Eleven

Sziasztook! :) Nos ez a rész ez előzővel ellentétben sokkal hosszabb, mint az eddigiek. Két résznek szántam, de úgy gondoltam, hogy inkább nem húzom az agyatokat (most az egyszer :P) és inkább megajándékozlak titeket egy hosszú résszel, és remélem, hogy ti cserébe hozzászólásokkal ajándékoztok meg, amik nekem nagyon sokat jelentenek. :) Igazából vegyes érzelmeim vannak a résszel kapcsolatban, most az önkritikám eléggé cserben hagyott, de remélem, hogy tetszeni fog.
Nagyon köszönöm, hogy itt vagytok velem, köszönöm a kommeneteket és a feliratkozásokat, nagyon sokat jelentenek. <3
xoxo, Kikiih.

Te nem fürdesz le?

Este Bennél voltam. Valami béna romantikus filmet néztünk, de a felénél meguntuk, szóval inkább egymást dobáltuk popcornal.
- Ez komoly? - képedt el, amikor elmeséltem, hogy Eric elhívott minket bulizni.
- Attól tartok - bólintottam. - Majd igyekszem gyorsan letudni az egészet és hazamenni.
- Ez Ericnél nem ilyen egyszerű - rázta meg a fejét. - Figyelni fog.
- Mégse volt képünk elutasítani - húztam el a számat.
- Valamint mindketten szeretnétek tőle még képeket...
- Azért lásd be, hogy elég jól mutatna egy portfólióban.
- Majd milyen jól fognak mutatni az őszi kollekció képei - vigyorodott el.
- Tényleg, el se hiszem, hogy engem választottál - egy tincset az ujjaim közé vettem és elkezdtem tekergetni.
- Elég sokat kellett magyarázkodnom, hogy nem protekció miatt választottalak téged, de a végére rájöttek, hogy tényleg jó választás vagy - dicsért meg, mire elvörösödtem.
- Zavarba hozol - bokszoltam bele a mellkasába.
- Visszatérve Matisre - komolyodott el. - Ha bármi baj van hívj. És vigyázz magadra. Nem százas a pasi.
- Igen apu - pislogtam ártatlanul.
- Ems, komolyan beszélek - mondta nyomatékkal a hangjában.
- Vigyázni fogok magamra - daráltam le az előbbi mondatát.
- De komolyan!
- Komolyan - bólintottam, majd ártatlanul belenyúltam a popcornba és a számhoz emeltem, de ahelyett, hogy megettem volna, Ben arcába dobtam a szemeket.
- Te hülye, beleragadt a hajamba - szedett ki két szemet nevetve.
- Kell neked annyi zselét használni - forgattam a szemeimet, de hirtelen egy marék kukorica landolt az arcomba.
- Ugye nem hitted, hogy ennyivel megúszod? - vonta fel a szemöldökét.
Kihívással az arcomon mindkét kezemmel belemarkoltam a tálba és egymás után kétszer is megdobtam, Ben pedig még nagyobb adagot dobott vissza.
- Várj, egy csomó beszóródott a melltartómba - állítottam volna le, és már nyúltam is a pólómba de Ben rám vetette magát.
- Majd én kiszedem!
- Nee! - sikítottam nevetve és próbáltam kiszabadítani magam, de Ben elkezdett csikizni, pedig tudta, hogy ez a gyenge pontom.
Ben ujjai gyorsan járkáltak a testemen, és sajnos már ismerte a gyenge pontjaimat, ezért tudta, hogy a hasamnál vagyok a legcsikisebb, és természetesen ott támadott a legtöbbször. Hasizmos gyakran görcsbe rándult, és kicsit megemelkedtem, hogy megszabaduljak tőle, de nem sikerült, erősebb volt nálam. Szemeim könnyesek voltak a nevetéstől, és már a védekezés se ment annyira.
- Jól van, megadom magam - sóhajtottam, majd elnevettem magam, ahogyan Ben óvatosan benyúlt és igyekezett minél kevésbé zavarba hozni, de ez nem könnyű, ha egy pasi nyúlkál a melleid között. Sikeresen kiszedte a kukoricaszemeket, majd a csípőmre ült és egyszerre bevette őket a szájába. A könyökömre támaszkodtam, és érdeklődve figyeltem.
- Ez volt életem legfinomabb popcornja - emelte fel a hüvelykujját, mire elröhögtem magam.
- Felkelhetnék végre? - kérdeztem, mert Ben még mindig felettem tornyosult.
- Nem is tudom - tettet gondolkodást. - Nekem olyan kényelmes itt.
- Örülök - erőltettem mosolyt magamra, majd felnyúltam az asztalon lévő popcornostálba és arcon dobtam Bent.
- Látom nem nagyon akarsz szabadulni - rázta meg a fejét, majd ismét csikizni kezdett, én pedig visítva röhögtem.
Ben ismét akcióba lépett, de nekem volt időm lenyugodni, így lendületet vettem és lelöktem magunkat a kanapéról. Pechemre Ben gyorsan kapcsolt és a hasamra fordított, majd ismét elhelyezkedett a csípőmön.
- Hagyd már abba! - nevettem, már könnyes szemekkel.
Ben megfogta a karomat, majd a hátamnál összekulcsolta őket, mielőtt hátrafelé kezdtem volna csapkodni. Ilyen kiismerhető vagyok?
- Miért kéne abbahagynom? - kérdezte.
- Nem foglak többet dobálni - ígértem meg.
- Mennyire bízhatok a szavahihetőségedben?
- Ben, engedj már el - röhögtem el magam.
- Mit kapok cserébe? - érdeklődött.
- Amit csak akarsz - vágtam rá, mire Ben perverzül felmordult. - Emberi kereteken belül - javítottam ki magam.
Ben elengedte a kezeimet, majd a hátamra fordított és ismét felülről nézett le rám.
- Hozol nekem holnap is Dylan pizzájából? - vonta fel a szemöldökét.
