Thirteen

Sziasztok!:DD És igen, sikerült még ma megírnom a részt, elég friss, a végét közvetlenül most írtam, így még nem nagyon dolgoztam fel magamban és fogalmam sincs, hogy mennyire vagyok vele megelégedve. Azért remélem nektek tetszeni fog, és kitartást a jövőhéthez! 
xoxo, Kikiih <3

Örülök, hogy megismertelek

Egészen a One Direction villáig kocogtam. Csak bemelegítés céljából. A nap gyönyörűen sütött, ezért rövid futónadrágot és egy lila topot vettem fel, hajamat lófarokba kötöttem. Megálltam a ház előtt, kihúztam a fülhallgatót a fülemből és a vékony iPodomat a zsebembe süllyesztettem. Megnyomtam a csengőt és hamarosan Liam hangját hallottam meg.

- Gyere be, Harry mindjárt kész - nevette el a mondat végét.

Ezt nem nagyon tudtam mire vélni, de a kapu halkan kattant, ami azt jelentette, hogy nyitva van. Beléptem a gyönyörű kertbe, majd a járólapokon keresztül az ajtóhoz sétáltam, azt játszva, hogy nem léphetek rá a vonalra.
Már emeltem a kezem a kopogáshoz, de az ajtó magától feltárult és Liam mosolygós, égnek meredő hajával találtam szembe magam.

- Szia - mosolyogtam rá.

- Hello - viszonozta a mosolyom, majd miután beléptem két puszival üdvözölt.

- Emily! - kiabált vidáman Louis, majd ahogy a nappaliba léptem meg is jelent előttem a vakító kék szemeivel. - Hogy vagy? 

- Jól köszi - hajoltam hozzá, azért, hogy adjak neki két puszit, de Louis sokkal bensőségesebbnek érezte a kapcsolatunkat, ezért szorosan megölelt, az összes levegőt kinyomva belőlem.

- Louis, ha megfojtod, hogy menjek el vele futni? - hallottam hátulról Harry hangját. - Illetve... Rühellek futni, nyugodtan fojtsd meg - röhögte el magát.

- Most, hogy így mondod - gondolkodott el Louis és azonnal elengedett.

- Haha! - néztem vigyorogva Harryre, jelezve, hogy akármit csinál ma csak azért is futni fog.

- Szia - lépett oda hozzám, majd adott két puszit, és rögtön megcsapott az illata. Egy gyors ölelést is kaptam, majd körbefordultam.

- A maradék két jó madár hol van?- fordultam körbe.

- Edzenek - vágta rá kapásból Louis, de elég ferdén néztem rá, jelezve, hogy nem igen nézem ki belőlük.

- Nando'sban - adta meg a valós választ Liam.

- Indulhatunk? - kérdeztem inkább, mert a fűszeres csirke gondolatára nekem is görcsbe rándult a gyomrom.

- Persze - felelte Harry, majd elköszöntünk a srácoktól és futásnak eredtünk.

- Merre futunk? - érdeklődött.

- Bármerre - vontam meg a vállam.

- Ahha - felelte és nem nagyon érezte még át ennek az élvezetét. - Egyébként minden okés nálad?

- Ha cseverészünk közbe nem figyelsz a légzésre és be fog szorulni a levegőd, és hisztizni fogsz - világosítottam fel.

- Nem szoktam hisztizni - vágta rá kapásból. - Különben is, figyelek a légzésre.

