Twentyone

Hello! :DD Íme az új rész, új fejléc, amit ismét köszönök Petrának! *-* Hihetetlen, hogy tegnap alig egy nap alatt mennyi új feliratkozó jött, amit hihetetlenül köszönök, és remélem a továbbiakban sem okozok csalódást. :)
Kitartást mindenkinek, holnap már péntek és hétvégeee. :D
xoxo, Kikiih <3

Minden megváltozik

Lesápadtam. A szám kiszáradt. Még pislogni is elfelejtettem. Reméltem, hogy az egész csak egy rossz álom volt, és minden a legnagyobb rendben, de hamar rájöttem, hogy nem az. Tényleg itt ülünk Dylan éttermében, és Ben tényleg új munkát kapott.
- El... elmész? - dadogtam.
- Igen - bólintott. Nem volt ezen mit szépíteni, és ezt mindketten tudtuk.
Nem tudtam mit mondjak. Ha szomorú vagyok akkor lelkiismeret furdalása lesz, ha meg boldog vagyok... Nos nem hiszem, hogy tudtam volna ebben a helyzetben boldog lenni.
- Olyan büszke vagyok rád - mosolyodtam el, de közben a könnyeim is folytak. Nevetve megráztam a fejem és megöleltem Bent. Szorosan visszaölelt és a fejemet a nyakába fúrtam, és most először nem érdekelt az illata. Ben a vállamon pihentette arcát és ő se nagyon tudta, hogy mit kéne mondani. - Nagyon szeretlek - motyogtam a bőrébe.
- Én is téged - tolt el magától, majd fél kezével óvatosan letörölte a könnyeimet. - És tudod, hogy igazából nem szabadulsz meg tőlem. És bármi baj van már ülök is fel az első gépre és itt is vagyok - mondta, mire belőlem megint könnyek törtek ki, de közben még mindig mosolyogtam.
Kibontakoztam Ben öleléséből és ittam egy korty kólát. Letöröltem a könnyeimet, majd ismét visszanéztem rá. Vegyes érzelmek kavarogtak az arcán. Izgatott volt az új kaland miatt, várta az új kihívásokat. De ha a szemébe néztem láttam, hogy folyamatosan cikázik ide-oda, kifelé az ablakon. Még ő se fogta fel, hogy itt kell hagynia végleg. Amikor észrevette, hogy őt figyelem rám nézett és nagyon óvatosan végigmért, majd szomorúan elhúzta a száját.
- Még nekem is olyan hirtelen ez az egész - magyarázta.
- Mikor tudtad meg?
- Hivatalosan ma, de Phill már egy hónapja szervezi - mondta, mire én teljesen meglepődtem.
- És miért nem mondtad el? - pislogtam.
- Addig nem akartam elmondani amíg nem biztos. Egyrészt. Másrészt Phill a lelkemre kötötte, különben... - és itt elakadt.
- Különben? - kérdeztem vissza.
- Úgy érezte, hogy befolyással lett volna az őszi kollekcióra - vallotta be és a tarkóját kezdte vakargatni, hisz tudta, hogy ebből levonom a következtetést.
- Az őszi kollekció képein múlt, hogy kimehetsz-e?! - sápadtam le teljesen.
- Az volt az utolsó - próbálta szépíteni. - De imádták, és így... felvettek.
- De akkor miért adtad miért adtad nekem? - Teljesen le voltam sokkolva, és semmire nem tudtam gondolni, csak arra, hogy Ben miattam megy el.
- Mert tudom, hogy a te karrieredben is fontos volt ez a fotózás - felelte, majd teljesen észrevette az arcomon a kétségbeesést. - Ha most valamiért arra gondolnál, hogy dühös vagyok rád ezért akkor nem - nevetett fel halványan. - Nem kötelezett erre senki, én mondtam, hogy próbáljuk meg. De még az utolsó pillanatban is visszaléphettem volna. De nem tettem. És kérlek ne haragudj rám.
- Miért kéne haragudnom? - értetlenkedtem.
- Azért, hogy itt hagylak. Mert tudtam, hogy régebben nem nagyon bírtál ott másokat. De amikor észrevettem, hogy Jessicával tényleg egyre jobban lettek akkor megnyugodtam, mert nem hagylak magadra. És Jessica érdekes személyiségű lány, nem fog hagyni unatkozni - biztosított, mire elnevettem magam. - És Daviddel is lerendezek egy-két dolgot, elég jó kondiban van ahhoz, hogy megvédjen, ha arra lenne szükség. Ő is rendes gyerek. Bár már ott van neked Harry is, aki remélhetőleg megvéd. De ha nem, akkor őt kell megvédeni, mert visszajövök - vázolta fel eltökélten, én pedig elnevettem magam.
- Vissza kell jönnöd, de nem azért mert bántani fog - mosolyodtam el, Ben pedig bólintott.
- És ezt a mosolygós Emilyt akarom látni, jó?
- Rendben - bólintottam.
- Na egyél, mert kihűl a kajád - utasított.
- Szóval azt akarod, hogy elüljek mellőled? - sértődtem meg.
Ben csak megforgatta a szemét, már túlságosan is megszokta az ilyen megjegyzéseimet. Egy mozdulattal hozzám húzta a tálamat, mire én rávigyorogtam.
- És mikor mész ki? - érdeklődtem, a spagettimet csavargatva.
- Két hét - húzta el a száját. - Néhány fotózásomat előretolják meg ilyenek, de a többit Ashton veszi át.
- Értem - bólogattam.
- Viszont veled lesz az utolsó fotózásom - csúszott egy óvatos mosoly a szála szélére, mire azonnal melegség töltötte el a szívemet.