- Igen, csak engedj el - mondtam röhögve.
Ben lemászott rólam, majd segített felkelni.
- Egyébként mi lett a tegnapi pizzákkal? - gondolkodtam.
- Miután Natasha lelépett megettem - vonta meg a vállát.
- Mindhármat? - kerekedtek el a szemeim.
- Kell az energia - felelte, majd elhelyezkedett a kanapén.
- Lefárasztott a csaj mi? - húzogattam a szemöldököm nevetve, miközben leültem mellé.
- Nem volt nagy szám - rázta meg a fejét, majd a távirányítóért nyúlt és bekapcsolta a tévét. - Voltam már jobb csajjal is.
Óvatosan elhúztam a számat. Nem tudtam, hogy Ben ezeket azért mondja, mert tényleg így van, vagy csak nem akart bővebben mesélni az éjszakájáról, amit egyébként nem is vártam el. Még mindig furcsa megbarátkozni a gondolattal, hogy bármelyik modellel csinálhatott bármit ezen a kanapén, közben már vagy két éve ismerjük egymást és ez már több, mint két éve folyik.
- Hány óra van? - kérdeztem és igyekeztem visszafojtani egy ásítást.
- Éjfél múlt - felelte, mire meglepődtem. Elrepült az idő. - Álmos vagy?
- Nem - ráztam meg a fejem makacsul, de Ben látta, hogy könnyesek a szemeim az elnyomott ásítástól. Nem mondott semmit, csak a derekamnál fogva magához húzott, miközben bepréselődött a kanapé sarkához és elfeküdt. Én kényelembe helyeztem magam az ölében, majd a fejemet a mellkasára hajtottam. Ben nyomott egy puszit a hajamba, majd ismét kapcsolgatni kezdte a tévét. Valahol éppen Bonest adtak, igaz, hogy ismétlést, de annál maradtunk. Körülbelül az első reklámig figyeltem, de aztán a szemhéjaim olyan súlyosak lettek, hogy maguktól lecsukódtak és rövid időn belül mély álomba merültem.


Másnap semmi dolgom nem volt a cégnél, ezért is lepődött meg Tom amikor beléptem az irodájába.
- Úgy tudtam, hogy ma szabad vagy - nézett rám csodálkozva a stylistom.
- Igen, ez így is van, csak hozzád jöttem - feleltem, miközben óvatosan megigazítottam a szemembe hulló szőke tincseimet.
- Foglalj helyet - mutatott a szürke anyaggal beborított fotelre. Leültök, ő pedig velem szemben helyezkedett el. - Mit szeretnél?
- Divattanácsra lenne szükségem.
- Hallgatlak - bólintott, majd érdeklődve támasztotta az állát a jobb öklére.
- Ma este néhány barátommal elmegyünk bulizni - nem volt kedvem az orrára kötni, hogy Ericcel találkozok, valamint nem is nagyon érdekli szerintem. - És mivel én nem vagyok az a tipikus partyarc, nem is rendelkezem partyruha költeménnyel, szóval szeretném ha segítenél keríteni nekem egyet.
- Értem - bólintott Tom, majd azt a bólintást követte még egy, és még egy. Olyan volt, mint a kiskutyák a műszerfalon, ami nála a gondolkodást jelképezte. - Gyere velem a raktárba - mondta végül.
Felkeltem a fotelből és követtem Tomot. Az irodájából egy fehér ajtó nyílt, ami egyenesen a raktárba vezetett. Rengeteg, de komolyan rengeteg ruha volt ott, fóliába csomagolva, hogy megvédje őket.
A raktárban külön sorok voltak a különféle ruhákhoz. Tom a koktélruhákhoz vezetett, és ott is a kicsit dögösebbekbe, amiket az ember simán bevállal egy táncos szórakozóhelyre. Együtt keresgéltünk, annyi különbséggel, hogy Tomnak megvolt a konkrét elképzelése, nekem meg nem, így csak találomra nézegettem a fantasztikusabbnál fantasztikusabb darabokat.
- Ez milyen? - mutattam fel egy korall színű, fodros ruhát.
- Te ebbe akarsz táncolni? - vonta fel a fekete szemöldökét.
- Igaz - bólintottam, majd visszahelyeztem a ruhát a helyére.
Tovább mentem egy picivel és ott nézelődtem. A kezembe akadt egy gyönyörű, fekete csipkés ruha, de túl kihívónak találtam, és mindenképpen figyeltem arra amit Ben mondott, akkor is ha nem nagyon hiszem el. Jobb félni, mint megijedni, bár szerintem egyikre sincs okom.
- Ez? - emelte ki egy türkizkék ruhát Tom.
- Túl élénk - ráztam meg a fejem. - Olyat szeretnék ami szolid, de mégis dögös - próbáltam kifejteni az elképzelésemet.
- Nem vagy könnyű eset - rázta meg a fejét, miközben visszatette a ruhát. Nos igen, tudom.
Fél óra keresgélés után már kezdtem feladni, és azon gondolkodtam, hogy kitől tudnék kölcsönkérni egy ruhát. Akkor nem kéne variálni, csak felvenni a kölcsönkapott göncöt, így nem uralkodna el rajtam a bőség zavara.
- És ehhez mit szólsz? - emelte ki Tom a tökéletes ruhát.
- Ez az! - csillantak fel a szemeim és rögtön a ruhához futottam, hogy a saját kezembe is megnézhessem.
- Tetszik? - kérdezte.
- Nagyon - néztem fel rá mosolyogva.
- Menj, próbáld fel - mondta.
- Jó de várj, egy másik méret kell - szóltam, mivel a ruha mérete már szemmel láthatóan nagy volt.
Tommal gyorsan megtaláltuk a nekem megfelelő számot, így boldogan lépkedtem a próbafülkéhez. Levetkőztem, majd felhúztam magamra a ruhát. Fehér, spagettipántos felsőrész, rajta pici, aranyszínű szegecsek. A szoknya a combom közepéig ért, és ott ahol elválasztódik a felső résztől egy egyszerű, fekete fodor van rajta. Iszonyúan tetszett, azonnal beleszerettem.