Így történt, hogy tizenöt perc után meg kellett állnunk, ugyanis Harry végig dumált, így elkezdett szúrni az oldala. Először még tűrte, de az első üres padra leült és nagy levegőket vett. Igazából elég szépen fejeztem ki azt, hogy úgy lihegett, mint egy ló.
- Én szóltam - ültem le mellé, de nem válaszolt, csak néhány másodperc múlva szólalt meg.
- Most már értem, hogy miért egy szavas mondatokban válaszoltál - fogta az oldalát.
- Na jól van, ha görnyedsz és fogdosod attól nem lesz jobb - elégeltem meg Harry nyöszörgését. - Emeld fel a kezed és nyújtsd ki a hátad.
- Mi?
- Így - csináltam meg amit magyaráztam. Harry leutánozta a mozdulatom, majd a többit is, végül pedig elmúlt a fájása.
- Mehetünk tovább? - tápászkodtam fel és helyben kezdtem futni, hogy az ülés után újra felpörgessem a vérkeringésem.
- Meddig? - állt fel fájdalmasan.
- Green Park - feleltem kapásból, mire Harry szemei kicsit elkerekedtek, de azért tartotta magát és nem adott hangot a panaszainak.
- Induljunk - bólintott és már futni és készült.
- Hé - húztam vissza a karjánál fogva. Az... az izmos karjainál fogva. - Megint azt akarod, hogy valami fájdalmad legyen?
- Mármint? - nézett értetlenül.
- Csak úgy a semmibe futni kezdesz? - vontam kérdőre. - Előtte fuss helyben, hogy újra belerázódj.
Harry elég furcsán méregetett, de végül az én ütememre elkezdett helyben futni.
- Az emberek bámulnak minket - mondta, miután egy pasi végignézett minket a feleségével.
- Csak irigyek, mert nekik nincs ilyen alakjuk - vontam vállat. - Na futás!
Harry későn kapcsolt, így néhány méter előnyt szereztem, de Harry viszonylag hamar behozta. Miután beért kicsit lassítottam a tempón, mert nem akartam, hogy kifáradjon, ezt a szapora lélegzetvételeiből feltételeztem. Csendben futottunk az embereket kerülgetve egészen a Green Parkig, ott a közepéig befutottunk, majd egy padra leülve próbáltuk helyreállítani a légzésünket.
- Szép volt - bólintottam Harryre nézve.
- Nem is volt olyan rossz - gondolkodott el.
- Mikor jövünk legközelebb? - pislogtam felé.
- Amikor csak akarod - felelte egy kisfiús mosolyra húzva a száját.
Végignéztem rajta. Szürke felsőt és bő, fekete térdig érő nadrágot viselt. Göndör fürtjeit egy vékony hajpánttal fogta hátra, de néhány rakoncátlan tincs még így is az égnek meredt. Kicsit megizzadt, az apró vízcseppeket egy csuklószorító segítségével törölgette a homlokáról. Be kellett látnom, hogy Harry még így is nagyon dögös, másokkal ellentétben akik, nem nyújtanak túl bizalomgerjesztő látványt, büdösen és izzadtan.
- Mi az? - kérdezte még mindig mosolyogva.
- Semmi - ráztam meg gyorsan a fejem és megigazítottam a copfomat.
- Nincs kedved ma este átjönni? - kérdezte Harry.
- Ma?
- Aha. Ott lesznek a srácok is, Eleanor is átugrik, meg Liam barátnője Sophia. Aztán lehet, hogy Perriék is beugranak.
- Oké, benne vagyok - mosolyodtam el.
- Elindulunk visszafelé? - állt fel a padról.
- Aha, de nem veszünk út közben egy vizet?
