Fifteen

Sziasztok! :) Igyekeztem gyorsan hozni az új részt, de nem vagyok vele teljesen megelégedve... Azért remélem, hogy nem okoztam csalódást. Nagyon köszönöm az újabb díjakat, a kommenteket, ti vagytok a legjobbak <3
Jó olvasást!
xx, Kikiih

Fekete, fehér, igen, nem

- Jó reggelt - mosolygott rám a lány a pult mögül. Hétfőhöz képest ajkai felfelé görbültek, széles mosolya ápolt, fehér fogakat mutatott. Vállig érő, göndör barna haja hátul össze volt fogva, de elől néhány rövidebb fürt az arcába hullott, ami szép keretet adott kreol színű arcbőrének és fekete szemeinek. Zöld Starbuckos köpenyt viselt, mint a többi itt dolgozó, bal melle fölé tűzött névjegy szerint Dorothy. - Mit adhatok?
- Egy Mocha Frappuccinot - feleltem visszamosolyogva rá.
- Emily ugye? - nézett rám, miközben leszedte a toll kupakját.
- Igen - feleltem és kicsit felnevettem. Jó érzés tud lenni amikor felismernek. Ilyenkor.
- A következő pultnál fogják átadni - mondta, miután odaadtam neki a pénzt, és borravalót is hagytam nála.
Továbbsétáltam és vártam, hogy elkészüljön a kávém. Körülöttem az emberek mind fáradtan pislogtak, és várták, hogy a reggeli koffeinadagjuk felébressze őket. Néhány embernek volt annyi idege, hogy egy kicsit félretegye az aktatáskát és leüljön reggel beszélgetni a kollégáival, miközben a hétfőt, a munkájukat, a főnöküket, az időjárást, vagy az egész életüket szidják. Ilyenek ezek a fáradt hétfő reggelek.
- Egy Mocha Frappucino, Emilynek - olvasta le unottan a pultban álló srác, és íródott róla, hogy utálja a munkáját, legszívesebben ledobná a köpenyt és a vendégek arcába öntené a kávét. Közelebb léptem és mosolyogva átvettem tőle. A srác azonnal megszeppent a felismerésemtől és óvatosan nyújtotta át a poharat. Miközben kiléptem a kávézóból halványan elmosolyodtam. Vicces belegondolni, hogy miket válthatok ki az emberekből a puszta jelenlétemmel.

A szél belefújt a hajamba, én pedig fél kézzel megigazítottam a sálamat. Az ősz beköszöntött, így az emberek elpakolták a nyári ruhákat, így az én laza nyári szereléseimet is felváltották, a harisnyák, a bokacsizmák, farmerek, pulóverek, sálak. Ez a ráhangolódás a télre, még a nagy hideg és a havazás előtt. Ma például egy fekete ruhát vettem fel, harisnyával és bokacsizmával, valamint egy vastag kötött pulcsival és hozzá tartozó sállal. Cuccaimat egy táskába szórtam bele, mivel ma nem kocsival mentem. Úgy gondoltam, hogy kicsit óvom a környezetet, és megteszem, hogy egy héten egyszer sétálok. Na jó, ez is lehetne az indokom, de a valódi ok az az, hogy Harry elém jön és moziba megyünk, és nem akarunk megint variálni a kocsikkal, ezért inkább sétálok.
Egyébként szeretek sétálni. Sietős léptekkel mentem előre, miközben az emberek minden oldalról kerülgettek. A gyalogosokat nem is érdekelte, hogy piros a lámpa, tömegestől mentek át a zebrákon, az autók pedig ezt hangosan ellenezték. A fák levelei már rég megsárgultak, egy részük pedig le is hullt, a maradékon pedig a nap gyér sugarai sütöttek át, amik kellően barátságos fénnyel borították be a várost, de már nem szolgáltatott olyan meleget, mint néhány hete.
