy Green Day albumra kezdtem futni. Igyekeztem csak a légzésre koncentrálni, és nem arra, hogy az egész épületben vibrál a levegő.
Elmentem a pihenőmre, és a büfében ücsörögtem, amikor Harry levetődött a velem szemben lévő székbe.
- Tudod - vett egy nagy levegőt. - Nagyot csalódtam benned. Mégiscsak Zaynnek volt igaza.
- Mi van? - akadtam ki. - Már megint mit csináltam?
- Elhiteted velem, hogy lehet köztünk valami, aztán kiderül, hogy van barátod. Gratulálok, Emily - mondta, olyan megvetéssel a hangjában, hogy majdnem elsírtam magam. Ha igaz lett volna.
- De nekem nincs barátom - ráztam meg a fejem, egy hitetlen mosoly kíséretében. Utálom ezt az érzést, szememben gyűltek a könnyek, de az arcomon egy szánalmas mosoly volt.
- Ems, ennyire hülye nem vagyok - röhögte el magát. - Ez a Heart gyerek az.
- Ben? - kerekedtek el a szemeim. - Most komolyan, miért hiszi mindenki, hogy járunk? Nem lehet ma már egy nőnek fiúbarátja? Miért baj az, hogy nem kérek az ilyenekből? - mutattam Jessicáékra. - Miért hiszi mindenki azt, hogy együtt vagyunk?
- Várj, szóval nem vagytok? - Harry körülbelül ennyit reagált le a kirohanásomból.
- Nem - tártam szét a kezem.
- Ahh, de jó - nyugodott le.
Elkerekedett szemekkel bámultam rá. Nem is érdekelte, hogy teljesen ki vagyok bukva, mert előítéletes volt. Hogy Zaynnek adott igazat, aki egy ribancnak tart, úgy, hogy nem is ismer. Ő is egy ribancnak hitt, mert azt hitte, hogy kikezdtem vele, miközben barátom van. Pedig nincs is. És ő erre csak annyit mond, hogy 'de jó'. Na jó, én ebből nem kérek.
Mérgesen felálltam, majd elviharzottam a büféből. Vissza se néztem, csak Harry kiabált utánam, és nem értette, hogy mi bajom van.
- Mi történt? - jelent meg előttem Ben.
- Hazamentem - közöltem kifejezéstelen arccal.
Nem tudom, hogy ez után mi történt Harry és Ben között. Nem is érdekel. Csak felkaptam a sporttáskámat és kifelé menet hívtam egy taxit, ami ki is tett a lakásunk előtt. Borravalóval együtt kifizettem, majd a lépcsőn felrobogtam, mert nem volt türelmem megvárni a liftet. A sporttáskámat levágtam a szobám sarkába, majd idegesen az ágyamra dobtam magam és ott hisztiztem. Ez körülbelül 5 percig tartott aztán rájöttem, hogy mi a legjobb dolog a stressz ellen. Futás. Nem, természetesen nem mentem vissza a konditerembe, hanem elindultam futni, mindenfele. Végül arra jutottam, hogy a St. James park lesz a legideálisabb hely. Szép a környezet, turisták vannak de csak mértékkel, szóval nyugodtan futhatok.
Szerettem úgy futni, hogy alattam talaj van és nem egy gép. A friss levegőn minden más. Valahogy a futás megnyugtat, ahogy szaladok, a saját tempómban, a saját zenéimmel, a saját világomban. Ilyenkor szabadnak érzem magam. Nincsenek kötelékek, nincsenek szabályok és nincsen senki más csakis én. Nem kell figyelnem, hogy ki mit gondol rólam, hogy hogy nézek ki, mert ilyenkor egyedül vagyok, lehagyva mindenkit, velük együtt az összes bajomat is. Futás közben elfelejtettem Harryt, Bent, a fotózást és minden más bajomat. Csak én, Beyoncé (mármint a dalai), és senki más.
Összesen másfél órát futottam, beleértve a hazautat is. Nagyon jól esett, szükségem volt rá, hogy kitisztítsam már a fejemet. A lift gombjának megnyomása után vártam, hogy leérkezzen, én pedig végre feljuthassak és vegyek egy hideg zuhanyt. A lift könnyedén feldobott az harmadik emeletre, ahol az 54-es számú ajtó jelezte a lakásunkat. Amikor beléptem a konyhából furcsa illatok szállingóztak, és ezekből az illatokból tudtam, hogy ez nem Dylan lesz.
- Ashley, vigyázz, még felgyújtod a házat! - kiabáltam, majd kétségbeesetten léptem be a konyhába. - Hozzam a poroltót?
- Még nem kell - mosolyodott el óvatosan a nővérem, aki a fazék felett levest(?) főzött.
- Miért főzöl levest ilyen melegben? - kérdeztem furcsán.
- Mert ez volt a legkönnyebb - felelte.
- Zacskós mi? - vontam fel a szemöldökömet gyanakvóan, én a testem előtt összefontam a karom.
- Igen - vallotta be sóhajtva.
- És ha Dylan megtudja, hogy még egy zacskós levest is elrontottál?
- Az volt a cél, hogy ne tudja meg - nézegette furcsán a levest, ami inkább egy akváriumra hasonlított. Sok víz és néhány kósza tészta úszkált benne. Mégis mennyi vizet tett bele?!
- Szerintem azt fogja hinni, hogy ez rendes leves, mert egy zacskós levest állítólag nem lehet elrontani - közöltem vele.
- Ebben igazad van, Miss elrontottam a mikrót kisasszony.
- Jólvanna, nem tudtam, hogy az egy olyan bögre volt amit nem lehet betenni - tettem fel védekezően a kezem.
- Szerintem dobjuk ki, és várjuk meg Dylant - adta fel a harcot.
- Egyetértek - bólintottam, és amíg a nővérem megszabadult a halálraítélt levesétől én elment letusolni.
Tusolás közben az edzőteremben történtekre gondoltam. Harry gondolatmenetét egyáltalán nem is értem. Hogyan gondolta, hogy van barátom és kikezdenék vele? Miért gondolja, hogy egy ribanc vagyok? Aztán Ben a másik. Nagylány vagyok, megtudom védeni magam. Nem tudom, hogy miért kellett velem jönnie az edzőterembe és megjátszani a nagy és szerető bátyust. Csak egy évvel idősebb nálam, de ez részletkérdés, mivel ő mindenbe beleszól. Igazán leállhatna már ezzel a szokásával, mert nem értem, hogy miért érzi azt, hogy vigyáznia kell rám. Azelőtt is megvoltam, hogy ismertem volna, nem kell testőr.
A zuhanyzóból kilépve megtörölköztem, majd a törölközőt körbetekertem a testem körül és beléptem a szobámba. Előhalásztam egy itthoni ruhát, ami egy laza melegítősort és egy top, majd mentem segíteni Ashnek eltávolítani a leves maradványait.

Reggel fáradtan keltem a telefonom ébresztőjére. Mint egy zombi úgy vonultam ki a fürdőbe, és a tükörképem is fáradtan nézett vissza rám. Hideg vízzel és szappannal megmostam az arcomat, majd kimentem a konyhába, reggeli után kutatva.
- Jó reggelt, Füles - mosolygott rám Dylan. Most az egyszer eltekintettem a becenevemről, hiszen minden reggel így hív, az elnyúlt, hosszú pólóm miatt, amin Füles díszeleg a Micimackóról. Ezt a pólót használtam legszívesebben pizsamának, már évek óta. Nem a legtrendibb, de kényelmes.
- Gofri! - csillantak fel a szemeim a bekapcsolt gofrisütő láttán.
- Vaníliás vagy csokis? - kérdezte nevetve.
- Mindegyikből egyet - vigyorogtam vissza, majd észrevettem, hogy valami hiányzik. - Ashley?
- Végre alszik - felelte Dylan. - A kicsi egész este rugdalózott és elfogyott a savanyú uborka.
- Uhh - húztam el a számat. - Még a végén bokszoló lesz belőle.
- Minden terhes nő ezt gondolja.
- Sok terhes nővel volt dolgod mi? - húzogattam a szemöldökömet.
- Ashleynek ne áruld el - tette a mutatóujját a szája elé, mire elnevettem magam.
Dylannel mindig is jól kijöttem, és tudom, hogy ő is bír engem. Rendes srác, és mindennél jobban szereti a nővéremet. Mindezek mellett jó humora van, istenien főz és nagyon jó ember. A nővéremmel pedig tökéletesen összeillenek. Van amikor úgy érzem, hogy náluk nincs is szebb pár, de néha meg nem értem, hogy hogyan kerültek össze. Azt hiszem pont ettől ilyen jó a párosuk. Az biztos, hogy sosem unatkozok a társaságukban.
Miután megreggeliztünk ideje volt készülődnöm. Gyorsan átöltöztem, majd fogat mostam, megcsináltam a hajam és a sminkem. Nem vittem túlzásba, a szokásos szempillaspirál, szájfény és most tust is tettem fel, ahogy múltkor Jessica csinálta.
Elköszöntem Dylantől, majd az előszobában csekkoltam magam a tükörben, miközben felkaptam a táskámat és elindultam. Viszonylag gyorsan beértem, így ma megúsztam a késést. Szokás szerint először az öltözőmbe mentem, ahol annyi időm volt, hogy ledobjam a táskámat, mert máris mennem kellet Phillhez.
Gyorsan lépkedtem a folyosón, az embereket kerülgetve, amikor valaki megragadta a karomat.
- Ems, várj - szólt Ben. Mintha csak szívességet tennék úgy fordultam felé. Kicsit berágtam rá... Kicsit...
- Igen?
- Phillhez mész ugye? - kérdezte.
- Pontosan tudod, hogy hozzá megyek - sóhajtottam.
- Jó, akkor menjünk együtt - mondta majd megindult, és vele együtt én is.
Keresztbe font karral figyeltem ahogy Ben a laptoptáskájában turkál, majd kiveszi belőle a táblagépét. Egy darabig húzogatja rajta az ujjait, majd a kezembe nyomja.
- A tegnapi képeid - magyarázta. - Válaszd ki, hogy neked melyik tetszik a legjobban, és akkor azt majd dicsérem.
Ezért is volt Ben az egyik legjobb fotós a cégnél. Mindig kikérte a modellek véleményét, hogy nekik mi a véleményük egy adott, róluk készült képről. Nem szerette, ha az embereknek nem tetszik a munkája, így inkább biztosra ment.