- De, persze - mosolygott rám.
Sétálgattunk a parkban és beszélgettünk majd megálltunk egy kis faháznál, amiből édes kandírozott mandula illat áradt. Harry beállt a sorba egy idős házaspár és egy telefonon lógó fekete hajú nő mögé. Az árus horribilis összegen árult egy fél literes ásványvizet is, nyilván a turistákból akart több pénzt kicsikarni. Harryvel fájdalmas arccal összenéztünk, de nem tudtunk mit csinálni. Ha az árus ennyiért árulja akkor ez van, egy kisebb boltba pedig nincs nagyon kedvünk bemenni edzés után, nem éppen a legkellemesebb szagot árasztva, habár ez nem is olyan feltűnő, mint ahogyan mi gondoljuk.
Két kis üveges ásványvízzel sétáltunk tovább, teljesen jelentéktelen dolgokról beszélgetve. Ezt szerettem leginkább Harryben. Vele akár a semmiről is eltudnék beszélgetni, de komolyan.
- Egyébként ki ez a Perrie? - érdeklődtem.
- Zayn barátnője - felelte Harry, majd belekortyolt a szénsavas vízbe.
- Van valaki aki el tudja viselni Zaynt? - vontam fel a szemöldököm, egy óvatos mosollyal a szám szélén.
- Úgy látszik - tekerte vissza a kupakot Harry. - Egyébként nem Malik nem is rossz arc. Csak meg kell ismerni. - Nem akartam neki megemlíteni a múltkori esetet, amikor ő mentett meg minket. Inkább fent tartottam az álcámat.
- Ja. Hogyne - feleltem enyhe cinizmussal a hangomban. - És a barátnője is ilyen forma?
- Hát... Nem éppen... - köhintett Harry.
- Mi a baj vele?
- Semmi. Majd megismered - biztosított. - Nem megyünk busszal? - felnéztem és tényleg pont akkor kanyarodott be egy mindkettőnknek megfelelő busz.
- De - ragadtam karon, majd futni kezdtem a busz irányába.
A buszon szerencsére nem volt tömeg, de az ülőhelyek zömében foglaltak voltak. Csak néhány egymástól távol lévő egyszemélyes hely volt szabad, amiből egyet Harry rögtön el is foglalt.
- Úriember - morogtam magamban, de közben két kar nyúlt felém, és egyenesen az ölébe húzott. - Oh... - lepődtem meg, majd szégyenlősen elmosolyodtam.
- Egyébként, hogy sikerültek a képeid? - érdeklődött.
- Jól, párat már láttam, de az egészet még nem - meséltem. - Azt mondták, hogy jók voltunk együtt a lánnyal akivel voltam, de egyébként készült néhány egyéni kép, viszont azok nem lesznek elküldve a magazinnak.
- Értem - bólintott Harry, aztán mesélni kezdett az ő fotózásukról és igazából burkoltam megdicsérte Bent, és állítása szerint baromi jók lettek végül a képek. Nem tudtam, hogy ez most amolyan békítő valami akar lenni, hogy nem is utálja annyira Bent és nyugodjak le, vagy tényleg így gondolja. Mindegy is.
- Figyelj Harry - cirógattam fél kézzel a vállát. - Felejtsük el a múltkori összeszólalkozásunkat, jó? - Éreztem, hogy legalább ennyit mondanom kell, mert legbelül mindkettőnkben motoszkált ez, hogy most ki mennyire haragszik a másikra.-
- Jó ötlet - mosolyodott el, majd óvatosan hozzám hajolt és egy alig észrevehető csókot lehelt a számra, hisz mégiscsak nyilvános helyen voltunk.