Mosolyogva léptem ki a próbafülkéből, hogy megmutassam Tomnak a kinézetemet.
- Gyönyörű vagy - dicsért meg.
- Köszönöm - feleltem elpirulva. - Mikorra hozzam vissza?
- Ajándék - legyintett.
- Tom ne csináld - döntöttem balra a fejemet, mert tudtam, hogy ő is legalább olyan makacs, mint én.
- Ha nem fogadod el, nem viheted el - mondta erőszakosan.
Öt perc veszekedés után sikerült meggyőznie és mosolyogva léptem ki az irodája ajtaján. Végigsétáltam a hosszú folyosón, majd boldogan vettem észre a lift előtt ácsorgó Eleanort.
- Szia - léptem mellé mosolyogva.
- Emily, hello - először láttam rajta meglepettséget, de őszintén viszonozta a mosolyom.
- Végeztél? - érdeklődtem.
- Igen, megyek hazafelé - válaszolt.
- Kocsival vagy?
- Nem, Louisnál hagytam, úgy volt, hogy ő jön értem, csak közbejött valami - húzta el a száját.
- Elvigyelek? - érdeklődtem.
- Megtennéd? - mosolyodott el.
- Persze - nevettem el magam halványan, majd a lift ajtaja kinyílt előttünk. Benyomtam a mínusz egyes gombot, majd az ajtók halkan összecsukódtak.
- Hova lesz ez a szép ruha? - kíváncsiskodott mosolyogva El.
- Ma este néhány haverral elmegyünk bulizni és oda - feleltem végigsimítva a kezemben tartott fóliába csomagolt ruhát.
- Nagyon dögös - dicsérte meg Elaeanor.
- Köszönöm - a lift ajtaja szétnyílt, mi pedig kiléptünk a hűvös parkolóba.Egyedül a lámpák fehér világítása asott fényt a hatalmas térnek. Kicsit libabőrös lettem a hirtelen hőmérséklet változástól, ezért gyorsan a kocsim parkolóhelye felé vettem az irányt. A fehér BMW-m a szokásos helyen állt. A slusszkulcson benyomtam a nyitógombot, majd amíg Elenor elfoglalta az anyósülést, én felakasztottam a ruhát a pici akasztóra, ami a hátsó ülés fogódzkodója mellett helyezkedett el.
- Mond, nem vagy éhes? - kérdeztem, miközben a hirtelen fény megcsapta a szemünket, ahogy kiértünk a sötét parkolóházból.
- Hmm... Így, hogy mondod - gondolkodott el. - Miért?
- Mi lenne, ha beugranánk egy McDonald'sba? - tettem fel a fehér keretes napszemüvegemet.
- Te jársz ilyen helyekre? - lepődött meg.
- Ott fedeztek fel - nevettem el magamat, mire Eleanor szemei elkerekedtek a pilóta fazonú napszemüvege mögött.
- Ez komoly? - teljesen le volt sokkolva.
- Nem olyan nagy dolog ez - vontam meg a vállam, miközben kikanyarodtam az utcáról. - Nem én vagyok az egyetlen akit ilyen helyen fedeztek fel. Natalie Portmant egy pizzériában fedezték fel, David Boreanazt kutyasétáltatás közben, Ellen Pompeo pedig pultos volt, amikor rátaláltak - meséltem.
- A Jonas-tesókat pedig egy fodrászatban - bólintott.
- Látod, nem én vagyok az egyetlen - nevettem el magam.
- Na jó, de te mégis egy modell vagy akit egy gyorsétteremben fedeztek fel.
- Ironikus - vontam vállat. - De ugyanolyan mázli, minthogy David Boreanaz pont egy menedzser mellett vitte el a kutyáját.
- Azért tényleg vicces - dőlt hátra az ülésén mosolyogva.
Tíz perc múlva lehajtottam és leparkoltunk egy McDonald’s előtt. A kocsim két pittyegéssel jelezte, hogy bezárult, így zsebre téve a kulcsokat besétáltunk.
Összerándult a gyomrom, ahogy beléptem. Ugyanaz az illat, ugyanaz a hangulat, mint amikor néhány éve Phill leült velem szembe és a kezembe nyomta a névjegyét, ezzel teljesen megváltoztatva az életemet.
Nagy levegőt vettem, és ejtettem a nosztalgiázást, így inkább rendeltem magamnak egy sajtburgermenüt. Egy sarokban elhelyezkedő asztalt választottunk, és felszabadultan beszéltünk mindenféléről.
- És, mi a helyzet közted és Harry között? - kérdezte mosolyogva, miközben kihámozta a szívószálat a papírból.
- Igazából nem tudom - sóhajtottam és a sajtburgeremet figyeltem, ami csak arra várt, hogy megegyem.
- Hogy érted? Mesélj.
Elmeséltem neki, hogy felvitt a London Eye-ra, meg azt is, hogy milyen jól elbeszélgettünk a lépcsőházban, utána pedig, hogy mennyire nem értem a tegnapi viselkedését. El csendben hallgatott, és bólogatott, csak azután szólalt meg, hogy befejeztem.
- Harry érdekes ember - mondta. - Nem jellemző, hogy csak úgy elvigyen valakit a London Eye-ra, nem nagyon ismertem ezt a romantikus oldalát. De azt tudom, hogy nagyon makacs és amit akar azt megszerzi, így vagy úgy. És úgy látszik, hogy most téged akar.
- De akkor miért viselkedik úgy a legjobb barátom előtt, mint egy utolsó vidéki bunkó? - ráncoltam a homlokomat.
- Mert féltékeny - vonta meg a vállát El, majd a szájába vett egy sült krumplit. - Van egy enyhe birtoklási mániája, és fél, hogy Ben elvesz tőle.