Egy általános iskola mellett elhaladva mosolyogva figyeltem az egyenruhás diákokat, akik a tanítás előtt az udvaron gyülekeztek, kibeszélték a hétvégét, ugróköteleztek, vagy kosaraztak, a tanárok pedig keresték a már hétfő reggel rosszalkodó gyerekeket. A tekintetem megakadt egy körülbelül tizenkét éves lányon. Vastag harisnyájára fekete bakancsot húzott, pulóvere bal sarkában rengeteg kitűző díszelgett, fekete válltáskáján pedig a jól ismert kinyújtott nyelvű Rolling Stones logó virított. Füléből fehér fülhallgató lógott ki, kezében egy vastag könyvet lapozott. Volt valami a lányban. A többi diákhoz nem ment oda, ők se keresték a társaságát. Csak ő volt, a fülhallgatója és a könyv karaterei. Fekete haja oldalfrufruja eltakarta a fél szemét, amit folyamatosan igazgatott, hogy rendesen lássa a betűket. Valami nagyon ismerős volt benne. Volt benne valami egyedi, valami különleges. Ki akart tűnni a tömegből, kerülte a közönségességet. Ott és akkor tudtam, hogy ez a lány nagy jövő előtt áll. Nem tudom a nevét, fogalmam sincs, hogy kicsoda, és ha esetleg később hallani fogok róla, nem fogom tudni, hogy ő volt ez a lány. De nem az a típus akit könnyen el lehet felejteni, és ez az ami megfogja neki hozni a sikert. Bármiben.
Ezen, és ehhez hasonló dolgokon járt az agyam, egészen addig, amíg be nem léptem az ügynökség főbejáratán. Körülbelül akkora pörgés fogadott, mint kint az utcán, vagy még nagyobb. Az öltözőmbe vettem az irányt, ahol ledobtam a táskámat és elővettem a határidőnaplómat. Ma három fotózásom lesz, olyan kettő körül végzek, Harry fél három és három között jön értem. Teljesen jó.
Elindultam az első fotózásom helyszíne felé, út közben pedig kihajítottam az üres papírpoharamat egy szemetesbe. Rögtön nyüzsgés fogadott, de nem is foglalkoztam vele, mert csak egy embert szúrtam ki a sok közül.
- Jó reggelt! - mosolyogtam szélesen Benre, aki felnézett a fényképezője állítgatásából és elmosolyodott. Haja tökéletesen be volt lőve, egy farmerdzseki és egy Queen póló volt rajta.
- Szia! - ölelt meg. - Nagyon csinos vagy - mondta eltolva magától, alaposan szemügyre véve.
- Köszönöm - tűrtem a fülem mögé egy tincset. - Nem később lesz veled fotózásom? - ráncoltam a szemöldökömet, mert úgy rémlett, hogy Ben tizenegy harmincötre volt beírva.
- Igen, mi később vagyunk, csak Ashtonhoz jöttem - mutatott Ben a vasalt, világosbarna hajú, zöld szemű haverjára, aki már vagy fél éve nem veszi a visszautasító jeleimet. Ashton a neve hallatára felnézett a laptopja mögül, kérdőn körbefordult, majd megállapodott rajtunk a tekintete és egy modellektől átvett mosollyal intett nekem. Mély levegőt véve, kedves arcot vágtam és visszaintegettem. Egy fotózás Ashtonnal? Simán felér egy hétfő reggeli első óra matekkal, szóval együtt szenvedünk a diákokkal, akik nagy valószínűséggel már elhagyták az udvart és megtöltötték a tantermeket.
- Emily? Mit ácsorogsz? - kiáltott nekem Tom hat méter távolságról, széttárt karokkal. - Nyomás öltözni!
- Azonnal! - feleltem szófogadóan, majd egy bocsánatkérő pillantás közepette otthagytam Bent, és Tommal az öltözőmhöz siettünk. A spanyol fal mögött átöltözve (oké, hogy Tom meleg, én viszont szemérmes), átöltöztem, majd elé léptem. Könyökén támasztotta az állát és folyamosan bólogatott, majd elkezdte igazgatni rajtam a ruhadarabokat. Miután végeztünk átlökött - szó szerint - Lananak és Bethnek, akik azonnal és sietősen kezdtek foglalkozni az arcommal, valamint a hajammal.
- Kezdhetünk? - kérdezte Ashton amikor elé léptem.
- Persze - mosolyogtam rá, majd elkezdtem a pózolást, miközben ő folyamatosan adta a tippeket.