A képeket nézegetve kicsit elkeseredtem. Voltam már jobb formában is. Végül egy olyan képre esett a választásom, amiről azt hittem, hogy pocsék lesz. Igazából egy pillanatkép, mert a fejem a virágok nem akartam megmaradni és folyton csúszkáltak, ezen a képen is éppen lefelé indultak, de ahhoz képest nagyon jól sikerült.
- Legyen ez - adtam vissza Bennek a tabletet.
- Ez a kedvencem - mosolyodott el Ben, mire egy kicsit megenyhült a szívem.
Halványan bólintottam, de nem terveztem többet megszólalni. Pechemre Ben igen.
- Nem vetted fel a telefont - közölte.
- Tudom.
- Miért? - pislogott.
- Csak... - torpantam meg egy pillanatra. - Egész nap zúg a fejem. Már két éve nem bírok elaludni apám gondolata miatt, tegnap plusz feszültséget okozott az, hogy az edzőteremben szemmel láthatóan vibrált a levegő miattad és Harry miatt, mert valamiért három mondatváltás után megutáltátok egymást. Közben otthon van a terhes nővérem, aki folyamatosan aggódik a szülés és az esküvő miatt, néhány napon belül pedig álmaim fotózásán veszek részt, Jessicával - daráltam le. - Kicsit sok dolog gyűlt össze.
Ben nem szólt semmit, csak némán megölelt. Először nem öleltem vissza, megmakacsoltam magam, hogy nem fogok ellágyulni. De Ben csak nem akart elengedni, még a hajamat is simogatta. Tudtam, hogy sajnálja, de sose volt jó a bocsánatkérésben. De túl jól ismerem, és tudom, hogy ez valami ilyesmi akart lenni, ezért átkaroltam a vállát és a nyakába fúrtam a fejem. Így álltunk néhány pillanatig, és én nem bírtam ki, muszáj volt megszagolnom a nyakát. Oké, hülyeség, de ugye minden pasi oda fújja a parfümöt és én kíváncsi voltam, hogy ő milyet használ. Persze, nem mintha alapból nem lehetne érezni, de késztetést éreztem rá, na.
- Ez mi volt? - nevette el magát Ben és picit eltolt magától.
- Mi mi volt? - kérdeztem vissza ártatlanul.
- Éreztem a leheleted a nyakamon - vigyorgott pimaszul.
- Az orron kifújt levegő nem is lehelet - védtem magam.
- Lebuktál!
- Feladom - sóhajtottam, majd kibontakoztam az ölelésből.
Elindultam, Ben pedig röhögve jött utánam. Igazából nem bánom, mert kimondottam finom illata van. De psszt.
Phill irodája előtt megálltunk és Ben kopogott. Néhány másodpercet vártunk, majd Phil titkárnője ajtót nyitott és bevezetett minket. Az iroda két helységből állt, egy kisebből és egy nagyobból, amit egy ajtó választott el. A kisebbig Phill titkárnőjének a birodalma volt, a másik pedig értelemszerűen az ügynökömé. Phill szokásosan az íróasztala mögött ült, elárasztva egy halom papírral. Az iroda egyébként szépen be volt rendezve. Középen egy hatalmas tölgyfaíróasztal, mögötte egy hatalmas ablak, ami London belvárosára enged betekintést, valami gyönyörű volt. Jobb oldalt az íróasztallal egy anyagból készült könyvespolc helyezkedett el, amin alig volt könyv, hanem inkább papírokkal volt elfoglalva, és egy árva kis cserepes virággal, amit Phill titkárnője szokott öntözni. Bal oldalt egy szekrénysor volt található, benne szintén rengeteg papírral. Ha jobban belegondolok Phill irodájában lévő papírok száma egy egész erdőt kitenne.
- Jó reggelt! - nézett fel mosolyogva Phill, majd rögtön felpattant a székéből és kezet fogott Bennel, engem pedig két puszival üdvözölt.
- Szia Phill - mosolyogtam rá.
- Üljetek le - mutatott Phill az íróasztallal szemben elhelyezett két fotelre. Helyet foglaltunk a barna bőrrel borított ülőbútoron, majd kíváncsian fürkésztük Phillt. - Kezdjük veled. - bökött Benre.
Ben az ölébe húzta a laptoptáskáját, majd egy pendriveot adott Phill kezébe. Phill felnyitotta a laptopját, majd amíg várta, hogy felálljon a gép a kezembe nyomott egy rakás papírt.
- Ezeket olvasd át, aztán megbeszéljük, hogy mit hol kell aláríni - utasított. Egy bólintással jeleztem, hogy vettem az adást, majd elkezdtem a papírokat böngészni.
Tulajdonképpen mindegyiken ugyan az van, de a biztonság kedvéért mindig átnézem. A legérdekesebbnek azt találtam, ami a szerződést illette Eric Matisszel. Miután elolvastam átnéztem Ben és Phill válla felett ki az ablakon, akik Phill laptopja felet görnyedtek és mindenféle modellek képei között vacilláltak. A hatalmas üvegen keresztül figyeltem London rohanását. Furcsa, hogy még ilyenkor is tele van emberekkel a város, leginkább turistákkal. Igazából mindig jó érzés kerített hatalmába, amikor láttam, hogy London egy-egy nevezetességénél fotózgatnak az emberek, a világ minden pontjáról. Mindig is büszke voltam rá, hogy Londoni vagyok, és mindig is szerettem ezt a várost. De őszintén bevallom nekem nem London a kedvencem, hanem Párizs. Kicsit furcsa lehet hallani egy modell szájából, de még életemben nem jártam Párizsban. Elvileg Phill elárulta, hogy a tavaszi kollekcióval ki szeretne küldeni egy divatbemutatóra, de nem akarom elbízni magam. Pedig minden álmom az a város. Az Eiffel-torony, a Louvre, a Notre Dam és úgy egészében, Párizs. A városnak van egy különleges hangulata, amit szerintem az ember csak akkor érezhet igazán, ha ott jár.
- Végeztél, Emily? - szakította félbe az álmodozásomat Phill.
- Igen, átolvastam mindent - eresztettem magamra egy mosolyt.
- Rendben - bólintott. - Akkor Ben, te mehetsz, majd később beszélünk.
- Okés, hello - dobta át a vállán a táskáját, majd kifelé menet óvatosan megsimította a vállamat, én pedig rámosolyogtam.
Az íróasztalra helyeztem a papírokat, majd mindenhova odafirkantottam a nevemet, ahova Phill mondta. Miután végeztünk a csuklómat forgatva figyeltem Phillre.
- Akkor csütörtökön Eric Matisnél van fotózásod, 14:30-kor - böngészte a naptárját Phill. - Jessicával.
- Igen.
- Arra el kell kísérnem titeket - bólogatott.
- Akkor hol találkozunk előtte? - érdeklődtem.
- Harmadik emeleti kávézó - mondta. - Ha találkozol Jessel említsd neki, de még úgyis beszélek vele.
- Feltétlen - morogtam.
- Viszont van valami, amiről mindenképp beszélnünk kell - tette félre a Moleskine naptárat.
- Hallgatlak - dőltem hátra.
- Mostanában a sajtó felkapott a témára, hogy te és Harry Styles találkozgattok. Mennyire igaz ez?
- Nos... - túrtam bele a hajamba. - Tényleg találkoztunk párszor, de egy kávézás és néhány konditermi randi közel sincsen a járáshoz.
- Lehet köztetek több is? - vette le a vastag keretes szemüvegét, és egy kendővel elkezdte törölgetni.
- Nem tudom - sóhajtottam. - Most éppen nem tudom, hogy állunk. De miért fontos ez?
- A média miatt - felelte. - Ha ez tényleg így megy az újságok és magazinok hamarosan felkeresnek, és tudnom kéne az igazat, hogy mit kéne mondanom, valamint, hogy mennyire akarjátok titokban tartani.
- Egyenlőre nincs mit titokban tartani - vágtam rá, és már kezdtem unni. - Van még valami?
- Nem, ennyi volt, mehetsz - intett az ajtó felé.
Elköszöntünk egymástól, majd kivonultam az irodából. A hosszú folyosón kiérve újra a pezsgés fogadott, és az emberek között forgolódva úgy döntöttem, hogy iszony egy jegeskávét.
A bárpulthoz leülve vártam, hogy David kiszolgáljon egy vendéget, aztán odajöjjön hozzám és felvegye a rendelésem. David most is úgy nézett ki ahogy szokott. A szokásos munkaruháját viselte, ami egy öltönynadrágból és egy mellényből állt, valamint tökéletesre vasalt fehér ing. Haja kicsit kócosan felzselézve, arcán észveszejtő mosoly.
- Szép jó reggelt! - köszöntött és egy percre se vette le a szemét rólam, amíg megkerülte a pultot és végre megállt velem szemben. - Mit hozhatok?
- Egy jegeskávét szeretnék - mosolyogtam vissza.
- Máris intézkedem - mondta, azzal megpördült a tengelye körül és bement a konyhához, és út közben leadta az egyik lánynak a rendelésem, aki az italokkal foglalkozik.
Hirtelen valaki leült a mellettem lévő székre, én pedig oldalra sandítottam, hogy megnézzem ki az. Sajnos az a valaki nem abból a fajtából volt, akivel szívesen csevegnék, de ő annál inkább, ezért szélesen mosolygott.
- Mizu?
- Jó reggelt neked is - forgattam a szemeimet, majd megköszöntem az egyik pincérlánynak a jegeskávém.
- Rég beszéltünk - mondta Josh. - Írtam egy csomót Facebookon, de egyikre sem reagáltál.
- Mostanában nem igazán voltam Facebookon - vontam meg a vállam, majd belekóstoltam a kávémba.
- Aha - bólintott Josh. - Hallottam, hogy közös fotózásod lesz Jessicával.
- Igen.
- Biztos nagyon dögös lesz - vigyorgott. - Mindketten jó csajok vagytok külön-külön is, de együtt...Hűű... - fantáziáld.
- Azért el ne élvezz - néztem rá furcsán.
- Valamikor jó lenne melón kívül is találkozni - ejtette az előző témát.
- Josh - sóhajtottam. - Ezt már eljátszottuk vagy százszor. Te mindig találkozni akarsz, én pedig mindig mondom, hogy nem. Ezen már nincs mit megbeszélni, szerintem ennyit igazán felfoghatnál.
- Pontosan tudod, hogy addig nem állok le amíg meg nem kaplak - suttogta közelebb hajolva hozzám.
- Akkor egy életen át hajthatsz - vontam fel a fél szemöldököm.
- Majd meglátjuk Emily, meglátjuk - sziszegte és egyik kezét óvatosan a combomra csúsztatta, amitől bennem felment a pumpa.
- Mit hozhatok? - állt meg mellettünk hirtelen David.
- Kopj már le - röhögte el magát Josh, és végre eltávolodott tőlem.
- Ha nem kérsz semmit akkor kérlek távozz a kávézóból, foglalod a többiek elől a helyet - mondta David, Josh pedig röhögve megrázta a fejét. Felállt, majd mélyen David szemébe nézett.
- Még nem végeztünk, csicska - olyan indulat volt a hangjában, hogy az egész kávézó hallotta és feszülten figyelte a jelenetet. Végül nem történt semmi, Josh távozott a kávézóból.
- Köszi - néztem fel Davidre.
- Jól vagy? - ült le mellém a székre, ahol eddig Josh ült.
- Persze - erőltettem fel egy üres mosolyt.
- Ez a gyerek egy perverz állat. Le kéne koptatnod.
- Feltűnt - mondtam a szívószállal játszva. - De fogalmam sincs, hogy hogyan.
- Ha bármi gáz van, csak szól. Rendben? - felnéztem David gyönyörű szemeibe, és láttam bennük, hogy tényleg aggódik értem.
- Ígérem - mosolyodtam el, most már őszintén.
David visszament dolgozni, én pedig csendben befejeztem a jegeskávémat.
A nap utána a szokásosan telt. Rohantam Bethez és Lanahoz, majd a stylistomhoz, Tomhoz, onnan egy fotózásra. Pihentem tíz percet, majd mehettem újra végig ezeken az embereken. Ebédszünetben beugrottam Dylan-hez, ahol találkoztam a nővéremmel és közösen mentünk a kórházba apához.
- És milyen napod volt? - kérdeztem az anyósülésen ülő nővéremtől.
- Kiolvastam egy terhességről szóló könyvet - vonta meg a vállát.
- Félsz?
- Nem, inkább csak izgulok - felelte. - Már a kezemben akarom tartani a picikémet - simította meg óvatosan a pocakját.
- Ne aggódj, hamarabb itt lesz, mint gondolnád - mosolyogtam rá.
A következő pillanatban megszólalt a rádióból a One Directiontól a Best Song Ever. A nővérem rögtön elvigyorodott és kíváncsian nézett rám.
- Mi a helyzet a göndörkével? - kérdezte.
Na igen, természetesen a nővéremnek mindent elmondtam, amikor még az elején tartottunk. Persze rögtön rájött, hogy nagyon is bejön nekem Harry, de a tegnapiról már nem tudtam mesélni, és azt se említettem neki, hogy részegre ittam magam és smároltunk. Szóval rögtön beavattam, és a nővérem nem kicsit volt meglepődve.
- Nos... - köszörülte meg a torkát. - Én mindig bírtam Bent, de most nem azért adok neki igazat.
- Hogyne, hisz melyik nővér örülne, ha a húgát leitatnák - forgattam a szemeimet.
- Héé, nem a nagyanyád vagyok, én is fiatal vagyok, én is rengeteget buliztam a terhesség előtt - védte meg magát rögtön. - De, Ben szerinted hagyta volna, hogy egy címlapfotózás előtt idd le magad? Hidd el, ha hétvégén lett volna, lehet, hogy meg is dicsérlek, hiszen nem minden csaj smárolhat Harry Stylesszel - magyarázta, mire elröhögtem magam. -  De nekem nem tűnik túl felelősségteljesnek.
- Fogalmam sincs, hogy mit csináljak - ráztam meg a fejemet.
- Amit jobbnak érzel. Ben már évek óta melletted van. Harryt még nem ismered. Ha Benről van szó, lehet, hogy kapsz egy szerelmet, de elhagysz egy barátságot. Ha Harryt választod az valami olyan lesz amiben még nem volt részed, sokkal másabb lesz, hiszen még alig ismered. Én a helyedben, még ismerkednék vele.
Bólintva elraktároztam az agyamban a nővérem szavait, majd az út többi része csendben telt.

Six

Hello :') Félig boldogan, félig szomorúan hozom az új részt. Boldog vagyok, hiszen a blogom megkapta az első díját, amiért nagyon-nagyon hálás vagyok *-* (Akit érdekel, katt) Viszont kicsit szomorkás vagyok, amiért az előző részhez egy komment sem érkezett. Na mindegy, utálok ilyenekért sírni, szóval inkább nem is beszélnék erről. A díj mellett a blogom az első kritikáját is megkapta, amit szintén meg tudtok tekinteni, ha érdekel. :) Remélem mindenki élvezi a nyár maradék részét, és amíg nem kell, ne parázzatok a suli miatt! ;dd
xx, Kikiih <3

Ő lesz a megmentőd

Reggel a földön ébredtem, de a fejemnek viszont mégis puha volt. A fények bántották a szememet, ezért összeszorítottam a szemhéjaimat, mielőtt kinyitottam volna a szemem. Néhány erősebb pislogás után kirajzolódtak körülöttem a tárgyak, és rájöttem, hogy a srácok nappalijában ébredtem. Kicsit feltápászkodtam, de hirtelen alólam egy üvöltés tört fel.
- Aúú, normális vagy, belém könyököltél?!
- Te meg mit keresel mellettem? - azonnal, teljesen kipattantak a szemeim amikor észrevettem mellettem lévő Zaynt, akinek a mellkasán pihent eddig a fejem.
- Nem tudom - túrt bele a kócos hajába, ami egyébként rohadt jól állt neki.
- Nekem totál kiesett a tegnap este - ültem fel, és Zayn is a könyökére támaszkodott.
- Ember, addig emlékszem, hogy felmentünk a szobámba és elkezdtelek vetkőztetni. De, hogy miért azt nem tudom, és, hogy azután mi történt, azt se - mondta, először nevetve, majd elkerekedett szemekkel néztünk össze.
Aztán beugrott:


- Letelt a két perc - hallottuk a távolból Liam hangját, majd az ajtónyitódást.
Harry ajkai elváltak az enyémektől és néhány pillanatig csak ziháltan néztünk egymás szemébe. Oldalra fordítottam a fejem, de már nem volt ott az akit kerestem. Nem tudom, hogy ki volt az, de valaki biztosan figyelt minket. Visszamentünk a szobába és Louis ott állt alsógatyában, zokniban és pulcsiban. Elég vicces látvány volt, mivel semmi mást nem talált meg.
- Hol vagy a többi cuccom? - tárta szét a karját amikor mindenki belépett. Amikor megmutattuk neki, hogy mi hol volt rögtön a homlokára csapott. Állítólag még a hűtőben is keresgélt. 
- Folytathatjuk? - kérdezte Niall.
- Igen - bólintott Eleanor, majd mindenki visszaült.
Teljesen lefagyva ültem, mert még mindig nem fogtam fel ami az előbb történt Harryvel, ami azért is durva, mert nem vettem észre, hogy egy kör lement, amiben Liam felelt. Nem tudom mi volt az, de valami nagyon vicces lehetett, mert a többiek szakadtak a röhögéstől.
- Lou, ideadnád? - mutattam a whiskys üveg felé.
- Ezt? - emelte fel az ominózus tárgyat Louis.
-Igen - bólintottam, majd elvettem az átnyújtott üveget beleittam. Talán ez kicsit segít elfelejteni Harryt és így jobban feloldódok, valamint visszatérek a csillagokból.
Ezek után Liam pörgetett, a választása pedig Harryre esett.
- Felelsz vagy mersz? - tette fel a szokásos kérdést.
- Merek.
- Itt van egy csomag rágó - vette ki a zsebéből Liam mosolyogva, és körbemutatta. - Mindenkinek adunk egyet, megrágjuk, majd neked az összeset be kell venned és fújnod egy rágólufit.
- Fúúj - húzta el a száját Eleanor.
- Megcsinálom - dörzsölte össze a tenyerét Harry.
Mi Eleanorral undorodva összenéztünk, de a fiúknak nagyon tetszett az ötlet. Én közben hálát adtam az égnek, hogy Harry a feladat előtt csókolt meg, és nem az után.
Elvettem Liamtől a mentolos rágót és bevettem a számba. Mind egyszerre kezdtük el rágni, majd amikor mindegyik elég puha lett odaadtuk Harrynek. Elég gusztustalan látvány volt a Harry tenyerében lévő sok, undorító, nyálas, szétcsócsált rágógumi. Én a helyében inkább vetkőztem volna, de Harry bevállalós volt és egyszerre bevette az összeset. Összerágta őket, majd amikor összepuhultak elkezdett rágólufit kreálni. Először nem sikerült, de másodszorra egy méretes lufi jött ki belőle, amit mi tapssal jutalmaztunk.
A játék haladt tovább, egyre durvább feladatokkal, egyre kevesebb ruhával. Louis csak egy alsógatyában volt, Eleanoron nadrág és melltartó volt, Zayn meztelen felsőtesttel, Niall pólóban és alsógatyában, Liam meztelenül, Harry pedig az összes meglévő ruhájával üldögélt tovább, mivel ő minden szart megcsinált. Rajtam póló volt és alsónemű. Valamiért úgy gondoltam, hogy inkább a farmeromtól szabadulok meg.
Louis pörgetett. Az üveg három-négy fordulatot tett meg, majd Zayn és Niall közé mutatott, ezért Louis újra pörgetett. Az üveg nyele egyenesen felém mutatott. 
- Felelsz vagy mersz? - kérdezte Louis, miközben én beleittam egy üveg... whiskybe? vodkába? borba? már nem is tudom...
- Merek - feleltem kihívásra felkészülve. Louis arcán kaján vigyor jelent meg, amiből sejtettem, hogy nem nagyon fog tetszeni nekem.
- Bemész Zaynnel egy szobába...
- Na már rosszul kezdődik - nevetett Liam.
- És te becsukod a szemed, és hagyod, hogy Zayn leszedje rólad a felsődet. Ha csukva marad a szemed akkor visszaveheted, viszont, ha kinyitod akkor Zayn teljesen levetkőztethet és úgy kell visszajönnöd
Oldalra fordítottam a fejem és láttam, hogy a mellettem ülő Zaynnek egy perverz vigyor jelenik meg az arcán. Végiggondoltam a helyzetem. Ha bemegyek, becsukom a szemem, Zayn leszedi rólam a toppomat és úgy lát, mintha fürdőruhában lennék és azt is csak néhány pillanatra, így csak az ő mocskos nézését kell elviselnem, de ha nem megyek bele akkor leveszem a felsőmet és a többi srác pillantásait is állnom kell. 
- Elvállalom - sóhajtottam.
Zayn szemei csillogni kezdtek, amikor látta, hogy komolyan gondolom és elindultam... valamerre.
- Erre - ragadta meg a csuklómat és felvezetett az emeletre, gondolom a szobájába.
Igazából akkor döbbentem rá, hogy milyen nagy is ez a lakás, tuti eltévednék benne. Zayn egy hosszú folyosóra vezetett, majd megállt egy ajtó előtt és benyitott. Körbenéztem a szobájában, de semmi extrát nem láttam, egy tipikus fiúszoba. Az ágy nem volt bevetve, a szennyes egy kupacban a sarokban, néhány kósza poszter vagy fénykép a falon. A szobában egyetlen helyen volt rend, az pedig a CD-s polca. Akaratomon kívül is odasétáltam és végignéztem a lemezein. Egész jó a zenei stílusa.
- Kezdhetjük? - hallottam Zayn hangját a hátam mögül.
- Mi? - fordultam hátra, mert nem igazán figyeltem, mivel egy Pink Floyd borítóba merültem el.
- Nincs szükségem arra, hogy a többiek félreértsék, hogy miért vagyunk fent ilyen sokáig. 
- Örülnél te egy ilyen lánynak mint én - mosolyodtam el sejtelmesen, miközben a tokot visszaraktam a helyére.
- Ez kétségtelen. Csak nem most, és nem itt - válaszolt.
- Kár, hogy nekem nincs szükségem egy ilyen srácra, mint te - nevettem fel.
- Na csukd be a szemed - adta ki az utasítást és én így is tettem.
Zayn a csuklómnál óvatosan megfogta a karomat, majd a felemelte, egészen a fejem fölé. Óvatosan végigsimította a testem a tenyeremtől kezdve egészen a csípőmig, és ahogy egyre lejjebb haladt, egyre jobban rázott a hideg. A csípőmnél óvatosan megfogott és közelebb húzott magához, mire a szemeim majdnem kipattantak, de észhez tértem és behunyva hagytam őket. Zayn megragadta a felsőm alját és szép lassan feltűrte. A mellemnél megállt és ráhajtotta a felgyűrt anyagot, majd erősen belemarkolt.
- Te meg mi az istent csinálsz?! - löktem el magamtól és pislogás nélkül bámultam rá. És a legrosszabb az egészben, hogy a felsőmet letépte rólam a lökésemmel egy időben. Pedig szerettem azt a toppot...
- Nyertem - vigyorgott diadalittasan.
- Ez nem ér! 
- Az nem volt benne, hogy én mit ne csináljak. Annyi volt, hogy te ne nyisd ki a szemed - tárta szét a karját a felsőmmel a kezembe.
- Szemét - sziszegtem.
- Na le a többi ruhával is - vigyorgott.
- Ezt te sem gondoltad komolyan - rázta meg a fejem hitetlenül.
- Bár baromi szexi ez a virágmintás fehérnemű, de szívesebben látnálak nélküle - kacsintott.
- Nem, mivel letépted a felsőmet.
- Louis nem, mondta, hogy nem szabad.
- Akkor megkérdezem Louist -mondtam, majd lerobogtam a lépcsőn, ami nem volt túl jó ötlet, hiszen részegen a lépcső nem a barátom, így kis híján a közepéről gurultam volna le, ha Zayn nem kap el hátulról. Hiába mentett meg néhány sérüléstől, nem voltam olyan hangulatban, hogy megköszönjem.
- Louis! - kiáltotta el magát Zayn. - Ems nem tartja be a szabályokat! 
- Mégis milyen szabályokat? - fordultam felé elképedve, miközben beértünk a nappaliba. - Letépted rólam.
- Ez egyre izgibb - bólintott Niall, és belemarkolt a popcornba.
- Kajak letépted a felsőjét? - lepődött meg Harry.
- Ja - vigyorgott büszkén.
- Király vagy - nyújtotta pacsira a kezét Harry, Zayn pedig nevetve bele csapot.
- Na jó, mivel Zayn letépte ezért szerintem maradjál csak fehérneműben - gondolkodott Louis.
- Nem is tudnám felvenni, mert széttépte - vettem ki Zayn kezéből a megrongált felsőmet.
- Folytassuk a játékot - ajánlotta Liam.
Hosszan kifújtam a levegőt, majd visszaültem az eddigi helyemre. Legalább én pörgethettem.
- Csini fehérnemű - vigyorgott Harry.
- Nagyon vicces - vettem fel egy műmosolyt, majd pörgettem.