- Ez hülyeség - ráztam a fejem. - Ez úgy lenne logikus, ha Ben csinálná ezt. Harrynek inkább jobban kéne tepernie Bennél, hogy megbízzon benne. Vagy csak én gondolom rosszul?
- Mondtam, hogy Harry érdekes ember. Egy biztos, nem könnyű kiismerni.
Sóhajtva tudomásul vettem, hogy Eleanornak valószínűleg igaza van és megettem az utolsó falat sajtburgert is.
Miután teljesen kibeszéltük magunkat hazadobtam Eleanort, majd én is hazamentem. A délutánom többi részét olyan átlagos dolgokkal töltöttem, mint sorozatnézés, netezés, rajongói üzenetek olvasgatása, egy csomó ember visszakövetése Twitteren, ilyenek.
Csak kíváncsiságból felnéztem Harry Twitter profiljára. Semmi új, az utolsó tweetje tegnap reggel került fel, a Facebookját pedig már egy hete nem frissítette.
Fél nyolckor lecsuktam a laptopomat és elmentem lezuhanyozni. Megmostam a hajamat, amit később hullámosra csináltam. Mivel bulizni mentünk erős sminket kentem magamra. Füstös fekete szemfesték, műszempilla, alapozó, pirosító és vörös rúzs. Nos, a tükörképem nem éppen átlagos volt, de egy buliba el kell szakadni az átlagostól, én pedig igyekeztem minél szexibben kinézni ma este.
Az ékszereket a sminkkel ellentétben nem vittem túlzásba, csak egy lógós fülbevalót és egy karkötőt vettem fel. A táskámba bedobáltam a legfontosabb dolgokat, telefon, némi pénz, egy-két sminkcucc vészhelyzet esetére, valamint az irataim. Fújtam magamra egy kis Chanel parfümöt és késznek nyilvánítottam magam.
Pontban kilenckor megszólalt a kaputelefon.
- Tessék - emeltem el a helyéről a kagylót.
- Jó estét, Mr. Rick vagyok, a sofőr, Emily Parkert keresem.
- Én vagyok, azonnal megyek le - feleltem, majd letettem.
Gyorsan belefújtam a magassarkúmba, felkaptam a táskám és már rohantam is. Ash és Dylan elmentek vacsorázni, így csak késő este érnek haza. Gondosan bezártam magam mögött az ajtót, majd szerencsémre valamelyik szomszéd pont megérkezett a lifttel.
- Jó estét! - köszöntem a középkorú házaspárnak, akik bár visszaköszöntek, de rossz szemmel mérték végig a külsőmet. Most mi van, ők is voltak fiatalok.
Ahogy kiléptem a kapun egy hatalmas fekete limuzin tárult elém, előtte pedig vigyázzban állt egy öltönyös, ötvenes évek körüli férfi, őszülő, ritka hajjal. Vagy felismert, vagy a kinézetemből gondolta, hogy én lehetek, Emily Parker, de rögtön odalépett hozzám, köszönt, majd kinyitotta a limuzin ajtaját. Kölnijének az illata azonnal megcsapott, és ahogy a kilincsért nyúlt megvillantotta az ezüst Rolexét. Úgy látszik jól megfizetik manapság a sofőröket.
Ahogy beültem rögtön észrevettem Jessicát.
- Hello - erőltettem magamra egy mosolyt.
- Szia - mondta unottan, majd a körmét kezdte nézegetni.

Fájt belátni, de Jessica is kitett magáért. Szintén erős sminket kent magára, bár ő merészebben bánt a színekkel, mint én. Rózsaszín szemfestéket, szépen felhelyezte, tussal kihúzta a szemét. Ő is műszempillát választott, annyi különbséggel, hogy neki a jobb szemén lévőn elhelyezkedett egy apró kő, ami szépen kiemelte mogyoróbarna szemeit. Ajkai fényesen csillogtak a szájfénytől, amit rákent, körülbelül egy fél tubust elhasználhatott, legalábbis látszatra. Rózsaszín, testhez simuló ruhát viselt, a pántja fekete volt, hozzá egy rózsaszín magassarkút választott, aminek orrán egy aranyos masni díszelgett. Hozzám hasonlóan ő se vitte túlzásba az ékszereket, csak két alig észrevehető masnis fülbevalót tett be, valamint a bal csuklójára húzott fel néhány darab csilingelő karpercet. Mellette helyezkedett el a pici, szintén rózsaszín táskája.
A sofőr is elfoglalta a helyét, beindította a motort és elindultunk.
- Eric? - kérdeztem. Miután Jessica megbizonyosodott arról, hogy hozzá beszélek rám emelte a lesajnáló tekintetét és egyszerűen válaszolt.
- Először minket vett fel a sofőr, most megyünk érte - felelte, majd ismét nézelődni kezdett a sötétített ablaküvegen keresztül, így én csak a barna, begöndörített tincseit láttam.
Hátrahajtottam a fejemet és belülre koncentrálva zártam ki a kínos csendet. Szemeimet óvatosan lehunytam, és próbáltam kikapcsolni, ahogy mindig csinálom két fotózás között..
Halk, súrlódó hangra lettem figyelmes, mire szemhéjaimat felemeltem. Az elválasztó felemelkedett, vagyis a sofőr el lett tőlünk zárva. Kérdőn Jessicára néztem, aki idegesen dobolt fedetlen térdén.
- Mi a baj? - kérdeztem, mert tudtam, hogy magától nem fog belekezdeni.
- Gondolom az neked is feltűnt, hogy Eric eléggé rámenős - kezdte.
- Persze, de szinte minden fotós az.
- Ajj Emily, nem úgy - forgatta meg a szemeit. - Vic mesélte, hogy egyszer Eric elvitte magával bulizni Cara Delevingnet, és egy másik csajt, amikor még kezdők voltak.
- Ez komoly? - lepődtem meg.