- Szünet - kiáltotta el magát 10 perc után. Ő belekortyolt a vízébe, hozzám pedig egy sminkes lépett, aki megigazította az alapozómat.
Mindent összevetve fárasztó napom volt, de amikor Harry kocsija begurult elém a cég épülete előtt akaratlanul is elmosolyodtam. Lehúzta az ablakot, és csillogó zöld szemeivel nézett rám.
- Elvihetem valamerre? - kérdezte egy óvatos mosollyal a szája szélén, mire halványan elnevettem magam és beültem.
- Szia - köszöntem neki komolyan, ő pedig egy halk hellot morogva az orra alatt közelebb hajolt hozzám és nyomott a számra egy hosszú puszit.
- Indulhatunk? - távolodott el tőlem.
- Indulhatunk - biccentettem egy apró mosollyal, majd a táskámat lehelyeztem a lábamhoz, a sálamat pedig letekertem a nyakamról. - Milyen napod volt?
- Semmi extra - vonta meg a vállát. - Niall elaludt, így elcsúsztuk a stúdiózással, és féltem, hogy nem érek ide. De aztán sikerült behozni.
- Tényleg, hamarosan jelenik meg az új albumotok - bólintottam.
- Hű, nagyon tájékozott vagy - bólintott elismerően.
- Azért annyira nem, csak Louis mesélte a múltkor - nevettem el magam.
- Már kezdtem elhinni - vigyorgott, majd a váltóhoz nyúlt. - És veled mi újság?
- Szokásos - vontam meg a vállam, majd meséltem neki a reggeli Starbucksról, a kislányról az iskola játszóterén, és a mai fotózásomról. Amikor Ben zseniális képeiről beszéltem neki, láttam, hogy kicsit jobban szorította a kormányt, így gyorsan eltereltem a témát.
- Meg is érkeztünk - nézett fel Harry a pláza épületére, amin rengeteg márkalogó, és cég jele világított. Harry lehajtott a garázsba és keresett egy parkolóhelyet. A lifttel felmentünk a második emeletig és a mozi felé sétáltunk.
Fél úton éreztem, hogy egy kar fonódott a derekamra és Harry közelebb húzott magához. Mosolyogva felnéztem rá, majd a vállának döntöttem a fejemet. Nem zavart, hogy a plázában a sok tizenéves lány minket figyel, csak azon voltam, hogy minél előbb odaérjünk.
Valami romantikus filmre készültünk beülni, de nekem csak a pénztárnál tűnt fel, hogy a kocsiba hagytam a táskámat.
- Hagyd, úgyis én fizetem - legyintett Harry.
- Nem, ez nem ér - ráztam meg a fejem. - Minimum a popcornt én akartam fizetni.
- Nachost eszek - vonta meg a vállát, majd átnyújtotta a kártyáját a pénztáros lánynak.
- Tökmindegy - fontam keresztbe a karomat és idegesen bámultam előre, miközben Harry beütötte a pin kódját.
- Szerintem egy nachosba és egy mozijegybe nem halok bele - mutatta fel a két jegyet, én pedig megforgattam a szemem. A büfében ezért kértem egy adag popcornt, egy nagy üdítőt és egy csokit is.
- Te nem kérsz üdítőt? - néztem Harryre, aki csak egy nachost kért, és egy csokit.
- Szerintem két liter bőven elég lesz kettőnknek - röhögött ki, majd ott is fizetett. A kajákkal felpakolva indultunk a terem felé, és ennél csak az volt viccesebb, ahogy a sorban Harry egy tál nachossal és popcornnal bénázik, hogy kiszedje a jegyet a zsebéből.
- Segítsek? - figyeltem szórakozottan.
- Miért én cipelem a hülye pattogatott kukoricád? - válaszolt kérdéssel a kérdésemre.
- Mert te vetted el - adtam meg, az egyébként igaz választ, de ez Harryt nem nagyon érdekelte. A jegyszedő az elején még röhögött rajtunk, de már egy kicsit megunta, így egy kézbe fogtam az üdítőt és a két csokit majd átvettem Harrytől a popcornt. Amíg ő átadta a jegyeket én azzal szenvedtem, hogy kényelmesebb legyen megfogni. Miután átjutottunk Harry visszavette a popcornt, majd ismét szenvedtünk egy sort, hogy megtaláljuk a helyünket, ami egyébként a leghátsó sorban volt. Mindent bepakoltunk egymás közé, csak az üdítőt különítettem el tőle.
