Ten

Sziasztok! :)) Nagyon sajnálom, de ez a rész kicsit rövidebb lett, mint szokott, de minél hamarabb akartam hozni. Mivel ez már a tizedik rész egyre jobban beindul a történet és egyre pörgősebb lesz. Annyit elmondanék, hogy ennek a blognak nem lesz második évada és körülbelül 30-40 részt tervezek neki. A következő részek elég eseménydúsak lesznek, remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket. :))
Nagyon köszönöm a kommenteket, és ne féljetek írni, eddig még senkit nem ettem meg ^^
(Még nem olvastam át, szóval elnézést az elírásokért és a helyesírási hibákért, amint tudom kijavítom.)
Jó olvasást, xoxo <3

Miért sajnálnád azt aki vagy?

Mint egy mérgezett egér úgy rohangáltam a bevásárlóközpontban és próbáltam mindent összeszedni. Dylannel elrendeztem és csinált nekünk estére három pizzát.
A Bentől kapott kulccsal sikeresen bejutottam a lakásába. Ezt arra az esetre kaptam, ha valami vészhelyzet lenne, neki is van kulcsa a mi lakásunkhoz. Nos, kicsit bekavart Ben rendetlensége, ezért elhatároztam, hogy ma én leszek a takarítónéni. Nem akartam széttúrni a cuccait, bár nincs előlem rejtegetnivalója, legalábbis ezt már többször a tudtomra adta. A szennyest kivittem a szennyesládába, ami egyébként tele volt, így bekapcsoltam a mosógépet. Hálát adtam Ben egojának, mivel mindig amikor vesz egy új pólót elmagyarázza, hogy ezekre nagyon kell vigyázni és mindig elmondja, hogy hogyan kell kimosni, nekem pedig akaratomon kívül is megragadt a fejemben.
A konyhában a mosogató televolt, szóval az összes edényt szépen kimostam, kiürítettem a szemetest, tettem bele egy másik szatyrot. Az eldobált üdítős dobozokat is összeszedtem, a kajás papírokkal együtt. Őrület, hogy egy pasi egyedül mekkora kupit tud csinálni.
Miután kitakarítottam Ben birodalmát jöhetett a lényeges készülődés. Kerestem egy nagy tálat és beleszórtam a taco chipset, majd kerestem néhány kisebb üvegtálat és azokba öntöttem a különböző szószokat. Kikészítettem két poharat, majd kipakoltam az üdítőket amit vettem, majd mellé egy whiskyt is. Nem azért, hogy lerészegedjünk, de azért ez úgy nézett ki, mintha egy tizenkét éves pizsibulit szerveztem volna. Zenének benyomtam a Green Day - Know Your Enemy albumát és vártam, hogy Ben megérkezzen.
Ránéztem az órára. 6 óra. Ennyi idő kellett, mire mindennel végeztem. És ez azt is jelenti, hogy Ben hamarosan megérkezik.
Amíg vártam rá előjöttek a gondolataim. Mi van, ha nem fog neki örülni? Mi van, ha kiküld a lakásból? Mi van, ha látni sem akar? Miért haragszik rám ennyire? Ugye nem fog kiborulni, amiért kérdés nélkül betörtem hozzá? Ma még nem is láttam, vajon milyen póló van rajta? Mi van ha kiborult, és valami hülyeséget csinált, szokása szerint?
Hallottam ahogy a kulcs elfordult a zárban. Teljesen lefagytam és feszülten figyeltem, ahogy belép a lakásba. A többi egy kicsit homályos, még most is felkavar, de megpróbálom összeszedni a gondolataimat. Nyílt az ajtó, én pedig halk nevetést hallottam. Amikor Ben belépett az ajtón láttam rajta a 10 pontos mosolyát. Ramones póló volt rajta, haja az égnek meredt, olyan kócos stílusban, de tudtam, hogy rengeteg munka állt mögötte. De nem ez volt a lényeges. Karjával magához szorította a derekánál fogva, a nála körülbelül másfél fejjel alacsonyabb Natashát, aki fülig el volt vörösödve. Ben becsukta az ajtót, aztán megakadt rajtam a tekintete és a mosoly rögtön az arcára fagyott.
