Sixteen

Sziasztoook! :DD Hihetetlen boldog vagyok, hála nektek még jobban indult a szünetem, mint alapból. :) Nagyon köszönöm a 7 kommenetet, nagyon jól esik, hogy olyanok is írtak, akik eddig nem, remélem még viszontlátom a nevüket. :) A rész nem néztem még tüzetesen át, de sietni akartam vele, de remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket. :)
Mindenkinek kellemes szünetet, és jó olvasást! :)
xx, Kikiih <3

Az élet mindig drága

Olyan furcsát álmodtam. Zayn és én voltunk benne, és... Uhh. Belegondolni is rémes. Fúj. Óvatosan pislogni kezdtem, de szemeim mintha acélból lettek volna. Ez az érzés azonnal megszűnt, amikor észrevettem a mellettem fekvő személyt.

- Ó te jó ég! - csúszott ki a számon, ahogy megláttam Zaynt. Nem álom volt. Tényleg lefeküdtünk. Szóval nem csak a pia miatt képzelődtem.

- Mi... Mi van? - szorította össze Zayn a szemeit, majd a halántékát kezdte dörzsölni. Körülbelül két másodperc múlva rám nézett, és látszott az arcán a felismerés. - Bassza meg! 

- Ezt nem hiszem el - ültem fel, de közben a takaró szélével eltakartam magam.

- Már úgyis mindent láttam - legyintett Zayn.

- Bőven elég volt akkor látnod - rázott ki a hideg.

- Maradj már - röhögte el magát egy kicsit, karját pedig összefonta a tarkója mögött. - Élvezted.

- Mi van?

- Akarlak. Érezni akarlak. Most - idézte fel az este elhangzott mondataimat. Szóval ezt se álmodtam.

- Jól van, kuss már - vörösödtem el teljesen. - Neked ez tényleg ennyi volt?

- Most mit akarsz? Dobjam miattad a csajom, öleljelek magamhoz és smároljalak le? Vagy el is szökhetnénk. Vegasba, vagy Atlantic Citybe.

- Tudod, hogy nem ilyesmire gondoltam! Téged komolyan nem zavar, hogy most csaltunk meg két embert?

- Tegnap még azt mondtad, hogy szingli vagy - közölte.

- Nem emlékszel? - vonta fel a fél szemöldökét. - Amikor megjöttetek.

- Jó, de alakulóban van valami Harryvel. Vagyis volt...

- De az még nem az, hogyha járnátok - világosított fel.

- Oké, akkor csak te csaltad meg a barátnődet. Sokkal jobb - néztem rá lesajnálóan.

- Pezz Amerikában van, sose tudja meg - vonta meg a vállát.

- De Harry itt van ebben a házban! - Az ideg egyre jobban szétvetett, és nem kellett volna sok, hogy kiabáljak, de akkor tuti lebukunk.

Zayn az éjjeliszekrényen lévő digitális órára sandított, ami szerint 6:17 volt. 

- Harry ilyenkor még biztosan alszik, pláne másnaposan. Gyorsan öltözz fel és hazaviszlek. 

- Rendben - bólintottam, majd minden mindegy alapon, meztelenül elindultam a szoba túlsó végébe, a ruháimhoz.

- Hmm - morgott egyet elismerően Zayn. Kérdőn hátranéztem és a könyökén támaszkodva, perverzül figyelt. - Józanul nézve is elég dögös csaj vagy.

- Hagyjál már Malik - legyintettem, majd elmentem a sarokba a ruhámért. A harisnyámat tehetetlenül tettem félre, mivel tegnap este kiszakadt, így csak a fehérneműmet vettem fel és a ruhámat. Sálamat hanyagul a nyakamra dobtam, majd Zaynre néztem, aki az ajtófélfának dőlve vártam.
- Mehetünk?
- Igen - feleltem.
Útközben beugrottam a nappaliba a táskámért, amibe belegyűrtem a szakadt harisnyámat. Idegesített, hogy Zayn nem mond semmit, csak csendben kitolat a garázsból. Akkor is szótlan volt, amikor már az utcákon kocsikáztunk, és ez zavart. Nagyon zavart.
- Te komolyan ilyen érzéketlen vagy? - keltem ki magamból.
- Hogy érted? - ráncolta a szemöldökét.
- Téged egyáltalán nem zavar, hogy megcsaltad a barátnődet? - kezeimmel úgy csapkodtam, mint egy ideges madár.
- Perrie nem fogja megtudni, kint van Amerikában - vont vállat nyugodtan.

