Twentysix

Sziasztok! :) Elnézést kérek, hogy ilyen későn érkezett a rész, csak a másik blogommal még nagyobb elmaradásban voltam. Most egy fokkal erre jobban fogok koncentrálni, mert a Breakawayre, most egymás után két részt hoztam.
Remélem mindenkinek jól teltek az ünnepek és megkaptátok azt amit szerettek volna. :)
Aki esetleg nem tudna a róla, a blogjaimnak van egy Facebook csoportja, ahova érdemes belépni, érdekességek a részekről, előzetesek, képek és ilyenek vannak fent. Katt! ;)
xoxo, Kikiih <3

Én voltam

- Mit akarsz? - kérdezte hűvösen.
- Harry - sírtam fel. - Mindent elmagyarázok csak engedj be. Kérlek.
Többet nem szólt bele. Csak egy halk kattanást hallottam, ahogyan kinyílt a kapu. Gyorsan a hideg kilincs után kaptam és kitártam azt.
Épphogy becsuktam és szembefordultam a bejárati ajtóval amikor az kinyílt. A ház fényeiben Harry sötét alakja jelent meg. Zavartan kezdtem húzogatni a kardigánom ujját, amíg megettem azt a hat-hét lépést. A három fokos lépcső előtt megálltam és rápillantottam a felettem tornyosuló fiúra.
- Szia - mondta halkan. Azt hiszem nem jött ki nagyobb hangerő a torkán.
- Szia - köszöntöttem törött hangon és tekintetemet elkaptam, nehogy megint felsírjak.
Harry elhúzta a száját, majd kinyújtotta a kezét. Lopva ránéztem, de nem fogadtam el. Felsétáltam és megálltam vele szemben.
- Gyere - suttogta és kezét a hátamra téve vezetett be a házba.
Az előszobában lehajoltam, hogy lehúzzam a csizmám cipzárját, de rájöttem, hogy ismételten egy nagyon rossz mozdulatot tettem. Halkan nyöszörögve, de leguggoltam és lehúztam a jobb lábamon lévő csizmát. Harry idegesen figyelte ahogyan a testsúlyomat áthelyezem, és a másik lábamról hámozom le a csizmát. Nem mert szólni semmit.
Miután már egy szál zokniban guggoltam akkor se tudtam, hogy mégis hogy kelhetnék fel. És nem feltétlen a fájdalom miatt. Mégis mit képzeltem? Hogy gondoltam, hogy csak úgy beállíthatok ide? Ismét sírni kezdtem, tenyerembe temetve az arcomat.
- Héé, ne sírj - lépett elém Harry. - Gyere segítek - mondta kedvesen és megragadta a két kezem és segített felegyenesedni.
Bár mondhatnám, hogy fájdalommentes folyamat volt, de nem. Harry egy pillanatra lefagyott ahogy meglátta az arcomat, immáron rendes fényben. Én inkább elkaptam azt és oldalra fordítottam.
- Gyere - suttogta ismét és a kezemet óvatosan hatalmas tenyerébe zárta.
Egy aprót bólintottam és lehajtott fejjel követtem, egészen addig míg be nem értünk a nappaliba, ahova az előszoba közvetlenül nyílt. Csak arra kaptam fel a fejem, hogy a tévében hirtelen elhalkul a műsor és a vibrálás is eltűnik. Akaratlanul is odakaptam a fejem, de tekintetem csak a fekete képernyővel találkozott.
Kettőt pislogtam és hirtelen már az egész nem is volt érdekes. Inkább egy kicsit arrébb néztem, ahol négy teljesen értetlen szempár nézett vissza rám.
Liam, Louis, Niall és Zayn. Egyikük se értette, hogy mit keresek itt, különösen azért amiért ilyen csúnyán alakultak a dolgok Harryvel.
De Zayn szemében más is volt. Teljes kétségbeesés, amiért még csak néhány órája vagyunk együtt, de én már is bajba kerültem. Talán ez hajtotta, vagy egyszerűen csak aggódott, amiért ő volt az első aki megszólalt.
- Ems. Mi történt? - Oké, talán nem a legokosabb megszólalás, de megszólalt.
- Nem tudom - fordítottam el az arcom és ismét sírni kezdtem.
Szinte hallottam ahogyan felpattant és azonnal megölelt, még mielőtt bárki más is tehetett volna valakit. Tény is való, ő ült a legközelebb hozzám, de már Harryben is benne volt a mozdulat.