- Középre raknád? - vonta fel Harry a szemöldökét.
- Azt mondtad meghívsz - vágtam vissza.
- Azt hittem a kóla közös.
- Komolyan azt hitted, hogy hagyom, hogy a nyálad keveredjen az enyémmel? - folytattam a flegmázást, de nem gondoltam végig, hogy mit mondtam, így Harry könnyedén lecsapott az alacsony labdára. Közel hajolt hozzám, arcomat tenyerei közé fogta, és hosszan lágyan megcsókolt, bejutást kérve a számba, amit én gondolkodás nélkül megadtam neki. Miután elváltunk egy kacér mosollyal nézett rám.
- Szerintem pedig az üdítő a legkisebb dolog, amivel nyálcserét folytatunk.
- Feladom - nevettem el magam, majd kettőnk közé tettem az üdítőt.
A fények teljesen elhalványultak, és a majdnem telt moziterem elcsendesedett. A függönyök elhúzódtak és beindultak az előzetesek, majd hamarosan a film is.
Mindig is szerettem moziba járni. Ilyenkor a közted ülő emberek nem idegenek, hanem a családod, kilencven percre. Együtt nevettek, esetleg együtt könnyeztek egy jeleneten. Együtt élitek meg egy zseniális film pillanatait, együtt csalódtok egy fantasztikusnak beharangozott film bukásán. Mindig történik valami ebben a helységben, amit betölt a popcorn illata. Sokan minden egyes filmet megnéznek a moziba, csak mert egyszerűen van egy hangulata. Sokan így tudnak találkozni egy régi baráttal, és a film tökéletes nyitótéma a későbbi pizzázás alatti beszélgetésre. És a legalapvetőbb randevúhelyszín. Ez az a hely, ami egyszerűen minden korosztályt megfog, az időseket nosztalgiából, a fiatalokat a társasági élet miatt, a gyerekeket pedig a legújabb animációs film miatt. Sose felejtem el a pillanatot, amikor először megláttam a hatalmas képernyőt. A színek élénksége, a hangok hatása, egyszerűen minden. Apa hozott el ide, és elmesélte, hogy Anyát egy moziba vitte először randizni, és szinte film minden egyes jelenetét fel tudta idézni.
De azóta felnőttem. Már nem az a szőke copfos kislány vagyok a játszótér mászókáján. Dolgozok, pénzt keresek és az érdeklődési irányom is megváltozott. Régen bármit megadtam volna egy új babáért, ma már azt várom, hogy mikor tarthatom a kezemben a saját gyerekem. És jó dolog felnőni? Nem tudom. Senki nem szól bele, hogy mit egyek reggelire, hogyan öltözzek fel, senki se dobja ki a vadonatúj felsőmet, amit a zsebpénzemből vettem, csak mert túl nagy a dekoltázsa, senki se szólt, hogy kössem be a tornacipőmet. Régen alig vártam, hogy ezek a dolog eltűnjenek. És igen. Azt eszek reggelire amit akarok, például tejszínhabos-nutellás palacsintát, annyit és amikor csak akarom. Senki se mondja meg, hogy mit vegyek fel, és a saját pénzemet arra költöm amire csak akarom. De így, felnőtt fejjel, már hiányzik, hogy valaki hátulról odakiáltson, hogy ki van kötődve a cipőfűzőm, mert így már sokkal könnyebb orra esni. Már nincs Anya, hogy bármiben tanácsot adjon, és Apa se véd meg mindentől, hiszen per pillanat annak örülök, hogy ő tudja, hogy kicsoda.
- Hé, jól vagy? - suttogta Harry, aggódó szemekkel. Észre se vettem, hogy a szüleim emlékére sírni kezdtem.
- Persze - töröltem le. - Csak megindított a film, az emlékek. Mindegy...
- Te is dolgoztál pincérnőként? - ráncolta a szemöldökét Harry, ahol éppen a főszereplő színésznő egy bárban dolgozott pincérnőként.