- És nem is félsz attól, hogy én beavatom? - faggattam tovább.

- Miért tennéd? - mosolyodott el lesajnálóan. - Úgyse hinne neked.

- Honnan veszed?

- Te és Perrie nem tetettek valami jó benyomást egymásra a múltkor. És szerintem inkább hinne a pasijának, mint neked. Ha meg mégis kitudódna, akkor Perrienek is volt nemrégiben egy félrelépése. Kvittek lennénk. - Megőrjített, hogy ilyen hanyagul kezel egy párkapcsolatot.

- Szóval ennyi? - ráncoltam a szemöldökömet.
- Figyelj, mit foglalkozol te ezzel ennyire? Az én csajom, az én dolgom.
- De ha Perrie megtudja, Harry is megtudja. Jézusom, ugye nem fogod elmondani Harrynek?
- Tegyem tönkre a bandát, tegyem tönkre a kapcsolatomat, tegyem tönkre az arcom? Inkább kihagyom - röhögte el magát. - Bár ki tudja? Lehet, hogy Hazz inkább az én pártomra állna, mint a tiédre.
- Honnan veszed? - kérdeztem vissza.
- Három éve legjobb haverok vagyunk. Te mióta is ismered?
- Oké, nyertél - adtam meg magam. - De ugye nem mondod el neki?
- Figyelj - nézett rám, mivel épp egy piros lámpánál álltunk. - Ez az egész meg se történt. Rendben?
- Köszönöm - döntöttem hátra a fejem, és kicsit megkönnyebbültem.
- Egyébként, egész jó volt - tette hozzá.
- Ja, nem volt rossz - bólintottam.
- Nem néztem volna ki belőled - vallotta be. - Bár lehet, hogy a pia miatt volt.
- Hogy mi? - röhögtem el magam.
- Jól halottad.
- Csak, hogy tudd, én nagyobbnak képzeltem volna a kis haverodat.
- Te is tudod, hogy ez gyenge húzás volt - nézett rám mosolyogva.
- De mi az, hogy a pia tette? Én pia nélkül is jobb vagyok. Sőt még jobb.
- Majd Harryt megkérdezem - nevetett.
- Nincs miről kérdezned - közöltem.
- Majd lesz - vigyorgott.
- Hülye vagy - nevettem el magam.
- Mi az, hogy kicsi? Szerintem ez a legnagyobb amivel dolgod volt! És különben is, nagyon is szeretted a "kis haverom".
- Ha elismerem, hogy jó munkát végzett békén hagysz? - nevettem.
- Remélem nem - sápadt le egy újabb lámpánál.
- Mi van? Nem tudlak követni - ráztam a fejem.
- Nem védekeztünk. Legalábbis gumival biztos nem.
- Hogy mi?! - borultam ki, majd a fejemet fogtam, és teljesen kétségbeesett fejet vágtam.
- Ugye szedsz valamit? - kérdezte Zayn, kicsit lassabb tempóban, és halkabban, mint általában.
- Persze - feleltem, ugyanolyan hisztérikus hangon. Zaynnek beletelt néhány másodpercbe, mire leesett, hogy mit mondtam, belőlem pedig kitört a röhögés.
- Tudod kit hülyítsél - kócolta össze a hajam nevetve.
- Ha láttad volna a fejed - vigyorogtam tovább.
- Oké, szóval most, hogy minden okés... Tényleg nem voltál rossz - nézett rám komolyan.
- Kösz - nevettem.
- Eddigi tapasztalataim szerint a modellek bénák.
- Mi baja van mindenkinek a modellekkel? - értetlenkedtem.
- Túl magasak az elvárások velük szemben - kanyarodott be Zayn a mi utcánkba.
- És én teljesítettem az elvárásokat? - kérdeztem egy félmosoly kíséretében.
- Teljesítetted - mosolygott Zayn, majd leparkolt. - Itt vagyunk.
- Köszi, hogy elhoztál. Megint.
- Nem kell megköszönnöd, ez a minimum azután az este után.