Azonban nem volt mit tenni, Zayn ölelését sokkal szívesebben fogadtam. Karomat a nyaka köré fontam és a vállába fúrtam a fejem. És sírtam. Ez már nem az az elfojtott sírás volt amit eddig műveltem, rendesen zokogtam. Ahogyan a karjaiban tartott tudtam, hogy most már teljes biztonságban vagyok és eszem ágában sem volt elengedni.
Csitító hangja a világ leggyönyörűbb dalaként hangzott a fülemben, ölelése melegebb volt, mint egy takaró egy hideg téli éjszakán. Egyszerűen szükségem volt Rá.
Szinte fizikai fájdalmat éreztem, ahogyan eltolt magától. A kontyként felfogott hajamból néhány tincs az arcomba esett, amit ő egyik kezével a fülem mögé tűrt, miközben a másikkal még mindig szorosan tartott magához.
- Ülj le, és akkor elmesélsz mindent oké?
- Nem tudok - ráztam meg a fejem és még jobban sírni kezdtem.
Éreztem, hogy Harry és a többi srác összenéznek a vállunk felett. Biztosan nem értették a hirtelen bizalmamat és szimpátiámat Zayn iránt, valamint azt se, hogy mit is keresek itt.
Zayn nem foglalkozott velük, még mindig ölelésben tartva elvonszolt a kanapéhoz és ott igyekezett úgy az ölébe, hogy kényelmes legyen. Elég volt az arckifejezésemet, valamint a szorításomra figyelnie, és gyorsan megtalált egy olyan pózt, ami nekem se volt fájdalmas. Tulajdonképpen oldalasan ültem Zayn ölében, lábaimat átdobva a combjain.
Mire mi ketten elhelyezkedtünk Harry is helyet foglalt a fotelben és idegesen figyelt minket. Louis a társaságnak azon tagja aki nagyon nem bírja a feszültséget, valamint a csendben maradás sem az ő reszortja.
- Elmeséled mi történt? - kérdezte, és igyekezte nem kényelmetlenné tenni a helyzetet, ami egyébként már így is az volt. Igazából Louistól valami drámai kifakadásra számítottam, de ez szerencsére nem következett be.
- Ühüm - bólintottam, majd letöröltem egy könnycseppet. - Csak egy percet kérek.
Louis bólintott, a többiek pedig nyugtalanul vártak. Zayn a gerincem mentén simogatta a hátam, ami segített megnyugtatni. Fogalmam sincs, hogy erről honnan tudott, mert én se tudtam. Mindegy is, a lényeg, hogy segített.
- Ma volt egy ilyen céges buli - kezdtem bele és végignéztem a társaságon. Ahányan vannak annyira más mindegyiküknek a tekintete. Lehet, hogy pont ez vonzza a tinédzsereket? -  Ott kicsit elkeveredtem a tömegtől és egyedül szerettem volna lenni. De kiderült, hogy valaki követett. Az egyik férfimodell, aki... a nyomulós fajtába tartozik...
- Magyarul molesztált? - vonta fel a szemöldökét Liam.
- Igen - bólintottam és lesütöttem a szemeimet. Nem bírtam állni a tekintetüket, ezért az ujjaimmal kezdtem babrálni. - A lényeg, hogy mivel buli ezért volt bennem pia, és... elkezdtünk beszélgetni, de nekem nem tűnt fel, hogy mire megy ki az egész. Mire észrevettem késő volt és... És nem volt lehetőségem menekülni. Lesmárolt, eltuszkolt az öltözőjéhez... Folyamatosan kiabált meg vert is... Vagyis nem az, hogy brutálisan megvert, de nem tartotta vissza magát... értitek - magyaráztam zavartan és felkaptam a fejem, hogy megbizonyosodjak róla. Azt hiszem megértették, mert hirtelen mindenkinek a testtartásából íródott a düh. Zaynre rá se mertem nézni. - Aztán megerőszakolt - nyeltem nagyot, mire kimondtam azt, amit senki sem akart hallani.
- Még valami? - kérdezte Louis kissé szarkasztikusan, mintha ez nem lenne elég.
- Leköpött - vontam meg a vállam, mert az a többi mellet már teljesen semmisnek tűnt. A megalázás szinte minden formáját kihasználta.
Szinte éreztem ahogyan Zayn teste megfeszül alattam, keze is megállt egy pillanatra a simogatásban, amit eddig monoton módon csinált végig, hogy lenyugtasson.
- Ki volt ez? - kérdezte visszafojtott hangon, viszonylag nyugodt arccal. Tudtam, hogy így sokkal idegesebb, mintha kiabálna.