Mosolyogva váltam el Bentől, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. De nem volt. Nagyon nem. Fogalmam sincs, hogy mit fogok kezdeni nélküle.
Mivel az őszi kollekció rengeteg energiát levont, már nem kellett visszamennem. Tehetetlenségemben nem tudtam, hogy mit kéne csinálnom.
Karomat összefontam magam előtt, amikor a hideg szél belekapott a hajamba. Kirázott a hideg és hirtelen a több réteg ruha is kevésnek tűnt. Szaporábbra vettem a lépteimet és csak arra koncentráltam, hogyha hazamegyek egy finom meleg tea fog várni rám.
Ash nem volt otthon, terhestornán volt. Már a kilencedik elején van, és félek, hogyha túl sokat tornázik még kicsúszik a gyerek. Igazából kész őrültek háza van, és még a babaszoba sincs rendesen berendezve. Kicsit döcögősebbek a dolgok, mint terveztük.
Levettem a kabátom és a sálam, majd felakasztottam a fogasra. Csizmámat lerúgtam a lábamról és kedvetlenül léptem be a konyhába. A vizet feltettem forrni, miközben a teafilterek között válogattam. Epres citromos, vagy mangós mézes?
Mégis, hogy tudok két tea között válogatni, amikor Ben két hét múlva elmegy. Igaz, nem tűnik el teljesen az életemből, de már semmi nem lesz olyan, mint előtte. Nem lesz az, hogy unatkozok és átugrok hozzá. Nem fogunk szerencsesütit enni, nem fogok többet a kanapéján aludni az ölelésében. Nem fogjuk együtt tölteni az ebédszünetet, nem fogok a kamerája előtt állni. Minden megváltozik.
Végül csak találomra kivettem egy filtert. Erdei gyümölcsös.
Kiöntöttem a Paris-es bögrémbe, amiről szomorúan állapítottam meg, hogy Ben hozta nekem, amikor kint volt a párizsi divathéten. Szomorúan mártogattam a filtert, majd észrevettem, hogy apró cseppekben esik valami a bögrémbe. Feleszméltem, hogy a saját könnyeim voltak azok.
Mégis mit képzelek? Ha sírok attól nem lesz jobb. Különben is, örülnöm kéne Ben sikerének, erre én csak magamra gondolok és itt bőgök. Ha azt akarom, hogy Ben boldogan menjen el, akkor nekem is annak kell lennem. Hiszen nem vesztem el csak azért, mert elutazik. Ugyanúgy a legjobb barátom marad, és igen, más lesz. Biztosan. De túl erős a barátságunk ahhoz, hogy ez bármi miatt is megszakadjon.
Úgy éreztem, hogy meg kell szabadulnom a sok kavargó gondolattól, így csak egy valami jöhetett szóba. A gőzölgő teámat az asztalon hagytam és a szobámba mentem. Kivettem a szekrényemből a sporttáskámat és beledobtam minden szükséges dolgot. Cipőt, sportmelltartót, nadrágot, felsőt, törülközőt és egy üveg vizet. Visszavettem a kabátom és csizmám és már indultam is.
A kocsiban ülve azon gondolkodtam, hogy milyen rég voltam már edzeni, és ettől kicsit lelkiismeretfurdalásos lett. Eddig hetente kétszer-háromszor mindig lejártam, de már lassan egy hónapja nem voltam. Bár, a Zaynnel töltött ágytornák valamilyen szinten biztos pótolták...
A recepciónál rögtön megismertek, hiszen már szinte mindenki látott erre.
- Szia Emily! - köszönt kedvesen Ruth. - De rég voltál itt - ellenőrizte a gépet.
- Igen, kicsit elfoglalt voltam - húztam el a számat. - Igyekszem bepótolni.
- Rendben, be vagy jelentkezve - mosolygott rám. - Jó edzést!
- Köszönöm - viszonoztam a mosolyt, majd elindultam az öltözők felé.
Nem volt bent senki, csak a zuhanyzó csobogása hallatódott. Villámgyorsan átöltöztem és már mentem is a futógépekhez. Az edzőterem épületének érdekes formája és berendezése révén szinte minden szint, minden pontját tökéletesen be lehet látni, egy-egy szögből, így mindig érdekes látványok fogadtak, ahogyan eljutottam a futógéphez. Csak a legszélső volt szabad, ami mellett egy hullámos barna copf emelkedett és süllyedt.
- Szia! - léptem fel, majd mosolyogva Jessicára néztem.
- Emily! Hello! - köszönt vissza kicsit ziháltan.
- Mióta futsz? - érdeklődtem, miközben egy kényelmes tempót diktáltam magamnak.
- Öt perc múlva végzek... a futással - fújtatott. Mivel nem akartam túlságosan megzavarni ezért csak rámosolyogtam és a saját futásomra kezdtem koncentrálni.
- A büfében találkozunk - intett Jessica, átadva a helyét egy másik lánynak. Egy bólintással jeleztem, hogy vettem, majd növeltem a tempót.
Húsz perc után, már teljesen belejöttem és úgy éreztem itt az ideje kicsit körbenézni, hogy ne csak a terhelésre összpontosítson az agyam.
A szobabicikliknél rengeteg nő tekert különböző tempóban, különböző nehézséggel. Kicsit arrébb az erőgépeknél már kevesebb nőt találtam, viszonyt attól jobbra az üveggel elválasztott fitneszrésznél egy alacsony termetű, szőke copfos lány tartott edzést, jóval több nőnek.
A férfi és a női részleget a büfé választotta el, ami körülbelül a térség feléig húzódott, így nagyjából be lehetett látni, azonban egy emelettel feljebb teljesen tiszta volt a kilátás.
Az emelet érdekessége az volt, hogy ott különböző edzőkkel tartottak edzéseket. Valahol csak biztattak és kiabáltak, valamint segítettek az edzésrendet kialakítani, máshol konkrét sportok alapjaiba vezettek be. Egyik se volt olcsó mulatság, különösen mivel ez egy elitnek számító edzőterem.
Ismét visszaterelődött a tekintetem az alsó szintre, és legnagyobb örömömre a súlyzós és háterősítő gépekre láttam be, ahol gyakran férfiak vágnak fel egymásnak, vagy éppen felhívják a nők figyelmét néhány atlétával, ami megmutatja izmos karjukat, vagy teljes felsőtestüket, de azt már csak a nagyon magabiztosak szokták megtenni.
Szemeim teljesen kikerekedtek, amikor egy ismerős alakot véltem felfedezni. Néhányat pislogtam, hogy megbizonyosodjak róla, de tényleg az ő arcát láttam. Haja egy vékony hajpánttal volt hátrafogva. Hirtelen az
arcáról nem is tudtam többet megállapítani, mert figyelmemet elterelte az izmos felsőteste. Minden egyes porcikáját felmértem, minden egyes tetoválását rögzítettem a fejemben. Gondolatmenetemből a telefonom szakított meg, ami jelezte, hogy lejárt az időm. Csak ezért van nálam, mert hajlamos vagyok nem figyelni az időt a futógépem, és egyszer fél órával tovább futottam, mert elkalandoztam.
Gyorsan bevittem a telefonomat az öltözőbe és elzártam a szekrénybe, majd némi pénzt felvéve a büfé felé vettem az irányt, ahol szerencsémre csak egy ember volt a sorban. Már fellélegeztem, amikor beazonosítottam az előttem álló személyt, bár nem volt könnyű. Talán onnan esett le a dolog, hogy enyhén hullámos haja a nyakánál gyűrűsen begöndörödött, és ezeket a fekete tincseket, sajnos bárhol felismerem.
- Emily! - vette be a tízpontos mosolyát. - Hát te itt? Persze, ilyen fenekeket nem osztanak ingyen - mondta és már nyúlt is volna hátra, de rácsaptam a kezére.
- Egy hideg szénsavas vizet kérek - mondtam a büfésnek, nem is foglalkozva Trenttel.
- Figyelj - szólt újra. - Úgy gondoltam, hogy fátylat boríthatnánk a múltra...
- Én pedig nem akarok - néztem rá szúrós szemmel. - És téma lezárva. Nem érdekelsz.
- Nem tudod mit veszítesz - rázta meg a fejét, majd leült egy asztalhoz, Josh és Mike társaságában.
Kifizettem a vizet és csatlakoztam Jessicához és Nickeihez.
- Sziasztok - ültem fel egy mosolyt felvéve az arcomra.
- Mit akart? - kérdezte Jessica idegesen.
- Kicsoda? - ráncoltam a szemöldököm.
- Trent.
- Szimplán csak nyomorék - legyintettem.
- Mi? Szerintem állati jó pasi - vigyorodott el Nickei.
- Egészségedre - mondtam egy csepp érzelem nélkül és kibontottam a vizet, nagy kortyokat nyelve belőle.
- Most komolyan mi baj van vele? - pislogott a nagy zöld szemeivel.
- Semmi - próbáltam lezárni a témát.
- Ti jártatok? - vont le egy nagyon rossz következtetést.
- Nem - sóhajtottam fel. - Csak Trent nagyon próbálkozik.
- Értem - esett le neki. - Én a helyedben hagynám magam.
- De nem vagy a helyemben - szóltam rá kicsit durvábban, mint kellett volna. - Bocsi - húztam el a számat gyorsan.
- Nekem... Nekem mennem kell - hebegte, majd újonnan vörös hajának frufruját kezdte igazgatni. - Azt hiszem felszabadult egy szobabicikli - És azzal elindult el teljesen másik irányba, mint amerre a szobabiciklik vannak.
- Nagyon durva voltam? - kérdeztem lelkiismeret furdalással.
- Nickeiről gyorsan leperegnek az ilyen dolgok, ne idegeskedj - próbált nyugtatni.
- Remélem - sóhajtottam visszanéztem arra, amerre a lány eltűnt.
- Viszont én most az hiszem megyek - mosolyodott el Jessica, és azonnal sietősre vette a figurát. - Később beszélünk.
- Mi... Izé, szia! - szóltam utána, majd hirtelen két kezet éreztem a vállamon, és néhány pillanaton belül egy puszit nyomot a hajamba.
Felnéztem és Harry arcával találtam szembe magam, mire automatikusan elmosolyodtam. Megszüntettem az arcunk között lévő távolságot, és igaz kicsit kényelmetlen pózban, de egy puszit nyomtam a szájára.
- Szia - mosolygott rám, megvillantva a gödröcskéit.
- Szia - köszöntem vissza folyamatosan vigyorogva.
Harry megragadta Jessica székét és odahúzta az enyém mellé. Azonnal megcsapott a dezodorának az illata. Mosolyogva figyeltem ahogyan a tarkóját törölgeti fekete törülközőjével és kicsit lehangolva tudatosult bennem, hogy felhúzott egy szürke felsőt. De mindezt feletette velem, hogy itt ül mellettem és majd kicsappantam a boldogságtól.
- Mióta vagy itt? - érdeklődött. Fél kézzel az asztalon könyököltem, másikkal a vizesüvegemet forgattam
- Hát... Most végeztem a fél órás futásommal...Úgy háromnegyed órája. Te?
- Már lassan egy órája. Lejöttem súlyt emelni meg ilyenek - vonta meg a vállát mellékesen.
- Aha - hunytam le a szemem és halványan elmosolyodtam.
- Tudom, hogy láttad - közölte.
- Mit? - pislogtam ártatlanul.
- Ne kamuzz, majdnem lefolytál a futógépről - röhögött ki kulturáltan.
- Te hibád - vontam meg a vállam. - Kell neked mutogatni magad.
- Jól van, hogyne - bólogatott. Mindegy, lebuktam... - Hallod, ha vége van nincs kedved átjönni?
- Huhh... Elvileg nincsen programom - gondolkoztam.
- Okés, és mikor végzel? - kérdezte.
- Ma csak futóedzés van, szóval még egyszer harminc perc
- Rendben, akkor megvárlak - mondtam.
- Te már végeztél?
- Aha. De nem gáz - legyintett.
- De menj nyugodtan, úgyis kocsival vagyok. Meg lezuhanyozok, ilyenek.
- Biztos?
- Aha, így egyszerűbb - bólintottam.
Rövidesen elköszöntünk egymástól egy hosszú csók kíséretében, amibe szinte beleszédültem. Nem mellékesen pedig felhívtuk magunkra a büfében ülők figyelmét, így egyértelműen Trenték figyelmét is. Most vagy végre megértik, vagy féltékenységi rohamuk lesz, és még rosszabb helyzetbe kerülök.
A futógépen folyamatosan egyre gyorsabbra tettem a tempót, remélve, hogyha gyorsabban futok akkor az idő is gyorsabban letelik. Nos, ez nem egészen így volt, sőt ennek eredményeként még jól ki is fáradtam. Mindezek ellenére boldogan ültem be az autóba, és vezettem haza, ahol villámgyorsan letusoltam, majd felöltöztem. Nem akartam túlöltözni, ezért egy fekete mély kivágású vékonyabb pulcsit vettem fel, világoskék farmerrel és bakanccsal. Sminket is próbáltam visszafogni, majd a telefonomat a zsebembe téve késznek nyilvánítottam magam.
A kocsiban felnyomtam a fűtést és a kabátomat az anyósülésre helyeztem. Körülbelül húsz perc volt az út a srácok lakásáig, ahol leparkoltam a ház előtt és a kerítéshez léptem.
Zsebemből kihalásztam az iPhone-om és véletlenül egészen a Z betűig tekertem és automatikusan Zaynt akartam hívni, de aztán gyorsan leesett a dolog és visszatekertem a H-hoz.
Harry három kicsöngés után felvette.
- Tudod van csengőnk is - közölte köszönés nélkül.
- Igazából azért hívlak mert eltévedtem - vettem fel kétségbeesett hangot. - Valami nagy fekete autó egyfolytában követ.
- Látlak az ablakból.
- Ja. Akkor igen, itt vagyok - nevettem el magam a saját hülyeségemen és persze automatikusan az ablakhoz néztem, ahol Harry kicsit eltolta a függönyt és a fejét rázva röhögött.
Zokniban, fekete farmerben, pólóban és egy kék kockás ingben jött ki kinyitni a kaput.
- Szia - vigyorogtam rá.
- Te nagyon szőke vagy - közölte még mindig mosolyogva.
- Na - görbítettem lefelé az ajkaimat, megsértődve.
Harry mosolyogva megrázta a fejét, majd a derekamnál fogva magához húzott és ráérősen megcsókolt.
- Szeretem a szőkéket - suttogta és meleg lehelete súrolta az ajkaimat.
- Menjünk be, megfázol - mondtam teljesen elvörösödve.
Óvatosan megfogta a kezem és úgy húzott be a házba. Út közbe visszanéztem az ablakba, ahol a pillantásomra rögtön három kíváncsi arc húzta el a függönyt. Mosolyogva megráztam a fejem, majd beléptem a fűtéstől kellemesen meleg lakásba.
Harry készségesen mögém állt és segített levenni a kabátom, amit felakasztott a fogasra, a cipőimet pedig a száz másik közé tettem, remélve, hogy majd később megtalálom. Átkarolta a derekamat, majd úgy vezetett át a nappaliba, ahol a többiek úgy csináltak, mint a szülők, amikor a gyerek visszatér az első randijáról. Louis egy könyvet lapozgatott, Liam a telefonját nyomkodta, Niall pedig a laptop klaviatúráján csattogott. Talán az ő álcája volt a legbénább, mert a gép nem volt bekapcsolva.
- Sziasztok! - köszöntem, mire mindhárman felkapták a fejüket.
- Emily! Te itt? - tetettet meglepődést Louis, pocsék színjátszással.
- Úgy látszik - bólintottam mosolyogva.
Mindhárman felálltak és két-két puszival köszöntöttek, és őszintén örültem, hogy újra látom őket.
- Már lassan meg se merlek puszilni, mióta Harry barátnője vagy - nevetett Liam, eltolva magától.
- Szóval már árulkodott? - sandítottam Harryre, aki csak pimaszul visszamosolygott. Kinéztem magamnak az üres fotelt, majd belevettem magam.
- Minek tagadni? - tárta szét a karját. - Menj arrébb! - mondta, mert próbálta bepréselni magát mellém.
- Nem, ez így kényelmes - ráztam meg a fejem.
- Én lakok itt vagy te? - vonta fel a szemöldökét.
- Én vagyok a vendég vagy te? - vágtam vissza.
Végül Harry addig helyezkedett, hogy sikerült bepréselnie magát mellém, igaz a lábaimat át kellet dobnom a lábain úgy, hogy a fotel karfájáról lelógtak, de végül is mindegy, kényelmes volt.
- És milyen napod volt? - érdeklődött Louis.
- Hosszú - feleltem. - Volt baromi hosszú fotózásom, egy interjúm, a legjobb barátom lelép, még edzettem is.
- Hart elmegy? - lepődött meg Harry.
- Kapott egy másik állást - magyaráztam, mire Harry arcán valami furcsa dolog futott át, amit nem tudtam hova rakni.
- És hol? - kérdezte tovább.
- New York - feleltem, mire Harry érzése tovább fokozódott.
- Az jó hely - bólogatott Louis.
- Ja - tűrtem hátra zavartan egy tincset. - És ti mit csináltatok?
- Stúdióztunk - mondta Liam és Niall egyszerre.
- Az klassz - bólogattam most én. - Milyen számokat vettetek fel?
Nos, úgy látszik ezt nem kellett volna megkérdeznem, mert négyen kezdtek magyarázni, négyféléről és össze is vesztek, hogy melyik sikerült jobban, aztán az újabb számokról kezdtek beszélni, amit én szintén nem értettem. Úgy negyed órán át hallgattam, illetve próbáltam kiszűrni a dologból valamit, de mivel egyszerűen nem sikerült és nem az én asztalom ezért úgy döntöttem, hogy kinézek a teraszra, mert a fiúk hátsókertjét még úgyse nagyon láttam.
- Hova mész? - lepődött meg Harry.
- Kiszellőztetem a fejem, kicsit fáj - legyintettem. - Meg megnézem a teraszt, meg a kertet. Amikor legutóbb láttam nem sokra emlékszem - nevettem fel picit.
- Gyógyszert kérsz? - kérdezte aggódva.
- Annyira nem rossz - mosolyogtam rá.
Épphogy megfogtam a kilincset a többiek máris újrakezdték a veszekedést. Vagy mit. Inkább nem akartam beleavatkozni.
A teraszon hirtelen jól esett a hűvös, amikor kiléptem, mert nem igazán szeretem ha valahol túlzottan be van fűtve. Elsétáltam egészen az L alakú terasz sarkáig, ahonnan szemügyre vettem mindent. Mögöttem egy lépcső volt, ami gondolom az emeletre vezetett. Nekitámaszkodtam a korlát hideg félcsövének és szemügyre vettem a kertet. Mivel sötét volt nem tudtam kivenni a teljes valóját, de láttam egy nagy medencét és mögötte egy nagy gyepes területet, ahol mindenfelé mérető szegélyágyással elválasztott kisebb részek, ahova gyönyörű virágokat ültettek. Kellemes volt.
Hirtelen valaki átkarolta a derekam, amitől megugrottam. Nem is tudom mire gondoltam hirtelen, hogy ki támadhat rám a fiúk házában, de egy pillanatra megállt bennem az ütő. Aztán ahogy meghallottam a jól ismert nevetését azonnal rájöttem, hogy ki áll mögöttem.
- A frászt hoztad rám - sandítottam hátra Zaynre.
- Mégis miért? - nevetett, miközben én megfordultam, és most már úgy karolt át, hogy szemben voltam vele. - Ebben a házban azt hiszem csak én és Harry lehetünk - mondta, majd egy percre lesápadt. - Ugye?
- Hülye - röhögtem el magam. - Egyébként itt legálisan csak Harry.
- Mintha amit nálunk művelnénk az nem lenne illegális - vigyorgott.
- Ott kevesebb a lebukás lehetősége - vontam vállat. - Egyébként... Eddig hol voltál?
- A szobámban. Csak láttam az ablakból, hogy itt vagy - mondta. - Amúgy nem is tudtam, hogy jössz.
- Ja, Harryvel összefutottam az edzőteremben és akkor hívott.
- Ó, értem - bólintott. - Ja egyébként kezdek rád haragudni - jegyezte meg halál komoly tekintettel, mire egy percre lesápadtam. Úgy tudtam nincs baja azzal, hogy Harryvel vagyok, hisz ez az egész csak két hét, amiből amúgy is körülbelül egy hét maradt...
- M-miért? - dadogtam.
- Már vagy három perce itt vagyok, és még nem is köszöntöttél.
Nevetve fellélegeztem, de Zayn tekintete nem változott. Óvatosan lábujjhegyre álltam egy kicsit, karomat a nyaka köré fontam és ajkaimat az övére nyomtam. Először nem kaptam rá választ, de addig kényeztettem alsó ajkát míg nem bírta tovább és nyelvét átcsúsztatta a számba. Eltekintett a formaiságoktól, és rögtön gyors tempóba váltottunk.
Ha mondanom kéne, hogy mit imádok Zaynbe rengeteg ideig sorolhatnám. De ha azt kérdeznék, hogy mit tud a legjobban azonnal rávágnám, hogy csókolózni. Száját mintha az enyémhez méretezték volna, nyelve úgy udvarolt az enyémnek, hogy az már szinte várta, hogy mikor érezheti újra. Mindig gyengéd, de szenvedélyes és mindig az őrületbe kerget...
- Ems, rendelünk pizzát, ké... TI MEG MI A FRANCOT CSINÁLTOK?!