Elmosolyodtam, majd Zayn szemeibe néztem. Eddig fel se tűnt, hogy milyen szép barna szemei vannak. Feltérképeztem az arca többi pontját is. A tökéletes vonásai, hatalmas szempillái, borostás arca, a tökéletes ajkai. Talán túlságosan is sokat néztem, mert a szemeim lecsukódtak, amikor ezek az ajkak a számat súrolták és egy csókot nyomott rájuk. Aztán még egyet, és még egyet, mire felébredtem és én is
megcsókoltam. Karomat a vállára helyeztem és kicsit közelebb csúsztam hozzá, ő pedig az oldalamon végighúzva a kezét óvatosan végigsimította a karomon, majd egészen az arcomig csúsztatta és óvatosan tartotta nagy tenyereiben. Óvatosan végignyalt az ajkaimon, mire én engedélyeztem neki a bejutást. Nyelve lassú táncra kérte az enyémet, egyértelműen nem az a fajta volt, mint a tegnapesti. Sokkal érzékibb és szenvedélyesebb volt. Aztán eszembe jutott, hogy mi történt tegnap este, aminek az emlékétől rögtön gyorsítani akartam a tempón, de aztán rájöttem, hogy az egyáltalán nem volt helyes, így óvatosan eltoltam magamtól.
Néhány pillanatig némán bámultunk magunk elé, majd Zayn törte meg a csendet.
- Ne haragudj.
- Azt hiszem, most jobb ha megyek - mondtam, majd a táskámat felkapva, gyorsan elköszönve kiszálltam a kocsiból.
Figyeltem, ahogyan elhajt, és még mindig erőtlenül bámultam előre, fel se fogva, hogy már megint mit tettem. Egészen addig, amíg egy hang meg nem szólalt mögülem.
- Lehet, hogy jobb ötlet lett volna felhúzni a sötétítőt.
Megfordultam a tengelyem körül, és bár felismertem a hangját, annyira nem akartam, hogy ő legyen az. Ashley teljesen értetlen arccal bámult rám, hogy már megint mi a francot kavarok a saját levesemben. És ebben az a legszebb, hogy én se tudom. Harry elhív randira, majdnem smárolok Bennel, utána megint Harryvel találkozok, összeveszek Harryvel, kibékülök Harryvel, Zayn hazavisz, újra találkozgatok Harryvel, majd egyszer csak bumm: lefekszek Zaynnel. Ahelyett, hogy lelépnék és hazarohannék, hagyom, hogy hazahozzon, majd azt is, hogy lesmároljon a kocsijában. Gratulálok Emily, hivatalosan is egy ribanc lettél.
Ezt végiggondolva kitört belőlem a zokogás, és már készülök is elrohanni, de Ash elkapja a karom.
- Azt hiszem ma kiveszel egy szabadnapot - sóhajt, mire én a könnyeimet törölgetve bólintok.
Felmegyünk a lakásunkba, ahol elküld lefürdeni, mert állítása szerint úgy nézek ki, mint egy szakadt mosogatószivacs. Eleget teszek a kérésének, minden egyes tegnapi emléket próbálok lemosni, de egyszerűen nem megy, különösen a szívásfolt nem akar eltűnni a nyakamból. Egy melegítőt veszek fel, aminek pulcsijának a cipzárját a nyakamig felhúzom, de még így is ráz a hideg, pedig olyan forró zuhanyt engedtem, amennyire csak tudtam.
Még mindig sírva léptem ki a fürdőszobából és csoszogtam át a nappaliba, ahol Ashley a kanapéra ültet, és egy bögre forró teát ad a kezembe. Erősen szorongatom a bögrémet, hátha felmelegít, de nem járok sok sikerrel.
- Ha most lázasra sírod magad nem tudom mit csinálok - rázta meg a fejét, majd a homlokomra helyezte a kezét. - Tizenöt perce megállás nélkül sírsz. Kicsit állj le és meséld el, hogy mi történt.
Néhány másodpercig lenyugtattam magam, majd kortyoltam egyet a kamillateából, ami nyugtató hatással volt rám. Három perc múlva sikeresen belefogtam a kiselőadásomba, amit a nővérem hatalmas türelemmel várt.