- Én... Ö.... - makogtam. - Nem... Nem merem...
- Emily - mondta kedvesen, mélyen a szemembe nézve. - Mond el. Nem lesz semmi baj.
Beharaptam a szám szélét és átgondoltam a helyzetet. Bízom a srácokban - Zaynben pláne - szóval, ha valakiket beavatok akkor bennük biztosan bízhatok.
De akkor is félek Joshtól.
De itt van Zayn. Bármikor megvédene, ahogyan a többiek is.
- Josh Ruess - böktem ki végül.
- A modell? - szökött fel Harry szemöldöke.
- Egy modell ügynökségnél lévő buliban szerinted mi lett volna? - nevettem fel hitetlenül.
- Vannak ott fotósok is - jegyezte meg Harry.
- Most Benre gondoltál, igaz? - emeltem fel a hangom.
- Honnan tudod, hogy kire gondoltam? - kérdezett vissza.
- Túl jól ismerlek Styles - forgattam meg a szemeimet. - És csakhogy tudd nem. Nem ő volt. Sose tenne ilyet. A legjobb barátom, basszameg!
- Szóval ő csak akkor tenne ilyet, ha te belemennél? - Hangja teljesen nyugodt volt az én kirohanásommal ellentétben, amit most Zayn simogatása se tudott lenyugtatni.
- Mi van?!
- Szóval ő volt az.
- Mi volt ő? - zavart össze teljesen.
- Vele csaltál meg.
- Ez hülye - emeltem az égnek a tekintetem és az idegességtől megint közel voltam a síráshoz. - A legjobb barátom! Nincs köztünk semmi. Semmi! Fogd már fel végre!
- Akkor mégis kinél ébredtél?
- Eddig még rohadtul nem érdekelt - tártam szét a karom. - Most hirtelen mégis?
- Én voltam - szólt közbe Zayn.
- Mi van? - kerekedett ki hirtelen a többi srác szeme, teljesen egyszerre.
- Nálam ébredt Emily - felelte teljesen nyugodtan.
- Oké, nekem ez már sok - emelte fel a kezét védekezőn Harry. - Leléptem.
- Ne! - állítottam meg és kimásztam Zayn öléből - Azt hiszem nektek ezt fontosabb megbeszélni... A banda meg ilyenek. Ha mindezek ellenére nincs kedvetek kirugdosni a házból akkor én... Én úgy aludnék végre - tört ki belőlem a sírás.
- Úgyis tudod merre van Zayn szobája - jegyezte meg Harry és az emelet felé bökött. - Menj!
- Ezaz! Ma már másodszorra bánnak velem úgy, mint egy kutyával - tettem lelkesedést, majd elindultam az emelet felé.
- Harry - szólt Zayn elfojtott hangon. Nem akart még több konfliktushelyzetet. - Muszáj volt?
A beszélgetés maradék részéről lemaradtam, mert sietős léptekkel mentem a folyosó végén elhelyezkedő szobába.
Zayn területe nem változott szinte semmit amióta legutóbb voltam itt, azonban ezzel nem tudtam sokat foglalkozni, mert már semmi másra nem vágytam, csak arra, hogy végre aludhassak.
Kibújtam a farmeromból és a bugyimból is. Helyette inkább Zayn fiókjához léptem is kiválasztottam egy szimpatikus alsónadrágot. Az kardigánt és az inget szinte letéptem magamról. Undorodtam minden egyes ruhadarabtól amihez Josh hozzáért, beleértve a bőröm minden egyes pontját, amit végigfogott.
Miután egy pólót is kölcsönvettem Zayntől befeküdtem az ágyba. Magamra húztam a takarót és megnyugtatott, hogy Zayn illata vett körül, így néhány perc alatt álomba merültem.

/Zayn szemszöge/

Harry teljesen kiborult. Először csak sápadtan meredt előre, aztán felpattant és elkezdett összefüggéstelenül beszélni, majd kiabálni.
- Lenyugodnál? - pislogtam rá.
- Nyugodjak le? - kiáltotta. - Veled csalt meg a barátnőm, és még azt várod, hogy nyugodjak le?!
- Harry - szólt nyugodtan Liam. - Kérlek. Szegény lányt megerőszakolták. Hadd pihenjen.
Harry egy pillanatra felnézett a lépcső irányába és alig észrevehetően bólintott egyet. Leült és padlóra meredve gondolkodott.
- Miért? - kérdezte.
- Mit miért? - kérdeztem vissza.