Twenty

Sziasztok! :D Mérhetetlenül sajnálom, de ez a rész most jóval rövidebb lett a szokásosnál. :( Viszont annál izgalmasabb, és már nagyon régóta húztam, ezért mindenképp akartam gyorsan hozni. :)
Mint látjátok, új kinézet van, amit hihetetlenül köszönök (itt is) Petrának! <33
Remélem mindenki jól van, kitartást a sulihoz!
Millió puszi, Kikiih <3

Hogyan alakult ki ez a barátság?

Zayn ágyán ültem és a tőle csórt inget gomboltam be, miközben elmeséltem a tegnap esti történeteket.
- És mit mondtál? - kérdezte kíváncsian, holott pontosan tudta a választ.
- Alvást színleltem, hogy ne kelljen válaszolnom - mondtam ironikusan.
- Kajak?
- Dehogyis - nevettem el magam. Mire végeztem az utolsó gombbal is megfordultam, ahol Zayn már felhúzta a boxerét és a könyökén támaszkodva feküdt. Felmásztam az ágyra és négykézláb odakúsztam hozzá, és hasonló pózt felvéve a szemét fürkésztem. - Nem tudtam tovább tolni. Mégis mit mondtam volna? Várjunk még két hetet, mert Malikkel addig van viszonyom? - tettem fel a költői kérdést, Zayn pedig megértően biccentett. - Haragszol?
- Dehogy haragszom - nevette el magát. - Így legalább kvittek vagyunk. Neked is van kapcsolatod, nekem is. Csak Harryn lepődtem meg.
- Hogy-hogy? - ráncoltam a homlokom.
- Már nagyon rég volt barátnője, veled meg körülbelül egy hónap alatt összejött. Nem vall rá.
- Lehet, hogy megváltást hoztam az életébe - nyújtottam ki rá a nyelvem.
- Az kéne még - röhögött fel. - Egyébként furcsa. Még sose dugtam Harry egyik nőjével sem.
- Most mondtad, hogy eddig nem is nagyon volt csaja - magyaráztam neki, hogy most rácáfolt a saját állítására.
- Akkor lehet, hogy a többivel is fogok? - gondolkodott tovább.
- Egy napja vagyunk együtt és te máris azt várod, hogy szakítsunk? - tettem megsértődést.
- Őszintén? Igen, azt - mondta, majd néhány másodperc múlva óvatosan odahajolt hozzám és hosszan, érzékien megcsókolt. Miután elváltunk csak egyetlen nevet kellett kiejtenem, hogy visszatérjen a valóságba.
- Perrie - figyelmeztettem.
- Ajj már - tért ki olyan fájdalom az arcára, mintha egy kínos emlékről mesélnék neki. - Nem tehetnénk úgy ebben a két hétben, mintha egyáltalán nem ismerném? Még csak gondolni se akarok arra a ribanc... a csodálatos lányra aki a csajom - javította ki magát.
- Most ribancoztad le a barátnőd - sápadtam le, és hirtelen az ajkaim is kiszáradtak.
- Nem. Perrie egy csodálatos lány, akit szeretek - mondta.
- Most mond ezt úgy, hogy a szemembe nézel - szóltam rá, hiszen végig a mögöttem lévő szekrényt bámulta.
Zayn felém emelte a tekintetét, de hirtelen megakadt.
- Úristen - dőltem el a fejem fogva, ami a fehér huzatú párnára esett.
- Nyugi már Ems - röhögött fel Zayn, majd végigsimított az oldalamon, innen éreztem, hogy felettem tornyosul. Pislogva felnéztem rá, jelezve, hogy mondja amit hallani akarok. - Perrie a barátnőm. És szeretem. Nagyon. Érted?
- Most, hogy ne legyen lelkiismeret furdalásom tegyünk úgy, mintha ezt teljes mértékben elhittem volna - sóhajtottam, majd magamhoz húztam és megcsókoltam.

Hétfő reggel a szokásos pezsgés fogadott és szinte időm se volt beérni, máris Ben kamerája előtt álltam, az őszi kollekció legújabb darabjaiban. Már mióta erre a fotózásra vártam, és azt hiszem Ben is. Egy modell és egy fotós is nagy dolgokat érhet el egy jó fotósorozattal. Ben ma nem biztatott úgy, ahogy szokott, de nem is volt szükségem rá, mert teljesen be voltam pörögve és úgy éreztem, enyém a világ.
Pulcsik, kabátok, csizmák, harisnyák, sálak... Fantasztikusabbnál fantasztikusabb ruhadarabokat aggattak rám, amiknek a felét hazacipeltem volna. Miután végeztünk az utolsó képpel is gyorsan lekaptam a sapkát a fejemről és Benhez léptem, aki már be is helyezte a gépének memóriakártyáját a laptopjába.
- Milyen volt? - pislogtam rá.
- Mindjárt meglátjuk - felelte nevetve.
Belekapaszkodtam a karjába és a vállára hajtott fejjel néztem ahogy a képek sorra megjelennek a képernyőn. Ben megnyitotta az elsőt, majd végiggörgettünk az összesen.