- Szóval nem feküdtünk le - dőltem hátra megnyugodva.
- Te ennek örülsz? - vonta fel a szemöldökét. Egy rövid ideig elgondolkodtam a válaszomon...
- Kinek kellesz te? - feleltem flegmán, mire Zayn elnevette magát.
A következő pillanatban valahonnan elkezdett csörögni a telefonom, amiből Amelia Lily Shut up! (and give me whatever you got) c. dala szólt.
Rövid keresgélés után Zayn megtalálta a nadrágomat, benne a csörgő telefonommal. Néhány pillanatig elmeredt a kijelzőn, majd egy gúnyos mosollyal odaadta, majd kiment a szobából. Ben hívott.
- Hol a fenében vagy? - szólt bele köszönés nélkül.
- Ö... hát az úgy volt, hogy - másnaposan, sajgó fejjel nem könnyű átverni a legjobb barátodat. Pláne azért, mert józanon se tudnád megtenni. Erre ráeszmélve sóhajtottam egyet, majd elhadartam. - Totál másnapos vagyok, mindjárt idehányok és fogalmam sincs, hogy hány óra van, azt se tudom, hogy milyen nap van.
- És kivel vagy? - tette fel a kérdést, amire nem igazán akartam számítani. - Gondolom nem egyedül...
- Ööö... - sütöttem le a szememet.
- Azzal a Harry gyerekkel, mi? - szinte láttam magam előtt, ahogy gyanakvón felvonja a szemöldökét.
- Igen - nyögtem ki.
- Otthon vagy? 
- Nem - azt hiszem ennél lejjebb nem süllyedhetek.
- Mond a címet és érted megyek - sóhajtott.
Megadtam a tegnap Harry által megadott címet, és már előre féltem, hogy mi lesz, ha Ben beállít.
- És lenne még valami... - húztam el a számat.
- Hallgatlak.
- Tudnál hozni nekem egy felsőt? - a szemem sarkából láttam, hogy Zayn abban a pillanatban tért vissza a szobába.
- Ramones vagy Green Day? 
- Green Day - feleltem mosolyogva. Ben elköszönt tőlem, majd kinyomta. Óvatosan Zaynre sandítottam, aki elkezdett takarítani.
- A többiek kómásan alszanak, viszonylag jól vannak - mondta közömbösen.
- Viszonylag? - lepődtem meg, miközben a nadrágomat kerestem.
- Niall a konyhaasztalon alszik, Louis pedig a fürdőkádban. Eleanorral - vázolta fel a helyzetet.
- Az kemény - bólintottam miközben felhúztam a farmerom.
Úgy gondoltam, hogy amíg Ben nem jelenik meg, addig segítek Zaynnek összeszedni a maradék szemetet.
- Hogy vagy? - kérdezte, beledobva egy üveget a fekete szemeteszsákba.
- Mindjárt szétmegy a fejem és közel vagyok hozzá, hogy kihányjak magamból mindent - feleltem. - De egyébként semmi gáz.
- Hozok gyógyszert, addig menj el hányni. - tápászkodott fel. - És ha rám hallgatsz a lenti fürdőt használod.
- Az emelten van El és Louis, ugye?
- Igen - bólintott.
Rövid keresgélés után megtaláltam a fürdőt, és pont jó pillanatban, mivel épphogy a WC fölé tudtam hajolni és máris kiürítettem magamból mindent. A WC-t lehúztam, majd a csaphoz hajoltam, hogy valamennyire elmossam az undorító ízt a számból. A tükörbe nézve, nem voltam megelégedve a lánnyal aki visszanézett rám. A hajam kócos volt, a szemem alatt pedig sötét karikák éktelenkedtek, és a kevés sminkem is elfolyt. Nem szokásom másnaposnak lenni, csak különleges alkalmakkal, nem vagyok az a tipikus partyarc.  Soha nem szégyelltem magam ennyire. Gyorsan lemostam az arcomat, remélve, hogy az javít a kinézetemen. Nos, az elfolyt smink eltűnt, de nem néztem ki jobban. Úgy meg pláne nem, mint egy szupermodell, akinek ma címpalafotózása van. A nappaliba visszaérve Zayn már ott várt egy pohár vízzel és egy Aszpirinnel.
- Köszönöm - fogadtam el, majd gyorsan bevettem a gyógyszert, remélve, hogy hamarosan elmúlik a fejfájás.
Aztán beállt a kínos csönd. A fő takarítani valókat már elpakoltuk, a többiek pedig ki vannak ütve. Kivettem a zsebemből a telefonom és megnéztem az időt. Fél tizenegy. Zayn észrevette a gondterhelt arcomat és érdeklődve rám emelte a tekintetét.
- Baj van?
- Egy kicsit elkéstem, és ilyen fejjel kell megjelennem egy fotózáson - mutattam magamra.
- Majd rád kennek nyolc kiló vakolatot, a szerkesztők meg majd photoshopolnak.
- Kösz szépen - bólintottam idegesen. - Mégis mit fognak gondolni, hogyha így megjelenek?
- Azt, hogy jól kiütötted magad előző este - vonta meg a vállát.
- Basszus, te könnyen beszélsz, csak bemész egy stúdióba és kornyikálsz, nem kell tökéletesen festened, fittnek lenned és mindenkire mosolyogni egész nap - tártam szét a karom idegesen.
- Látom kezd visszatérni az igazi Emily - bólintott.
- Nem is ismersz te barom - forgattam a szemeimet.
Zayn már szólásra nyitotta a száját, de a csengő megakadályozta. Biztos voltam benne, hogy Ben az, de  az mégis csak a fiúk háza, ezért fura lett volna, ha én nyitok ajtót. Zayn elindult és feltárta az ajtót Bennek.
- Hello - fürkészte furcsán Ben.
- Csá - intette hanyagul Zayn, majd beengedte a barátomat.
- Csini melltartó - jelent meg a tipikus mosoly a szája szélén.
- Fogd be! - nevettem el magam, majd elfogadtam a kezembe nyújtott Green Day pólót.
- Egyébként azt hittem, hogy Harry a göndör - fürkészte nem túl kedvesen Zaynt, aki leült a kanapéhoz, és a dohányzóasztalra felrakott lábakkal kezdte kapcsolgatni a TV-t.
- Ja, ő itt Zayn - mutattam be gyorsan. - Zayn, ő itt Ben.
Zayn, mintha szívességet tenne felénk fordította a fejét, majd végigmért mindkettőnket.
- Én téptem le Ems felsőjét - közölte kifejezéstelen arccal.
Ben elkerekedett szemekkel nézett rám, én pedig úgy gondoltam, hogy ideje lelépni. Sietősen elköszöntünk Zayntől, de őszintén szólva, nem tudom, hogy felfogta-e, hogy elmentünk. Mindegy, majdcsak rájön.
- Akkor most mindent elmesélsz nekem, amíg beérünk - mondta, amikor beültünk a kocsiba.
Nagyot sóhajtva, mindent elmondtam neki. Már amire emlékeztem...
A csókot is elmondtam. Gondoltam, hogy Ben nem fogja támogatni és azt hiszem kialakult egy véleménye Harryről.
- Vágod, hogy ma címlapfotózásod van?! - kapta fel a vizet.
- Igen - suttogtam.
- Gondolom ezt elmesélted Harrynek - folytatta.
- Igen.
- És ez a barom hagyta, hogy halál részegre idd magad, és hogy valami nyomorék letépje rólad a felsőd?
- Az csak egy feladat volt - próbáltam menteni a dolgot.
- Szerintem, ha igazán érdekelnéd Harryt, akkor nem hagyta volna, hogy egy másik srác felvigyen levetkőztetni.
- Részeg volt - védtem meg.
- Akkor meg pláne nem kellett volna hagynia - nézett mélyen a szemembe.
Olyan picire húztam magam amennyire csak tudtam. Baromira szégyelltem magam, és tudtam, hogy csak Bennek önthetem ki a lelkem. Amikor a cégnél leparkoltunk fogalmam se volt, hogy mit tegyek.
- Szerinted az segít, ha papírzacskót húzok a fejemre? - húztam el a számat a liftben.
- A címlapon elég hülyén néznél úgy ki - vallotta be.
- Akkor mit csináljunk, hogy ne terjedjenek el a pletykák?
- Van egy ötletem - húzta féloldalas mosolyra a száját, amiből tudtam, hogy tuti terve van.
A lift egy csilingeléssel jelezte, hogy megérkeztünk. Amint kiléptünk, Ben rögtön karon ragadott és elkezdett húzni maga után, szinte alig tudtam tartani a lépést, olyan gyorsan ment. Amikor lefékezett egy ajtó előtt, nagyon reméltem, hogy csak elfáradt a nagy loholásban.
- Miért hoztál ide? - néztem rá gyanúsan.
- Ő lesz a megmentőd - avatott be.
- Kizárt! - borultam ki teljesen.
- Figyelj - nézett mélyen a szemedbe. - Neked most egy modellre van szükséged, aki profin ért a sminkhez, és el fogja tüntetni a másnaposság jeleit.
- De miért segítene nekem? - ráncoltam a szemöldököm.
- Tartozik nekem, mert egyszer rajtakaptam a kávés fiúval - vigyorgott.
- Daviddel? - lepődtem meg.
- Nem tudom, én csak 'egy hosszú kávét kérnék'-nek hívom - vonta meg a vállát.
- És azóta ezzel vesztegeted? - kérdeztem.
- Nem, ez az első alkalom, hogy szükség van rá - felelte, mire elnevettem magam.
Ben bekopogott, majd néhány másodperc múlva Jessica nyitott ajtót. Barna tincseit felfogta egy kontyba, valamint egy fehér-pink köntös volt rajta, valamint semmi smink nem volt rajta, és bár fáj, de be kell látnom, hogy így is szép.
- Jó reggelt! - vett fel egy száz wattos mosolyt Ben.
- Mit akartok? - nézett végig rajtunk mogorván.
- Szeretném, ha emberi külsőt varázsolnál Emsnek - mutatott rám Ben, továbbra se megszakítva a műmosolygást.
- Emilynek sosem volt emberi külseje, miért most kéne kivételt tenni? - ráncolta a szemöldökét.
- Nem, még mindig nincs humorod - ráztam meg a fejem sajnálkozva.
- Emlékszem amikor este benyitottam ebbe a csinos kis öltözőbe, és, hogy mit láttam azon a kanapén? - mutatott be, egy fekete bőrkanapéra.
- Azon semmit, mert azóta ki lett cserélve - mondta Jessica.
- Nem a kanapé a lényeg, hanem az, hogy tartozol nekem - tért a lényegre Ben. - Vagy segítesz Emsnek, vagy holnapra mindenki arról fog beszélni, hogy mit csinált Jessica és a pincérsrác.
- Nincs rá semmi bizonyítékod - vágta rá.
- Nem is kell - mosolygott. - A mai világban az embereknek csak téma kell, és máris napokig, hetekig, akár hónapokig arról beszélnek.
- Na jó segítek - adta be a derekát Jessica. - De ne számíts semmi különlegesre, nem tudok belőle bombázót varázsolni.
- Belőle nem kell azt varázsolni - kacsintott Ben, majd belökött az oroszlán barlangjába.
Jessica öltözője másabb volt, mint az enyém. Itt rend uralkodott, mindenhol fények és a fal egy részén mindenhol masnik (??) voltak. Nagyon szépen ki volt dekorálva, igyekezett minél otthonosabbá tenni.
- Na jó ülj le ide - nyomott le egy székbe, ami a toalettszekrény előtt volt.
- Most megkínzol, vagy mi? - értetlenkedtem.
- Megpróbálom, hogy úgy nézzél ki, mint aki idevaló, és ne úgy, mint egy homlesz, szóval jobb ha csendben maradsz.
- Igen anyu - feleltem megszeppenve.
- Nagyon vicces - morogta az orra alatt, majd az alapozóért nyúlt. - Gondolom Ben neked is elmesélte, hogy mi volt Daviddel.
- Csak nekem mesélt róla, és én is csak most hallottam róla - feleltem lehunyt szemmel, miközben Jessica felvitte a bőrömre az alapozót.
- Ugye te se fogod elmondani senkinek? - bár az arcát nem láttam, de a hangjában érzetem egy kis félelmet.
- Nem fogom - sóhajtottam.
- Ajánlom is - mondta fenyegetően.
Erre inkább nem reagáltam, így maradék időt csendben töltöttük el. Hagytam, hogy Jessica mindenféle kencéket kenjen az arcomra, és rájöttem, hogy profi sminkesnek is elmehetne, ha nem lenne modell. Körülbelül 10 perc alatt végzet velem, de azt is olyan Jessicásan tudatta velem:
- Na, ennyit tudtam belőled kihozni - közölte. - Remélem azért meg vagy elégedve.
A tükörben hirtelen nem hittem el, hogy én vagyok. Az szemem alól a karikák eltűntek, az arcszínem már egyáltalán nem volt sápadt, és Jessica nagyon ügyesen emelte ki a szemeimet tussal. Azt hiszem majd én is kipróbálom.
- Köszönöm szépen - mosolyogtam Jessicára, majd kivonultam az öltözőjéből.
A saját öltözőmbe érve egy kicsit lepihentem, rendbe tettem a hajam, majd rájöttem, hogy mivel semmi dolgom ott, ezért elkezdtem unatkozni. Ma csak délután lesz fotózásom, de addig is szükségem volt rá, hogy emberi külsőm legyen addig, amíg a cég épületében mászkálok.
Mivel jobb dolgom nem akadt elmentem a kávézóba, majd egy gyümölcsturmix kíséretében nyomkodtam a telefonomat. A Twitter teljesen üres volt, semmi értelmes nem történt, Facebookon pedig ilyenkor nem nagyon vannak fent az emberek. Csak üresen bámultam ki a fejemből, és a nyüzsgő embereket figyeltem, akik mindenfelé rohangáltak az ügynökségben. Szerettem néha kikapcsolni és nem gondolni semmire, bár ebben a rohanó világban ez nem könnyű. Fogalmam se volt, hogy mit kezdjek ezzel a Harry-dologgal. Nincs időm egy kapcsolatra. És még alig ismerem, de hagytam, hogy megcsókoljon. Sose voltam ilyen, eddig csak 2 komoly kapcsolatom volt. Nem tűnik soknak, de sokáig tartott mindkettő. Nem tudom, hogy hogyan állíthatnám le, vagy lassíthatnám az események forgását. Egész nap ezerrel pörgök és próbálok mindenkinek megfelelni, ami fárasztó. Nagyon fárasztó. De jelenleg ez az egyetlen módja, hogy pénzt szerezzek, hogy apát megmentsem. Sokan reménytelen harcnak tartják, de mi a nővéremmel csak azért is küzdünk. A legtöbben felesleges harcnak tartják, de vannak akik kiállnak mellettünk. Dylan. Ben. Az orvosok. És ennyi, kifújt. Mert nincsenek más nagyon közeli barátaink. De tudjuk, nem tudunk mást tenni, apa se adott fel sosem minket, ezért mi sem fogjuk. Tudjuk, hogy szüksége van ránk.
- Szia - zökkentett ki a gondolataimból Eleanor.
- Szia - jelent meg egy őszinte mosoly az arcomon, bár Eleanor nem volt ilyen felszabadult. - Kérsz valamit inni?
- Most nem köszi, viszont leülnék - mondta.
- Parancsolj - El kihúzta a székét, majd a táskáját az ölébe helyezve foglalt helyet. Valószínűleg rögtön ide jött, mivel még le se pakolt, se semmi.
- Ne haragudj, hogy így letámadlak, de beszélni szeretnék veled - kezdte.
- Nem támadtál le, nyugodtan mond csak - mosolyogtam, majd beleittam a turmixomba.
- Annyira nem értelek, Emily - rázta meg a fejét. - Miért nyomulsz Harryre amikor van barátod? - kérdezte, mire kiköptem a turmixot, szerencsére az asztalra, így nem lett senki az áldozatom.
- Tessék?! - kerekedtek el a szemeim, majd egy szalvétához nyúltam, hogy letöröljem a rózsaszínes-lilás pacát.
- Láttam, hogy tegnap smároltál Harryvel - hajolt kicsit közelebb hozzám, és óvatosan suttogta a szavakat, nehogy valaki meghallja. Szóval ő látott minket.
- Igen, ez így volt - bólintottam nagyot nyelve. - De nekem nincs pasim.
- Nincs? - Eleanor szemöldökei egészen a hajáig szöktek.
- Úristen, dehogy is - nevettem fel. - Miért, mit hittél, kivel járok?
- Hát... én azt hittem, hogy te és... Ben... érted.... - habogott.
- Jujj, dehogy is - ellenkeztem azonnal. - Bennel csak barátok vagyunk. Ő a legjobb barátom, de semmi sincs köztünk.
- Pedig nekem úgy tűnt - mondta. - Ahogyan egymásra mosolyogtok. Ahogy összenézegettek. Tisztára olyan volt, mintha együtt lennétek.
- Nem vagyunk - állítottam sokadszorra.
- Basszus, de hülye vagyok - fogta a fejét.
- Dehogy vagy hülye - simítottam meg a karját. - Előfordul az ilyen. Hidd el, nem te vagy az első aki ezt hiszi.
- Tényleg? - emelte fel a tekintetét.
- Tényleg - nyugtattam meg.
- Mindegy, azért ne haragudj - sóhajtott. - Akkor viszont mi van veled és Harryvel?
- Őszintén? Nem tudom - ráztam meg a fejem. - Félek, hogy csak ez az egész csak egy egy éjszakás kaland lenne. Nekem meg arra nincs szükségem.
- Nem fogok hazudni, Harry nem egy angyal - mondta.
- Gondoltam... - motyogtam a szívószállal játszva.
- De mindenki megérdemel egy esélyt.
Felnéztem Eleanorra és elgondolkodtam. Vajon igaza van, és Harry kivételt tesz? De miért tenne? És miért pont velem? Egy biztos. Addig nem lépek, amíg nem bizonyosodok meg róla, hogy komolyan gondolja ezt az egészet.

Five

Sziasztok! :) Meg is hoztam az új fejezetet, remélem tetszeni fog. Igyekeztem hosszúra írni, és valahogy most úgy jött az ihlet, hogy a hatodik fejezetnek is a fele már körülbelül kész van. Köszönöm szépen az előző részhez érkezett véleményeket, remélem, majd most is leírájátok, hogy mit gondoltok a részről, hideget, meleget elfogadok! :))
xoxo, Kikiih

Nekem nincs macskám

Benyomtam a liften a négyes gombot. Még nem nagyon jártam azon a szinten, de tudom, hogy ott kell keresnem. Ahogy kiléptem a hangulat sokkal nyugisabb, mint a központban. Kevesebb a fotós, kevesebb a modell, kevesebb a felhajtás. Ahogy minden szinten, itt is van egy kávézó. Jóval kisebb, mint a központi, de szinte tömve van. Ahogy beléptem hirtelen csönd uralkodott és mindenki engem nézett. Fogalmuk sem volt, hogy mit kerestem ott, az egyetemisták maximum átfutóban látnak, és szerintem sose gondolták volna, hogy egyszer az ő kávézójukba lépek be. A hirtelen csöndben könnyen kiszúrtam a pultnál ülő Eleanort és rögtön hozzá sétáltam.