Miután hazaértem letusoltam és hajat mostam. Nyolcra kell odaérnem, most volt fél öt, így egy csomó időm volt még. Bár ha úgy vesszük, hogy addig el kell készülnöm, meg kell szárítanom a hajam, ennem kell valamit, sminkelnem kell, öltözködnöm valamint még oda is érnem, már nem tűnt olyan soknak az időm. Amikor kijöttem a zuhanyzóból bekentem az egész testemet a barack illatú tusfürdőmmel, majd előredobtam a hajamat és alaposan megszárítottam a hajam. Mivel nem valami nagy szabású buliba vagy ilyesmi helyre megyek ezért hagytam, hogy természetesen, hullámosan a vállamra omoljon és a hajamat ennyivel elintéztem. Elment felöltözni és végül egy sima szürke csőtopra és egy világoskék csőfarmerre esett a választásom. Nem akartam túlöltözni, hiszen semmi komoly nem lesz, csak néhány haverral találkozok. Sminknek csak szempillaspirált tettem fel és szájfényt, valamint a szememet még kihúztam szemceruzával, de semmi több. Táskát nem is vittem magammal, mert minek? A telefonom teljesen jól elvan a nadrágom zsebében, más pedig nem kell.
Pontosan nyolc után négy perccel érkeztem, így a kocsimat leparkoltam a srácok háza elé, egy szürke Ford mögé. Ismeretlen volt a kocsi, gondoltam vagy Eleanoré lehetett, vagy valamelyik eddig ismeretlen tagé.
Ismét Liam nyitott ajtót, és ugyan azzal a széles mosollyal fogadott, mint délután. Igazából semmi sem változott azóta, annyi volt a különbség, hogy Niall és Zayn is jelen volt.
- Szia - adtam két puszit a szőke mosolygós fiúnak, aki szintén megölelt, mint nemrégiben Louis. Mi van ezekkel, szeretet hiányuk van?
Kérdőn Zaynre néztem, aki felállt a fotelból az érkezésemre. Adtam neki két puszit, akármennyire is idegen volt a helyzet. Kérdőn néztem rá a számat rágva, mire ő elmosolyodott, úgy, hogy csak én vegyem észre, és ezzel megnyugtatott. Nem mondott el semmit a fiúknak és nem is tervezi.
- Emily! - hallottam egy sikítást a hátam mögül, ami inkább így hangzott: Emiiiiiiiiiiily. Összeráncolt szemöldökkel fordultam hátra, de már késő volt és Eleanor a hátamon landolt. Itt tényleg mindenki ilyen közvetlen.
- Szia! - nevettem. Eleanor lepattant rólam és szorosan megölelt.
Érdekes jelenség ez a lány, ha már csak mosolyog automatikusan átragad másokra is, ha szomorú mindenki vigasztalja, de mégis mindenki egy felnőtt nőként kezeli. Ha kell megtudja játszani az értetlent, de gyakran ő mondja a legnagyobb okosságokat. Van benne valami, ami szinte minden nőnemű lényben megvan, csak nehéz megtartani. A titokzatosság. Ha ránézel nem tudod eldönteni, hogy mennyire zárkózott, mennyire vidám, mire gondolhat de mégis egy kellemes