- Nagyon jók lettek a képek - dicsértem meg Bent.
- Igen. Azok - mondta kissé csalódottan.
- Hé, mi baj van? - néztem rá kétségbeesetten.
- Nem, csak elfáradtam - mosolygott rám.
- Ahha... - fürkésztem az arcát, mert nem nagyon hittem neki. - De azért az ebédszünetet együtt töltjük, ugye?
- Persze - biztosított. - Most viszont lépnem kell - szabadkozott és kivette a memóriakártyát a laptopból.
- Merre mész? - érdeklődtem.
- Phill-hez - mondta mellékesen.
- Mostanában tényleg nagyon rád van akadva... - jegyeztem meg. Régen mindig csak hetente, kéthetente volt megbeszélnivalójuk, de mostanában egyre többet zaklatja.
- Mondom, az őszi kollekció - magyarázta.
- Ahha... - fürkésztem tovább, és nagyon reméltem, hogy igazat mond.
Miután Ben lelépett visszamentem az öltözőmbe. Lemostam a sminkemet és felvettem egy egyszerű fehér pólót és egy sötétkék farmert, tornacipővel. Épphogy átöltöztem, már kopogtak is az ajtómon. Pont tizenegy van. Az újságírók pontosak.
- Jó napot! - nyitottam mosolyogva ajtót egy harmincas évei elején járó, festett szőke első látásra szimpatikusnak tűnő nőnek. - Emily Parker - nyújtottam a kezemet.
- Nancy Frank - rázta meg mosolyogva.
- Jöjjön beljebb - álltam félre az ajtóból.
- Köszönöm szépen - mosolyodott el, majd a fehér bőrkanapéhoz vezettem, ahol kényelmesen helyet foglalt. - Nagyon köszönjük, hogy időt szánt az interjúra.
- Számomra a megtiszteltetés, hogy felkértek rá - legyintettem mosolyogva. Még mindig nem fogtam fel, hogy a Cosmopolitan készít velem interjút. Mosolyogva figyeltem, ahogyan elővesz egy mappát és egy bojtos végű tollat. Szerettem az ilyen klasszikus megoldásokat, ez még szimpatikusabbá tette Nancy-t.
- Kezdhetjük? - kérdezte és barna szemeivel kíváncsian fürkészett.
- Persze - mosolyogtam rá.
- Lehetne, hogy tegeződjünk? Az nekem egyszerűbb lenne - magyarázta a szája szélét rágva.
- Már én is fel akartam ajánlani - biztosítottam, hogy nem baj.
- Rendben. Akkor ez első kérdés. Van példaképed a modellszakmában?
- Nos... Én nem példaképnek hívnám, de az a modell akire minden irányból felnézek az Linda Evangelista. Szerintem gyönyörű nő,  mindig csodáltam benne, hogy bármilyen sminket tesznek rá, bármilyen színűre van festve a haja, mindig tökéletes. Én még nem láttam róla rosszul sikerült képet, mert olyan kisugárzása van, amitől mindig gyönyörű - áradoztam a kedvenc modellemről.
- Szerinted mi a jó modellkedés alapja?
- Talán az, hogy élvezd is amit csinálsz. Ha nem szereted az látszik az arcodon, így a képen is. A képen mindig azt kell mutatni amit a téma, vagy a reklámozott termék elvár. Ha ez nincs meg akkor tulajdonképpen semmi sincs meg.
- Kinek van nehezebb dolga, a fotósnak vagy a modellnek?
- A fotósnak és a modellnek mindig tökéletes összhangban kell lennie egy jó sorozat elérése érdekében. Minden fotózás előtt beszélgetek a fotósokkal, akármennyire is ismerem őket. Segít feloldódni, és a fotózáson se vagyok annyira feszült.
- Van olyan fotós akivel kifejezetten jól kijössz?
- Persze - nevettem el magam kicsit. - Ben Hart a legjobb barátom, ami egyébként szerintem a képeken is látszik. Tudja, hogy mik az előnyeim, hogyan mutatok jól a kamera előtt és így mindig próbál segíteni.
- Hogyan alakult ki ez a barátság?
- Természetesen a munkán keresztül. Rengeteget beszélgettünk, együtt jártunk el ebédszünetben, reggelente megittunk egy kávét és teljesen egy hullámhosszra kerültünk. Körülbelül egyszerre kezdtünk el dolgozni ugyanazon a helyen, és senkit nem ismertünk, így rögtön adódott a dolog.
- Nem merült fel, hogy ez esetleg több is lehetne, mint barátság?
- Másokban igen, bennünk nem - feleltem. - Ben elég népszerű a lányok körében, így gyakran féltékenykedtek rám a semmiért, mi tényleg "csak" legjobb barátok vagyunk.
- És akkor mi a helyzet azokkal a pletykákkal, hogy te és Harry Styles együtt vagytok? Rengeteg közös fotó jelent meg, ahogyan együtt sétáltok valahol, moziba jártok, stb.
- Harry nagyon rendes srác, nagyon jóban vagyunk. Igen, igazak a hírek, hogy találkozgatunk, de egyenlőre semmi komoly dolog nem történt - mondtam azt amit Harryvel előre megbeszéltünk, ha bármelyikünktől is kérdeznék.
- A One Direction többi tagját is ismered?
- Volt már szerencsém találkozni velük, igen. Nagyon rendes srácok, könnyen egy hullámhosszon találtuk magunkat. Találkoztam bár a barátnőikkel is, akik szintén nagyon kedvesek voltak.
- Eleanor Calderrel egy helyen dolgozol, ugye?
- Igen, nagyon elbűvölő és tehetséges lány. Nagy jövő áll előtte.
- Azt már tudjuk, hogy a fotósokkal általában jól kijössz. A modellekkel is hasonló a helyzet?
- Hadd javítsak bele egy kicsit, nem minden fotóssal jövök ki jól, de igazából senkivel nincs ellenséges kapcsolatom, ez a modellekre is igaz. Azt hiszem ilyen téren nem lehet általánosítani.
- Milyen volt a legjobb barátnőddel, Jessica Williamsel dolgozni?
- Nagyon jó. Előtte nem nagyon dolgoztam együtt velem egy nemű modellekkel és nagyon viccesre sikeredett az egész fotózás, és egyszerű is volt, hiszen az ember a legjobb barátnőjével nem tud rosszul teljesíteni.
- Rendben, azt hiszem ennyi lenne - tette vissza a tollra a kupakot. - Még egyszer nagyon köszönöm, hogy fogadott.
- Én köszönöm - mosolyogtam rá, majd kezet fogtunk és Nancy távozott az öltözőmből.
Kicsivel később már a kijáratnál vártam Bent, aki két perc késéssel jelent meg. Szokás szerint minden női szem néhány pillanatig rajta maradt, ahogy végigvonult az épületen. Fekete haja kócos hatást keltett, közben rengeteg munka állt mögötte. System Of A Down pólójára egy kék-fekete kockás inget húzott, amire egy bőrdzsekit, lehúzott cipzárral. Csőfarmere feszült az izmos fenekén, amihez illő fekete, kifűzött bakancsot vett fel. Kétségtelen, ha lenne olyan díj, hogy 'A cég legdögösebb pasija' akkor Ben évente vinné el.
- Indulhatunk? - állt meg előttem mosolyogva, a laptoptáskája pántját megigazítva, ami keresztben lógott a vállán.
- Igen - viszonyoztam a mosolyt. - Annyi mesélni valóm van! - mondtam csillogó szemmel, miközben a parkolóba tartottunk, Ben kocsija felé.
- Nekem is - biztosított. - De majd, ha nyugodtan leültünk.
- Egyébként, szerinted milyen volt a fotózás? - kíváncsiskodtam.
- Tökéletes voltál mint mindig - nyugtatott, miközben megnyomta a lift gombját.
- Sose vagyok tökéletes. Nincs olyan, hogy tökéletes
- Akkor... Emilys voltál... - próbált valami jobb szót találni.
- De én mindig Emilys vagyok - tártam szét a karom, majd beléptem a liftbe. - Én vagyok Emily!
- Akkor a legjobb formádat hoztad - felelte unottan.
- Az milyen? - kérdeztem, már csak azért, hogy húzzam az agyát.
- Ne idegelj!
- Komolyan kérdeztem. - Igyekeztem komoly lenni, azonban a mosolyom elszélesedett, ami lebuktatott.
- Szöszi - rázta a fejét nevetve, majd játékosan beletúrt a hajamba.
- Leszokhatnál már erről - rendezgettem vissza a tincseimet, majd a lift kettőt pittyegett. Megérkeztünk.
- Miért? - lépett ki és a kocsija felé vettük az irányt. - Szerintem tök jó - rázta össze újra.
- Ne már! - röhögtem, de Ben csak azért is, harmadszorra is beletúrt.
Ben kocsijának még mindig új autó illata volt, pedig már vagy egy éve vette. Az ülések teljesen tiszták, sehol egy eldobott szemét vagy ilyesmi. Bezzeg az én kocsimban! Mindenhol nejlonszatyrok, napszemüvegek, ha kinyitom a kesztyűtartós az összes CD kiborul, és vele együtt még ki tudja, hogy mik. Egy a lényeg, ami az autómat illeti rendetlen vagyok.
- Itt miért van mindig ilyen illat? - ráncoltam a szemöldököm. Ben válaszul csak a hüvelykujjával a hátsó ülések felé bökött. Megfordultam és láttam, hogy a bal oldali kilincsre van feltéve az illatosító, rajta a felirat: New Car. - Te nem vagy normális - röhögtem ki.
- Mondták már páran - felelte hanyagul, majd a karját átdobta az ülésem felett és kitolatott.
Az úton teljesen felesleges dolgokról beszélgettünk, csak úgy szokás szerint, és ismét hagytam neki bekapcsolni a rádiót, így ismét lehordta az összes pop-előadót. Végül aztán mosolyogva ültünk le Dylan éttermébe, aki azonnal megjelent előttünk és a kezünkbe nyomta az étlapot.
- Mit hozhatok? - kérdezte néhány perccel később visszatérve.
- Én egy spagetti carbonarat szeretnék - mondtam.
- Én pedig egy baconos pizzát - csukta be az étlapot Ben.
- Rendben - vette el mosolyogva a vörös színű, műbor borítású étlapokat.
- Annyira jó ez a hely - néztem körbe, majd belekortyoltam a diétás kólámba.
Egymással szemben ültünk egy kis méretű bokszban. Halk olasz zene szólt, a falakat fehérre mázolták, de az egyharmaduknál, alul vörös fenyőfával van burkolva. E mellett kortárs festők képei voltak kitéve a falakra, amik közül néhány elképesztően gyönyörű. A fehér terítők és az előételnek kirakott olaszos ropogtatni valók csak fokozták azt az érzést, hogy itt hagytad Londont, és egy olasz kisvárosba utaztál.
- Nagyon jól meg lett csinálva - bólintott Ben.
- Na mesélj, mi a nagy híred - néztem rá kíváncsian.
- Kezd te - mondta.
- Ne, te - erősködtem.
- Ems, tiéd az elsőbbség.
- De én azt akarom, hogy te kezd.
- Dobjunk fel pénzt? - nevette el magát.
- Fej - vágtam rá.
- Akkor én pedig írás - bólintott.
Ben kotorászott egy kicsit a farmerja zsebében, majd sikeresen talált valami aprót. Feldobta az érmét, ami kétszer-háromszor megpördült a levegőben, majd Ben kézfejére érkezett.
- Fej - olvasta le, majd visszasüllyesztette a zsebébe. - Hallgatlak - fürkészett kíváncsian.
Néhány másodpercig a számat rágva figyeltem az üvegpoháron megjelenő párát, és a kólában úszkáló citromot, majd úgy éreztem, hogy az lesz a legegyszerűbb, ha szimplán kibököm.
- Összejöttem Harryvel.
- Igen, eddig is együtt lógtatok - nézett furcsán.
- Nem. Vagyis most már komolyan. Együtt vagyunk.
- Tényleg? - ült ki az őszinte mosoly az arcára. Amióta ismerem Bent még nem is volt barátom, így különösen örültem neki, hogy így fogadta, azon felül, hogy nem nagyon csípte Harryt.
- Igen - tűrtem a fülem mögé zavartan egy tincset. - Pénteken.
- És csak most mondod el? - kérdezte kicsit felháborodva, de a szemén láttam, hogy egyáltalán nem haragszik.
- Most volt rá alkalom.
- És, rendes volt meg minden? - érdeklődött, kicsit átvéve a védelmező bátyó szerepét.
- Persze - nevettem el magam egy kicsit. - Nagyon aranyos volt. Elvitt egy parkba, a csillagokat néztük, szendvicseztünk. Kicsit túl romantikus volt, de nagyon jó volt.
- Védekeztek?
- Mi? - lepődtem meg a kérdésére. - Még le se feküdtünk.
- De béna - röhögte ki Harryt is, meg azt hiszem engem is.
- Csak azért, mert te minden lányt meghúzol bármilyen kapcsolat nélkül, az nem azt jelenti, hogy más srácok is ezt csinálják.
- Végül is a ti dolgotok - vonta meg a vállát.
A következő pillanatban Dylan jelent meg két tányérral a kezében - a mi rendeléseinket mindig előrerakják - én pedig mosolyogva köszöntem meg. Már attól összeállt a nyál a számban, ha ránéztem erre a spagettire. A pillantásom Benre terelődött, aki már le is vágta az összehajtogatott pizzája csücskét. Az ő kajája se nézett ki rosszul, sőt...
- Na, most te jössz - szúrtam bele a villát a spagettibe és tekerni kezdtem. A kanálhoz nem nyúltam hozzá, mindig csak összezavart, nem értem, hogy mások, hogy tudják azzal feltekerni.
Ben kezében néhány pillanatra elakadt a villa meg a kés. Végül az érintetlen falatott félretette és a szemembe nézett. Nem tudtam, hogy mi lehet ilyen komoly, de láttam a szemében, hogy ideges.
- Új munkát kaptam.
- Mi? - kerekedtek el a szemeim és elejtettem a villát izgalmamban. - Hol?
- Victoria's Secret - húzta féloldalas mosolyra a száját.
Azt hiszem ez Ben álommunkája. A nap huszonnégy órájában általában hiányos kinézetű lányokat fotózhat. Mintha neki találtál volna ki. És igazából pont jókor jött ez a lehetőség, hisz nálunk szinte már mindenkit kivégzett.
- Úristen, ez... Nem tudok mit mondani. - Hihetetlen büszke voltam rá, és a mosoly le vakarhatatlan volt az arcomról. Felpattantam a helyemről és beültem Ben mellé, majd szorosan megöleltem. - Olyan büszke vagyok rád - morogtam a vállába.
- De... Van még valami - tolt el magától kicsit félszegen.
- Mi az? - pislogtam.
- Az állás New Yorkban van.

Nineteen

Sziasztok! :) Meg is hoztam az új részt, remélem tetszeni fog. :) Nagyon köszönöm a hozzászólásokat és a feliratkozásokat, hihetetlen sokat jelentenek nekem.
Ez a rész úgymond három részre van osztva, Ben, Zayn és Harry mind szerepelnek egy-egy részben. Itt igazából azt próbáltam bemutatni, hogy Ems melyik srác társaságában hogyan viselkedik. Nem annyira szélsőséges, de apróbb dolgokat észre lehet venni, legalábbis remélem.
Szépséges hétvégét mindenkinek, továbbra is!
xoxo, Kikiih <3