- A mozi után átmentem Harryékhez - kezdtem bele, majd mindent szép lassan elmeséltem, a forró jeleneteket nem részletezve. Elmeséltem neki azt is, hogy Harryvel tényleg milyen döcögős volt a kapcsolatom, beszéltem Zaynről és a Little Mixről, majd felvázoltam azt az érthetetlen pillanat Bennel.
- És még én hittem, hogy nehéz volt a szerelmi életem, amikor két srác verekedett értem az egyetemen. Neked már rögtön három van, plusz egy csomó tizenéves kis srác, aki a képeid bámulja a neten, piszkos gondolatokkal.
- Kösz, ez nagyon feldob - ittam ki az utolsó kortyot a bögrémből. Igaz, hogy már teljesen kihűlt, de jól esett, és már nem is fáztam annyira.
- Figyelj kicsim - simította meg a kezem. - Ben a legjobb barátod, és tudom, hogy vele ezt nem akarod elrontani, szóval őt hagyd ki az egészből. Zaynnek barátnője van, valamint eddig úgy volt, hogy egy seggfej.
- Az is - bizonygattam, azt hiszem magamnak.
- Ha ekkora seggfej, miért smároltál vele a kocsiban? - fojtotta belém a szót. - Maradj Harrynél. Rendes srác, sokat jelent neked, és az első értelmes srác az életedben a gimi óta.
- Azt hittem nem bírod Harryt - lepődtem meg.
- Addig jó, amíg ő ezt hiszi - mosolyodott el halványan. - Kérsz még egy teát?
- Inkább aludni szeretnék - feleltem.
- Akkor menj. Írjak egy SMS-t a nevedben Phillnek?
- Megtennéd? - néztem rá hálásan.
- Persze - mosolygott, majd átvette tőlem a bögrét. - Pihend ki magad.
- Megpróbálom - ígértem meg, majd feltápászkodtam és átcammogtam a szobámba.
Bevetődtem az ágyamba, magamra húztam a paplant, és szinte azonnal mély álomba merültem.
Két és fél órával később ébredtem fel, arra hogy valaki széthúzza a függönyt. Oldalra fordítottam a fejem, és egy sötétbarna hajzuhatagot véltem felfedezni, ami nem a nővéremhez tartozott. Kómás fejjel felkönyököltem, és elgondolkodtam, hogy hol is vagyok. Miután megállapítottam, hogy még mindig a szobámban, egyre értetlenebb lett a kép.
- Jessica? - kezemmel próbáltam eltakarni a nap erős sugarait, mert a szemeim már így is körülbelül olyan kicsik voltak, mint egy malacé.
- Jó reggelt! - pördült meg a tengelye körül. - Illetve már fél kettő van...
- Te meg mit keresel itt? - próbáltam továbbra is rájönni az ittlétének okára.
- Phill mondta, hogy beteg vagy - ült le az ágyam szélére. - Láz, fejfájás, torokfájás... Bár én ennek most nyomát se látom.
- Muszáj volt kihagynom a mai napot... - kezdtem meg el szabadkozni.
- Mi történt? - kérdezte. Hangjából nem szűrődött ki semmiféle rosszindulat, cinizmus, vagy esetleg kárörvendés. Inkább olyan... Kedves volt.
- Tegnap este kicsit becsiccsentettem - mondtam az ágynemű színes mintáját bámulva.
- Ki csinálta ezt? - tekintete a nyakamra terelődött, ami teljesen fedetlen volt, hisz alváshoz mindig felgumizom a hajam, hogy ne idegesítsen. Csak most az egyszer felejtettem volna el... - Harry?
- Ühüm.
- Szóval nem - bólintott.
- Honnan veszed? - néztem fel rá.
- Emily - simította meg a karom. - Túl régóta ismerlek ahhoz, hogy ne tudjam megítélni, hogy mikor hazudsz, és mikor nem. Sose voltunk legjobb barátnők, talán pont ezért jöttem rá ilyen könnyen. Szóval mesélj, ki csinálta.
- Mondom, Harry - ismételtem meg, kicsit nagyobb meggyőződéssel a hangomban.
- Ha Harry lenne, nem vallanád be ilyen könnyen - legyintett. - Úristen! Eric?!
- Mi? Dehogy! Azóta nem is láttam...
- Én egyszer igen. Nagyon parázok - rágta a szája szélét. - Úgy végigmért... Lehet, hogy eddig is ezt csinálta, csak nem vettem észre. Nem tudom.
- Nekem üzenetet is hagyott a táskámban.