jelenség, a tökéletes alakjával, a gyönyörű szemeivel és a különleges szív alakú arcával. És pont ezért férkőzött be nagyon gyorsan a szívembe ez a lány és máris olyan, mintha több éve barátnők lennénk, és bármit el merek neki mondani, alig néhány heti ismeretség és kávézás után, amit szinte nap, mint nap elejtünk a cégnél. És annak örülök a legjobban, hogy ez kölcsönös, mert már rengeteg mindenbe beavatott. Akár a modellkedéssel kapcsolatban, vagy lányos dolgokban, sőt már egy csomót mesélt nekem a Louisal való kapcsolatáról, a rajongókkal való viszonyáról.
- Harry merre van? - kérdeztem, miután Eleanorral kiölelgettük egymást. Ugyanis a göndört még sehol se láttam.
- Konyhába - felelte Niall.
- De megszomjaztam hirtelen - tettem gondolkodást, mire a többiek picit felnevettek, én pedig beszökdécseltem a konyhába.
- Szia - mosolyogtam rá Harryre, aki ilyen mini szendvicskéket rendezgetett. - Ezt te csináltad? - lepődtem meg.
- Niallel unatkoztunk - vonta meg a vállát, majd közelebb lépett hozzám.
- Kipihented a futást? - kérdeztem elfojtott mosollyal.
- Nem is volt olyan vészes - legyintett. Na persze. Harry Styles, aki mindennél jobban rühell futni csak egy vállrándítással lerendezi az egészet.
Már éppen visszaszóltam volna, de Harry megragadta a karomat és magához húzott. A szemébe néztem, amit Harry a következő pillanatban lehunyta a szemét és ajkait az enyémekre tapasztotta. Minden ellenkezés nélkül visszacsókoltam és elengedtem a kezét, majd a nyaka köré fontam. Ő a derekamnál fogva húzott még közelebb magához.
- Ezt miért kaptam? - kérdeztem egy elfojtott mosollyal.
- Csak köszöntésképpen - vont vállat. - Be kéne vinni ezeket a szendvicseket - bólintott a fejével a két tálcára.
- Vigyük - feleltem, majd leoldoztam a karomat a nyakából és a kezem közé fogtam az egyik tálca két végét.
A többiek természetesen rögtön rácuppantak és én is vettem egy sonkásat.
Mindenki külön beszélgetésbe elegyedett. Balomon ült Harry, jobbomon El, mellette pedig Louis. Mi Eleanorral a mai fotózásáról beszélgettünk, Harry és Louis pedig a fejünk felett valami tegnapi meccsről. Végül megelégelték azt, hogy rajtunk keresztül beszélgetnek, ezért Harry átült Louis mellé, így mind a négyen nyugodtan tudtunk beszélgetni, miközben a TV-ben valami zeneadó szólt.
- Ezek mi vagyunk! - kapta fel a fejét egyszer csak Niall és elfordult Zayntől és Liamtől.
És valóban, a képernyőn éppen a Best Song Ever ment.
- Ti most komolyan magatokat bámuljátok ilyen áhítattal? - néztem végig rajtuk.
- Jó pap holtig tanul - felelte nagy bölcsen Louis.
- Mi? - értetlenkedett El.