Emily Parker egy és pótolhatatlan

Reggel Bennel együtt mentünk munkába, mert mostanában egyre kevesebbet lógtunk együtt. Neki volt néhány egy éjszakás kalandja pár modellel, én pedig kicsit zaklatott voltam, vagy Zayn társaságát élveztem.
- Oké - kezdtem amikor beültem a kocsiba. - Mielőtt eszedbe jutna bekapcsolni a rádiót... - nyomtam a kezébe egy nejlonszatyrot, a lemezbolt logójával, ahol tegnap jártam. Ben érdeklődve kiemelte a Between the Buttons albumot.
- Ez most komoly? - kérdezte mosolyogva.
- Igen. Tudtam, hogy ez az egyetlen Rolling Stones album ami nincs meg neked, mert elhagytad, és azóta nem vetted meg újra. Amit egyébként nem értek, hisz tizenéves korodba Rolling Stones koncertképekkel volt kitapétázva a szobád, ahogy én azt el tudom képzelni - vázoltam fel a tini-Ben számomra ideálisnak tűnő szobájának kinézetét, mire elnevette magát. - Szóval, mindegy, megvettem neked.
- Iszonyú cuki vagy szöszikém, de megvan az album - nézett rám bocsánatkérően mosolyogva.
- Mi? - kerekedtek el a szemeim. Pontosan tudtam, hogy teljesen ki volt borulva, amiért nem volt meg neki.
- Azt hittem, hogy elhagytam a lemezt - mondta.
- Igen, és azért vettem... Azt hitted?!
- Az egyik konyhapult fiókjába tettem be - magyarázta.
- Hogy a picsába került az oda? - borultam ki, mert ez már sok volt.
- Ismersz - vonta meg a vállát, és ezzel tulajdonképpen mindent megmagyarázott.
- Szóval feleslegesen vettem meg a lemezt - szomorodtam el, mire Ben azonnal megsajnált.
- Dehogy is - ölelt meg gyorsan. - Baromi jól esik, hogy gondoltál rám.
Arcomat a nyakába fúrtam, pedig már megjegyeztem, hogy ezt nem szabad, mert nem tudok ellenállni a késztetésnek...
- Te már megint a nyakamat szagolgatod? - tolt el magától röhögve.
- Nem! -tiltakoztam. - Én csak... Jessica kérdezte, hogy milyen parfümöt használsz - rögtönöztem elég bénán.
- Ja, az más. - Persze, rögtön leesik neki, ha kamuzok. - Akkor gyere, szagold meg még egyszer - tolta elég az arcát, én pedig vörösödő fejjel csak rácsaptam, közepes erősséggel.
- Induljunk - javasoltam inkább.
- Te teljesen bolond vagy - röhögött ki.
- Héé - sértődtem meg.
- Nyugi, én így szeretlek szöszi - borzolta össze a hajam.
- Nem is vagyok szöszi - feleltem, miközben visszaigazgattam a tincseimet a helyükre.
- Áh, nem - indult el mosolyogva.
- Szerinted szőke vagyok?!
- Néztél már tükörbe? - röhögött ki.
- Nem úgy - forgattam meg a szemeim. - Belül is szőke vagyok?
- Dehogy - nyugtatott meg. - Nem vagy egy olcsó liba. Csak néha vannak tipikus Emily-megjegyzéseid, de ezt nem szőkeségnek nevezném - nyugtatott meg, mert pontosan tudta, hogy mit akarok hallani.
Egyébként Ben rendes volt, mert betette az albumot, és az hallgattuk végig amíg mentünk dolgozni. Ahogy behajtott a parkolóba az én üres parkolóhelyem mellett Jessica is éppen akkor szállt ki. Jessica felismerte az autót és egy kedves mosollyal odaintegetett nekünk. Barna csőfarmert viselt magassarkú bokacsizmával, tincsei kivasalva hullottak a vállára, napszemüvege a feje tetejére volt tolva, gondolom azért, hogy a reggeli alacsonyan fekvő napsugarak ne bántsák a szemét. Leopárdmintás sála eltakarta fekete felsőjének dekoltázsát, és hozzá illő halványbarna kardigánt húzott mellé.
Amíg Ben leparkolt elgondolkodtam. Mostanában olyan... rendes. Körülbelül az Eric-ügy óta. De miért? Mert együtt vagyunk ebben a hülye dologban? Vagy ő is olyan lett, mint a többi modell és ki akarja használni az ismeretségeket? Vagy lehet, hogy megsajnált a tegnapi ügy miatt? Nem, már régebb óta az emberi formáját hozza...
- Hé, Jessica! - kiáltott oda neki Ben, ahogy becsukta a kocsiajtót.
- Sziasztok! - köszönt oda nekünk, majd megállt a lift előtt és bevárt minket.
- Hello - mosolyogtam rá, amikor mellé értem, mert nem akartam vég üvölteni a parkolót. Jessica benyomta a gombot, majd vártuk a liftet.
- Emilynek nem sikerült kitalálni - húzta el a száját Ben, mire én azonnal elkerekedett szemekkel néztem rá.
- Mi? - értetlenkedett Jessica.
- Nem tudja, milyen parfümöt használok - közölte, mire a bőrszínem egyre fehérebb lett. - De ha gondolod te is megszagolhatod - és azzal közelebb lépett Jessicához, aki hatalmas szemeket meresztett rám. Nos igen, elég fura lehet, ha valaki úgy lép oda hozzád, hogy 'szagolj meg!' Én csak Ben nyakára csaptam, aki nem foglalkozott velem, csak röhögve belépett a liftbe.
- Eszméletlenül béna vagy - röhögött ki.
- Jól van, lépj már túl rajta - sóhajtottam tehetetlenül.
- Mi történt? - érdeklődött Jessica, akit látszólag zavart, hogy nem tud valamit.
- Semmi.
- Ems a nyakamat szokta szagolgatni - vágta rá velem egy időben Ben, mire Jessica elnevette magát.
- Lépjünk már túl rajta - nyöszörögtem.
Kívánságom valaki számára parancs, hisz a lift ajtaja egyszer csak kinyílt előttünk és a hatalmas nyüzsgésben, mintha elveszett volna ez a párbeszéd.
- Isztok egy kávét? - érdeklődött Jessica.
- Nekem jól esne - bólintottam, remélve, hogy Ben is csatlakozik.
- Én is szívesen mennék, de Phill integet, úgy látszik szükség van rám - nézett északkelet felé Ben, és én is automatikusan arra kezdtem nyújtogatni a nyakam. Az alacsony, de kerekded termetű Phill kopasz feje valóban felbukkant, és a vastag keretes szemüvege mögül látni lehetett, hogy komoly dologról van szó.
- Miért van így rád szállva mostanában? - kérdezte Jessica. - Már kétszer el kellett halasztanunk egy megbeszélést, mert téged kellett berakni a helyemre.
- Csak zűrök vannak az őszi kollekcióval - legyintett hanyagul, majd el is sietett.
- Mindegy, attól mi még iszunk egy kávét, ugye? - nézett rám.
- Persze - erőltettem magamra egy mosolyt, majd kicsit kelletlenül tartottam vele, félve a többi modelltől.
Kerestünk egy üres asztalt és ott helyet foglaltunk. Amíg David megérkezett a kitámasztott itallapot bámultam, de nem azért, hogy válogassak. Mégis mi a franc ütött Jessicába?
- Szép jó reggelt hölgyeim! - pattant mellénk David. - Mit hozhatok?
- A szokásosat - vágtuk rá egyszerre.
- Szóval egy cappuccino és egy cappuccino - mosolyodott el, majd be is ütötte a rendelésünket a gépbe.
- Igen - bólintottam mosolyogva, majd figyeltem David távolodó alakját. Aztán Jessicára terelődött a figyelmem, aki még mindig azt a helyet figyelte ahol az előbb állt.
Még a vak is látja azt, hogy mit jelent Jessica szemének furcsa csillogása. Nem teljes csillogás, közel sem. Egy kis megtörés, és egy icipici szikra. Igen, tudom, hogy Jessicának volt egy kalandja Daviddel, akkor tudtam meg, amikor másnaposan Ben betolt hozzá, hogy intézze el nekem a sminkemet. Még emlékszem Jessica hangjának furcsa lejtésére. Lehet, hogy Jessicának is vannak érzései?
- Több volt az, mint egy éjszaka, ugye? - kérdeztem olyan halkan, hogy más ne hallja meg.
- Mi? Ja, nem - rázta meg a fejét, majd hasonló hangnembe tért át. - Lefeküdtünk és ennyi. Nem jelentett semmit.
- Legalább ne hazudj - mosolyodtam el halványan.
- Neki nem jelentett semmit - javította ki magát, és az asztal üveglapját kezdte fürkészni. Azt hittem ennyiben feladja, és nem hajlandó tovább lelkizni, de legnagyobb meglepetésemre nem kellett biztatni a folytatásra. - Több hónapig flörtölgettünk és nekem tényleg elkezdett tetszeni. Persze senkinek nem tudtam elmondani. Nem nagyon vannak itt barátaim és...Ha jobban belegondolok máshol se... Aztán nem volt senki, aki a fejemhez vágja, hogy te hülye, ő is csak egy pasi! Csak arra kellesz neki. Így megtörtént, és azóta ugyanúgy néz rám, mintha nem is ismernénk egymást. Mintha nem történt volna semmi.
- Sajnálom - suttogtam, majd óvatosan megszorítottam a kezét.
- Nem kell - rázta meg a fejét. - Csak egy lettem az áldozatai közül. Azt hittem, hogy itt csak a fotósok ilyenek, aztán kiderült, hogy nem. Minden pasi ilyen.
- A fotósok tényleg durvák - állapítottam meg, remélve, hogy kicsit elterelem a témát, és ha a fotósokba belegondol David nem is lesz olyan rossz emlék. Na jó, tisztán látszik, hogy beleszeretett, holott nem mondta ki. Ahhoz nem elég erős, és tudom, hogy ezt soha nem mondaná ki, de így van.
- Viccelsz? - nevetett fel picit. - Nincs olyan lány akin Ben ne ment volna át. Bár ő csak akkor megy bele, ha a lány is akarja. Nem úgy, mint Eric...
- Te és Ben... Izé, ti is? - kérdeztem meg tőle azt, amit Bentől nem mertem.
- Nem - nyugtatott meg. - Igazából én sosem vonzódtam Benhez. Nem tudom miért. Minden lány oda van érte, de én nem. Nagyon tehetséges fotós, a legjobb a cégnél. És nem néz ki rosszul, de én nekem egyszerűen nem jön be. Nincs kémia, én pedig nem vágyok senkire, akire ha ránézek akkor nem érzek semmit. Pasi téren nagyon válogatós vagyok, és Ben semmiképp nem lenne megfelelő számomra.
- Végre egyszer ezt hallom egy lánytól, és nem azt, hogy hozzam össze vele, vagy hogy mi van köztünk - nevettem el magamat.
- Meg is hoztam - jelent meg ismét David és letette elénk a két csészét.
- Köszönjük - mosolygott rá Jessica, David pedig viszonozta azt és lelépett.
- Na nem olyan rossz ez - böktem meg a lábammal a vádliját, és ismét suttogni kezdtünk.
- Ja, nézz oda - bökött David felé. - Natashára is ugyanígy mosolyog.
- Akkor pedig itt az idő, hogy elfelejtsd - sóhajtottam.
- Nem olyan könnyű - sóhajtott, majd elvett egy csomag barna cukrot és a kávéjába szórta.
Én is elvettem egy csomaggal, csak én a normál cukorból. Alaposan kiszórtam, majd a papírt a letettem a csésze alatti kis tányérra. Néhány percig csak a kanalak érintkezését hallottuk a csésze oldalával, valamint a körülöttünk lévő zsivajt.
- Hallod - emeltem fel a fejem.
- Igen? - pislantott rám.
- Mi van velünk? - böktem ki.
- Hogy érted? - engedte le a kanalat, úgy érzem felkeltette az érdeklődését, a következő téma.
- Teljesen normálisak vagyunk egymással. Nevetünk is. Tanácsokat adunk egymásnak, vigasztaljuk egymást... Teljesen úgy viselkedünk, mintha...
- Mintha barátok lennénk? - mondta ki helyettem.
- Pedig egy hónapja még utáltuk egymást - tettem hozzá.
- Nem tudom - vonta meg a vállát. - Van néhány negatív dolog, ami pozitív módon hozott minket össze. És kiderült, hogy nem is vagy egy ribanc. Pedig mindig annak hittelek.
- Köszi, aranyos vagy - erőltettem magamra egy vigyort.
- Miért te mit gondoltál rólam? - vonta fel a fél szemöldökét.
- Oké, ott a pont - gondoltam végig, majd néhány másodperc múlva újra megszólaltam. - Szóval elképzelhető, hogy mi ketten... Tényleg barátnők lettünk?
- Nem tudom, sose volt barátnőm - vallotta be.
- Nekem se - érzékenyültem el picit.
- Akkor most meg kéne ölelnünk egymást, mint a nyálas amcsi filmekben? - fintorodott el, ezzel elrontva a pillanatot.
- Szerintem kihagyhatnánk - nevettem el magam.