- Emily? - pislogott, úgy mintha csak egy délibáb lennék.
Egy hang nem jött ki a számon. A torkom kiszáradt. Úgy éreztem magam, mint egy kifordított zokni. Semmihez nem tudtam kezdeni. Kitakarítottam, előkészültem, de ezzel nem számoltam. Lábaim szinte maguktól eredtek futásnak. Kitéptem az ajtót, majd be se csukva magam után lerobogtam a lépcsőkön. Hallottam, hogy Ben még utánam kiált, de a hangja elveszett a zsongásban, ami a fejemben volt. Csak rohantam, meg sem állva a lakásig. Ott becsaptam magam után a szobámba, majd nem foglalkozva Ashley kérdő tekintetével a szobámba zárkóztam és ki se mozdultam egész este. Kiültem az ablakomba és az egyik utcai lámpát bámulva agyaltam.
Igen, tudom, hogy Ben már elég sok modellt felvitt a lakásába, ez érthető, csak rá kell nézni. Nem részletezte nekem a kapcsolatait, de ezek nyílt titkok voltak az ügynökségnél. Vannak olyan fotósok, akiket úgy lehet meggyőzni, hogy téged válasszanak egy sorozathoz, hogy ágyba bújsz velük. Ben nem az a fajta, de ő nem is az a fajta negyvenes évekbeli, kopaszodó férfi aki csak így tud szexhez jutni. A modellek között az igazából nagy szó, ha valaki lefekszik Bennel, nem is a képekért csinálják. Nem igazán értem, hogy ebből miért kell egy rangot csinálni, ezért nem álltam be a sorba. Viszont a legtöbben úgy gondolják, hogy Ben és én együtt vagyunk. Észrevettem, hogy néha az emberek sajnálkozva néznek rám, és az arcukról szinte le lehet olvasni, hogy 'szegény lány, a barátja tudta nélkül csalja a kolléganőivel', de én ilyenkor legszívesebben az arcukba üvöltenék, hogy 'nem járunk, fogjátok már fel!'. De ezt mégse tehetem meg.
És persze az egész világos volt. Megfordult már ott Nickie, Rita, Ann, de még egyikükkel se láttam együtt. És fájt. Fájt látnom, ahogyan rámosolygott. Fájt, ahogy magához szorította. Fájt a tudat, hogy most Natasha meztelenül fekszik az ágyában. Fájt, hogy Natasha most elfelejteti vele, hogy én ott is voltam. Fájt, hogy Natasha nyugtatja le.
Szerettem azt a mosolyt. Imádom a mosolyát. De úgy látszik minden lányt ezzel ajándékoz meg. Persze én nem olyan vagyok számára, mint a többi lány, én a legjobb barátja vagyok. Rám sose fog úgy nézni, ahogy a többi lányra. Mi sose fogunk csókolózni, sose fogja azt mondani, hogy igen, ő itt a barátnőm és csak barátként fogja mondani, hogy szeretlek.
És eddig még csak összebújt a lányokkal, eltölt velük egy éjszakát és annyi. De mi lesz, ha barátnője lesz? Akkor én már teljesen eltűnök? Akkor valaki kilök engem a helyemről, és Ben életének nagy részét ő fogja kitölteni. Én pedig el leszek felejtve, mint egy zokni, aminek elveszett a párja.
Akaratomon kívül is kigördült egy könnycsepp. Fogalmam se volt, hogy mit csináljak. Vagy két órát ültem az ablakba, és arra lettem figyelmes, hogy a lámba amit eddig bámultam egyszer csak világítani kezdett. Étvágyam nem volt, és nem volt kedvem ráragasztani Ashleyékre a rosszkedvemet. Ők túl boldogok, és túl jól halad az életük, hogy mindig az én hülyeségeimet kelljen hallgatniuk.