- Nem. Izé. Majd elmagyarázom. Mindegy, mondom - legyintettem, és sikerült lenyelnem a könnyeimet, de nagyon szégyelltem magam, hogy ilyen gyenge vagyok, és ennyitől sírtam.
A film további részére sikerült odafigyelnem, bár őszintén bevallom, hogy nem tetszett. Csak egy tucat film volt, a nyálas romantikus fajtából, semmi extra. Harryvel összeszedtük a szemetünket és kézen fogva kiindultunk a teremből.
- És most? - néztem fel rá.
- Van kedved átjönni? A többiek is ott lesznek.
- Attól függ, hogy kit takar a többiek - céloztam óvatosan.
- A Little Mix most kint van az USA-ban - felelte mosolyogva, mert tudta, hogy mire célzok.
- Minél messzebb annál jobb - bólintottam, mire Harry elnevette magát.
A parkolóba leérve bepattantunk Harry kocsijába, én pedig azonnal a táskámban kezdtem kutatni.
- Ha most pénzt keresel felejtsd el, úgyse fogadom el - mondta tolatás közben.
- Nem, és bocsi, csak megnézem, hogy a nővérem keresett-e - vettem elő a telefonomat.
- Nyugodtan - mosolygott rám. Szerettem, hogy Harry nem az a fajta "elő ne merd venni a telefonodat a randinkon" fajta.
- És... - kezdtem izgatottan, de lehangoltan fejeztem be. - Miért is keresett volna? - ráztam meg a fejem nevetve. - Szerintem örül, hogy végre csönd van otthon.
- Az én nővérem is totálisan ilyen.
- Van nővéred? - lepődtem meg az eddig még nem hallott infó hallatán.
- Igen - mosolyodott el. - Gemma. Három évvel idősebb nálam.
- Ashley három és fél évvel idősebb nálam - gondolkodtam el. - Ti mennyire hasonlítotok?
- Hát... Külsőben vannak hasonlóságok, belsőben kevesebb, de szerintem ezért értjük meg egymást ilyen jól. Ti?
- Hát, mint láttad külsőben nem sok, viszont mindketten elég nehéz természetűek vagyunk.
- Szerintem Ashley durvább - nevette el magát.
- Csak a hormonok - legyintettem.
- Hányadik hónapban is van?
- Most lép majd a nyolcadikban - mondtam. - Már nagyon izgul.
- Azt elhiszem - felelte mosolyogva. - Egyébként... Mi volt veled a moziba?
- Ja csak... - sóhajtottam, mert nem igazán tudtam, hogy mit mondjak. - Csak feljöttek a gyerekkori emlékeim, amikor Apa először vitt el moziba. És Ő most nagyon beteg és mesélt, hogy anyával is először itt találkoztak és mindig olyan lelkes volt...
- Hagyd - szólt, majd nyugtatóan a térdemre tette a kezét, mert hallotta, hogy elcsuklott a hangom. - Mindent értek. Bocsi, hogy felhoztam.
- Nem tudattad - mosolyogtam rá kedvesen, majd néhány percig a rádió szólt köztünk csak. Miután lement a szám közösen kibeszéltük, és furcsa érzés volt valaki olyannal beszélgetni, akinek tetszik a zene amit hallgatok, így Rita Ora előbb játszott dala is bejött neki.
Harry behajtott a garázsba, majd onnan felmentünk a nappaliba, ahol az öt srác döglött a kanapén.
- Sziasztok - kurjantotta Harry, miközben a kocsikulcsát egy sarokban álló kis asztalra hajította. Nem sok választ kapott, csak néhány morgást.
- Hello - köszöntem én is, mire mindenki megfordult és mosolyogva visszaköszöntek.
- Ez most komoly? - tárta szét Harry a karjait.
- Téged minden nap látunk, de szingli csajt már nem olyan gyakran - legyintett Niall, majd gyorsan hozzám fordult. - Szingli vagy ugye?
- Elvileg - néztem Harryre, aki nem válaszolt, egyszerűen csak az ölébe húzott, így helyet foglaltunk a fotelben. Éreztem, hogy mozog a szája, vagyis artikulál valamit a srácoknak, de mire hátrafordultam, úgy tett, mintha semmi nem történt volna.