Munka után fogtam egy taxit és egyenesen Zayn lakásához mentem. Bemenetem a kapun, majd beszálltam a liftbe, ahol továbbmentem a lépcsőn, majd amikor a fordulóhoz léptem észrevettem a lépcsőn ülő Zaynt, ahogy ő is engem és rögtön felpattant.
- Szia! - mosolyogtam rá, majd sietősebbre vettem a lépteimet.
- Hello! - mosolygott vissza, majd a falnak támaszkodva várta, hogy felérjek.
Amikor mellé léptem szinte azonnal elkapott és egy hatalmas puszit nyomott az ajkaimra. Bevezetett a már ismerős lakásba, ahol helyet foglaltam a kanapén.
- Kérsz valamit inni? - érdeklődött udvariasan.
- Aha, egy pohár vizet.
- Ez jó vicc volt - mosolyodott el.
- Miért, le akarsz itatni? - tápászkodtam fel és közelebb léptem hozzá, így körülbelül fél lépésre voltam tőle.
- Nem - rázta meg a fejét, majd tekintete automatikusan a melleimre terelődött. - Na jó, talán egy kicsit - nézett vissza a szemembe, mire elnevettem magam.
- Mutasd merre van a konyha - adtam be a derekam, majd megfogta a kezem és engedtem, hogy húzzon maga után. - De ne nagyon. Holnap Harryvel randizok.
- Hova visz? - érdeklődött egy mosollyal, amit nem tudtam hova rakni.
- Még nem tudom - vontam meg a vállam. - Miért fontos? És miért mosolyogsz?
- Csak még sose hallottam ezt egy csajtól se akivel éjszakázok - vonta meg a vállát.
- Mi van, félsz a vetélytársaktól? - vigyorogtam, majd felpattantam a konyhaasztalra.
- Harry nem vetélytárs számomra - vetette be a magabiztos mosolyát, míg hátrafordult a hűtőből. Egy pohár bort vett elő, majd a konyhaszekrényből két poharat.
- Ó, hogyne - bólogattam ironikusan.
- Harryvel lefeküdtetek már? - adta az egyik pohár bort a kezembe.
- Még nem - feleltem.
- Látod, ezért nem vetélytárs - magyarázta meg, majd a poharamat az enyémhez érintette. - Egyenlőre én vezetek.
- De csak két hétig - emlékeztettem.
- Csak két hétig - bólintott a földet bámulva, majd belekortyolt a borba, és én is hasonlóan tettem.
Az első poharat viszonylag gyorsan megittuk, amíg beszámoltunk egymásnak a napunkról. Nekem nagyon jól sikerült egy fontos fotózás, a srácok pedig felvettek egy dalt, amit Zayn írt. Szóval mindkettőnknek jó napja volt, és reményeim szerint még jobb lesz.
- Kérsz még? - érdeklődött Zayn, aki eddig a konyhapultnak támaszkodott.
- Még nem érzem a hatását - mondtam. - Szóval igen, jöhet.
Zayn megragadta az üveget és odalépett hozzám. Lábaimat szétnyitotta és ágyékát hozzám nyomta. Felé nyújtottam a poharamat és figyeltem, ahogyan a vöröses folyadék a poharamban landol. Magának is töltött, majd mélyen egymás szemébe nézve belekortyoltunk.
Aztán ittunk még egy pohárral, majd még eggyel aztán már csak arra emlékszem, hogy Zayn elterített az asztalon és az egészt testemet végigcsókolta, először ruhával, majd anélkül. Miután én teljesen meztelen lettem következett ő. Lemásztam az asztaltól, majd lehámoztam Zaynről a pólóját, és már hajoltam is a szájához, hogy megcsókoljam, de megállított.
- Térdelj le! - suttogta lágyan, de mégis parancsolóan, nekem pedig nagyon tetszett ez a hangnem, azonnal forróságot éreztem a lábaim között.
Mindent megtettem amit kért, amiért a jutalmamat is megkaptam. Elfektetett az asztalon, ő pedig a szélénél állt. Megragadta a combomat és körbefontam derekát, amitől keményedő férfiasságának hegye, már be is csúszott.
Egy kéjes nyögést hallattam, jelezve, hogy készen állok, azonban Zaynnek ennyi nem volt elég. Szorosabbra fontam lábaimat és a csípőmet is mozgatni kezdtem.
Zayn lassan csúszott belém, majd hirtelen gyors tempót kezdett diktálni...

Álltam a tükör előtt és a sminkemmel voltam elfoglalva. Harry körülbelül húsz perc múlva itt van, én pedig nem tartok sehol. És a legjobb az egészben, hogy megint nem árulta el, hogy hova visz, így megint nem tudtam, hogy mire készül, vagyis, hogy én mire készüljek.
Egy egyszerű farmert vettem fel, kötött drapp színű pulcsival és egy laza téli kabáttal, és csizmával, remélve, hogy később sem lesz hűvösebb.
Az égbolt egyre sötétedett, a téli időszámítást sose kedvelem, nem szerettem a korai sötétséget.
Elköszöntem Ashleytől és lerohantam a ház elé, ahová velem egy időben gurult be Harry autója.
- Szia! - pattantam be mosolyogva az anyósülésre.
- Hello! - mosolygott rám vissza, majd egy ráérős csókot nyomott a számra.
- Hova megyünk? - kérdeztem kicsit elvörösödve, vigyoromat lenyelve.
- Meglepetés - felelte azt, amit egész héten mondott.
- Ne már, igazán elmondhatnád végre - görbítettem lefelé az ajkaimat és igyekeztem minél nagyobb szemeket mereszteni.
- Ha idáig kibírtam most már nem hátrálok meg - rázta meg a fejét, még mindig mosolyogva.
Tehetetlenül felsóhajtottam, Harryt ismerve úgyse tudom meg.
Az utat végigbeszélgettük, csak halkan szólt a rádióból a zene.Ez az egyik dolog Harryben amit nagyon szeretek. Bárhol, bármiről eltudok vele beszélgetni, és soha nem unatkozom a társaságában.
Szemeim elkerekedtek amikor Harry egy számomra ismeretlen parknál parkolt le.
- Megérkeztünk - nézett rám kikapcsolva a biztonsági övet, és én is követtem a példáját.
- És most merre? - léptem mellé a csomagtartóhoz, amit Harry egy egyszerű mozdulattal felemelt.
- Piknikezni - mutatta be a megvilágított csomagtartó tartalmát. Nejlonszatyrok, egy táska, és pokrócok.
- Jujj, de jó - lelkesedtem be, mint egy kislány és Harry nyakába ugrottam, aki nevetve viszonozta az ölelésem, és egy puszival is megspékelte.
Kéz a kézben sétáltunk be a parkba, ahol Harry elvezetett egy csendes helyre. A park mérte nem volt kicsi, de nem is volt hatalmas. Kellemes volt. Néhányan lézengtek benne, valószínűleg környékbeliek lehettek. Harry céltudatosan haladt előre, majd egy csendes területen állt meg, ahol egy lélek nem volt.
- Leteríthetem? - kérdeztem a kezemben tartott pokrócra utalva.
- Igen - mosolygott rám, majd amíg én elrendeztem a sötétkék, kockás pokrócot addig Harry az egyik szatyorból kis mécseseket vett elő.
- Ez most komoly? - képedtem el teljesen, amikor elkezdte meggyújtogatni őket, és nekem leesett a dolog.
- Komoly - bólintott és a gyertyafényben láttam csillogó zöld szemeit. Izgult? Boldog volt? Félt? Készült valamire? Nem tudtam kiolvasni.
- És ha kigyullad a park? - tettem hisztériát.
- Tíz kis gyertyától? Ne röhögtess - legyintett.
- Oké, nyertél - mondtam, miközben végre elhelyezkedtem törökülésben a homok sima pokrócon. Várjunk csak... A homok nem is olyan sima... Ajj, tökmindegy.
- Milyen szendvicset szeretnél? - mászott be velem szembe Harry négykézláb. - Csináltam sajtosat, sonkásat, csirkéset, salátásat...
- Vendégeket is várunk? - ráncoltam a szemöldököm, mert körülbelül minden fajtából volt két három darab.
- Nem, csak Niall fog csatlakozni - legyintett, mire elmosolyodtam. - Amúgy csak nem tudtam, hogy milyet ennél szívesen, ezért csináltam ennyit...
- Harry - néztem rá kissé elérzékenyülve. - Baromi édes vagy, de tudod, hogy nekem bármi jó - másztam hozzá kicsit közelebb négykézláb álltam vele szembe. Harry félrenézett a szatyorból amiben kotorászott és szemeit az enyémekbe véste.
Zöld sapka volt rajta, ami alól néhány rövidebb tincse kilógott. Arca vonalait tökéletesen kirajzolták a gyertyafények, ahogyan zöld szemeinek csillogását is. Kisfiús zavarában halványan elnevette magát, és szája csak felfelé görbült, mintha nem tudná alapállásba visszahelyezni.
Kicsit közelebb hajoltam hozzá, és egy csókot nyomtam puha ajkaira, amit Harry néhány másodperc fáziskéséssel viszonzott. Nyakába kapaszkodva teljesen térdre kényszerítettem magamat, és ő is ugyanígy tett, ellenben, hogy ő már a derekamba kapaszkodott. Hosszan és érzékien csókolt, úriember módjára engedélyt kért a behatolásra, amit én azonnal megadtam neki. Nyelve lassan és óvatosan kényeztette az enyémet. Úgy tartott a kezeiben, mintha egy apró porcelánbaba lennék, hogyha nem tart eléggé akkor elejt és összetörök, de ha meg túl szorosan szorít, szétroppanok. Éreztem, hogy többre vágyott, de nem merte.
- Azt hiszem csirkéset kérek - mosolyodtam el, miután eltolt magától.
- Én pedig sonkásat - nevette el magát.
Ismét elhelyezkedtünk, most már két fóliába csomagolt szendvics társaságában, aminek persze a felét később elcseréltük. Harry kinyújtott lábainak combján pihentettem a lábfejemet és olyan jelentéktelen dolgokról beszélgettünk, mintha újra gimisek lennénk. Halálosan szerelmesek, új kalandokra és kihívásokra várva.
Fogalmam sincs, hogy mikor és hogyan, de ott kötöttünk ki, hogy Harry vállára hajtott fejjel, közösen néztük a csillagokat.
- Melyiket szeretnéd? - kérdezte, és hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Mi? - nevettem el magam.
- Melyik csillagot hozzam le neked?
- Azt ott! - mutattam fel egy pontra.
- Az a kis pici? - ráncolta a szemöldökét értetlenül.
- Igen - mosolyogtam a csillagot figyelve.
- De hát alig van fénye.
- Pontosan. Kicsi, körülbelül jelentéktelen, de mégis észrevehető. Mint én - magyaráztam.
- Te egyáltalán nem vagy jelentéktelen - húzott magához kicsit közelebb.
- Pedig úgy érzem - sóhajtottam. - Gondolj csak bele. Mennyi időnk van ragyogni? Körülbelül húsz, jó esetben harminc év. Egy idő után megöregszem. Egy idő után, már nem lesz olyan alakom, mint most, pláne, ha még gyereket is szülök. Az arcom ráncos lesz, és a fenekemen se lesz ilyen feszes a bőr, így el se képzelhetek majd több fürdőruha, vagy fehérneműfotózást. Senkinek nem fognak kelleni a képeim. Kinek kell egy öregedő, egykor nagy nevű modell? Ott lesznek az új, csinos, fiatal, izgalmas lányok, én pedig az egykori sikerképeimmel együtt elveszek a semmiben.
- Ez nem teljesen így van - simogatta a vállam Harry. - Gondolj bele. A későbbi modelleknek te leszel a példaképe. Azt akarják majd, hogy olyanok legyenek, mint te. Ők akarnak majd lenni az új Emily Parker, de be kell látniuk, hogy Emily Parker egy és pótolhatatlan.
- Aranyos vagy - fúrtam bele az arcom a mellkasába.
- És ha azt mondom, hogy lehozom azzal a csillaggal együtt az összes többit, hogy ne legyen egyedül?
- Akkor hiperszuperaranyos vagy - mondtam teljesen komoly arccal, mire Harry elnevette magát. - De akkor a Hold egyedül marad - ijedtem meg hirtelen.
- Ha csak ennyin múlik a boldogságod azt is megkapod - nevetett tovább és egy mosolygós puszit nyomott az orromra.
Néhány percig csendben feküdtünk egymás mellett a csillagokat bámulva, teljesen elmerülve a gondolatainkban. Bele gondoltam, hogy mi lesz velem a jövőben. Ha kiöregedtem. Mit fogok csinálni? Remélem anya leszek. De kinek fogom megszülni a gyerekeket? Ki az, aki végig mellettem lesz? Aki a férjem lesz és a gyerekeim apja?
A mostani helyzetembe belegondolva egy egyáltalán nem egyszerű. Folyamatos támadások, molesztálások érnek a cégnél, és nem tehetek ellenne semmit. Viszonyom van Zaynnel, akinek nem mellesleg barátnője van. Mindeközben itt fekszem a csillagok alatt Harryvel, akinek a következő szavai gyökeres változásokat is véghezvihetnek, a válaszomat illetően.
- Emily?
- Igen? - pislogtam felé.
- Leszel a barátnőm?