- Miért tetted? Tudtad, hogy azt hittem talán vele összejöhet. Mondtam, hogy vele tényleg megpróbálom. Az X-Faktor óta először néztem rá úgy egy lányra, hogy arra vágytam, hogy a barátnőm legyen, de te ezt tönkretetted.
- Sajnálom - mondtam őszintén. - De... Igazából fogalmam, sincs, hogy mit miért tettünk. Az egész olyan... ösztönös volt - próbáltam megmagyarázni.
- Ösztönösen hátba szúrtad a legjobb haverod? -  vonta fel a fél szemöldökét.
- Nem - ráztam meg a fejem. - Ösztönösen... - néztem körbe, mert hirtelen hihetetlen kínosnak éreztem kimondani így mindenki előtt, amikor még olyan friss a dolog. De a helyzet kötelezett. - Ösztönösen beleszerettem.
- De közben barátnőd volt - szólt közbe Louis értetlenül.
- Mindannyian tudjuk, hogy Perrie milyen barátnő volt - kelt a védelmembe Liam.
- De attól még a barátnője volt - mondta Louis. - Én egyébként Emilyt sem értem. Olyan helyes csaj, erre egy tökéletes ribancként viselkedett.
- Héé! - mordultam fel.
- Te pedig egy tökéletes seggfej voltál - egészítette ki.
- Az lehet - egyeztem bele. - De Emily helyzete sokkal komplikáltabb.
- Mi ezen a komplikált? - röhögött fel Harry. - Nap mint nap betipeg egy modellügynökségbe, pózol a kamera előtt és ennyi.
- Nyilván ezért erőszakolták meg - bólogatott idegesen. - Érdekes, te voltál a barátja és semmit nem tudsz róla.
- Két hétig voltam a barátja, amíg valaki tönkre nem tette.
- Hányszor akarod még felhozni? - emeltem az égnek a tekintetem.
- Nem tudom - vont vállat színpadiasan. - Kicsit még friss bennem a dolog.
- Srácok - állított meg minket Liam. - Most nem ez a legfontosabb.
- Akkor mégis mi a legfontosabb? - tárta szét a karjait Harry.
- Az, hogy Emilyt megerőszakolták - emelte fel a hangját.
- Téged nem is érdekel a banda sorsa? - bukott ki Harry.
- Mégis mi lenne a sorsa? Te is tudod, hogy ez nem olyan nagy dolog, mint hiszed - mondta Liam.
- Te mégis kinek az oldalán vagy? - nevetett fel Harry. - Engem csaltak meg! Engem vert át a legjobb barátom!
- Nézd Harry - vitte lejjebb a hangját Liam. - Próbált meg máshonnan nézni a dolgokat. Te boldog lennél, ha Emily nem lenne boldog melletted? Szerelmes Zaynbe. Nem beléd. Ez van, most először Zayn kapott meg egy csajt és nem te. Fogadd el.
- De ez nem egy egyszerű csaj - folytatta Harry.
- Ezért beszélsz úgy róla, mint egy tárgyról? - kérdeztem.
- He?
- Talán nem ez, hanem ő.
És természetesen innen parázs vita alakult ki. Harryvel egyre nagyobb sértéseket vágtunk egymás fejéhez, és bizonygattuk, hogy Emily mégis kit érdemel meg. Olyan dolgokat vettünk elő amik már évekkel ezelőtt történtek. Egy idő után a többiek beszálltak, Louis Harry pártját, Liam pedig az enyémet fogta. Niallnek elege lett az egészből, így ő húsz percre elvonult a konyhába. Fogalmam sincs mit csinált ott, de amikor visszatért ő bizonyult a legértelmesebb embernek közülünk.
- Srácok! - kiáltotta el magát, mire mintha megnyomták volna a némító gombot, megálltunk és felé néztünk. - Már vagy másfél órája veszekedtek.
- Lehet, de ez a nyomorék... - mutatott rám Harry és magyarázkodásba kezdett.
- Mi az, hogy nyomorék? - néztem rá elkerekedett szemmel.