- És, milyen volt a film? - kérdezte Liam.
- Semmi extra - húzta el a száját Harry.
- Tucat - bólintottam én is.
- Eleanor és Soph mikor jönnek? - fordult Harry Liam és Louis felé.
- Fél óra, húsz perc - vonta meg a vállát Liam.
- Ems, nem vagy éhes? - nézett fel a telefonjából Zayn, először, hogy ideértem. - Kérsz egy szendvicset vagy ilyesmi?
- Ö... - lepődtem meg a jóindulatán. - Nem köszi. De a mosdóba elmennék.
- Én kérek - szólt közbe Harry.
- Csinálj magadnak - rántott vállat Zayn, majd ismét hozzám intézte a szavait. - Folyosó, balra az első ajtó.
- Köszönöm - mosolyodtam el, majd feltápászkodva Harry öléből elindultam a mosdó felé.
Miután visszaértem addigra észrevettem, hogy a srácok nagy készülődésben vannak, és a dohányzóasztalon pakolásznak. Közelebb léptem, hogy szemügyre vegyem, mit is csinálnak.
- Ez meg mi? - néztem elkerekedett szemekkel a körülbelül tíz üveg piára.
- Melyikből kérsz? - egyenesedett fel Zayn.
- Egyikből se - vágtam rá reflexből. - Most komolyan, mire készültök?
- Meglepetés - kacsintott Harry, amiből én nem sejtettem túl sok jót.
Körülbelül húsz percig bámultam az üvegeket, és már kezdtem szemezni egy Royal vodkával, amikor megérkezett Eleanor és Sophia.
- Ez meg mi? - mutatott az üvegekre El, miután gyorsan megöleltük egymást.
- Bár tudnám - emeltem a plafonra a tekintetem.
Miután túlestünk az udvarias "ki, hogy van" beszélgetésen, ami körülbelül fél órát vett igénybe, megtudtuk, hogy mire is kell az a sok pia.
- Fekete, fehér, igen, nem - közölte Liam tényszerűen.
- He? - néztünk rá a lányokkal egyszerre.
- Ez egy játék - vonta meg a vállát Louis.
- Igen, egy játék amit legutóbb az öt éves másodunkatesóimmal játszottam - magyarázta Soph.
- De nem ebben a formában - rázta meg a fejét Harry. - Itt, aki kimondja valamelyik tiltott szót, iszik.
- Ennél nagyobb baromságot még nem hallottam - ráztam meg a fejem röhögve.
- Egyetértek, a múltkori üvegezésben még benne voltam, de ebbe már nem - fonta össze maga előtt a karját Eleanor.
- Ne már - döntötte balra a fejét fájdalmas arccal Louis. - Legyetek már egy kicsit bevállalósabbak!
Mi lányok egymásra néztünk, majd lesajnálóan rájuk mosolyogtunk.
- Na szupermodell - nézett rám Zayn. - A múltkori is tetszett. Hol van már megint az a dög?
- Az a dög szeretné, ha ma nem menne tönkre egy ruhadarabja se - vágtam vissza.
- De ebbe nem lesz semmi olyan - felelte Harry. - És ha figyeltek nem is kell inni.
- És legalább nem unatkozunk - tette hozzá Niall.
- De ha azt mondjuk, hogy vége akkor vége, és befejeztük a játékot - adta be a derekát Sophia.
- Ems, El? - nézett ránk Louis.
- Legyen - sóhajtottam és végül Eleanor is bólintott.
- Akkor kezdjük - tapsolt egyet Zayn.
- Most elkezdődött? - pislogott Niall.
- Igen - vágta rá Zayn.
- Haha! - mutatott rá Niall. - Már most elcseszted!
- Franc! - esett le Zaynnek, hogy mit mondott, és töltött magának egy pohár whiskyt.
- És milyen napotok volt? - fordult El és Sophia felé Harry.
- Szokásos hétfő - vont vállat Eleanor. - Úgy keltem fel reggel, mint egy zombi. Aztán egy vizsgára kellett tanulnom.
- Parázol? - érdeklődtem.
- Eléggé - bólintott.
- Biztosan sikerülni fog - nyugtattam meg.