Elővettem a telefonomat, hogy megnézzem, milyen dolgaim lesznek holnap a cégnél. Természetesen ez egy piros betűs nap volt, hiszen holnap lesz a fotózás. Hirtelen a csalódottságom mellé beférkőzött az izgalom és a stressz. Nem volt kellemes ahogy az érzéseim váltakoztak, de nem tudtam ellene mit tenni. Egyik percben a bikiniket képzeltem el, utána beugrott Natasha bikiniben, ami ugye annyit takar, mint egy fehérnemű, így elképzeltem fehérneműben, majd azt ahogy ő és Ben... Ahh... A hideg is kiráz.
Félreraktam a telefonomat és inkább a könyvespolcomhoz léptem. Végiggörgettem az ujjam a borítókon. Az én gyűjteményem fel sem ér azzal a mennyiséggel, mint ami Ashnek van, neki szinte az összes létező könyv megvan. Én is nagyon szeretek olvasni, bár ő sokkal többet. Végül megálltam az egyik kedvencemnél. John Grisham - The Runaway Jury (Az ítélet eladó). Imádom a stílusát és a történeteit, ezért a kötettel a kezemben ültem vissza az ablaka, odahúztam az olvasólámpát és az oldalakra világítottam. Úgy faltam az oldalakat, mintha először olvasnám, és ugyanúgy elvarázsolt, mint minden egyes alkalommal. Grisham a kedvenc írom, ez kétségtelen.
Éjfélkor vettem észre magam, és rájöttem, hogy ideje lefeküdni. Sokkal nyugodtabban feküdtem le aludni, innentől csakis a másnapi fotózásra koncentráltam.

Másnap reggel fél órával korábban keltem a szokásosnál. Bombaként robbantam ki az ágyból és rohantam készülődni. Egész nap pörögtem, az adrenalin túltengett bennem, még kávét se ittam. Az egész napom várakozásból állt, arra, hogy Phill megjelenjen és azt mondja:
- Ems, nyomás készülődni! - szemeim felcsillantak, de a lábaim lefagytak. Hirtelen fázni kezdtem és ideges lettem.
Beth és Lana maguk után húztak a hosszú folyosón, majd egy öltözőbe érkeztünk, ahol lenyomtak egy székre Jessica mellé, akinek már elkezdték a sminkjét. Lehunytam a szemem, és lazítottam, miközben Lana és Beth tökéletessé varázsolták a külsőmet. Miután végeztünk egy számomra ismeretlen stylist jelent meg, vagyis csak névről ismertem. A legnagyobb modelleket is ő öltözteti, a cég egyik legjobbja. A neve Will Blue, és szerencsém most volt szerencsém találkozni vele.
- Akkor először te ezt vedd fel - nyomott oda nekem egy fehér bikinit. - Te pedig ezt - adott Jessicának ugyanolyan darabot, mint nekem, csak feketében.
Amikor Erichez értünk teljesen odavolt a gyönyörtől. Azonnal el is kezdte a fotózást, mi pedig felvettük a legszebb mosolyunkat.
- Ezazz lányok, fantasztikusak vagytok - mondta, miközben folyamatosan villogott a vaku. - Teljesen begerjedtem, mutassatok még magatokból. Imádoom, folytassátok...
És ez így telt egész végig, a végeredménytől pedig teljesen odavoltam. Megérte, és Jessica se rontotta le a képeket. Alig várom, hogy a címlapokon lássam.
- Csodálatosak voltatok lányok - mondta Eric, majd két karjával átkarolt minket. A cégnél minden hímneműnek ez a mániája, fogalmam sincs, hogy miért.
- Egy ilyen jó fotóssal nem nehéz - vigyorgott Jessica.
- Ugyan már - nevetett fel halványan Eric.
- Most az egyszer igaza van Jessicának - már kezdett görcsbe állni a szám a műmosolytól.
- Jaj, annyira imádom, hogy két olyan lánnyal dolgoztam akik legjobb barátnők - nevette el magát Eric, mi
pedig Jessicával egy erőltetett mosollyal összenéztünk. Már csak néhány percig kell megjátszanunk és vége.