- Szia - ültem le a mellette lévő székbe. Eleanor és a barátnői elképedve bámultak.

- Emlékszel rám? - pislogott nagyokat.

- Persze - nevettem fel egy picit. - Hozzád jöttem - tettem hozzá, mire a barátnői teljesen lesápadtak. 

- Tényleg? - tűrt a füle mögé egy kósza tincset.

- Tényleg - bólintottam. - De szívesen megismerném a barátnőidet is - céloztam arra, hogy nem mutatta be őket.

- Ja, persze. Ő itt Serena - mutatott egy vörös hajú lányra. - Ő pedig Dina - intett a másik lány felé.

- Emily - bólintottam

- Tudjuk - felelte nagyot nyelve Serena. Csoda, hogy ezt az egy szót ki tudta bökni.

Egy darabig elbeszélgettem a lányokkal, már ha ezt lehet beszélgetésnek hívni. Eleanornak sikerült feloldódnia, talpraesett csaj, de a másik kettő csak néha benyögött egy-két szót. Szerencsémre a két lánynak fotózása volt, de Eleanor még szabad, szóval kicsit körbe tudtam vezetni a mi szintünkön.

- Van kedved hozzá? - érdeklődtem.

- De ott vannak a nagymenő modellek - szólt kicsit félve.

- Csak emlékezz arra amit a múltkor meséltem - kacsintottam. - Menő csaj vagy, ez nem akadály.

Eleanor elmosolyodott, majd lepattant a székről és elindultunk a mi szintünkre.

Ahogy kiléptünk láttam Eleanor sokkoltságát. Igen, valahogy mindenki így reagál amikor először lép be ide. Mindenki sürög-forog, a kamerák kattognak, a vakuk villognak. A kávézóba vetettük az irányt, ugyanis be akartam mutatni Bennek, aki azt mondta, hogy lehet, hogy tud csinálni vele egy fotósorozatot, de Eleanor erről még nem tud.
Egy csomó modell nézte, hogy miért mászkálok egy egyetemista modellel, de nem érdekelt, mert őrültem neki, hogy Eleanor emelt fővel vonul végig közöttük. Nem is olyan elesett, mint először gondoltam, egész vagány csaj.

A kávézóban rögtön kiszúrtam Bent, aki egy hosszú kávé társaságában ücsörgött.

- Ez tele van - húzta el a száját Eleanor.

- Nem, ott a helyünk - mutattam Ben irányába.

- De ott ül valaki - ráncolta a szemöldökét.

- Igen - mondtam, majd odaléptem az asztalhoz. - Hello Ben - vigyorogtam.

- Sziasztok - nézett fel Ben a telefonjából.

- Eleanor bemutatom Bent - fordultam az elképedt Eleanor felé, aki időközben felismerte Bent. Bennek elég nagy híre van a cégnél, kezdjük ott, hogy a legtöbb modell legszívesebben rámászna, na meg egyre nagyobb elismeréseket kap a képeit illetően. - Ben, bemutatom Eleanort - fejeztem be a bemutatást.

- Örülök, hogy megismerhetlek - mosolygott Ben, mire Eleanor elpirult, akár barátja van, akár nem. Ez marad a mi titkunk, Louis nem tudja meg.

- Inkább én - mosolygott.

A kerek asztalnál leültem Ben mellé, Eleanor pedig a harmadik üres székre. 

- És mióta dolgozol itt? - kérdezte Ben Eleanortól.

- Csak az egyetem mellett vagyok itt, de csak egy éve.

- Értem - bólintott Ben.

- Egyébként imádom a képeidet - mondta Eleanor. Egyáltalán nem hangzott úgy, mintha egy rajongó lenne, inkább, mint szakmabeli társ. Talpraesett lány.

- Ezt jó hallani - ivott bele Ben mosolyogva a kávéjába.

- Sziasztok - lépett hirtelen az asztalunkhoz David, a pincér. Erősen végigmért, majd eresztett rám egy dögös mosolyt. Ben köhintésére félbeszakította a csábítási kísérletét, és az italok felől érdeklődött. Én a szokásos erdei gyümölcs turmixomat kértem, El pedig banánshaket.

Kiderült, hogy Eleanor tök jó fej csaj. Van humora, nem egy szőke liba és már nem is jön zavarba annyira a modellek bámulásától. Bennel többször is összenéztünk és csupán szemkontaktussal eldöntöttük, hogy kellemes csalódás a csaj.

- Eleanor? - szólt Ben.

- Igen? - nézett fel El a szívószálból amit eddig rágcsált.

- A jövő hónapban lesz egy fotósorozat amihez még nem találtam meg a megfelelő arcot - mondta, majd egy kis hatásszünetet hagyva folytatta. - Most, hogy így megismertelek rád gondoltam.

- Rám? - kerekedtek el a szemei.

- Igen - mosolygott Ben. - Szinte neked lett kitalálva a fotózás, tökéletes lennél. 

- Huhh - fújta ki a levegőt Eleanor. Lehet, hogy egy kicsit sok lett neki ez így hirtelen, de hozzá kell szoknia a pörgéshez, ha modell akar lenni.

- Elvállalod?  - húzta fel Ben a fél szemöldökét egy mosoly kíséretében. Ezzel bármelyik lányt (és néhány fiút) rá tud venni bármire.

- Persze - mosolyodott el magabiztosan.

Az asztal alatt óvatosan kinyújtottam a kezem, Ben pedig alig érezhetően belecsapott. Ezt megcsináltuk.

- Viszont hölgyeim, ha megbocsájtotok nekem most mennem kell - nézett Ben az órájára. - Akkor majd egyeztetjük a részleteket - mosolygott Eleanorra.

- Rendben - bólintott mosolyogva a lány, majd elköszöntük Bentől.

A nap többi részét is Eleanorral töltöttem. Elkísért ruhapróbára, majd megnézte az egyik fotózásomat, majd én is elkísértem őt a sajátjára. Kétségtelen, tehetséges a lány. Ahogy magabiztosan áll a kamerák előtt, egy tökéletesen rászabott ruhában, natúr sminkel... Látszik, hogy egy nap még sokra viszi. Nagyon jól el lehet vele beszélgetni, érett felfogása van. Mesélt az egyetemről, meg, hogy milyen érzés egy szupersztárral járni. Azt mondta, hogy eleinte nagyon félt a rajongóktól és, hogy elítélik, de Louis kiállt mellette és ez volt számára a legfontosabb, így észre se vette, hogy a rajongók nem éreznek iránta utálatot, sőt nagyon is szeretik.

- Nekem lassan indulnom kell - néztem az órámra. Fél négy. Ma a cégtől megyek az edzőterembe, mert tudtam, hogy sűrű napom lesz.

- Én még megvárom Dináékat - mondta.

- Oké, akkor holnap találkozunk - mosolyogtam rá, majd az öltözőmbe mentem, ahol gyorsan átvettem azt a ruhát amibe jöttem, majd rohantam is a parkolóba a kocsimhoz.

Utálok vezetni. Pontosítok. Utálok Londonban vezetni. A szüleim balesete miatt mindig félek, hogy mikor, ki jön belém. És a Londoniak pedig száguldoznak, mintha szivacsból lennének az autók. Én mindig figyelek az óvatos vezetésre, bár így néha lassabb az út, de biztonságosabb. A nővérem azóta se mert autóba ülni, de nekem muszáj, ha nem akarok elkésni mindenhonnan.
Az edzőterembe érve az öltözőben leváltottam a ruháimat melegítőre, majd szokás szerint a futógépekhez mentem. Ma sem Jessica, sem Natasha bandája nem volt jelen, ami számomra egy kis megkönnyebbüléssel járt, hisz így nem kell velük erőltetett vigyorral csevegni.
A futógépeknél egy nem oda illő dolgot, illetve embert vettem észre. Csak hátulról láttam, de azonnal felismertem a göndör fürtjeit. Felléptem a mellette lévő gépre, amit persze rögtön észrevett és szélesen elmosolyodott.

- Hello - vigyorogtam. 

- Szia - dobott egy puszit, mire a mosolyom még szélesebb lett.

- Mizujs? - kérdeztem, miközben felvettem a megszokott tempót.

- Mindenki róluk beszél a neten - közölte.

- Igen, láttam - húztam el a számat. - Mit csináljunk?

- Egyenlőre semmit - felelte. - Ha nem reagálunk egy idő után lecseng, ha nem akkor a menedzsereink tudni fogják.

- Rendben - bólintottam. - És akkor ma nem is találkozunk edzés után?

- Nálunk üres a ház, rendelhetünk kínait - vonta meg a vállát vigyorogva.

- Oké - támogattam az ötletet.

A futáson és a szüneten kívül külön töltöttük az edzésidőt. Egyébként sokkal fárasztóbb az új edzéstervem, mint vártam, de meg kell küzdenem azért, hogy fittebbnek látszódjak a címlapokon. Szerencsére Phill ajánlott egy étkezési rendet is, ami tápláló de nem hizlal. Életemben nem diétáztam, ez se számít annak, egyszerűen így gyorsabban, jobban megy az edzés. Állítólag...

Az edzés után Harryvel megbeszéltük, hogy egy gyors zuhany után találkozunk az öltözők előtt. Nem szerettem a nyilvános zuhanyzókat, de itt külön kabinok voltak kialakítva, amikbe nem lehet belátni a sötétített üveg miatt. Nos elég magas a tagdíj, szóval ez a minimum.
A magammal hozott tusfürdőt beledörzsöltem a bőrömbe, miközben figyeltem arra, hogy a hajam ne legyen vizes. Jól esett az edzés után langyos vízzel leöblíteni magamról a fáradtságot, és valamennyire tényleg felfrissültem.

Amikor kiléptem magamra tekertem a törülközőt és szárazra töröltem a testem, majd felöltöztem. Semmi extra, csak egy szakadt farmer és egy fehér top. Felhúztam a balerinacipőmet és már indulhattam is.
Meg se lepődtem, hogy Harry már ott várt. Hiába tudom, hogy viszonylag gyorsan fürdök és öltözök át, valamint kenem fel magamra a minimális sminket (szempillaspirál, szemceruza, szájfény), a fiúk még így is gyorsabbak. 

Harry elmosolyodott, majd elindultunk a parkoló felé.

- Merre laksz? - kérdeztem. 

- Miért? - ráncolta a szemöldökét.

- Mert én is kocsival vagyok - feleltem.

- Ja tényleg - esett le Harrynek, majd elmondta a címét. Megörültem, és rögtön el is mosolyodtam.

- Van egy ötletem - mondtam. - Pont útba esik a lakásom, szóval mi lenne ha útközbe leraknám a kocsit és utána mennénk tovább ketten. Meg a lakásomig csak nem tévedek el.

- Rendben - bólintott Harry.

Elindultunk mindketten, természetesen a legnagyobb csúcsforgalomban. Ott vettem észre, hogy Harry is a magabiztos vezetők közé tartozik, semmi félelemérzetet nem éreztem a vezetésében. 15 perc alatt értünk a lakásomhoz, ahol én leparkoltam és át is pattantam Harry kocsijába, aki időközben félreállt.

- Indulhatunk? - kérdezte, miután becsatoltam magam.

- Igen - mosolyogtam rá.

- Ahhoz képest, hogy Londoni vagy eléggé feszülten vezetsz - jegyezte meg.

- Ja, csak még nem szoktam meg teljesen a kocsimat - vágtam rá kapásból, mert hirtelen nem tudtam, mit mondani.

- Értem - bólintott. - Viszont más nőkkel ellentétben jól parkolsz.

- Ezt bóknak veszem - nevettem el magam.

- Olyasminek szántam - mosolygott. 

Halk kopogás hallatszott. Harry beindította az ablaktörlőt, ami egyre gyorsabban kezdte eltávolítani a hatalmas esőcseppeket.

- Úgy látszik nem találkozhatunk eső nélkül - mondta cinikusan.

- Ezt kifogtuk - bólintottam.

Amikor Harry leparkolt a ház előtt teljesen elképedtem. Ez nem is ház, hanem egy villa. Fantasztikusan nézett ki, hatalmas ház, hatalmas kerttel, kerti medencével és mindennel amit akarsz. Harry beparkolt a garázsba és onnan mentünk fel a házba. Teljesen el voltam ámulva, de aztán a nappaliban nem várt meglepetés fogadott. Három srác ült a kanapén ér pattogatott kukoricát dobáltak egymás szájába, miközben a TV-ben a Family Guy ment.

- Ti meg mit kerestek itthon? - ráncolta a szemöldökét Harry. - Nem úgy volt, hogy programotok van?

- De, csak mindenkié kültéri volt, és mivel esik az eső hazajöttünk - felelte Liam, ránk se nézve.

- Hello Emily - pislogott nagyokat Niall, amikor észrevett. Erre a másik két srác is felkapta a fejét. Eléggé meglepődtek a látványomon.

- Jó, hogy itt vagy - mosolygott barátságosan Louis, majd két puszival üdvözölt, mint a normális emberek. - Kérsz valamit?

- Egy pohár vizet elfogadnék - bólintottam.

- Hozom - pattant fel Niall. 

A srácok tök rendesek voltak, így nem is éreztem kellemetlenül magam a kialakult helyzetben. Kicsit váratlanul ért engem is az ottlétük, mert azt hittem, hogy Harryvel kettesben leszünk, de én voltam az igazi betolakodó, hisz ez az ő házuk. Az igazat bevallva a srácokon semmi ilyesmit nem láttam, örültek, hogy ott vagyok.

- Hallom te is odajársz edzeni ahova Harry - kezdeményezett beszélgetést Liam.