- Mondjátok, ti meddig néztek magatokról egy képet amikor leadják nektek? - válaszolt kérdéssel a kérdésre Zayn.
- Amíg el nem döntöm, hogy tetszik-e vagy se - feleltem és Eleanor is vadul bólogatott.

- Ez hülyeség - legyintett Harry. - Minél többet látjuk annál jobban beleéljük magunkat és annál jobb lesz a következő klip.
- Igazad van - bólogatott Eleanor. - Ez tényleg hülyeség.
Még tovább vitáztunk volna, ha nem csörrent volna meg Liam telefonja. Azonnal felvette és amint a vonal túlsó végéről megszólalt a hang Liam ajkai automatikusan felfelé görbültek.
- Rendben, nyitom - mondta, majd felállt a fotelből és az ajtó felé indult.
- Sophia váltotta ezt ki belőled? - dobott utána vigyorogva egy párnát Zayn.
- Nem, Perrie - vágta rá kapásból Liam, mire a srácok felröhögtek, Zaynt leszámítva. Wow, szóval a barátnő kérdés az nagyon kényes számukra.

- Te találkoztál már vele? - fordultam El felé.
- Igen, egyszer aranyos lány - felelte mosolyogva, néhány pillanaton belül pedig Liam visszatért, oldalán Sophiaval.
Első látásra szimpatikus volt a lány. Magas volt, hosszú, barnás szőke haja lazán omlott a vállára. Zöld szemei zavartan pislogtak, amikor észrevett engem. Látszott rajta, hogy félénk volt, de képes volt megnyílni, akárcsak Liam.
- Szia, Emily vagyok - nyújtottam barátságosan kezet. Sophia a szemembe nézett és egy kedves mosollyal megrázta.
- Sophia - hangja szép csengésű volt, bár egy kicsit félénk.
Mindenki visszaült az eredeti helyére, Sophia pedig csatlakozott Eleanorhoz és hozzám. Elvett egy szendvicset és kis harapásokkal enni kezdte.
- És, hogy vagy? - érdeklődött kedvesen El.
- Jól köszi. Ti?
- Remekül - felelte El mosolyogva.
- Megvagyok - vontam meg a vállam.
- Egyébként te Emily Parker vagy igaz? - nézett rám.
- Igen - mosolyodtam el.
- Szóval igazak a pletykák rólad és Harryről? - érdeklődött. Hátrafordultam Harryhez, aki éppen Niall poénján nevetett. Megfigyeltem a nevetőráncokat a szája szélén és a hátrairányított göndör tincseit. Nekem mindig jobban tetszett amikor szabadon hagyja őket, de így se volt rossz.
- Nem nincs köztünk semmi - ráztam meg a fejem egy félmosollyal.
- Még - szólt közbe El nevetve.
- Igazán? - vonta fel fél szemöldökét mosolyogva Sophia.
- Hát... Örülnék ha lenne - vallottam be halkan. - De egyenlőre csak találkozgatunk.
Eleanor és Sophia összenéztek, majd mosolyogva bólintottak. Héé, engem miért hagynak ki? Miért nem értem?
- És te, hogy jöttél össze Liammel? - tereltem el a féltékeny gondolataimat, hogy kimaradok valamiből.
- Már gyerekkorunk óta ismertük egymást... - kezdte a mesélést. Igazán szép történet volt, teljesen meseszerű és aranyos. Kiderült, hogy Sophianak mindig is tetszett Liam, de sose merte neki elmondani, akkor pedig végképp nem, amikor híres lett. Így várt. És megérte.
A következő pillanatban megszólalt a kaputelefon és hirtelen minden elcsendesedd és akaratlanul is oda kaptuk a fejünket. Zayn azonnal felpattant és felvette a kagylót.
- Csak én vagyok ilyen szerencsétlen, hogy nem találtam a csengőt? - nevetett fel Sophia.
- Nem is te lettél volna - rázta meg a fejét Liam egy sanda mosoly kíséretében, mire Sophia kinyújtotta rá a nyelvét. Nos, látszik, hogy gyerekkoruk óta ismerik egymást, de azért remélem nem ragadtak le az öt éves szintnél.
- Sziasztok! - mondta kórusban egyszerre, ha jól hallottam négy lányhang. A többiekkel együtt szintén az ajtó irányába terelődött a tekintetem, ahol megláttam négy harsány kinézetű lányt, így azonnal kitűntek a mi laza társalgásunkból és azonnal alul öltözöttnek éreztem magam a szürke felsőmben és az ölemben pihenő fekete kardigánommal, amit azért hoztam, hátha este hűvös lesz.