Eighteen

Sziasztok!:) Igyekeztem sietni a résszel, így lehet, hogy találni benne néhány helyesírási hibát, amiket igyekeztem elkerülni. Szerintem viszonylag izgalmas rész lett, remélem nektek is tetszeni fog.
Nagyon köszönöm a rengeteg kommentet és visszajelzést, nagyon jól esik. <3
Jó olvasást mindenkinek. ^^
Love, Kikiih

Alig várom a következő közös munkát

Amikor csütörtök reggel kiszálltam a harmadik emelten a liftből, olyan volt mintha semmi nem történt volna azóta, hogy elmentem innen. Hajcsavarós, erős sminkes modellek rohangáltak ide oda, az egyik stylist pedig egy ügynöknek magyarázott, hogy miről azt pontosan nem tudom. Elsétáltam a kávézó előtt, ahol Jessica és három barátnője ült. Kötött fehér pulcsi volt rajta, fekete farmer és csizma. Hosszú csokoládébarna haja lazán omlott a vállára, természetes hullámokkal. Azonnal intett, hogy menjek oda hozzá. Kissé kelletlenül, de erőt vettem magamon, és egy művészi mosollyal odalépkedtem.
- Emily! Szia! Úgy örülök, hogy jobban vagy! - vigyorgott rám valaki, akiről fogalmam se volt, hogy kicsoda. Model? Fodrász? Sminkes? Fotós?
- Hello - húztam ki egy széket és leültem közéjük.
- Oké, most már leléphettek - tette le a kávéscsészéjét unottan Jessica.
- Hogy mi? - pislogott egy hatalmas kontyos lány. Ő biztosan egy modell, hogy is hívják? Áh, megvan Megan.
- Szeretnék kettesben beszélgetni Emilyvel - vette elő a kedvesebbik oldalát.
- Akkor később találkozunk - állt fel először a harmadik lány, majd elköszöntek tőlünk.
- Miért küldted el ilyen durván? - kérdeztem szomorúan nézve utánuk.
- Ezt most komolyan kérdezed? - nevette el magát. - Mégis kik ezek? Arról a narancssárga hajúról azt se tudom, hogy ki, csak úgy idejött - utalt a lányra, akit én se tudtam beazonosítani.
- Jó, de ez akkor is durva - állapítottam meg. - Legyél már kedvesebb velük.
- Ki vagy te, az anyám? - vette fel szem forgatva a csészéjét.
- Jó reggelt! - jelentem meg mellettem hirtelen David. - Hozhatok valamit?
- Egy üveg mentes vizet - mosolyogtam rá.
- Máris hozom - kacsintott, majd lelépett.
- Azt hiszem bejössz neki - jegyezte meg Jessica a kávéjába bámulva.
- Hogy mi? - nevettem el magam, mert azt hittem rosszul hallottam.
- Davidnek - pillantott fel rám. - Íródik róla.
- Engem hidegen hagy - sóhajtottam az említett után nézve.
- Egy ilyen pasi? - hangja olyan volt, mintha bűnt követtem volna el.
- Úristen - sápadtam le egy pontra figyelve. Széles mosollyal és szőke tincseivel magabiztosan sétálgatott a kávézó felé.
- Mi az? Rád jött a felismerés? Ideje volt. Tökéletes pasi...
- Eric - suttogtam, mert nem volt erőm nagyobb hangerővel mondani. Jessica azonnal kiejtette a fejéből Davidet, és az arcom irányából megpróbálta kivenni, hogy merre nézek.
- Basszus - sziszegte, amint észrevette. - Ez ide tart.
És nem hazudott, rövidesen Eric megjelent előttünk. Szőke haja felfelé meredt a zselének hála, szűk fazonú farmer, fehér V nyakú póló és fekete zakó volt rajta.
- Szép jó reggelt lányok! - köszöntött minket vidáman. - Ideülhetek?
- Nem - vágta rá Jessica, de hangját meg se lehetett hallani a szék nyikorgásától, ami Eric mozdulataiból adódott, ahogyan kihúzta a helyéről.
- Ki kéne cserélni ezeket a székeket, szörnyen nyikorognak - állapította meg, majd a kezében lévő laptoptáskát a földre helyezte. - Mit is mondtál drágám, nem hallottam - nézett Jessicára.
- Semmit - morogta, majd a szájához emelte a fehér csészét.
- Lányok, annyira jól sikerültek a képek! - csapta össze a tenyerét. - Alig várom, hogy visszalássam a magazinban. Csodálatos munkát végeztetek, fantasztikusak vagytok.
- Köszönjük - erőltettem magamra egy természetesnek tűnő mosolyt.
- Szóval alig várom a következő közös munkát.
- Mi? - köpte vissza Jessica a kávét.
- A következő közös fotózás - magyarázta Eric. - Tökéletesek voltatok, ne higgyétek, hogy egy ilyen lehetőséget eldobok.
- És pontosan mikorra is gondoltad? - nyeltem nagyot.
- A következő utáni fotósorozatom a tiétek - kacsintott, ami szerinte olyan jól áll neki, aztán a második kedvenc mozdulatát vette fel. Nagy ívben megemelte a karját, így a zakója alól kicsúszott a méregdrága Rolexe, és azon gondolkodtam, hogy egy ilyen komplikált mozdulatsor alatt, hogy nem felejti el azt, hogy megnézze az időt. - Sajnos mennem kell hölgyeim.
- Milyen kár - húzta el a száját Jessica.
- Akkor a részletekről, majd egyeztetünk. Vigyázzatok magatokra, nehogy eltévedjetek - nézett mélyen mindkettőnk szemébe, mintha valamire céloznia kellett volna.
Felkapta a táskáját, és gyors léptekkel eltűnt a szemünk elől.
- Ez elég ijesztő volt - állapította meg Jessica.
- Kirázott a hideg - néztem meredten.
A következő pillanatban David izmos alkata jelent meg előttem.
- Meg is hoztam a vizet.
- Köszönöm - kaptam fel a fejem és zavartan elmosolyodtam.
- Minden oké lányok? - mérte fel a terepet, és megállapította, hogy egyikünk sincs jó kedvébe.
- Semmi extra, nyugodtan menj dolgozni - vett mély levegőt Jessica.
- Van negyed óra szünetem - ült le David Eric helyére. - Meséljetek, mit akart tőletek Matis?
- Miénk a következő sorozata - vigyorodtam el.
- De hát ez jó dolog - ráncolta vastag szemöldökét.
- Csak Eric egy perverz állat - mondta ki kerek perec Jessica.
- Várj, dolgoztatok már vele?
- A bikinis képek - bólintottam, miközben kibontottam a vizet és belekortyoltam.
- Értem az gáz. A legtöbb modellre akkor is ráizgul ha ruha van rajtuk. Elhívja őket bulizni aztán éjszaka... - ecsetelte.
- Te honnan tudsz erről? - lepődött meg Jessica.
- Öhm...- köhintett zavartan. - Egy kávézóban sok mindent hall az ember - óvatosan nézett rám, jelezve, hogy ne mondjam el Jessicának, mire én egy bizalmas mosolyt vettem fel, jelezve, hogy tartom a számat.
- Látod Emily, mindenki tudja - nézett rám Jessica. - Biztos el tudnánk intézni.
- Ez túl bonyolult - ráztam meg a fejem.
- Miről van szó? - szólt közbe ismét David.
- Eric minket is elcipelt egy buliba - kezdte ecsetelni Jessica. - Az volt a célja, hogy leitasson minket és elég durván molesztált is...
- Ugye nem? - fagyott le egy pillanatra a velünk szemben ülő kék szemű fiú.
- Elszöktünk - biztosítottam, hogy nem történt más.
- De fogalmunk sincs, hogy mit csináljunk. Nincsen semmi bizonyítékunk, így senkinek nem tudjuk elmondatni - mondta csalódottan Jessica.
Láttam David arcán, hogy fejben oszt és szoroz, majd mélyen a szemembe nézett, azt sugallva, hogy kitalál valamit, mire én akaratlanul elmosolyodtam.
- Te már megint itt vagy? - jelent meg felettünk Josh. Deja vu'. - Szerintem jobban tennéd, ha inkább a kávémmal foglalkoznál, és nem henyélnél munka helyet. Ezért fizetnek?
- Szünetem van - közölte David rezzenéstelen arccal.
- Nekem pedig elég nagy tekintélyem van itt - tenyerelt fél kézzel az asztalra. - És simán kirúgathatlak, pláne mivel nem tetszik, hogy a két kedvenc csajomat szédíted.
- Mi van? - csattantam fel, mire csak küldött felém egy puszit. Ez nem komplett.
- Egy hosszú kávét kérek,két cukorral, tej nélkül - ült le mellém Trent, és átkarolta a vállam. A pasik miért hiszik a béna mozdulatokról, hogy jól áll nekik? Odanyúltam és visszaejtettem az ölébe, mire ő elröhögte magát és a combomra helyezte azt. Szintén nyúltam érte, de amint megragadtam a csuklóját csak erősebben szorította a combomat és ujjai mélyen a bőrömbe vésődtek, ami öt apró ponton nagy fájdalmat okozott, így inkább nem piszkáltam tovább. Trent így azt hitte, hogy nyert és óvatosan simogatta a combomat.
Mire felnéztem David már nem volt sehol, csak annyit láttam, hogy Josh Jessicára mászott rá.
- Egyébként várom már a közös fotózásunkat - szólalt meg Trent, és egy kicsit belemarkolt a combomba, pont ott ahol az előbb.
- A közös minket? - néztem rá elkerekedett szemekkel.
- Uppsz, a hősöd nem mondta? Tegnap összefutottam vele és megkértem, hogy adja át - vigyorodott el kajánul.
- A micsodám? - egyre inkább összekavarodtam.
- Rick lemondta a fotózásotokat, mert... - gondolkodott el egy pillanatra. - beteg lett. És én pont be tudtam vállalni.
Magyarul valamit csinált szerencsétlen Rick-el, hogy elmondja a fotózást, és Trent ugorjon be helyette. Szegény Rick, pedig rendes srác. Sokkal szívesebben vettem volna részt vele a fotózáson, mint Trenttel.
Egyébként az egészben a legjobb, hogy fehérneműfotózás. A Cosmopolitanbe fog bekerülni, ahol lesz velem egy rövid cikk is, egyben pedig reklám, tehát a boltok plakátján is megtalálható lesz.
- Tegnap szóltam Hartnak, azt hittem értesített. Ezért ne bízz a fotósokban - hallatott egy lesajnáló nevetést, mire leesett, hogy Bent tartotta a hősömnek.
- Ben az egyik legjobb fotós a cégnél, és ezt te is pontosan tudod - keltem a védelmére.
- Na jól van Ems, mi van köztetek? - nézett fel Jessica tapizásából Josh. - Te kajak jársz a gyíkkal?
- Nem gyík, de egyébként nem, nem járunk - közöltem. - És, hogyha megbocsájtotok, akkor nekem most lépnem kell - tápászkodtam fel.
- A fotózáson találkozunk - kacsintott Trent, én pedig undorodva megfordultam és Ben keresésére indultam.
Bejártam az egész ügynökséget, pláne Ben szokásos helyeit, de egyszerűen sehol nem találtam, és pechemre belebotlottam a Bethbe és Lanaba, akik azonnal elkaptak és addig nem engedtek el amíg fel nem készítettek a fotózásra. Miután náluk végeztem Tom kapott el, aki az összes fehérneműt bemutatta és válogattunk a sorrenden. Nos, ha a bikinis fotózásnál paráztam, akkor itt nem tudom mi lesz. Igaz ez zárt helyen lesz, és csak néhány belsős lehet bent, de azért nekem már az is sok lesz.
Miután megvolt a sorrend és az elsőt fel is vettem, érkezett egy sms-em.

Feladó: Zayn Malik
Üzenet: Szia. Nincs kedved este beugrani?? ;)
Feladó: Emily Paker
Üzenet: Hányra legyek ott? :*

Feladó: Zayn Malik
Üzenet: Nyolc megfelel?

Feladó: Emily Parker
Üzenet: Tökéletes. Már most várom...

Feladó: Zayn Malik
Üzenet: Hát még én. :DD Szereted az olasz kaját?

Feladó: Emily Parker
Üzenet: Perszeee. :)) De miért?