- Állítólag. Nem tudom. Nekem is csak mesélték - gondolkodott, majd megrázta a fejét. - Mindegy. A lényeg, hogy Cara barátnője lelépett a buliról, de Cara maradt. Vicnek többször is volt szerencséje találkozni Carával. Mázlista - sziszegte az utolsó szót, már csak a szeméből is íródott a féltékenység.
- Én is találkoztam már Caraval, nagyon aranyos... - mondtam, mire félbeszakított.
- Nem ez a lényeg - legyintett Jessica. - Hanem, hogy miután Cara barátnője lelépett, soha többet nem hallottak róla, eltűnt az egész modellszakmából. Azt mondják, hogy megijedt.
- Mitől?
- Állítólag Eric molesztálta a lányt, ő pedig teljesen megijedt. Lelépett a buliról, aztán másnap felmondott, mert lelkileg nem bírta volna tovább.
- Ezt mind Vic mesélte neked? - vontam fel a fél szemöldököm.
- Igen, de vannak más pletykák is.
- Csak mert tudjuk, hogy Vicnek elég élénk a fantáziája... - céloztam arra, hogy Vic elég hülye sztorikat hozott már elő.
- Ne mond már, hogy te nem hallottál semmi rosszat Ericről.
- Igazából... de... - feleltem.
- Mesélj - csillantak fel Jessica szemei az új pletyka gondolatára.
- Ben mesélte, hogy az egyik haverja egyszer rányitott, ahogyan az egyik modellel dugott - meséltem el a nagy sztorit.
- Melyikkel?
- Nem tudom, csak annyit, hogy a modell annyira nem élvezte azt... - hajtottam le a fejemet és még a gondolattól is megborzongtam.
Jessica már szólásra nyitotta a száját, de a limuzin egyszer csak megállt. Kinéztünk az ablakon és egy hatalmas villa tárult elénk. Kétségtelen, hogy ez Eric Matis otthona volt. Ezt bizonyította, hogy alig két percen belül kinyílt a kertkapu, és Eric lépett ki rajta, szürke, fekete zakóban és fekete csőfarmerben. Kinyílt a limuzin ajtaja, és Eric mosolygós szőke feje jelent meg.
- Hello gyönyörűim - villantotta meg a fehér fogsorát. - Hadd üljek be középre.
Jessicával eltávolodtunk egymástól, Eric pedig helyet foglalt közöttünk. Tekintete először Jessicát térképezte fel, utána pedig engem.
- Eszméletlen dögösek vagytok lányok, szinte felfalnálak titeket - mondta, óvatosan megnyalva a szája szélét.
Jessicával elpirulva motyogtunk valamit, majd kerültük a szemkontaktust Ericcel. Eric elkezdett mesélni a helyről, meg ilyenek, mi pedig csendben hallgattuk, és csak néha szóltunk közbe, ha kérdezett.
- Na jó lányok, ez így nekem nem tetszik - szólalt meg hirtelen. Jessicával kérdőn ránéztünk, mire folytatta. - Egyáltalán nem vagytok feloldódva, hol van az a két hebrencs, dögös csaj akikre annyira ráizgultam a kamera mögött?
- Itt ülnek melletted - feleltem bénán.
- Lányok - nézett először rám, majd Jessicára. - Ha szeretnétek még többet elérni, akkor most eljött az a korszak, hogy kicsit csíntalanak kell lenni. Tudjátok, ma már semmi sincs ingyen. Egy jó fotózás sem - hirtelen görcsbe rándult a gyomrom. Az utolsó dolog amiért lefeküdnék valakivel, az a pénz. - És tudjátok én szívesen csinálnék veletek még néhány páros fotózást, de előtte megnézném, hogy hogyan dolgoztok együtt.
Jessicával alig észrevehetően ijedten egymásra néztünk. Ez az utolsó dolog amit együtt csinálnánk. Eric még folytatta volna, de szerencsénkre a limuzin leparkolt. Először én szálltam ki, utána Eric, majd Jessica. A táskáinkat a vállunkra kaptuk, de Eric gyorsan szólt.
- A táskáitokat nyugodtan hagyjátok a kocsiban, mindent én fizetek, nem lesz szükség rájuk.
- Én azért mégis vinném - mondta Jessica.
- Felesleges, bent csak elhagyod - győzködött minket Eric. - Tegyétek vissza, a limó itt fog minket várni, nem lesz semmi baja.
Nem volt más választásunk, vissza kellett tennünk a táskáinkat. Eric egyik kezét nekem, a másikat Jessicának nyújtotta. Mi belekaroltunk, és így mentünk be a bárba. A biztonsági őr rögtön felismerte Ericet és azonnal beengedett minket, az ajtó előtt sorban állók pedig nem nagyon örültek a betolakodásunknak. Bent hangosan dübörgött a zene, a cigaretta és az alkohol szaga keveredett. A színes neonok fényei kavarogtak a tánctéren, megvilágítva ezzel az embereket, valamint középen egy hatalmas, retro discogömb csillogott.
Nem rajongtam a helyért, nem az én világom volt. Én az otthon ülős, tévézős, olvasós, barátaival lógós fajta vagyok, nem a bulihercegnő.
- Menjünk  a pulthoz - mondta néhány fokkal hangosabban az eredeti hangerejénél Eric, de még így is alig hallottuk meg.
Leültünk, szintén Eric volt középen, mi pedig a két oldalán. A pultos srác mosolyogva lépett oda, és érdeklődött, hogy mit iszunk.
- Legyen meglepetés, de valami erőset hozzon a lányoknak - mondta Eric.
- Máris hozom - vigyorodott el a pincérsrác, mi pedig görcsösen néztünk Ericre.
- Tudod nem nagyon szeretnék másnapos lenni - mondtam zavartan.
- Baby - csúsztatta végig a kezét a combomon. - Ma este úgy csinálunk, mintha nem lenne holnap.