Pislogni nem tudtam a kinézetüket illetően, egyszerűen nem az én stílusom. Az egyik lánynak teljesen be volt göndörítve a haja, egy krémszínű spagettipántos felső volt rajta és egy zöld mintás szoknya, valamint egy fekete elég furcsa sarkú cipő. A legalacsonyabb lány egy piros ruhát viselt, rajta egy bő méregzöld inggel, amire egy piros, fehér pöttyös masnit tűzött. Egy szegecses bokacsizma volt rajta, ami alatt pedig egy fekete térdzokni húzódott. A harmadik lány egy fekete felsőt viselt, rajta egy rózsaszín felirattal, ehhez egy élénkék térd aláérő szoknyát és egy szép fekete cipőt vett fel. Az utolsó szőke hajú lány szoros copfba fonta a haját és szemtelenül rövid ruhát viselt egy rózsaszín telt talpú cipővel.
Mindenki felállt és üdvözölte a lányokat, így én is sodródtam az árral. Aztán hirtelen felismertem. Gyorsan Harry elé álltam, aki várt a sorára, nem túl sok kedvvel, hogy üdvözölje őket. Hátamat a testének döntöttem, mire éreztem, hogy elmosolyodik és átkarolta a derekamat.
- Te hallod - fordítottam felé az arcomat és olyan halkan beszéltem, hogy más ne hallja, ő viszont minden szavamat értette.
- Igen?
- Ez most komolyan a Little Mix?
- Ja - bólintott Harry unottan. - Nem tudtad?
- Most ismertem fel őket. Arról pedig fogalmam se volt, hogy Malik az egyikkel jár.
- Komolyan? - lepődött meg.
- Úgy nézek ki, mint aki egész nap 1D rajongói portálokat böngész? - ráncoltam a szemöldököm, mire Harry elnevette magát és már válaszolt volna, de akkor a kék szoknyás eszméletlen nyájas hangon megszólalt.
- Harry szia! - eresztett magára egy ezer wattos mosolyt, amit néhány modell is megirigyelt volna. Harry észrevétlenül elengedte a derekamat, majd két puszival üdvözölte, és a többi lány is megjelent.
- És te ki vagy? - kérdezte tőlem. Bár kedves volt az arckifejezése nem nagyon értékeltem ezt a mondatot.
- Emily Parker - erőltettem mosolyt az arcomra, majd kezet nyújtottam.
- Jesy Nelson - fogta meg a kezemet, de az arcával együtt a kézfogása se győzött meg. Meg se szorította, csak épphogy súrolta a bőre az enyémet. Nem értem, ő egy énekes és ők valószínűleg elég sok fontos emberrel találkoznak, megtanulhatna kezet fogni.
- Szia - jelent meg előttem mosolyogva a masnis lány. - Jade - nyújtott kezet ő is.
- Emily - ráztam meg kedvesen. Az ő mosolya sokkal őszintébb volt.
- Parker ugye? A modell?
- Valahogy úgy - bólintottam kedvesen, de a lány már tovább is állt Louishoz, így egy következő arc jelent meg előttem.
- Leigh-Anne - kezdte köszönés nélkül.
- Emily - nyújtottam kezet. Mintha csak szívességet tenne, úgy fogta meg. - Tetszik a szoknyád - próbáltam oldani a morcosságát. Leigh-Anne végignézett rajtam, majd ismét az arcomra emelte a tekintetét. - Kösz.
Már megtanultam, hogy az ilyenekkel nem érdemes foglalkozni. Túl sok modellel dolgoztam, egy-két undok énekesnő nem fog ki rajtam. Különben is, Jade viszonylag aranyos volt, Jesy olyan unottnak tűnt, de azért nem volt baj vele. Most miért zavarjon, hogy Leigh-Anne undok? Könyörgöm, minden nap hiénák között dolgozom, most nem bánt meg az aki nyers húsnak hisz. Hamarosan rájön, hogy inkább ő az, különösen az én szememben.
Furcsálltam, hogy a negyedik lány nem jött oda, ezért a nyakamat nyújtva átnéztem Sophia válla mögött és megláttam, ahogy Zaynnel egymás szájában kutakodnak. Ó, szóval a ő Malik barátnője. Róla még nincs nagyon véleményem, hiszen a szőkeség be se mutatkozott.
Hirtelen nagyon szűkös lett a hely a kanapé és a fotelek körül, így néhányan a földre kényszerültek. Természetesen a Little Mix nem akarta összekoszolni a feltehetőleg méregdrága ruhájukat, ezért ők elfoglalták a kanapét, aminek a szélén Perrie ült, így Zayn automatikusan a karfára ült. Már épp készültem leülni a földre Liam és Sophia mellé, amikor Harry megragadta a derekamat és az ölébe húzott, ezzel egy időben leállítva Jesy folyamatos pislogását és mosolyát, aki inkább a TV-re szegezte a tekintetét, ahol Katy Perry - Roar klipje ment.