- Igen, bár a napokban találkoztunk először - mondtam, majd beleittam a vizembe.

- Azóta Harry megszállott lett a mozgásért - vigyorgott pimaszul Louis, mire Harry megdobta egy párnával.

Abban pillanatban kinyílt a teraszajtó és a One Direction utolsó tagja is belépett rajta. Zayn valószínűleg cigizésből ért vissza, mivel öngyújtó és cigarettásdoboz volt a kezében, amiket egy laza mozdulattal levágott egy sarokban elhelyezett kis asztalra. Akaratlanul is zavarba jöttem a meztelen felsőtestétől, így lehajtott fejjel kezdem kémlelni a padlószőnyeget. 

- Ez meg mit keres itt? - tudtam, hogy rám céloz. Bár nem láttam, de hallottam a hangjában a megvetést. Csak nem tudom, hogy miért kell lesajnálni.

- Malik, maradj már - szólta le Harry és éreztem, hogy átkarolja a vállam. Zayn csak nevetett, majd hallottam a lépteit távolodni.

- Ne foglalkozz vele - szólt Louis, mire felemeltem a tekintetem. - Bunkó és kész. Kicsit maga alatt van mostanában.

- Lehet, hogy maga alatt van, de attól még nem kéne engem lekezelni - hangom egy kicsit erélyesebb volt, mint szerettem volna.

- Ha valami ennyire nem tetszik el lehet kotródni a házamból - vetődött le a fotelbe Zayn, egy pohárral és egy vodkás üveggel. 

- Zayn, állítsd már le magad - szólta le Liam is. - Semmit nem tett ellened, legalább vele ne legyél faszfej.

Malik néhány pillanatig kifejezéstelen arccal figyelte a barátját, majd töltött magának egy pohár vodkát. Csak megráztam a fejem és igyekeztem a többiekre figyelni, akik elterelték a gondolataimat a továbbra is a nappaliban ülő Zayn beszólásaitól. Meséltek a turnéról, meg a koncertekről és érdeklődtek az én fotózásaimról. Idő közben megjelent Eleanor is, aki szó szerint a nyakamba ugrott. Nagyon megörültem neki, és nem csak azért mert így nem egyedül voltam nőnemű az öt hím társaságában, hanem azért mert nagyon megkedveltem a csajt. Viszonylag jól eltelt az idő, és szép lassan a többiek is belekóstoltak Zayn vodkájába.

- Emily? - nyújtotta felém az üveget Zayn.

- Mi az? - ráncoltam a szemöldököm, majd lenéztem a kezében tartott italra és leesett, hogy meg akar kínálni.

- Egy szupermodell is megengedheti magának - tett gúnyos megjegyzést, mire felment bennem a pumpa, majd elvettem tőle az üveget és jól meghúztam. Tele vagyok már a szupermodelles megjegyzéseivel. 

Láttam a srácok kaján arcát, amire még inkább dühös lettem és még egyszer meghúztam. Az alkohol lecsúszott a torkomon és rövid időn belül éreztem a hatását.

Hamarosan a vodkán kívül más italok is megjelentek, bár igyekeztem mindenből csak mértékkel, hiszen 5 fiúval vagyunk összezárva.

- Van egy jó ötletem - vigyorgott Harry, majd perverz tekintettel rám nézett. - Üvegezzünk. 

- És aki nem teljesíti a feladatot? - kérdezte perverz vigyorral Zayn.

- Vetkőzik - válaszolta Harry.
A srácoknak mind tetszett az ötlet. Még szép. Bár már félig részeg voltam, de mégse akartam belemenni. Nem éreztem volna magam biztonságban. Szerencsére Eleanor sem rajongott nagyon az ötletért, a pia ellenére sem.

- Nem - ráztam meg a fejem. - Gondoljatok már bele, alig ismerlek titeket.

- Itt az ideje, hogy megismerj minket - kacsintott Louis.

- Így? - röhögtem fel.

- Legyen már valami dög, valami vagányság ha már modell vagy - mondta Zayn. - Te itt rohadtul próbálod elhitetni velünk, de mind tudjuk, hogy nem vagy olyan ártatlan. Mindenki tudja, hogy a modellek miket képesek megtenni a pénz és néhány jó kép érdekében.

- Modell vagyok, nem kurva - feleltem, majd közelebb hajolva hozzá szinte az arcába sziszegtem a szavakat. - Lehet, hogy tudod a nevem, de rohadtul nem ismersz. Nem vagyok olyan, mint a többi modell és nem mászok bele csak úgy valakinek az ágyába.

- Az enyémbe belefogsz - vigyorgott magabiztosan.

- Zayn, állj le - állította le élesen Harry. Ránéztem és tudtam, hogy bármi van ő megvéd, és nem tudna velem semmi rosszat tenni.
- Eleanor? - fordultam felé kérdőn.
- Én csak akkor szállok be, ha te is - felelte diplomatikusan egy kis gondolkodás után.

- Akkor játszunk - húztam féloldalas mosolyra a számat, mire a fiúk ujjongásban törtek ki.
- Viszont, most nem számít, hogy El és Louis együtt vannak, ugyanúgy vetkőzniük kell, ha nem akarnak valakivel megcsinálni egy intimebb feladatot - tette fel a kezét Harry.
Mindenki bólintott, de nekem görcsbe rándult a gyomrom. El is felejtettem, hogy mikbe lehet bevinni egymást ebbe a szar játékban.

Csináltunk helyet a földön, majd elhelyezkedtünk. Én Eleanor és Zayn mellett szereztem helyett, míg Harry velem szemben ült. Zayn üres vodkás üveget helyeztünk a kör közepébe, és először az ötletgazda, Harry pörgetett. Az üveg szája Niallre mutatott.
- Felelsz vagy mersz? - kérdezte Harry vigyorogva.
- Felek - vont vállat Niall.
- Gyáva - sziszegte Louis, mire Niall megdobta egy párnával.
- Kivel feküdtél le utoljára? - húzogatta a szemöldökét Harry.
- Ömm... nem ismeritek - pirult el Niall.
- Szóval tuti ismerjük - nevetett Liam.
- Na, ki vele - lökte meg Zayn.
- Az egyik táncosunkkal - vonta meg a vállát.
- Kivel? - kerekedtek el Harry szemei.
- Jade - húzta féloldalas mosolyra a száját, mire az összes fiú húúzni kellet. Mi Eleanorral furán néztünk, mire a srácok elmagyarázták, hogy Jade-nek hatalmas a... itt mindenki tudja, hogy mire gondoltak, de mivel El szúrósan nézte a barátját, aki elég jól belemerült a témába, azt mondták, hogy a csajnak hatalmas szíve van. Ahha...
- Pörgetek - közölte Niall, mire elcsendesedtünk és figyeltük a forgó üveget, ami Zaynre mutatott.
- Felelsz vagy mersz?
- Merek - vigyorgott el Zayn, aki egyébként időközben magára húzott egy pólót, hogy legyen mit levennie,és egyenlő esélyekkel induljunk.
- Tegyél egy jégkockát Emily mellei közé és várjátok meg amíg elolvad- adta ki Niall a feladatot.
- Héé - háborodtam fel.
- Ha Ems nem megy bele, mindkettőtöknek vetkőznie kell - szólt közbe Louis.
- Én mindenhogy jól járok - támaszkodott meg hátul a tenyerén Zayn. - Te választasz Emily.
- Hozd a jeget - fújtam ki idegesen egy tincset az arcomból. Inkább az, minthogy vetkőznöm kelljen.
Zayn egy jégkockával a kezében ért vissza, majd letérdelt mellém. A jégkockát óvatosan becsúsztatta, és egy kicsit fogdosott is, de a kezére csaptam, így kénytelen volt kivenni. A jégkocka rohadt hideg volt (mire számítottam, jégből van?!) és azt hiszem az ikreim teljesen lefagytak.
- Na milyen érzés? - vigyorgott Zayn.
- Hagyjad már, csak rá kell nézni az arcára, vagy a bimbóira - röhögött Niall.
- Nagyon viccesek vagytok - morogtam, majd megigazítottam a melltartómat, de semmit nem ért, a hideg hatására a bimbóim... reagáltak, na.
- Segítsek elolvasztani? - nézett rám Harry perverz tekintettel.
- Kösz, de olvad ez magától - mondtam, majd felszisszentem. - Basszátok meg, ez kurva hideg.
Mindenki röhögésben tört ki, miközben én szenvedtem, mert az olvadó jégből egy vékony csíkban folyni kezdett a víz, ami átlátszott a feszülős fehér toppomon. Komolyan, muszáj volt fehéret vennem? Végül már nem tudtam, mit tenni és én is röhögtem a helyzetemen.
- Szerintem az olvadási időben pörgethetsz - nevetett Liam.
- Rendben - megragadtam az üveget, majd egy laza mozdulattal megpörgettem. Az üveg szája Louisra mutatott.
- Louis - vettem fel magamra egy széles mosolyt. Szorítottam magamban, hogy ne feleljen, mert neki tuti feladatot szántam, amit néhány éve egy buliban még én kaptam.
- Merek - felelte, meg se várva a kérdésem. Magamban megveregettem a vállam, majd közöltem a feladatot.
- Bemész a fürdőbe és levetkőzöl, teljesen meztelenre - kezdtem, nyomatékosan megnyomva a 'teljes' szót. - Utána kiadod nekünk a ruhákat, amiket mi elrejtünk. Ha elrejtettük kimegyünk a teraszra és két perced lesz megtalálni a ruháidat. Ha letelt a két perc visszajövünk. De ebben benne van az, hogy annyi ruhával folytatod amennyit megtalálsz - kicsit rizikósnak gondoltam, hogy Louis elég bevállalós-e hozzá. Rajta még egy pulcsi is volt, szóval simán lehetséges, hogy inkább csak egy ruhadarabot vesz le.
- Benne vagyok - pattant fel tettvággyal a szemében és már be is ment a fürdőbe.
- Ez rohadt jó Ems - nyújtotta pacsira a kezét Niall, én pedig belecsaptam.
- Tudom - vigyorogtam.
Amikor Louis szólt, hogy kész van, Eleanor ment be a fürdőbe és elvette a ruháit. Mindenki kapott egy ruhadarabot és elrejtettük őket. Én a pólóját a kanapé párnája alá tettem, Harry a nadrágját a könyvespolc üres fiókjába tette, Liam a zokniját a TV mögé, Zayn a pulcsiját a kabátok mögé a fogasra (nyár van, miért vannak elől a kabátok? részletkérdés...), El pedig a boxerét egy növénybe. Nem akartuk nagyon elrejteni, mert annyira egyikünket se vonz, hogy Louis egy szál farokban ücsörögjön, de azért így se volt könnyű megtalálni Louis zöld alsógatyáját a levelek között.
Én maradtam bent utoljára, majd mielőtt kiléptünk volna a teraszra elkiáltottam magam.
- Jöhetsz!
Becsuktam magam után az üvegajtót és elsétáltam a hatalmas teraszon. A ház hátsó és egyik oldalsó falán megy végig, a saroknál pedig van egy jakuzzi. Elég menő...
Elsétáltam a terasz egyik végében támaszkodó Harryhez és gyengéden megsimítottam a vállát.
- Minden oké? - kérdeztem.
- Persze csak elgondolkodtam - felelte a tekintetét az égnek szegezve, miközben a csillagokat figyelte.
- Min? - kíváncsiskodtam.
- Rajtad - vont vállat.
- Rajtam? - lepődtem meg. Harry egy laza mozdulattal a két vállamnál fogva megpörgetett a tengelyem körül, majd a ház falának nyomott. Szinte észre se vettem, olyan gyorsan nyomott neki. Zöld szemei szikráztak a sötétben, teste szorosan simult az enyémhez. Mondanom sem kell, hogyha volt egy kis jégdarabka is még a melltartómban az akkor ettől a cselekedetétől rögtön elolvadt, mert valami furcsa forróság járta át a testem.
- Teljesen kiismerhetetlen vagy - mondta.
- Hiszen csak néhány napja ismerjük egymást - nevettem fel értetlenül.
- Oké, figyelj részeg vagyok, és ilyenkor mindig túl őszinte vagyok. Szóval nem tudom magamban tartani.
- Nem tudom, hogy mit nem tudsz magadban tartani, de egyre kíváncsibb vagyok.
- Más lánynak néhány óra is elég, hogy az ágyamba tudjam és magam alá terítsen. Fél óra alatt kiöntik a lelküket, egy csomó mindent megtudok róluk, még a macskájuk nevét is. Rólad meg csak annyit tudok, hogy te vagy Emily Parker, a szupermodell aki születése óta Londonban él. Semmi több.
- Nekem nincs macskám - ráztam meg a fejem, mire Harry elnevette magát.
- Viccen kívül - folytatta. - Csütörtökön lesz a fotózás. Ez mind szép és jó, de valószínűleg utána soha többet nem látlak.
- Szerintem nem nekem kéne lépéseket tenni afelé, hogy lássalak - nevettem hitetlenkedve.
- De félek, hogy mit mondanál - homlokát az enyémnek támasztotta. - Mert oké, így most elvagyunk, de nem tudom, hogy azért viselsz-e el engem, mert tudod, hogy csak egy hétig találkozgatunk, vagy azért, mert tényleg érdekellek.
- Nem vagyok egy könnyű eset - nyögtem ki a szavakat, ami nem volt könnyű, hiszen teljesen elkábultam Harry közelségétől. - De én se ismerlek nagyon. És jól mondtad. Nem egy olyan lány vagyok, aki néhány óra elteltével a farkadat kezdi kényeztetni. Nekem lehet, hogy néhány hét, sőt inkább néhány hónap kell. Vagy kivárod, vagy találsz mást.
- És, ha sikerül nekem egy kicsit felgyorsítani a dolgokat? - kérdezte pimaszul.
- Arra befizetek - nevettem, mire ezt Harry kihívásnak vette.
Egy apró csókot nyomott az ajkaimra, majd még egyet és még egyet. Részeg voltam, bolond voltam, de csak azért is tartottam magam ahhoz, hogy nem adom meg magam könnyen, ezt Harry is észrevette. Óvatosan megnyalta az alsó ajkam, de nem reagáltam. Harry ajaki közé vetette az alsó ajkam és óvatosan kényeztetni kezdte. Éreztem benne a vágyat, az akaratot, ezért kinyitottam a számat, mire Harry rögtön lecsapott, és nyelve táncra hívta az enyémet. Tökéletesen egyszerre mozogtak, mire én is kezdtem felvenni Harry stílusát. Szorosan fogta a derekamat, miközben a kezemet a nyaka köré fontam. És közben éreztem, tudtam, de nem figyeltem arra, hogy valaki néz minket.

