Utószó

Csak nézem a nagy fehér területet magam előtt és fogalmam sincs, hogyan kezdjek bele, ezért inkább leírom, hogy mi történik. Vagyis azt, hogy a nagy fehér felületet bámulom a laptopom képernyőjén, ami már nem is olyan fehér. Még sosem csináltam ilyet, egy blogomat sem zártam még le, így nem is tudom, hogy hol kéne kezdenem.
Sokan kérdeztétek, hogy lesz-e második évad. Nem. Nem lesz. Mert ez valami egy, valami megismételhetetlen. Akármennyire is akarnám ezt nem tudnám felülmúlni. Csak kipattant egy szikra a fejemből és elkezdtem írni. Rengeteg minden megváltozott az első ötlethez képest, de biztosítalak titeket, hogy sokkal jobb lett, mint eredetileg elképzeltem. Szóval lett egy ötlet, az ötlet meg lett valósítva és most ide jutottam. A búcsúzáshoz. 61 rendszeres olvasóval, 363 komment-tel, egy csodálatos főszereplővel és megannyi mellékszereplővel.
Sose terv szerint írtam. Csak leültem és írtam. A klaviatúra kattogott, miközben a fülemben szólt a zene, a történet pedig haladt előre. Voltak jobb, kevésbé jobb részek, de egy valamiben biztos vagyok. Nem bántam meg, mert sikerült valami olyat alkotnom, amire büszke vagyok. Amihez üszkén adtam a nevemet, amire mindig mosolyogva fogok visszaemlékezni.
De tudjátok, hogy ezt egyedül nem tudtam volna véghezvinni. Nélkületek semmi értelme nem lett volna. Hihetetlen érzés volt a hozzászólásokat olvasni, hihetetlen volt veletek nevetni, veletek sírni. Köszönöm, hogy itt voltatok velem, köszönöm, hogy együtt élhettük át ezt a fantasztikus blogot. Hihetetlen volt olvasni, hogy egy fiú is olvassa a blogomat, aki bár elég rég hallatott magáról, remélem azért még kapok tőle néhány sort.
Van két ember, akiket szeretnék kiemelni, remélem nem sértődik meg senki e miatt.
Az egyikük Timi. Timi a kezdetektől fogva velem van, amit még mindig nem fogtam fel. Ő tőle kaptam életem első kommentjét és ő az aki szinte minden betűmet olvasta. Mindig itt volt mellettem, és tudom, hogy itt is lesz, mert ha nem magamhoz láncolom. Köszönöm neki, mindazt amit értem tett <3

A másik Petra. Sose felejtem el, hogy már a kommentjein mennyit nevettem, már néhány szó alapján megértettük egymást. Sose hittem volna, hogy lehet ebből több, de lett. Egy kommentben beszéltünk egy Zarrys képről, amit később nekem elküldött Facebook-on üzenetben és onnantól kezdve nem volt nap, hogy ne beszélgettünk volna. Egy fantasztikus lány, akit most már barátnőmnek hívhatok. Az összes blogomon az ő fejlécei virítanak és nem egyszer adott tippet a folytatáshoz. Néha felteszek neki egy tök értelmetlen kérdéseket, és úgy válaszol rá, mintha teljesen természetes lenne, hogy megkérdezem tőle, hogy 'Eper vagy alma?!'. Köszönöm neki, hogy elvisel, köszönöm, a rengeteg segítséget és köszönöm, hogy a barátnőmnek nevezhetem. <3
Természetesen rengetegen vagytok még, és kicsit mintha mindenkit ismernék, de egyszerűen nem bírtam volna ki, ha ezt a két személyt nem említettem volna meg. Nélkülük nem lenne teljes.

Vannak dolgok, amiket eddig többnyire magamban tartottam és talán érdekesnek találjátok, úgyhogy összegyűjtöttem ezeket, és most meg is osztom veletek. :)

~ A blog címével rengeteget vesződtem. Mondom jó, akkor hagyom egy kicsit, majd eszembe jutott. Felmegyek a Youtube-ra és elindítottam Pink - Truth About Love albumát. Azonnal tudtam, hogy ez kell nekem.

~ Amikor az egész blog ötlete felötlött a fejemben egy Harry Stley fanfictionnak szántam. Nos, nem az lett. :)

~ Az első rész piszkozatának első sorai:

-Mosolyogj... Ez az... Fantasztikus vagy... Most fordulj meg és nézz hátra... Igen Ems, nagyon jól megy...
Álltam a kamera előtt és engedelmeskedtem a kedvenc fotósom Ben utasításainak. Körülbelül egyszerre érkeztünk a céghez, és a legjobb barátom lett. Csak meleg, de ez engem sose zavart. Ebben az őrült világban ő az egyetlen aki meghallgat.

Úgy érzem nagyon jól döntöttem, hogy végül átírtam. :DDDD

~ A tizedik rész környékén döntöttem el, hogy Emily a végén Ben-nel lesz, egészen odáig mindig más volt a kedvencem.

~ Az utolsó néhány résznél folyamatosan Lucy Hale - You Sound Good To Me (katt) számát, és Ellie Goulding - Goodnes Gracius-át (katt) hallgattam, olyannyira, hogy mást meg sem mertem nyitni, félve attól, hogy akkor teljesen más hangulatban fogok írni(?). Azóta egyik számot se hallgattam, talán kicsit beléjük untam. :DD

~ Az epilógusnál szintén Ellie Gouldinget hallgattam, csupán a How Long Will I Love You-t (katt), Ben levelének írásánál pedig Christina Perri - A Thousand Years-ét (katt)

~ Emily karakterét Caitlyn Paterson játssza, aki a való életben is modell, a Sabo Skirt-nek dolgozik.

~ Ben karaktere szintén egy modell, Vini Uehara.

~ Személyes kedvenc fejezetem a tizenegyedik.

Azt hiszem ennyi lenne.
Lassan be kéne fejeznem ezt az utószót, hiába nem akarom. Nem akarom, mert nem vagyok elég erős ahhoz, hogy lezárjam, pedig fel kéne nőnöm az ilyen feladatokhoz.
De nem kell lezárnom végleg ugye? Ti még velem maradtok, ugye?
Ez a blog mindig közel fog állni a szívemhez. Valami különleges, valami olyan, aminek örülök, hogy végigvittem. Mert ahogy már nemrég mondtam büszke vagyok rá. Büszke vagyok rátok. És egy kicsit magamra is büszke vagyok.

Nagyon köszönöm mindenkinek aki velem tartott. Köszönöm, hogy velem vagytok, velem voltatok. Akit érdekel az új blogom már kint van a modulsávban, ide nem akarom belinkelni, mert nem ide tartozik. Itt most csak a Truth About Love-nak van helye. Egy történetnek, ami örökké bennem fog élni.

Most, hogy megírtam, majd kiposztoltam elmegyek a beállításokhoz. Kissé nehézkesen, de átírom a címet.

Truth About Love [BEFEJEZETT]

http://www.youtube.com/watch?v=HMwm2xwoQjg

2014.02.02.

xoxo, Kikiih