- Elég! - emelte fel a hangját ismét. - Nem hiszem el, hogy ezt csináljátok. Nem emlékeztek? Három éve. Annyi mindent megfogadtunk, többek között azt is, hogy egy csaj miatt nem mehet szét a banda. És most nézzetek magatokra. Azért mert ti veszekedtek még egyikőtök se fog nyerni. Emily azzal lesz akit szeret és ti ezzel nem tudtok veszekedéssel segíteni. Sőt. Sokkal mélyebb ez a barátság, hogy egy lányon veszekedjetek. Aki mellesleg egyedül fekszik odafent. Nem is gondoltok arra, hogy talán valami komolyabb baja van? Nem, mert nektek csak a büszkeségetek fontos. Nem ismerem annyira Emilyt, mint bármelyikőtök, de tudom, hogy egy lány se érdemli ezt. Ne hozzátok már még kellemetlenebb helyzetbe. Inkább segítsetek neki.
Niall szavai egyre mélyebbre süllyedtek bennem minél többet beszélt. Rájöttem, hogy mekkora barom is vagyok. Utána kellett volna mennem, nem leállni Harryvel veszekedni.
- És... Most mit csináljunk? - kérdezte Harry kissé rekedtesen.
- Zayn, ti most jártok? - szegezte nekem a kérdést.
- Elvileg igen - vakartam meg a tarkómat.
- Akkor te menj fel hozzá. A többit pedig holnap lerendezzük. Most fáradtak vagytok, nem ilyenkor kell olyat mondani a másiknak amit később megbánnánk.
- Te miért nem pszichológusnak mentél? - nevetett fel halványan Liam.
- Mert jobb hangom van - húzta ki magát büszkén, és még én is féloldalasan elmosolyodtam.
- Jó éjt srácok - köszöntem el tőlük, és legnagyobb meglepetésemre, mintha mi se történt volna mindenki normálisan elköszönt.
Még Harry is.
Ahogy benyitottam a szobába Emily az ágyamban feküdt. Halkan motyogott, sírt és forgolódott. Gyorsan becsuktam az ajtót és odasiettem hozzá.
- Shhh, Emily - emeltem gyorsan a felsőtestét az ölembe. - Shh, nincs semmi baj.
- Za...Zayn... - sírt fel és gyorsan belekapaszkodott a pólómba.
- Ne sírj - simítottam végig a kócos haján. - Ne sírj, csak egy rossz álom volt.
Kicsit helyezkedett, fejét az ölembe hajtotta és oldalasan feküdt. Próbálta helyrehozni a légzését, én pedig a hátát simogattam, hogy megnyugtassam.
Elnyúltam és felkapcsoltam az éjjeliszekrényemen lévő lámpát, amitől kellemes félhomály vette körbe a szobát. Emily egy-kettőt pislogott, hogy megszokja a hirtelen fényt, de hamarosan könnyes szemei ismét visszapillantottak rám.
Nyomtam a homlokára egy nagy puszit, majd előszedtem egy zsebkendőt és óvatosan elkezdtem letörölgetni az elfojt sminkjét. Csendben, lehunyt szemmel tűrte, majd amikor végeztem összegyűrtem a zsebkendőt és elhajítottam a szemetes irányába. Igaz nem talált, de ez most lényegtelen.
Kicsit megemeltem Emily testét és visszahelyeztem a párnára a fejét. Érdeklődve nézte, hogy mit csinálok. Lehúztam róla a paplant, és mosolyogva vettem tudomásul, hogy az én ruháimat viseli. Először a combjain simítottam végig, kissé feljebb tűrve a boxerem alját. Apró zúzódások voltak rajta, amiken finoman végigsimítottam, mire halkan felszisszent. Rögtön elvittem a kezem és néhány apró puszit leletem mindkét combjára, majd feljebb mentem. Óvatosan megemeltem a pólómat, felfedve ezzel a csupasz hasát. A köldöke mellett egy csúnya piros harapásnyom volt. Ahogy végigsimítottam rajta, ott is felszisszent, ahogyan a combjánál is. Feljebb húztam a pólóját, felfedve a melleit. Gyönyörű látvány tárult elém, én pedig megörültem amiért, ott nem voltak rajta zúzódások. Visszahúztam a felsőmet és elfeküdtem, hogy egy szintbe legyek vele, és magam felé fordítottam az arcát.
Odabújtam hozzá és nyomtam az ajkaira egy csókot. Majd még egyet, és rövidesen bekebeleztem az ajkait, ő pedig visszacsókolt.
Magamhoz öleltem, ő pedig görcsösen kapaszkodott a pólómba, egyik lábát becsúsztatva a két vádlim közé.
- Minden rendben lesz, oké? - suttogtam és egy puszit nyomtam a homlokára.
- Megígéred? - kérdezte, akár egy kislány.
- Megígérem - bólintottam, mert tudtam, hogy így lesz. A szart is kiverem abból, aki ezt tette a barátnőmmel.