- Halljátok. Valamelyik nap Luxra vigyáztam, és meg akartam mutatni nekik az egyik Disney mesét. Egy hercegnős, de nem jutott eszembe.
- Miről szól? - kérdezte Niall.
- Amibe valami törpék is vannak, meg az a banya almát adott neki... Tudom, hogy Gemma mindig imádta.
- Hófehérke? - szaladt bele a csapdába Soph, de amit kimondta fogta a fejét, mert rájött, hogy elrontotta.
- Mit kérsz? - kérdezte vigyorogva Harry.
- Jim Beam - válaszolta Sophia. Amíg ő ivott folytatódott a játék.
- Emily, mikor fognak megjelenni a bikinis képeid? - kérdezte Zayn.
- Elvileg jövőhét - feleltem.
- Hány bikiniben pózoltatok?
- Huhh, hát elég sokban - gondolkodott. - Pontos számot nem tudok, tíz biztos volt.
- Hopp, kimondtad! - mutatott rám Louis.
- Mit?
- Azt, hogy nem - világosított fel, de közben pontosan tudtam.
- De te is! - vigyorodtam el, így mi is belekóstoltunk a Sophia által felavatott Jim Beambe.
Elég sok mindenbe belefutottunk, pláne miután egyre többet ittunk. Én simán felsoroltam az összes fotoeffektust, köztük a fekete-fehéret is, így rögtön kettőt mondtam ki, de Zayn például felvilágosította Liamet, hogy az együttes amiben Fergie és Will.I.Am is benne volt az a Black Eyed Peas, de a leggyakoribbak a szimpla kérdések voltak, amikre automatikusan igennel, vagy nemmel válaszoltunk, mert minél több pia volt bennünk, annál kevesebbet koncentráltunk.
Fogalmam sincs, hogy mennyit ihattam, de azt tudom, hogy kimentem a konyhába, mert kiküldtek valami piáért, miután az üvegek egymás után kiürültek.
Kinyitottam a hűtőt, majd elkezdtem benne keresgélni, és valamiért kivettem két tojást (?) és elkezdtem felverni. Ezt csak másnap reggel vettük észre. Nem fontos.
Egyszer csak éreztem, hogy egy kéz nyúl a fenekemhez, majd gyengéden megmarkolta. Nem tudtam, hogy ki az, de automatikusan, felmordultam enyhe kéjjel a hangomban. A nyakamhoz hajolt, majd a fülembe durmolt és megcsókolta a nyakam. Szembe fordultam vele, majd kezem a nyaka köré fontam és mélyen a szemébe néztem.
- Miért jöttél utánam? - kérdeztem.
- Hiányoztál - felelte dörmögő hangon.
- Alig egy perce jöttem el - feleltem.
- Az is sok volt - óvatosan elmosolyodtam, majd hagytam, hogy végigpuszilja az arcomat, majd egyre lejjebb haladva végig a nyakamon, egészen a dekoltázsomig. Minden egyes csókja után égő érzést hagyott a bőrömön. - Annyira dögös vagy - emelte el el tőlem ajkait és ismét normál távolságból nézett rám.
- Azt hiszem te is - haraptam be a számat, és folyamatosan az arcát kémleltem.
- Pedig eddig semmi jelét nem adtad - felelte enyhe célzással a hangjában.
- Nem hiszel nekem?
- Bizonyítsd! - adta ki a parancsot, én pedig elfogadtam a kihívást.
Számat puha ajkaira helyeztem és óvatosan kényeztetni kezdtem őket. Először csak ízlelgettem, majd elkezdtem harapdálni az alsó ajkát. Morgott egyet, jelezve, hogy ennyivel nem elégszik meg. Letértem a szájáról, majd a nyakához hajoltam, amit apró csókokkal hintettem be. Kerestem egy szimpatikus pontot, amit, amikor megérkeztem rögtön megharaptam és szívni kezdtem. Ez már elnyerte a tetszését és eltolt magától, majd azonnal lecsapott a számra. Nyelveink tökéletesen egy ütemre mozogtak, nem bánták a gyors tempót. Kezemet feljebb csúsztattam, beletúrva a hajába, mire ő erősen belemarkolt a fenekembe.