Nem nagyon szóltam bele a beszélgetésbe, inkább csak hallgattam. A fő irányító egyébként egyértelműen a Little Mix volt, akik a mai stúdiózásról magyaráztak és eszük ágába se volt más felől érdeklődni.
- Ó, és holnap modellt állunk a Teen Vougenak - jelentette be Leigh-Anne egy széles mosoly kíséretében.
- Hú, gratulálok - bólintott Eleanor.
- Szerepeltetek már benne? - érdeklődtem, mert ez végre egy olyan téma volt, amiben otthon vagyok.
- Te eddig is itt voltál? - nézett rám kék szemeivel Zayn barátnője, a lányokból pedig kitört a nevetés, a fiúk pedig kínosan elmosolyodtam, amit a lányok szintén sikerként zsebeltek be.
- Egyébként ez lesz a harmadik fotózásunk ott - mondta Jade, aki gyorsan leállította barátnőit. - Te szerepeltél már benne? - A másik három lány összenevettek, mert azt hitték Jade csak poénkodott.
- Ezt most komolyan kérdezted Kellytől? - nevetett Leigh-Anne. Úgy tűnik csak Jade ismert fel, a másik három ember számba se vett.
- Emily - javította ki Harry.
- Tökmindegy - legyintett.
- Egyébként, nem még nem - feleltem Jade kérdésére. - Viszont a jövő hónapban fogok szerepelni ötödszörre a Vougeban. Ja és holnapután lesz egy Cosmopolitan fotózásom.
A három lány hirtelen abbahagyta a nevetést és erősen végigmért. Végül Zayn barátnője szólalt meg.
- Emily Parker?
- Bocs, nekem nem megy ilyen jól a nevek kitalálása. Esetleg ha bemutatkoznál - ajánlottam, mivel ezt még nem nagyon tette meg.
- Azt hittem tudod - lepődött meg.
- Hmm... Ezt én is elmondhatnám - erőltettem magamra egy mosolyt.
- Bocs, hogy hidegen hagy a szakmád - sajnált le.
- Bocs, hogy hidegen hagy a zenétek - kontráztam, és ezzel együtt a másik három lányt is szíven ütöttem.
- Ems, ő itt Perrie, Perrie ő itt Emily - intézte el gyorsan a bemutatást Zayn, nehogy tovább fajuljanak a dolgok.
- Örülök, hogy megismertelek - erőltettem magamra egy mosolyt, majd előrenyúltam és elvettem egy gombás szendvicset.
- Szintén - bólintott Perrie, majd Selena Gomez táncát figyelte a Come & Get It-ben.
- Hozok még egy tál szendvicset - szólt Harry. - Ems segítesz?
- Persze - szálltam ki Harry öléből, majd elindultunk a konyhába. Becsukta magunk után az ajtót én pedig a hűtőhöz léptem, amiben egy tálcán ott sorakoztak a szendvicsek. Kitettem az asztalra és igazgatni kezdtem a bazsalikomokat.
- Mi volt ez az egész? - kérdezte.
- Hogy érted? - pislogtam.
- Nem bírod őket?
- Csak nézz rájuk - sóhajtottam. - Nagyon nem ilyennek gondoltam őket.
- Szóval mégis ismered őket?
- Mindig néztem az X-Factort - feleltem. - És még emlékszem az interjúikra, meg ugye megnyerték. És nem ilyenek voltak amikor meghatottan énekelték azt a dalt. Sokkal őszintébbnek tűntek.
- Néhány ember hihetetlenül jó színész tudna lenni - felelte Harry bölcsen.
- Valahogy úgy - nevettem.
- Kérsz valamit inni?
- Valami erőset - vágtam rá rögtön, mire Harry elnevette magát. - Várj, mégse. Kocsival vagyok.
- Egy pohár bort azért megihatsz nem? Max itt alszol - vonta meg a vállát.
- Az kéne még neked - bólintottam nevetve.
- Na gyere, bevisszük a szendvicseket azt ott keresünk valamit, mert a végén még kiszáradsz - karolt át, majd elvette az asztalról a szendvicses tálcát.
- Most le akarsz itatni? - kérdeztem nevetve.
- Csak egy kicsit - nyomott egy puszit a homlokomra és ezzel a tettével érte meg, hogy megbocsátsak a kijelentésén.
Végül mégis elfogadtam azt a pohár bort és igyekeztem feloldódni a még nagyon hosszú estében...