- Képzeld el, hogy mi mennyire örülhettünk - feleltem.
- Csajok - állt meg Eric a folyosó végén és elemelte a kezét a vállunkról, hogy tudjon tapsolni egyet. - Ezt a fotózást meg kell ünnepelni.
- Megiszunk egy kávét? - ajánlotta fel Jessica.
- Nem ennél jobb ötletem van - rázta meg a fejét Frank. - Holnap este elmegyünk bulizni.
- Ó, mi... - kezdtük el rögtön a magyarázkodást.
- Lányok - szakított minket félbe. - Ne utasítsátok el egy menő fotós ilyen ajánlatát. Minél több időt töltünk együtt, annál jobban ismerlek titeket, az pedig protekciót jelent a következő fotózáshoz.
Jessicával rögtön egymásra néztünk és bólintottunk. Teljesen igaza volt Ericnek. Megbeszéltük, hogy Eric majd mindkettőnként eljön és, hogy majd hova megyünk. Azt is mondta, hogy ne hozzunk pénzt, mert mindent ő fizet.
- Akkor este - kacsintott, majd elveszett az embertömegben.
- Egész jó voltál - mondta Jessica, miután már teljesen elvesztett az alakja az emberek között.
- Te sem voltál rossz - bólintottam, majd néhány másodperc kínos csönd állt be. Úgy éreztem, hogy meg kell törnöm. - Mi lenne, ha miután átöltöztünk beülnénk egy jeges teára vagy valami?
- Minek öltözzünk át? - vigyorodott el Jessica.
- Bikiniben akarsz mászkálni? - ráncoltam a homlokom.
- Istenem, Emily nem véletlenül vagy modell, legyél már egy kicsit büszke magadra - forgatta a szemeit. Nekem ebből annyi esett le, hogy megdicsért, hogy jól nézek ki, alig 3 percen belül másodszor.
- Oké, menjünk - vontam meg a vállam.
Elég furcsa érzés volt strandpapucsba és fürdőruhában mászkálni, de más modellek is csinálták így, szóval inkább hallgattam Jessicára és 'büszke voltam magamra'. Ahogy felsétáltunk a lépcsőn rögtön minden szem ránk szegeződött. Nem is foglalkozva a kíváncsi szempárokkal egy üres asztal után kutattunk.
Az egyik asztal elhaladása után valaki ránk fütyült, belőlem pedig akaratlanul is kicsúszott
- Seggfej.
- Múltkor más véleménnyel voltál rólam - nevetett fel, és rögtön megismertem a hangját. Égővörös fejjel hátrafordultam, nem foglalkozva Jessica röhögésével.
- Sziasztok - vigyorogtam rá az egész One Directionre, leplezve a zavaromat.
- Nem ültök ide? - kérdezte Louis, és kék szemei kérdőn figyeltek.
- De, köszi - válaszolt helyettem Jessica és rögtön odahúzott egy széket, természetesen úgy, hogy én csak közé és Harry közé férhessek be.
Harry mosolyogva végigmérte az alig fedett testemet, amit csillogó zöld szemeit az enyémekbe fúrta.
- Mit kértek lányok?
- Én egy jegeskávét - feleltem.
- Egy lattét - mondta Jessica.
Harry intett Davidnek, aki mosolyogva lépett oda hozzánk.
- Jess, Emily - tárta szét a kezeit. - Eszméletlen dögösek vagytok.
- Tudjuk - vigyorodott el Jessica, és a haját piszkálva figyelte Davidet, akinek Harry leadta a rendelésünket.
- Rögtön hozom - nyomta ki a tollát David, majd rám kacsintott és elment. Jessica arca először pirosba, majd lilásba ment át. Uhh...
- Kész vagytok már a fotózással? - érdeklődtem a fiúkra nézve.
- Már lőttek pár képet, de még csak a fele van meg - mondta Louis.
- Nem értem, hogy miért kell ennyit szarakodni - forgatta a szemeit Zayn.
- Hogy érted? - pislogott Jessica.