Four

Sziasztok! :) Igen, tudom, hogy hétvégére ígértem a részt, de egyszerűen csak így tudtam kihozni :// Nagyon köszönöm az új feliratkozókat és a kommenteket. ^^ Az ötödik részről nem tudom, hogy mikor érzekzik, ezért inkább nem is ígérek semmit, csak annyit, hogy sietek vele. :)
xx, Kikiih

Biztosan meghülyültem

Amikor hazaértem egyedül voltam, de amúgy sem volt sok időm. Négyre kellett mennem az edzőterembe, ha tartani akarom a beosztásom, plusz az eső is szakadt, ezért a közlekedés nyilván megint megbolondul. A legújabb edzőcuccomat vettem fel és a copfomat háromszor kötöttem újra, mire meglettem vele elégedve. Nem tudom, hogy miért csináltam ezt, eddig mindig csak kikaptam egy két Nike cuccot (szigorúan, a kedvenc márkám, edzéshez mást nem is hordok), sőt volt, hogy 2 külön kollekcióból öltöztem fel, nem érdekelt. A hajamat csak gyorsan felkötöttem és nem foglalkoztam a kinézetemmel. Ma csak egy ilyen napom volt. Nem azért, mert Harry is ott lesz, azért meg pláne nem, mert utána találkozunk. Csak egy laza kis kávézás, semmi több.
Sietősen rohantam a fehér BMW-hez, és igyekeztem nem megázni. Nagyjából sikerült. Pont négyre sikerült odaérnem, amiért kicsit dühös voltam, mert ez pár perc csúszást is jelent.
Az öltözőbe belépve Natasháék hatalmas örömmel fogadtak, bár meglepődtek, hogy itt vagyok.
- Ems - vinnyogott Natasha. - Úgy tudtam, hogy te ilyenkor nem jársz ide
- Ja, változott a terv - legyintettem.
- Csak gondolom rádolgozol egy kicsit a bikinikre nem? - vigyorgott Nicole. - Pedig baromi jó alakod van.
- Sose árt egy kis plusz - legyintettem szerényen.
Egyébként tényleg minden nap lefogok járni a fotózásig, bár ez csütörtökön lesz, szóval addig nem sok fog változni, de ahogy Harry is magyarázta, a tudat. Úristen, Harryék fotózása is csütörtökön lesz!
Még hallgattam egy kicsit a lányok nyávogását, majd siettem edzeni. Rögtön a futógépekhez léptem, majd zenét hallgatva kezdtem el futni. Körbenéztem, de Harryt sehol sem találtam. Körülbelül öt perc múlva valahogyan lenyugtattam magam és csak a futásra és a levegővételre koncentráltam.
A telefonom jelezte, hogy letelt az időm, és mehetek a büfébe egy üveg vízért. Leléptem a futógépről és pár pillanatig próbáltam helyreállítani a légzésem, és miután nagyjából helyrejött elindultam a büfé felé. Ahogy a sor végéhez értem valaki hátulról a kezembe nyomott egy kis üveg szénsavmentes ásványvizet. Kérdőn hátranéztem, majd Harry széles mosolyával találtam szembe magam.
- Szia - vigyorodtam el.
- Hello - hajolt le, majd két puszival üdvözölt.
Zavartan megigazítottam a copfomat, majd leültünk egy asztalhoz. Teljesen átlagos dolgokról beszélgettünk és szerencsére sikerült teljesen kiszűrnöm a büfében lévők sugdolózását és bámulását, így minden figyelmemet Harryre irányítottam. Szinte elrepült az edzésidőm, így mire felkaptam a fejem már az öltözőben voltam és készültem a Starbucksba. A sporttáskámat felkapva léptem ki az öltözőből, Harry pedig a falnak támaszkodva várt odakint.
- Mehetünk? - kérdezte mosolyogva.
- Igen - feleltem, majd elindultunk.
- Kocsival vagy? - fordult felém.
- Aha, miért?
- Ja, csak arra gondoltam, hogy sétálhatnánk, mert már elállt az eső - bökött az ablak felé. - Tegyük be a cuccokat a kocsikba, és majd visszajövünk. Itt van nem messze egy Starbucks.
- Rendben - bólintottam.
A parkolóba mindketten betettük a saját csomagtartónkba a cuccunkat és elindultunk a kijárat felé. A karomat a testem előtt összefonva sétáltam Harry mellett.
- Régóta élsz Londonban? - érdeklődtem.
- Csak három éve, az X-Factor óta. Holmes Chape-ben születtem - mesélte. - És te?
- Én mindig itt éltem - feleltem.
- Az jó - bólintott. - Én is szeretem, bár azért gyakran hiányzik az otthonom.
- Gondolom. Milyen gyakran jársz haza?
- Mikor hogy - rúgott bele egy kavicsba. - Ahogy időm akad, de a turnék miatt nem könnyű. Néha nagyon hiányoznak anyáék.
- Nekem is - feleltem gondolkodás nélkül.
- Nem azt mondtad, hogy te mindig Londonban éltél? - ráncolta a szemöldökét.
- Ja, de - kaptam észhez. Na most improvizálj Ems. - Csak anyáék elköltöztek a nagyihoz vidékre, és a nővéremmel élek itt. Nekem se könnyű nélkülük, de jelenleg a munkám fontosabb.
- Értem - bólintott Harry. Huhh, szóval bejött a mesém.
Nem szívesen hazudtam neki, de igazán még senkivel se tudtam ezt megbeszélni. Csak a nővérem és Ben tudja. Nincs szükségem sajnálatra, mert azzal nem jutok többre. Ez a családom magánügye és szeretném, ha ez így is maradna.
- Megérkeztünk - mondta Harry, amikor a Starbucks bejáratához értünk.
- Köszönöm - mosolyogtam rá, miközben ő kinyitotta előttem az ajtót. Úgy látszik vannak még úriemberszerűségek.
Bent rögtön a kávé és a frissen sült süti illata csapta meg az orromat, amit imádtam a Starbucksban. Londonban nagy vita megy, hogy melyik a jobb, a Starbucks vagy a Nero, én egyértelműen a Starbucksot szeretem, de kinek mi az ízlése. A nővéremmel azért elég sokat veszekszünk ezen, mivel ő inkább a Nerot szereti. Beálltunk a sorba, én pedig elgondolkodtam, hogy csokis vagy szedres muffint vegyek-e. Végül a szedres mellett döntöttem, mert a legutóbb is csokisat vettem, valamint az jobban illik a Frappuccinomhoz.
- Mit adhatok? - mosolygott a pult mögül a lány. Harryvel elmondtuk a rendelésünket, majd Harry kifizette az egészet. Próbáltam ellenkezni, de egyszerűen nem hagyta.
Továbbmentünk és újabb rövid sorbaállás után megkapjuk a nevünkre címkézett Starbucks poharakat és a sütiket. A sarokban találtunk egy nyugodt helyet, amit gyorsan el is foglaltunk. A puha kanapén elhelyezkedve emeltem magamhoz a sütimet és óvatosan beleharaptam.
- Szóval fürdőruha-fotózás, mi? - vigyorgott Harry.
- Igen - bólintottam szerényen mosolyogva. - Kicsit izgulok, de már várom.
- Mégis minek izgulsz? Vinni fogják a képeidet, mint a cukrot.
- Csak egy másik csaj is ott lesz - húztam el a számat.
- Ja olvastam, hogy Jessica Williams lesz a másik - egy pillanatra elgondolkodtam, hogy hol a francba is olvashatta, aztán eszembe jutott a cikk. - Egyébként nem azt mondtad, hogy nem bírod az itteni modelleket? Elvileg ő a legjobb barátnőd - húzta fel a szemöldökét.
- Te is tudod milyen ez a világ - játszottam a szívószállal. - Tele hazugságokkal - sóhajtottam.
- Á, értem - bólintott. - Én is megjártam párszor.
- Például? - pislogtam kíváncsian.
- Taylor Swiftel - vonta meg a vállát.
- Az tényleg kamu volt? - lepődtem meg.
- Persze - nevette el magát. - A menedzsere úgy gondolta, hogy valamivel fel kéne pörgetni a híreket róla. Paul megunta, hogy csak egy bulizós nőcsábásznak könyveltek el engem, és így pont jól jöttünk a másiknak. Csak annyi volt a bökkenő, hogy ki nem állhatjuk egymást. Undorodtam, hogy vele kell átvernem a rajongókat, ezért inkább véget is vetettem az egésznek.
- Jól tetted - gondoltam végig a helyzetet. Én se bírtam volna ki Mike vagy Josh mellett...
Nagyon jól eltudtam beszélgetni Harryvel. Nem foglalkozott vele, hogy most én vagyok a szupermodell, Emily Parker, engem pedig nem érdekelt, hogy ő a népszerű fiúbanda sztárja, Harry Stlyes, és pont ezért volt jó. Egyébként rengeteg mindent hallottam róla, hogy úgy cserélgeti a lányokat, mint más a papírzsepit, de valahogy én sehol sem találtam ezt az oldalát. Persze, van egy csomó csajozós szövege, de melyik srácnak nincs?
- Francba - sziszegte Harry, amikor kinézett az ablakon.
- Mi az? - néztem én is abba az irányba.
- Egy fotós - közölte.
- Mi? Hol? - ijedtem meg. Volt már párszor, hogy lekaptak, de az csak annyi, volt, hogy 'A szupermodell még vásárlás közben is figyel, hogy stílusosan nézzen ki'. Vagyis csak apró cikk voltam, hogy a magazin összes lapja beteljen. De nem igazán vonzott, hogy címlapja kerüljek, lesifotós által. Én a céges fotósok képein szeretek szerepelni a magazinokban.
- Ott az ablaknál. A vastagkeretes szemüvegben, szürke kabát, kapucni - írta le a pasit, és sikerült kiszúrnom, és a fényképezőgépe is elkattant.
- Mit csináljunk? - néztem kétségbeesetten Harryre.
- Lépjünk le - felelte.
A sütis papírokat kidobtuk, majd a poharainkat megragadva léptünk ki az ajtón. Céltudatosan indultunk vissza az edzőterem felé, remélve, hogy leráztuk a fotóst. Lopva hátranéztem, hogy megbizonyosodjak róla.
- Ne fordulj meg - szólt rám Harry. - Vegyüljünk a tömegben.
- Bocsi - húztam el a számat. Harry halványan elmosolyodott és néhány pillanatig az arcomat fürkészte. Fél fejjel magasabb nálam (vagy még több), ezért egy kicsit zavaró volt, de utána sokkal jobban kezdett érdekelni, hogy egyre több esernyő nyílik ki körülöttünk és, hogy a ruhámon is egyre több nagy vízcsepp hagy nyomott.
- Van pulcsid? - kérdezte aggódva Harry.
- A kocsimban - feleltem kínosan röhögve, mire Harry azonnal levette a fekete cipzáras pulcsiját és a kezembe nyomta.
- Látom nagyon a címlapra akarsz kerülni - morogtam.
- Inkább, minthogy megfázz a fotózásod előtt. Nehogy már ne lássalak bikiniben - vigyorgott. Miért említettem neki, hogy egy napon lesz a fotózásunk?
Gyors léptekkel, viszonylag gyorsan visszaértünk a konditeremhez. A parkolószintre mentünk és ott fújtuk ki magunkat.
- Mennyi esélye van, hogy hamarosan valamelyik újság címlapjára kerülök?
- Elég sok - nevetett.
- Ilyen nagy dolog, hogyha veled mutatkozok? - vontam fel a szemöldököm.
- Inkább az a nagy dolog, hogy én veled - mosolyodott el kisfiúsan, ami annyira jól áll neki.
- Zavarba hozol - tűrtem a fülem mögé egy tincset.
- Az a célom - vigyorgott tovább, mire játékosan ráütöttem a kezére. - Egyébként, hogy-hogy szupermodell létedre nem vagy ezekhez hozzászokva?
- Nem vagyok egy botrányhősnő - nyújtottam ki a nyelvem. - Én itt parkolok - álltam meg a kocsim irányába mutatva.
- Majd én azt csinálok belőled - felelte Harry pimaszul, miközben megállt velem szemben.
- Kár, hogy tudok vigyázni magamra - tártam szét a kezem mosolyogva.
- Tudom - nevetett.
Pont ezt szerettem Harryben. Hogy eltudunk hülyéskedni, és tudjuk, hogy mikor gondolja komolyan a másik azt amit mondott, és mikor poénkodik. Amikor vele vagyok hirtelen elfeledkezek minden gondomról. Apáról, Jessicáról, az esőről, egyszerűen minden rossz kitörlődik.
- Holnap? - kérdeztem kislányosan pislogva.
- Holnap - mosolygott Harry, majd lehajolt hozzám és egy puszit nyomott az arcomra. Lábujjhegyre álltam és viszonoztam, miközben Harry óvatosan átkarolta a derekam.
Kezeim a válláról a nyaka köré tekeredtek és mélyen belenéztem a ragyogó zöld szemeibe. Láttam bennük a csillogást, miközben az ajkaimat fürkészték, és az én tekintetem is egyre inkább ingázott a zöld íriszek és a tökéletes ajkak között.
Nem. Nem tehetem meg. Nem eshetsz bele a csapdába Ems. Ez túl gyors. Lassíts!
A fejemben megjelent egy kicsi én, aki egy stoptáblával a kezében kalimpál össze-vissza, hogy térjek észhez.