Feladó: Zayn Malik
Üzenet: Este várlak. xox 

Akaratlanul is elmosolyodtam az este gondolatára, hiába tudtam, hogy amit teszünk az nem helyes.
- Minek örülsz ennyire? - hallottam egy mosolygós hangot.
- Ben! - kiáltottam fel és gyorsan a táskámba tettem a telefonom. - Végre itt vagy! - léptem oda hozzá, majd megöleltem.
- Én óvatosan ölelgetnék ebben a melltartóban másokat - jegyezte meg gyorsan, mire elengedtem.
- Hol a halálba voltál? - kérdeztem, nem foglalkozva a megjegyzésével, és azzal, hogy nem bírja levenni rólam a szemét.
- Phillel voltam, volt egy-két dolog amit meg kellett beszélni. Tudod, képek meg ilyen hülyeségek... - legyintett, majd a tekintete a többi ruhadarabnak nem minősülő göncre esett. - Azokat is te viseled? - nyelt nagyot.
- Nem, Trent - forgattam meg a szemeim. - És jók lettek?
- Mik? - kapta fel a fejét.
- A képek - emlékeztettem.
- Ja persze, fullos lett - biztosított. - Milyen márka is ez?
- Állj már le - röhögtem el magam.
- Emily, kezdés! - kiáltotta el magát a fotós.
- Mennem kell - húztam el a számat.
- Én pedig maradok - bólintott, majd végigmérte a modelltársamat. Ott állt egy szál boxerben és kidolgozott felsőtesttel és széles mosollyal. Akaratlanul is fejben összehasonlítottam Ben testével, és számomra egyértelműen Ben nyert.
A fotózás egész jól sikerült, igaz, tele volt erotikus elemekkel, Trent legnagyobb örömére, ami nekem jóval kisebb örömöt jelentett. De nem adtam neki hangot, csak csináltam a dolgom.Néhány darabot oda is adtak ajándékba, ami viszont már tényleg mosolyt csalt a számra, hiszen nagyon jó kollekció lett, szép fehérneműkkel.
Sietve felöltöztem, majd készülhettem is a következő fotózáshoz, ami ennél sokkal lazább lett, és hirtelen nagyon jó érzés volt ruhában mutatkozni.
A kék csipkeruhát amit a fotózáson viseltem, most már a kedvenceim közé sorolom, imádtam, teljesen az én stílusom.
- Mehet? - kérdezte mosolyogva Ben.
- Mehet - biztosítottam mosolyogva, mire legjobb barátom felemelte a kameráját és belekezdett a fotózásba, én pedig ezzel egy időben a pózolásba.
Sokszor elgondolkodtam, hogy tényleg itt van-e a helyem. Nekem való ez az egész világ? Tényleg ez az én jövőm? Olyan jó vagyok, ahogy mondják? Ezek a kételyek nap, mint nap felmerülnek bennem, de amikor itt állok a fények között és csak a gép kattogását hallom, minden ilyen gondolatom elszáll és csak is arra koncentrálok, amiben a legjobb vagyok. Itt kiadhatok magamból minden érzést egy kép erejéig, és az egész kép hangulatát az adja meg, amilyen érzéseket én kiváltok. Mert itt én irányítok. Én és az érzéseim. Régen mindig alul voltam, az embereket nem érdekelte a véleményem. Nem figyeltek rám, ha szóltam nem hallották meg. Csak ültem az iskolapadban és egy regényt olvastam, vagy elfoglaltam magam. A többiek nem akartak játszani velem, én voltam a kiközösített kislány. Egyedül. Erre ma belecsöppentem ebbe az őrült világba, mindenki ismeri a nevem, az utcán megállítanak egy-egy képért vagy aláírásért. Azok, akik régen a földbe tiportak és megölték az önbizalmam, jóval alattam vannak, és azon gondolkodnak, hogy mit kezdjenek az életükkel. Én pedig itt vagyok, és minden a lehető legjobb úton halad, egyenesen előre. Kit érdekel néhány utáló, amikor tudom, hogy kik azok az emberek, akik mindig kiállnak mellettem. Kit érdekel a többi modell, akik irigységből lenéznek, esetleg tepernek, hogy együtt kávézzunk. Régen mindig én akartam lenni a népszerű lány, akit mindenki szeret, és akiért a fiúk összeverekednek. Ma, hogy mindezt megkaptam ez nem érdekel, mert a sok év alatt, amit egyedül, barátok nélkül töltöttem el, megtanított értékelni az igazi kapcsolatokat. Azt, hogy ne érdekből mutatkozzak valakivel, mert ha vele lógok, akkor biztosan jó fej vagyok. Rájöttem, a lényeg nem az, hogy kivel vagy, hanem, hogy kivel érzed jól magad. Mert nem annak kell lenni, aminek a többiek látni akarnak, ahogy elfogadnának. Mindig önmagad legyél, mert valaki pont azért szeret. Úgy, ahogy vagy. Csak meg kell találni azt a valakit, és máris rájössz, hogy a sok felszínes kapcsolattal csak az idődet vesztegetted.
És milyen kapcsolatokra van szükséged? Kell a családod. Szükséged van barátokra. Egy legjobb barátra. Egy társra, akibe szerelmes vagy. Ezek az emberek mindig melletted van, és akik mindig meghallgatnak, és nem ítélnek el akkor sem, ha az életeben van valaki aki...
Zayn finoman az ágyra terített, miközben folyamatosan az ajkaimat kényeztette. Óvatosan megemelte a lábamat, és végigsimított az alsó combomon. Szépen lassan minden ruha lekerült rólunk, amikor Zayn szeme megakadt valamin.
- Ez meg mi? - szegezte a csuklómra a tekintetét, amin egy vastag piros csík húzódott.
- Semmi. Nem érdekes - rántottam ki gyorsan a keze közül, és újra az ajkai felé hajoltam, azonban ő nem hagyta ennyiben.
- Ems - nézett mélyen a szemembe. - Ki tette ezt?
- Senki - fordítottam el jobbra az arcomat.

- Hé! - kiáltott utánam egy hang, ahogyan a fotózásomból indultam visszafelé, és már az ajtóban álltam, kezem a kilincsen pihent. Kelletlenül megfordultam és szemügyre vettem a mögöttem álló személyt.
- Mit akarsz? - kérdeztem semleges hanggal.
- A fotózásunk után olyan gyorsan leléptél - jött két lépéssel közelebb Trent. 
- Siettem. - Válaszom rövid volt, reményeim szerint kielégítő. 
- De úgy hallottam mára végeztél. Most már nem kell sietned - tett meg még egy lépést. Egy fejjel magasabb volt nálam, így kénytelen voltam felnézni sötétbarna szemeibe.
- És ha igen? - nyögtem ki a lehető legbénább választ, amit ebben a helyzetben fel lehet használni.
Trent csak féloldalasan elmosolyodott, megmutatva ezzel néhány hófehér fogát, majd a tenyerét óvatosan a kezemre helyezte és megnyomta a kilincset, engem is belökve a saját öltözőmbe. Nekinyomott az ajtónak, és mandulavágású szemei diadalittas örömöt sugároztak. Éj fekete haja lazán, dúsan lógott a szemébe, látszott, hogy a fodrászok nemrég moshatták meg, hogy a zselé kiszabaduljon belőle, ahogy egyébként a közös fotózásunkon volt. Sportos alkatával teljesen elfedett, alig fél lépés távolságra állt tőlem, és nagyon reméltem, hogy csak a ruhámat méri fel, és nem a

nélkül képzel el. 
Túl naiv voltam...
A következő pillanatban ajkaimon érzetem csókjának kesernyés ízét, egyre többet és többet akart minden egyes tizedmásodperc után. Próbáltam ellökni magamtól, de erős karjaival megragadta a derekamat és az ajtótól se tudtam elmozdítani a testemet. Ajkaimat olyan szorosan zártam össze, hogy minden erőfeszítésem abba volt, semmi kép nem akartam, hogy bejutást nyerjen. 
Térdemet óvatosan megemeltem remélve, hogy nem veszi észre, és lendítettem, egyenesen az ágyéka felé, azonban egy nagy tenyér ragadta meg a combomat, megölve ezzel a lendületemet.
- Gyenge próbálkozás - mosolyodott el lesajnálóan.
- Egy próbát megért - vontam meg a vállam, látszólag hanyagul, viszont belül folyamatosan a menekülés gondolata zakatolt bennem.
Trent ezt valószínűleg felfedezte, hisz megragadta a derekamat és gyorsan felkapott, majd a másik kezével a térdhajlatomnál tartott meg. 
- Ha leugrassz neked fog fájni. Magassarkúban vagy, rosszabb esetben még a bokád is kitöröd, de még anélkül is gyorsabban elkaplak - figyelmeztetett arra amire rögtön gondoltam, azonban mondandója végére már elfektetett a kanapén.
- Trent. Figyelj! - toltam el magamtól gyorsan. - Ne itt. Beszéljünk meg egy másik időpontot, ahol nyugodtan lehetünk együtt - igyekeztem a legkihívóbb arckifejezésemet felvenni, több-kevesebb sikerrel.
- Persze, hogy megint felültess mi? Nem hiszek neked, ribanc.
És azzal újra az ajkaimnak esett, én pedig ismét próbáltam ellökni magamtól. Ruhám vállát lehúzta és apró csókokat ejtett a vállamra és a nyakamra, mindegyikkel egy piszkos, undorító foltot égetve a bőrömön, amit még most is érzek ha rá gondolok.
Kétségbeestem. Ez nem olyan, mint amikor Ericnél meg tudtunk szökni. Ez egy zárt hely, ráadásul hangszigetelt, és nem hallja senki a sikításaimat amik eddig elhangzottak a számból. Ennyi. Kész. Vége. Meg leszek erőszakolva. Sokkal jobban kellett volna vigyáznom, Trent és Josh nem kispályások. Nem hiszem, el, hogy lehettem ilyen felelőtlen.
Akaratomon kívül sírni kezdtem. Gyenge vagyok. Simán legyőznek. Egy senki vagyok. Egy nagy adag semmi.
- Ne sírj! - csitított Trent. - Ha élvezed akkor minden sokkal egyszerűbb lesz. 
Odahajolt az arcomhoz és lepuszilta róla a könnycseppeket, amitől csak még jobban sírni kezdtem. Keze óvatosan a lábamra vándorolt, felhúzva a ruhám alját, és a belső combomat kezdte el simogatni.
Az ajtó nyitódását véltem képzeletben hallani. Elhittem, hogy valaki észrevett, vagy gondolt rám, vagy valahogy megérezte, hogy baj van. Aztán hirtelen felébredtem a képzelgésből.
- Te meg mi a faszt csinálsz? - üvöltötte el magát Ben, mire Trent rögtön elhajolt tőlem és megrökönyödve nézte az idegtől majd szétrobbanó Bent.
- Mi csak... Kmhh... Örülnénk ha lelépnétek - mondta Trent testével eltakarva az arcomat, hogy ne lássák meg a könnyeimet. Ujjait mélyen a csuklómba meresztette, jelezve, ha megszólalok végem. De én nem hagytam magam ennyivel és egyszerűen csak elüvöltöttem magam, már arra se emlékszem, hogy mit. Arra emlékszem, hogy Trent ujjai még mélyebben a csuklómba fúródtak, eszetlen fájdalmat keltve bennem ezzel.
A kezemről hirtelen eltűnt a súly, mert Ben letépte rólam Trentet, és egy hatalmasat húzott be neki, majd mielőtt a másik fiú ráeszmélne hogy mit tett kiterelte az ajtón és mindketten eltűntek. Tehetetlenül ültem fel, kék ruhám vállát megigazítva, majd meredtem magam elé. Fel se fogtam, hogy mi történt velem. Arra eszméltem fel, hogy Jessica vékony alakja megjelent előttem. Óvatosan felnéztem rá, mintha egy hirtelen mozdulattól is eltűnne. Egyszerre ijedten és szomorúan nézett vissza rám, amitől nekem újra könnyek gyűltek a szemembe. Leült mellém a kanapéra és olyat tett, mint amit eddig szerintem soha senkivel. Megölelt.
Karjai kicsit mereven és bátortalanul fonják körbe a testem, de ez nekem akkor nagyon jól esett és viszonoztam. A vállára hajtottam a fejem és sírtam, megállás nélkül.
Nem tudom mennyi idő telhetett el. Öt perc? Tíz perc? Fél óra? Tényleg nem tudom, de sikerült lenyugodnom, és elmondanom Jessicának vázlatosan, hogy mi történt. Pont a történet végére ért vissza Ben, én pedig kétségbeesetten néztem rá.
- Mi történt? - pislogtam, miközben helyet foglalt mellettem.
- A seggfej már nem fog többet zaklatni - mondta szűkszavúan, mert nem akart beavatni, hogy mi történt kettőjük között. És talán jobb is, mert az arcán lévő piros foltból és az öklén lévő sebből ítélve semmi jó.Átdobta a vállam felett a karját és magához húzott. Összekuporodva, mint egy magzat bújtam hozzá. Jól esett a közelsége.
-Most már nem lesz semmi baj - mondta, majd egy puszit nyomott a homlokomra. És én hittem neki.

- Körülbelül ennyi volt - sóhajtottam elmesélve Zaynnek a történetet, már amennyire tisztán emlékeztem.
- Megkeressem? - kérdezte idegesen.
- Nem kell - mosolyodtam el halványan. - Azt hiszem Ben éppen elég volt.
- De ha lenne még valami azonnal szólj, vetted? - hangja teljesen komoly volt és kicsit ideges.
- Akkor is, ha két hét után lesz? - nyeltem nagyot, feltéve a kérdést, aminek válaszától nagyon félek. Ha letelik a két hét ugyanolyan lesz a kapcsolatunk mint előtte? Ugyanolyan utálatos, flegma és mocsok lesz mint eddig?
- Akkor pedig még inkább - nyugtatott meg, mire megkönnyebbülten csókoltam meg.