- A fotósok - válaszolt Zayn helyett Harry. - Annyira sokat hisznek magukról és annyit variálnak. Nem jók a fények, rossz helyen állsz, a ponyvát igazítsák meg. Nem lenne egyszerűbb ha lenyomná a hülye gombot és 5 perc alatt végeztünk.
- Hidd, el a fotósoknak is könnyebb lenne 5 perc alatt összehozni, csak akkor elölről kéne kezdeni a sok sztárocska nyavalygása miatt, hogy ez nem tetszik a képen, meg az nem tetszik - szólalt meg a hátam mögüll egy hang, amitől azonnal görcsbe rándult a gyomrom.
- Pont ezért nem értem, hogy miért jössz fel kávézgatni, és miért nem lent rendezgeted a fotózás további lépésit - szólt élesen Liam.
- Szia Ben - mosolygott rá szélesen Jessica. - Hogy állsz az őszi kollekció terveivel?
- Emilyé a fotózás, ne törd magad - rendezte le gyorsan Ben, majd Liam felé fordult. - Te pedig jobban tennéd, ha nem szólnál bele a dolgaimba.
- Várj, te csinálod róluk a képeket? - sápadtam le, és féligg hátrafordultam. Nem is foglalkoztam vele, hogy Ben nekem adta az elkövetkezendő legnagyobb munkáját.
- Őt érte a megtiszteltetés - vigyorgott erőltetetten Niall.
- Én ezt máshogy nevezném - morogta Ben. Majd mély levegőt vett és hozzám fordult. - Ems, tudnánk beszélni.
Már épp szólásra nyitottam a számat, amikor Harry megelőzött.
- Nem látod, hogy elfoglalt? - vonta fel a szemöldökét. - Inkább kopj le.
- Rendben. Legközelebb majd időpontot kérek - forgatta a szemeit Ben, és már meg is fordult, hogy elinduljon.
- Hé, hova mész? - álltam fel és mentem is volna utána, de előbb Harryhez hajoltam és az arcába sziszegtem. - Nem vagyok a kutyád Styles.
Harry arcán meglepettséget láttam, a srácok kínosan néztek össze, Jessica pedig csak úgy magában mosolygott. Benhez sétáltam, akinek most esett le a tantusz, hogy szinte alig van rajtam valami, így akaratlanul is végigmért, hiszen eddig csak háttal vagy oldalasan látott.
- Merre menjünk? -kérdeztem, mire Ben alig észrevehetően megrázta a fejét és a szemembe nézett.
- Minél messzebb innen - felelte, majd a vállam felett még egyszer az asztalnál ülő társaságra meredt.
Lementünk a lépcsőn, egyikünk se szólt egy szót se. Ben a laptoptáskája pántjába kapaszkodott fél kézzel, én pedig keresztbe fontam magam előtt a karomat. Csak sétáltunk, majd a folyosó jobbra kanyarodott, ahol volt egy kis eldugott rész, két kanapéval, középen egy kávézóasztallal, amin magazinok pihentek. Mindketten leültünk ugyanarra a kanapéra, Ben pedig a lábához tette a laptoptáskáját. Egyikünk se szakította meg az egyre kínosabb csendet.
- Kérlek, ne haragudj a tegnap miatt - szólalt meg végül Ben.
- Dehogy is - ráztam meg azonnal a fejem. - Hülyeség volt amit csináltam. Nem kellett volna betörnöm hozzád, rendet rakni és feltúrni mindent. Nem is tudom, hogy jutott az eszembe.
- Ha ez megnyugtat már a fele ugyanolyan kupis mint volt - nevette el magát halványan.
- Gondoltam - emeltem a plafon felé a tekintetem.
- Figyelj - mondta, mire ismét a szemeibe temettem a tekintetem. - Natasha csak egy csaj volt a sok közül. Egyszeri alkalom, ahogy az eddigi összessel.