Ajkai elhagyták az enyémeket, ami szinte fizikai fájdalmat jelentett.
- Mi lenne ha ezt máshol folytatnánk ezt? - lihegte.
- Benne vagyok - feleltem, majd hagytam, hogy újra megcsókoljon, majd a combomnál fogva felkapjon, és a többiek tudta nélkül felosonjunk a lépcsőn.
Lábával berúgta a szobája ajtaját, majd ahogy beléptünk engem nekinyomva becsukta azt. Keze gyorsan siklott az oldalamon, miközben én igyekeztem minél erőteljesebben csókolni. Egészen az ágyáig terelt, ahol elfektetett, és ajkai eltávolodtak az enyémektől. Megszabadítottam a pólójától, miközben ő is nyomot hagyott az én bőrömön, egy zöldes-lilás foltot csinálva. Ezután lassan lehúzta rólam a harisnyámat, lábam minden egyes négyzetcentiméterét végigcsókolva, ahogyan egyre lejjebb haladt.
Fordítottam a helyzetünkön. Felülre kerülve a felsőtestén található összes tetoválást érzékien végigcsókoltam, majd lassan kigomboltam a farmerját és lehúztam róla, így csak az alsógatyája maradt rajta, amiben hímtagja egyre keményebbé vált. Felült és az ölébe húzott, majd a ruhám alját megragadva húzta le rólam, végigpuszilva a hasam minden részét. Mire fekete ruhám a szoba másik végében landolt én már ismét alatta feküdtem, és a melltartómat kapcsolva ki, így fedetlen melleim elé tárultam. Elmosolyodott, majd egyiket a szájával kezdte kényeztetni, másikat pedig erősen masszírozta. Nyögésekkel támasztottam alá élvezetemet, ezzel bátorságot adva neki, így szabad kezével lehúzta rólam az utolsó engem takaró ruhadarabot, és erősen dörzsölni kezdett, ami arra késztetett, hogy rövid időn belül benedvesedjek. Felmordult és kicsit megharapta a bimbómat, amitől az eddigieknél egy kicsit hangosabb nyögés hagyta el a számat. Egyik ujját belém vezette és először lassan, majd egyre gyorsabban kezdte mozgatni bennem. Szája elhagyta a nyelvemet, majd szétnyitott lábaimhoz hajolt, és inkább odalent használta a nyelvét, miközben még egy ujját vezette belém.
- Még - nyögtem, mert már igazán szerettem volna érezni. Mintha csak erre várt volna kihúzta belőlem az ujjait és azonnal letolta az alsónadrágját.
Lábaimat a dereka köré fontam, férfiassága érintette a bejáratomat. Halk nyögés hagyta el a számat, mert nem akart belém csúszni, a tudat pedig, hogy már közel vagyok hozzá, még jobban felizgatott.
- Szeretnéd? - kérdezte, majd farka hegyét belém vezette.
- Igen - nyögtem.
- Nem is tudom - kínzott tovább. - Mondj nekem szép dolgokat és akkor kitalálom.
- Akarlak. Érezni akarlak. Most - igyekeztem erőteljes és parancsoló lenni, de most egyértelműen ő állt felettem, és rajta múlt minden.
- Akarsz? - folytatta tovább.
- Igen.
- Mennyire.
- Nagyon. Mindennél jobban.
- Azt hiszem meggyőztél - bólintott.
Megcsókolt, majd ezzel egy időben teljes hosszát belém vezette, és mozogni kezdett bennem. Lábaimat szorosabban fontam a dereka körül, és hagytam, hogy gyorsítson a tempón. Végig ő irányított nekem pedig beleszólásom se volt a dologba.
Miután egy erős lökés után belenyögtem a csókunkba eltávolodott tőlem, és egyre durvább tempót diktált, amitől nyögéseim megszaporáztak, és egy sikítást is elengedtem.
- Shh! - szidott le. - Ugye nem akarod, hogy a többiek meghallják?
Ajkaimat beharaptam, és igyekeztem kisebb nyögéseket hallatni, de nem volt könnyű.
- Mindjárt... - szóltam de a mondat végét elnyögtem.
- Gyerünk baby, élvezz el a nevemmel.
- Zayn!