- Üzenet? - lepődött meg. - Nem tudom, én a táskámat az aznapi ruhámmal együtt a szekrény mélyére dobtam. Mi volt benne?
- Megmutatom - feleltem, majd a komódomhoz sétáltam. Kinyitottam a legalsó fiókot, majd kis kutakodás után megtaláltam. Kivettem a cetlit, majd leültem Jessica mellé és a kezébe nyomtam. Zöldesbarnás szemei gyorsan futották végig a sorokat, majd idegesen nyújtotta vissza.
- Ez gáz - mondta.
- Ez az - feleltem, majd apró galacsinná gyűrtem a cetlit, és a szoba sarkában lévő szemetesbe dobtam. Csont nélkül.
- Most mit csináljunk? - kérdezte a falat bámulva. - Mondjuk el Phillnek?
- És miért hinne nekünk? - nevettem fel keserűen. - Semmi bizonyítékunk.
- Az az ember molesztált minket - nézett rám Jessica, felemelve a hangját. - Nem mondod komolyan, hogy te ezt ennyibe akarod hagyni?
- Dehogy akarom ennyiben hagyni! - csattantam fel. - Egyszerűen csak reálisan látom a dolgokat.
- Phill nem hülye, biztosan ő is hallotta a pletykákat. Akár Ben segítségével megkereshetjük azt a csajt, és tehet ő is vallomást. Bármit, csak valamit érjünk el vele.
- Egy próbát megér... - gondolkodtam el. - Akkor majd beszélek Bennel.
- Ő csinálta?
- Mit csinált ő? - ráncoltam a szemöldököm.
- A szívásfolt. A nyakadon - magyarázta, mintha hülye lennék. - Ben volt? Szóval tényleg több van köztetek, mint barátság?
- Mi? Neeem! - tártam szét a kezem. - Nem Ben volt. - jelentettem ki határozottan.
- Akkor? - vonta fel szép ívű szemöldökét.
- Miért érdekel ez téged ennyire? - kérdeztem vissza.
- Nem adom tovább, csak érdekel, hogy ki miatt ütötted ki magad ennyire.
- Oké - sóhajtottam. - Tegnap Harrynél voltam, vagyis az egész 1D-nél. Üvegeztünk, és Zaynnek az volt az egyik feladata, hogy szívja ki a nyakam. - Ez nem is hazugság, annyira. Vagyis nem teljesen.
- Szóval nem is volt több?
- Nem. - Na jó, ez már az.
- Senkivel?
- Senkivel. - Már fáj, hogy ilyen jól tudok hazudni. - De most én jövök - szóltam közbe, mielőtt újabb keresztkérdés jött volna.
- Igen? - lepődött meg.
- Miért jöttél el hozzám?
- Én csak... - emelte az égnek a tekintetét, hogy gondolkodjon. - Oké, aggódtam érted.
- Mi? - nevettem fel értetlenül.
- Féltem, hogy Matis rád mászott, vagy ilyenek. Tudni akartam, hogy biztonságban vagy. Most boldog vagy?
- Huhh - lepődtem meg a hirtelen őszinteségi rohamtól. - Ez... kedves....
- Ja, néha ezt a jelzőt is rám aggatják - nevette el magát, majd egy tincset a füle mögé tűrt, és felállt. - De most, hogy látom, minden rendben, azt hiszem ideje indulnom.
- Várj - szóltam utána. - Nincs kedved maradni? Gondolom neked sincs több gondod, én egész nap szabad vagyok... Ellenénk... - ajánlottam fel.
Jessica arcán láttam, hogy elgondolkodott, mert a nyelvét az alsó ajka alá nyomta, de a következő pillanatban a nyíló ajtó felé emelte a tekintetét, így vele együtt én is. Ben jelent meg rajta. Én közben alig észrevehetően kibontottam a hajam és bénán igazgatni kezdtem, hogy eltakarja a nyakam.
- Nem köszi - erőltetett magára egy mosolyt. - Nickievel találkozok.
A Nickie név hallatára rögtön Benre néztem, aki csak fintorgott egyet.
- Szia Jess - köszönt, mintha ez a szituáció teljesen normális lenne.
- Hello - mosolygott rá Jessica zavartan, majd a haját kezdte igazgatni. - Ems, akkor holnap már jössz?
- Még nem tudom... Azt hiszem - gondoltam végig, majd biztatóan rámosolyogtam.
- Rendben, akkor sziasztok - intett, majd táskáját a vállára kapva kilépett a szobából és becsukta maga után az ajtót.
- Na mi van, mostanában ilyen jóba vagytok? - foglalta el Jessica helyét Ben.
- Csak felugrott - vonta meg a vállát.