- Akkor holnap - toltam el magamtól egy apró mosollyal Harryt. Harry beleharapott az alsó ajkaiba, majd bólintott.
- Viszlát holnap - erőltetett mosolyt magára.
Karomat összefontam magam előtt és elindultam a kocsim felé. Nem néztem hátra, de éreztem magamon Harry tekintetét, minden egyes pillanatban. A kocsimhoz érve még egyszer ránéztem, majd intettem egyet. Harry visszaintegetett, majd bepattantam a kocsiba. Kitolattam és elhajtottam Harry mellett, miközben kettőt dudáltam. Ha jól összeszámolom összesen négyszer vagy ötször köszöntünk el. Gratulálom Emily, tökéletesen béna vagy. Taps.
Nem otthon álltam meg, hanem Dylan étterménél, hogy hazavigyem Ashleynek és nekem a vacsit. Dylan ilyenkor sokáig van bent, és nem tud könnyen elszakadni.
- Szia léptem be mosolyogva a konyhába.
- Szia Ems - vigyorodott el, majd két puszival üdvözölt. - Bob, hozd ide Ashleyék kajáját - kiáltott hátra.
- Mi lesz a vacsi? - kérdeztem kíváncsian.
- Tippelj - kacsintott.
- Itt van a lasagne - jelent meg Bob.
- Lasagne? - találgattam, fél szemöldökömet felhúzva.
- Igen - sóhajtott Dylan csalódottan, mivel Bob elrontotta a szokásos játékunkat.
Elköszöntem Dylantől és Bobtól, majd egy fóliával beborított tányérral kisétáltam az étteremből.
A tálat óvatosan elhelyeztem az anyósülésen, és még az is felmerült bennem, hogy bekössem, de az azért elég furán nézne ki. Na jó, féltem a kaját, becsatolom a lasagnát.
Leparkoltam a házunk és már pont húztam volna fel az ablakot amikor megszólalt onnan valaki.
- Látom te szó szerint vigyázol az étkezésre - mondta Ben.
- Jézusom, Ben, a frászt hoztad rám - kaptam a szívemhez.
- Eltűntél mostanában - játszott a slusszkulcsával.
- Sajnálom - húztam el a számat.
- Kösz, ezzel sokra megyek - nézett a szemembe. Sóhajtottam, majd gondolkodtam, hogy mivel engesztelhetném ki.
- Mit csinálsz ma este?
- Át kell küldenem néhány képet Phillnek, de ezen kívül szabad vagyok - jelent meg egy óvatos mosoly a szája szélén.
- Akkor felviszem a nővéremnek a biztonságban őrzött lasagnát, és akkor átmegyek és rendelünk pizzát.
- Megbeszéltük - szélesedett ki Ben mosolya.
Ben a szemben lévő házban lakik, szóval nem is kell messzire menni. Azért feljött, hogy beköszönjön a nővéremnek, mert már rég találkoztak.
- Halihó - léptünk be a nappaliba, és Ben látványára Ash rögtön felpattant.
- Szia - mosolygott rá Ben.
Ashley és Ben vagy 10-15 percig elvoltak. Ben megfogdosta Ashley pocakját, ami rugdalózott, Ashley kérdezgetett a fotózásról meg ilyen átlagos hülyeségek.
- Na akkor mi lépünk - néztem az órára, amikor elegendőnek találtam az időt.
- Aztán ajánlom, hogy védekezzetek, vagy megszabadítom Bent a szerszámától- fenyegetőzött Ashley.
- Ashley - forgattam a szemeimet, Ben meg azon elmélkedett, hogy a terhes nővérem mit akar majd kezdeni a levágott farkával. Hova keveredtem?!
Ben nem a rendszeretőségéről ismert, ezért meg se lepődtem, hogy most is olyan nagy kupleráj van a lakásában, mint mindig. Fotópapírok, mindenféle kábelek össze-vissza, eldobált ruhák a hálóban, az ágy nincs bevetve, a konyhában elszórva a müzli, a mosogató tele, a hűtőben pedig néhány tejtermék már felmondta a szolgálatot, de Ben még nem dobta ki. Esküszöm, felveszek neki egy takarítót. Egyszer kitakarítottam neki, de másnap kezdte előröl, szóval felesleges volt a szenvedésem.
Egyszóval Ben lakása egy tipikus legénylakás.
- Ülj le valahova, ha találsz helyet - dobta le a laptoptáskáját a fotelra, ami egyébként az egyetlen szabad hely volt.
Félredobtam a kanapéról egy-két pólót és zoknit, majd elhelyezkedtem rajta. Ben elővette a mobilját és bevetődött mellém.
- Milyen pizza?
- Szalámis - feleltem gondolkodás nélkül. - Te?
- Hawaii - bólintott vigyorogva. Tudtam. Egyébként mindig ezt a kettőt rendeljük, és mindig cserélgetünk. Ben tárcsázott, majd miután leadta a rendelést felrakta a lábát a kis dohányzóasztalra, amin papírok tömege zuhant le,miközben lelökte őket. Felhúzott szemöldökkel nézett rám és várta, hogy megmagyarázzam, hogy miért nem kerestem mostanában.
- Sajnálom, hogy nem foglalkoztam veled - húztam el a számat.
- Konkrétan leszartad a fejem - szólt közbe élesen. - Csak beálltál a kamerám elé, pózoltál és már léptél is. A szokásos kávézásunkról is elfeledkeztél. És nem is meséltél nekem a Matises fotózásról, valamint, hogy Jessicával mióta vagytok ilyen nagy öribarik. Ja és a Twitter tele van veled és a szépfiúval.
- Szépfiú? - ráncoltam a szemöldököm.
- Harold Styles - vonta meg a vállát.
- Akkor mindent az elejétől - vettem egy mély levegőt. - Sajnálom a kávézást, de annyira pörgős napjaim voltak, hogy levegőt is elfelejtettem venni. Sajnálom, hogy nem meséltem Eric Matisről, és sajnálom, hogy nem meséltem el a Jessicás dolgot. Csak a cikk miatt nyilatkoztuk azt, a valóságban ugyanúgy rühellem, mint eddig. Sajnálom, hogy nem meséltem Harryről. De nincs köztünk semmi, csak találkozgatunk.
- Gondolom ezt is sajnálod - morogta.
- Mit? - pislogtam értetlenül.
- Hogy nincs köztetek semmi.
- Nem is ismerem Harryt - tártam szét a kezem. - Még csak párszor dumáltunk és nem több, mint egy haver.
- Értem - bólintott hidegen.
- Ben - csúsztam közelebb hozzá és a kezem finoman a vállára helyeztem. - Nem akarom, hogy ezért összevesszünk. Szükségem van rád, és nem akarom, hogy elcsesszük. Komolyan sajnálom, hogy nem figyeltem oda rád.
Ben szúrósan nézett rám. Féltem, hogy ennyi nem elég neki. Pedig én nem akartam magamra haragítani, csak túlpörögtem.
- Ha még egyszer kimondod, hogy sajnálom nem tudom mit csinálok veled - rázta meg a fejét, de a végére elnevette magát, mire az én szám is mosolyra húzódott.
Szorosan megöleltem, miközben beszívtam a finom illatát. Kicsit eltolt magától és egy puszit nyomott a homlokomra. Belenéztem a sötétbarna, szinte fekete szemeibe és elmerengtem. Ha valaki meglátja Bent belépni a cég épületének ajtaján azt hiszik, hogy egy modell, nem pedig fotós. Rövid, de dús sötétbarna haja mindig egy kicsit az égnek áll, ami kiemeli a tökéletes arcformáját. Mindkét fülében fülbevalót hord, amiket nagyon ritkán cserél le. Stílusa laza, tele van együtteses pólókkal. Ma éppen egy Nirvana felsőt és csőfarmert viselt, általában deszkás- vagy tornacipővel. Testfelépítésén látszik, hogy izmos, bár még sosem láttam hiányos öltözetben, de ezek a dolgok látszanak. Fogalmam sincs, hogy miért a kamera túloldalát választotta, de nagyon profi a munkájában.
Észrevettem, hogy Ben is engem fürkész. Arca olyan közel volt az enyémhez, hogy éreztem a leheletét az ajkaimon. Ahogy belenéztem a csillogó szempárba hirtelen az se tudtam, hogy ki vagyok. Pislogni elfelejtettem, a szám kiszáradt. Nyelvemmel óvatosan körbenyaltam. Fogalmam se volt, hogy mit csinálok, cselekedeteimet nem én irányítottam, hanem az ösztöneim.
Ben még közelebb hajolt hozzám, majd ajkai óvatosan súrolták az enyémeket. Furcsa bizsergés járta át a testem és Ben ajkai mágnesként vonzták az enyémeket. Óvatosan végignyalt rajtuk, kényeztette őket, mire én válaszképpen beleharaptam az alsó ajkába. Ben lendülete megvolt a következő mozdulathoz, hogy nyelve behatoljon a számba, de abban a pillanatban megszólalt a kaputelefon.
Hirtelen minden eltűnt. A rózsaszín köd ami eddig körülvett minket elszállt, a bizsergés megszűnt. Ben kelletlenül beleharapott az alsó ajkaiba, majd feltápászkodott a kanapéról és a kaputelefonhoz sétált, hogy beengedje a pizzafutárt.
Hátradőltem a kanapén és a hajamba túrtam a kezem. Mégis mit képzeltem?! Nem mozdulhatok rá a legjobb barátomra! Kész. Teljesen elvesztettem az irányítást. Ma két sráccal is majdnem smároltam. Biztosan meghülyültem. Erre nincs más magyarázat.
Ben egészen addig nem jött vissza, amíg a pizzafutár nem kopogott az ajtón. Borravalóval együtt kifizette, majd átvette a két papírdobozt. Visszasétált a nappaliba, majd a dohányzóasztalról lesöpört papírokat átlépve letette a két dobozt az immáron teljesen üres asztalra.
Néhány pillanatig csendben figyeltük a két felnyitott dobozt amiből halvány füst száll fel. Ben szólalt meg először:
- Akkor most csináljunk úgy, mintha semmi nem történt volna - erőltetett mosolyt az arcára.
- Benne vagyok - bólintottam, majd belenyúltam a Hawaii pizzás dobozba és kivettem egy szeletet.
- Héé az az enyém - csapott rá Ben a kezemre. Én csak kinyújtottam a nyelvem és hagytam, hogy Ben lopjon egy szeletet az én dobozomból.
- Egyébként mi a helyzet a csajszival akit vigasztaltál? - érdeklődött.
- Eleanor?
- Én nem ismerem - vonta meg a vállát.
- Őt se láttam mostanában... - gondolkodtam el.
- Szerintem holnap keresd fel - ajánlotta. - Olyan, mint amilyen te voltál. Fel kell karolnod.
- Ahogy te engem - mosolyogtam rá halványan.
- Valahogy úgy - szegezte tekintetét a pizzájára. Nem nézett rám, nem mondott semmit, de tudtam, hogy ő is megpróbálja feldolgozni a dolgokat.
A maradék pizzát csendben ettük meg. Az előbbi jelenet nem számít semmit. Túl fontos a barátságunk, hogy szerelemmel elcsesszük. Ben nagyon sokat jelent nekem, de nem állunk készen arra, hogy együtt legyünk. És szerintem erre nem is leszünk készen. Soha. Mert a végére semmi sem maradna.
- Egyébként vigyázz Matisel - szólalt meg ismét ő először.
- Hogy érted? - pislogtam.
- Elég perverz - kezdte.
- A legtöbb fotós az - világosítottam fel.
- De a többi fotós csak szavakkal - folytatta. - De az egyik haverom mesélte, hogy valaki rányitott, amint az egyik modellt erőszakolta meg.
- Ben, ez csak pletyka - ráztam meg a fejem egy keserű mosollyal. - Eric a cég egyik legnépszerűbb fotósa, nem engedhet meg magának ilyeneket. Nem is nézném ki belőle.
- Volt próbafotózásotok Jessicával ugye?
- Persze - bólintottam.
- Miket mondott? - kíváncsiskodott tovább.
- Hát elég undorító dolgokat - emlékeztem vissza. - Talán ő volt az eddigi legdurvább.
- Mondj példát.
- Valami olyasmi volt, hogy egyszerre vinne minket ágyba Jessicával. Hogy nagyon szívesen végignézne egy olyan pornót amiben én és Jessica nyaljuk egymsát és egyéb dolgok... - hunytam le a szemem. Körülbelül kurvának titulált minket. - De ezeket csak azért mondta, hogy izgasson minket.
- Konkrétan neked mondott valamit? - kicsit kezdett idegesíteni Ben kérdezősködése, mert nem tudtam, hogy mire akar kilyukadni.
- Hogy még a szart is kibaszná belőlem - hajtottam le a fejem, így a szőke tincseim az arcomba estek.
- Eric ezeket komolyan is gondolja - végre nem egy kérdés Bentől. - Vigyázz magadra.
- Nincs bizonyítékod a megerőszakolós-dologra - néztem fel félve.
- Hidd el, én is azt kívánom, hogy ne legyen igazam - nézett mélyen a szemembe. - De jobb, ha odafigyelsz.
Bólintottam, majd előrebámulva a kikapcsolt tévére elgondolkodtam. Eric komolyan ilyen nagy veszélyt jelentene?