- Aha. Oké - sütöttem le a szemem, mivel Eric továbbra se vette le rólam a kezét, sőt egyre jobban szorította a combomat.
- Itt is van - tette le elénk a pincér az italokat.
- Máris hozhatsz még egy kört - mondta neki Eric, majd felvette a poharát. - Akkor háromra, hölgyeim - megragadtuk a poharakat, majd megvártuk, hogy Eric elkezdjen számolni. - Egy... Kettő... Három...
Az alkohol égette a torkomat, ahogy egybe lenyeltem a whiskymet. Épphogy letettem a poharat, Eric máris a kezembe nyomta a következőt.
- Pontosan mennyit iszunk? - kérdezte Jessica.
- Nektek három a kezdet - kacsintott.
És komolyan gondolta. Még egyet lenyomtunk, utána Eric szólt nekünk.
- Menjetek lányok, táncoljatok egy kicsit, mindjárt csatlakozok - Jessicával megkönnyebbülten pattantunk le a bárszékről és indultunk a táncolók felé. - De csajok - mondta, mire hátrafordultunk. - Legyetek dögösek, izgassatok fel - kacsintott, majd visszafordult a pulthoz.
Miután eltűntünk a tömegben Jessicával majd a zene ütemére kezdtünk táncolni.
- Most mit csináljunk? - kérdeztem idegesen.
- Nem tudom. Le kéne lépni, de a telefonunk a kocsiban van - felelte.
- Játsszuk el, hogy részegek vagyunk - mondtam.
- Gratulálok, minél gyorsabban visz minket ágyba, annál hamarabb végzünk mi? Nem hittem, volna, hogy ekkora ribanc vagy.
- Mi az, hogy ekkora? - sértődtem meg, de inkább elengedtem a fülem mellett, mert a helyzet nem engedte meg a veszekedést. - Mindegy, a lényeg, hogy megjátsszuk, hogy részegek vagyunk, de annyira, hogy nem tud minket ágyba vinni. Mondjuk megjátszhatjuk, hogy erőszakosak vagyunk részegen és akkor meg majd nem mer minket ágyba vinni. Vagy ilyesmi... - agyaltam.
- Nehezen kivitelezhető - rázta meg a fejét.
- Azt hiszem ezt nem ússzuk meg - sóhajtottam és már előre hányingerem lett az elkövetkezendő éjszakától.
- Ott jön, csak dögösen - sziszegte, majd hátat fordítottunk egymásnak és fenekünket a másikéhoz nyomtuk ás úgy ráztuk magunkat.
- Na milyen a buli? - lépett oda hozzánk Eric.
- Imádjuk - felelte Jessica vigyorogva, miközben a kezemet végigsimítottam Jessica combján.
- Hű, Emily, milyen kis pimasz vagy - vigyorodott el Eric, miközben én kihívóan rámosolyogtam. - Jessica, kettesben hagynál minket egy kicsit?
- De én is itt szeretnék lenni - vágott szomorú arcot. Örömmel töltött el a tudat, hogy nem akart egyedül hagyni.
- Mindjárt te jössz, ne aggódj - mondta, majd finoman eltávolította tőlem. Jessica vonakodva, de elment, így kettesben maradtam Ericcel. - Na mutasd mit tudsz te ribanc - morogta, én pedig elkezdtem rázni magam a karjaiban.
A kezemet a nyaka köré fontam, a mellemet pedig a mellkasához nyomtam, amitől a kis szegecsek a felsőtestébe nyomódtak. Ritmusra ráztam a csípőmet, amitől a hajam is jobbra-balra billent. Eric erősen belemarkolt a fenekembe, én pedig gyorsan felnyögtem, hogy azt higgye élvezem, de beláttam, hogy ez nem volt jó ötlet. Eric lejjebb vezette a kezét, a combomon, majd előrehúzta és feltolta a szoknyám alá. Felmorogtam, de Ericet nem érdekelte és a csipkebugyimat kezdte simogatni. Egyre jobban ráztam magam, hátha megnehezítem a dolgát, de pont az ellenkezője történt, és Eric elkezdett odalent izgatni.
Gyorsan megfordultam és háttal álltam neki, a fenekemet az ágyékához nyomva, ahol éreztem a keményedő férfiasságát.
- Mi lenne ha keresnénk egy eldugottabb helyet? - suttogta a fülembe. Szembefordultam vele, majd ismét a nyaka köré fontam a karom.
- Még nem - mondtam egy kihívó mosollyal az arcomon. - Most Jessica jön, utána pedig ketten fogunk boldoggá tenni - igyekeztem olyan kihívó lenni, ahogy csak bírtam, de még én se fogtam fel, hogy milyen szavak jöttek ki a számon, és az se, hogy milyen súllyosak.
- Megyek megkeresem Jessicát - mondta egy kaján mosollyal az arcán, de még mindig nem engedett el. Arcát az enyémhez hajtotta, ajaki súrolták az enyémet. Kezét ismét alulra helyezte és erősen dörzsölni kezdett. Ajkait az enyémekre tapasztotta és erőszakosan betuszkolta a nyelvét a számba. Esélyem nem volt válaszolni a csókjára, mivel ő saját maga irányította az én nyelvemet is. Nyála undorító volt, ami keveredett az alkohollal. Miután eltávolodott tőlem nem voltam messze attól, hogy lehányjam.
- Ezt ne felejtsd el - suttogta, majd otthagyott és elment Jessicáért.
- Nem fogom - motyogtam magamnak, majd elindultam kifelé a tánctérről ahol kicsit ritkábban vannak az emberek és nem ütközik nekem mindenhol egy testrészt.
Ahogy kiértem a tömegből rögtön a bárpult felé néztem, ahol megláttam valakit. El se hittem, hogy egy ismerős arcot találok, de bár ne ő lett volna. Nem tudtam mit csinálni, ő volt az egyetlen aki tudott volna segíteni. Akkora volt bennem a nyomás, az idegesség és a félem, hogy már a sírás határán voltam, de erőt vettem magamon és próbáltam erősnek tűnni előtte.