- Le Emsezet - figyelmeztetett. - Csak azok hívhatnak Emsnek akiket bírsz.
- Nem is figyeltem - legyintettem. - Hogy, hogy itt vagy?
- Megijedtem, hogy mi lehet az a nagy baj, amiért nem jöttél ma és nem is szóltál - nézett rám vádlón.
- Csak este rosszul lettem - kezdtem bele egy újabb hazugságba. - Lázat mértem stb, aztán reggelre a torkom is fájt, de már jobban vagyok.
- Mennyire jól? - kérdezte, látszólag komolyan, de láttam a játékosságot a szemében.
- Mihez legyek jól? - mosolyodtam el. Ben válasz helyett csak kinyitotta a táskáját és egy DVD-t húzott ki belőle. Illetve ötöt.
- Megfelel? - nyújtotta át a Die Hard első részét.
- Igen - vettem át csillogó szemekkel. - És most mind az ötöt megnézzük?
- Van időnk - válaszolta mosolyogva. Szóval igen.
- Tedd be, addig én csinálok popcornt - pattantam fel, majd a konyhába rohantam.
Mire visszaértem Ben már teljesen kényelmesen elhelyezkedett, de szinte az egész terültet elfoglalta a kisebb méretű franciaágyamon.
- Indíthatom? - kérdezte a távirányítóval a kezében.
- Persze - feleltem, majd leültem mellé, a kezébe nyomva a popcornt, és próbáltam elhelyezkedni, de valahogy sehogy se sikerült.
- Meddig variálsz még? - kérdezte egy újabb adag popcornt szórva a szájába.
- Ameddig nem lesz kényelmes - mondtam határozottan.
Ben, aki szemmel láthatóan megelégelte az örökös ficánkolásomat, szétnyitotta a lábait, majd az így keletkező résbe odahúzott. Háttal nekidőltem a mellkasának, és így már sokkal kényelmesebb lett.
- Köszönöm - néztem rá vigyorogva.
- Így végre egy helyben maradsz - vonta meg a vállát, majd az ölembe tette a popcornos tálat.
És igen, mind az öt filmet végignéztünk, hiába láttuk már mindegyiket legalább kétszer.
- Szerinted melyik a legjobb? - kérdezte Ben.
- Az élet mindig drága - vágtam rá kapásból.
- A harmadik ugye?
- Igen. Mindig az volt a kedvencem - bólintottam. - Neked?
- Egyértelműen az első - vonta meg a vállát. - Minden filmsorozatból az első a legjobb.
- Nem mindig.
- Most azért mert neked ebben a harmadik tetszett... - legyintett.
- Az Amerikai pitéből is a második jobb, mint az első.
- Az Amerikai pitéből mindegyik jó - jelentette ki.
- Viszont szerintem a Die Hard 5 annyira nem jó.
- Az se olyan rossz - gondolkodott el.
És még vagy fél óráig kiveséztünk egy csomó filmet, majd rájöttünk, hogy vacsizni kéne.
- Rendeljünk valamit? - kérdezte Ben.
- Megint? - húztam el a számat.
- Jobb ötlet? - vonta fel fél szemöldökét.
- Mi lenne ha lemennénk Dylanhez enni? Ingyen van, és finom - ajánlottam.
- Így akarsz lejönni? - utalt arra, hogy egy kinyúlt melegítőben vagyok, a hajam csapzott és az arcom sincs a legjobb színben, a délelőtti sírásomtól.
- Mi bajod van ezzel? - kérdeztem vissza sértetten.
- Csak annyi, hogy mire átöltöznél és az egyéb hülyeségeid, éhen halnék - közölte.
- Jól van rendeljünk - láttam be, hogy igaza van, mivel a hasam kongott az ürességtől.
- Pizza? - nyúlt Ben a telefonjáért.
- Pizza - helyeseltem, majd bediktáltam a rendelésem. Sonka, gomba, kukorica, szalámi, dupla sajt.
 Az este további része úgy telt ahogy szokott. Megjött a rendelésünk, elfeleztük a pizzákat, kicsit dumáltunk Ashleyvel és Dylannel, majd visszamentünk a szobámba. Ben mutatott egy csomó képet, ami a nem régi fotózásomkor készültek, és válogattunk belőlük. Utána beszélgettünk, majd bekapcsoltuk a tévét, és arról beszélgettünk. Elterelődött a téma és a tévé már csak háttérzajként szolgált. Innentől már csak arra emlékszem, hogy Ben kinyomta a tévét, én pedig a mellkasán pihentetve a fejem, rövidesen elalszok.