- Persze, ezt tudtam - túrtam bele a hajamba, majd kinéztem a mellettünk lévő ablakon. Az esőcseppek egyre sűrűbben érték az ablakot, és a kis elszigetelt helységben nem volt valami kellemes egy szál bikiniben ücsörögni. - De a többi lányról csak hallottam, vagyis ugye mindenki tudta. De még sose láttalak egyikkel se munkán kívül és az egész olyan idegen volt... - magyarázkodtam.
- Sajnálom - hajtotta le a fejét.
- Miért sajnálnád azt aki vagy? - ráncoltam a szemöldököm.
Ben felnézett, én pedig próbáltam leolvasni valamit az arcáról, de nem volt könnyű. Egyszerre kavargott rajta a csalódás, a fájdalom és a harag. Saját magára haragudott, és nekem fogalmam se volt, hogy miért.
- Ezt nem tudom megmagyarázni - rázta meg a fejét. - Talán majd egyszer, de most biztos nem.
Egy aprót bólintottam, majd ismét az ablakon bámultam kifelé. Hirtelen kirázott a hideg, és egyre jobban szidtam magam, amiért Jessicára hallgattam. Óvatosan elkezdtem dörzsölni a karomat, de nem segített sokat.
- Fázol? - kérdezte Ben.
- Kicsit - bólintottam. Ben automatikusan levette magáról a fekete kockás ingét, ami alatt a Metalica pólója volt, és nekem nyújtotta.
- Köszönöm - mosolyodtam el, majd belebújtam a körülbelül két mérettel nagyobb ingbe. Azonnal megcsapott Ben illata, és belül szinte kivirultam.
Néhány másodpercig csendben ültünk egymással szemben, és kivételesen én törtem meg.
- Szerintem felejtsük el az egész veszekedést, és legyen minden olyan mint régen - hadartam az idegességtől.
- Észrevetted, hogy mostanában milyen sok dolgot felejtünk el? - kérdezte egy kínos nevetéssel nekem pedig görcsbe rándult a gyomrom. Igaza van.
- Ez az utolsó - mondtam határozottan.
- Ez az utolsó - mosolyodott el, majd szorosan megölelt.
Jó érzés volt visszakapni Bent. Újra.
- Lassan mennem kéne - tolt el magától. - A pacsirták ki fognak bukni.
- Majd én lerendezem - legyintettem, jelezve, hogy maradjon még. - Milyen velük dolgozni?
- Stresszes - felelte. - Lehetetlen nekik megfelelni.
Bólintottam, miközben felálltam, szökkentem egyet és beültem mögé.
- Te meg mit csinálsz? - hallottam a hangjában az értetlenséget.
- Shh - csitítottam, majd elkezdtem masszírozni a vállát. - Lazulj el, vagy mesélj még. Amelyik jobban esik.
- Annyira idegesítő, hogy semmi nem jó nekik - folytatta. - Nem jó a hajam, hol a fodrász, nem tetszik ez a fény, miért ez a háttér? Idegesítő kis seggfe... Isten Ems, ez nagyon jó - mondta, majd hátrahajtotta a fejét, mivel pont megtaláltam egy csomót.
- Érzel még valahol csomót? - kérdeztem egy önelégült mosollyal az arcomon.
- A hátamban - felelte összeszorított ajkakkal, mivel próbált visszatartani egy nyögést.
A vállairól egyre lejjebb haladtam a hátára,majd csendben folytattam a masszírozást és hagytam, hogy szép lassan lenyugodjon. A végére már félbehagyta a fiúk szidását és lenyugodva hagyta, hogy tovább masszírozzam. Miután végeztem át karoltam a derekát, majd kicsit előrehajolva egy puszit nyomtam az arcára.
- Köszönöm - suttogta. - Ez most nagyon kellett.
- Sejtettem - mondtam egy halvány mosollyal. - Figyelj, ma már úgysincs több dolgom, mi lenne ha megnézném a fotózást?
- Rendben, akkor legalább csöndbe maradnak és téged bámulnak - nevette el magát.
- Előtte átöltözök - egészítettem ki magam.
- Teljesen mindegy, hogy mennyi ruha van rajtad - mondta Ben, én pedig elpirulva lehajtottam a fejem.