- Szia - ültem le a mellette lévő székre.
Gondolom először nem ismerte meg a hangomat, ezért kérdőn nézett rám. Egyszerűen volt öltözve, egy fehér V nyakú póló volt rajta, fekete csőnadrág és valami letaposott Converse cipő. Nem úgy nézett ki, mint aki táncolni jött, inkább csak inni akart. Végignézett rajtam, majd felvont szemöldökkel nézett újra a szemembe.
- Te meg mit akarsz?
- Segítségre lenne szükségem.
- Nincs pénzem - rázta meg a fejét, majd beleivott a sörébe.
- Mi? - értetlenkedtem, de amint rájöttem, hogy mire gondolt legszívesebben felpofoztam volna. Inkább mély levegőt vettem néhány másodpercig csendben maradtam.
Jessica valahol ott táncol a kanos Eric Matisszel és ez a pasi készen van arra, hogyha nem engedelmeskedünk mindkettőnket megerőszakoljon. Erre az egyetlen ember aki segíteni tudna, az ez a seggfej.
- Zayn, kérlek - hangom sokkal töröttebbnek hangzott, mint akartam és ez neki is feltűnt.
- Mi történt? - kérdezte, most már komolyan.
- Figyelj, gyors leszek, mert bármelyik pillanatban visszajöhet - néztem hátra a tánctérre, ahol felvillant Jessica rózsaszín ruhája a zöld neonfényben. Még mindig Ericcel van. Nem lettem volna a helyében. - A cég egyik legdurvább fotósával vagyok itt és egy másik modellel. A fotós egy perverz állat, aki teljesen ránk van indulva és állítólag már több modellt is megerőszakolt és... félek - mondtam, de az utolsó szónál kigördült egy könnycsepp.
Zayn feltérképezte az arcomat, amiből rájött, hogy tényleg gond van, és nem szórakozok.
- Hozd a barátnődet, kint várlak titeket, egy szürke Audival vagyok.
- Hogy szabaduljunk el? - pislogtam.
- Találj ki valamit, küld el egy piáért, vagy ilyesmi. Ha nem jöttök ki tíz percen belül akkor jövök és segítek - mondta, miközben hüvelykujjával óvatosan az arcomhoz nyúlt és letörölte a könnycseppet.
- Rendben - bólintottam, és próbáltam minél több önbizalmat önteni magamba.
Visszamentem a táncolók közé, akik a dübörgő zenére ugráltak. Viszonylag gyorsan megtaláltam Ericécek és láttam Jessica arcán az ijedtséget.
- Emily, cicám végre itt vagy - vigyorodott el Eric. - Lányok, ismerek itt egy csendesebb helyet, nem akarjátok megnézni? - nézett felváltva hol rám, hogy a karjaiban lévő Jessicára.
- Én megszomjaztam a sok táncban - mondtam nyájas hangon. - Hozz egy koktélt, és utána oda megyünk, ahova csak szeretnéd - böktem meg a mellkasát, valahol a mellbimbója környékén. Jessica úgy nézett rám, mint egy félőrültre, de én már tudtam, hogy meg vagyunk mentve.
- Te is kérsz valamit Jessbaby? - simította végig Jessica arcát.
- Egy koktél nekem is jöhet. Egy jó erős - felelte, még mindig nem értve a dolgokat.
- Két pillanat és itt vagyok, ne szökjetek meg - mondta nevetve, mi pedig a zene ritmusára rázva magunkat vihogtunk. Amikor eltűnt a tömegben, Jessica rám szegezte az ideges szemeit.
- Te most komolyan megőrültél? - kérdezte a karjával idegesen csapkodva, és emlékeztetett egy beteg pingvinre, aki elhagyta a zokniját.
- Futás! - mondtam nem is reagálva rá, és karon ragadva rohanni kezdtem.
- Várj, Emily! Hova megyünk? - kérdezte Jessica, aki botladozott egy kicsit, mivel hirtelen kezdtem húzni magam után.
- El innen.
- És mégis hogy gondoltad? - kérdezte amikor kiértünk a friss levegőre, és egy pillanatra abbahagytuk a futást. - Egy árva taxi nincs itt, a telefonunk meg a bezárt kocsiban.
Nem is figyelve rá kémleltem a szürke Audit, amit nem találtam meg, de az integető Zaynt igen. Ismét karon ragadtam a hadaró Jessicát és futásnak eredtem. Gyorsan megtettem a köztünk lévő, körülbelül száz méter távolságot, és legszívesebben megöleltem volna Zaynt, ha ő nem Zayn lett volna.
- Gyorsan, üljetek be, az a pasi aki kiszállt a limóból nem tetszik nekem - nyomta be Jessicát a hátsó ülésre, engem pedig az anyósülésre.
Zayn beindította a motort, és még azelőtt elhajtott, hogy a sofőr utolért volna minket.
- Basszus Emily, a táskáink - kapott a fejéhez Jessica.
- Neked melyik a fontosabb? A táskád, vagy az, hogy ne erőszakoljanak meg? - néztem hátra elképedve.
- Ott a pont - morogta, majd hátradőlt az ülésen és megkönnyebbülten fújta ki a levegőt.
Lehunytam a szemem és végiggondoltam. Majdnem Eric Matis áldozataiként kötöttünk ki. Ezek szerint Bennek igaza volt. Ez a pasi egy perverz állat. Undorodom tőle, már szégyellem magam, amiért modellt álltam neki. És a legrosszabb abba belegondolni, hogy tényleg majdnem lefeküdtünk. És lenyomta azt a hosszú undorító nyelvét a torkomon. Gusztustalan.
- Öö... Amúgy mondanátok a címeteket? - szakította meg a gondolataimat Zayn. Hátranéztem Jessicára aki közben bediktálta a címet, de elcsuklott a hangja. Könnyes szemekkel néztünk egymásra, és életünkben először néztünk úgy a másikra, hogy egy csepp utálat nem volt benne.
Én is elmondtam a címet, de mivel Jessica lakott közelebb a helyhez ezért Zayn először őt rakta ki. Ezek után senki sem szólt egy szót sem, csak a kocsi halk hangja hallatszott és a kinti forgalom zaja hallatszott. Jessica csendben könnyezett hátul, én pedig igyekeztem minél kevésbé megtörni, egyikőjük se az a fajta ember volt, akinek szívesen megtörnék.
Zayn lelassított, majd beparkolt egy üres helyre Jessica háza előtt.
- Megjöttünk - mondta halkan Zayn.
- Köszönöm - nyúlt a kilincsért.
- Jessica, várj - néztem gyorsan hátra. - Jól vagy?
- Megleszek - bólintott, majd egy mosolyt varázsolt magára. - Sziasztok.
Csendben néztük, ahogy becsukódik mögötte a bejárati ajtó, majd elvesztettük a rózsaszín alakját.
- És te? - kérdezte Zayn.
- Hmm? - néztem fel rá.
- Jól vagy? - belenéztem a mély barna szemeibe és egyszerűen nem tudtam hazudni.
- Inkább induljunk - feleltem elhúzva a szemem alatt az ujjam, nehogy kijöjjön az első könnycsepp, mert félő, hogy több követi. Zayn az utolsó ember, aki előtt sírni fogok.
Zayn sóhajtott egyet, majd elmozdította a váltót, és kiparkolt. Gázt adott, és ismét nem szólaltunk meg egészen addig amíg le nem parkolt a ház előtt, ami történetesen nem az én lakásomé volt, bár ezt a címet adtam meg neki.
- Köszönöm Zayn, megmentettél minket - sóhajtottam, és bár nagyon elcsépelten hangzott, így volt. - Valamelyik nap meghívlak egy kávéra, vagy egy ebédre vagy valami ilyesmi...
- Nincs szükség rá - rázta meg a fejét egy halvány mosoly kíséretében.
- Ez a minimum - néztem rá, jelezve, hogy komolyan gondolom.
- Majd megbeszéljük - sóhajtott, én pedig bólintottam. Kiszálltam a kocsiból, elköszöntem tőle és óvatosan becsaptam az ajtaját.
Sarkon fordultam és ház bejáratához léptem, így rögtön a lépcsőházzal találtam szembe magam. Könnyen kiismertem magam, hiszen már nem először jártam itt. Túlságosan sok időbe telt volna megvárni a liftet ezért inkább úgy döntöttem, hogy leveszem a magassarkúm és felrohanok a harmadikra. Ott megálltam a jól ismert 29-es számú ajtó előtt, majd bekopogtam. Az ajtó húsz másodpercen belül kinyílt.
Azt hittem, hogy felfogom verni egy mély álomból, vagy éppen egy csajjal van. De nem, farmerban volt és cipőben, szemei teljesen éberek voltak. Köszönés nélkül a nyakába borultam és sírni kezdtem. A cipőim kiestek a kezemből és az előszoba padlójára pottyantak. Óvatosan lehajolt, majd a térdhajlatomnál fogva megemelt, miközben a másik kezével a derekamnál tartott. Lábával berúgta az ajtót és folyamatosan csitítva egészen a nappaliig cipelt, ahol leült a kanapéra, engem pedig az ölébe helyezett. Hagyta, hogy kisírjam magam, és egészen addig nem bombázott kérdésekkel, ameddig nem toltam el egy kicsit magamtól.
- Bántott? - kérdezte idegesen.
- Ha odalent fogdosott, lenyomta a nyelvét a torkomon és megakart húzni az bántásnak számít? - kérdeztem a fülem mögé tűrve egy tincset.
- Ne félj, most már biztonságban vagy - suttogta a fülembe, miközben magához szorított, hogy tudatosítsa bennem, hogy semmi bajom nem eshet, bár éreztem a hangján az elnyomott idegességet.
Körülbelül öt percig el sem szakadtunk egymástól. Megnyugtatott a közelsége.
- Gondolom most lefürdenél, ugye? - kérdezte miközben egy kicsit eltolt magától és megigazította a hajamat.
- Jól esne - bólintottam egy halvány mosollyal az arcomon. - És Ben?
- Mond.
- Itt aludhatnék ma este? - kérdeztem a szám szélét rágva.
- Tudod, hogy meg se kell kérdezned - felelte, és egy picit elnevette magát. - Na hozok valami ruhát.
Félrerakott az öléből és bement a szobájába, majd egy Green Day pólóval tért vissza, ami körülbelül két számmal nagyobb, mint a méretem.
- Ben?
- Na mi van még? - nevette el magát kedvesen.
- Nos... Izéé... Ezt a fehérneműt nem nagyon szándékoznám újra felvenni, miután Eric összetapogatta a kezével, és úgy tervezem, hogy majd elégetem vagy ilyesmi, vagyis a lényeg, hogy izé... - hunytam le a szemeimet, mert ez már tényleg nagyon kínos lett. - Tudnál adni egy boxert?
Miután nem válaszolt óvatosan kinyitottam a fél szemem. Ben kicsit megrökönyödött, de óvatosan megrázta a fejét, és válaszolt.
- Persze - felelte olyan természetesen, mintha egy Tictacot kértem volna.
Ismét visszament a szobájába, majd egy fekete Calvin Klein alsónadrágot nyomott a kezembe. Elvörösödve megköszöntem, majd bementem a fürdőszobába. Te jó ég, ennél még az is jobb lett volna, ha egy szál punciban maradok. Mindegy, most már tökéletesen leégettem magam.
Beálltam a zuhany alá, és hagytam, hogy a forró víz, mindent lemosson rólam. A sminkem, az izzadtságot, Eric érintéseit és az egész este emlékeit. A víz fél munkát végzet, majdnem teljesen lenyugodtam. Majdnem.
Amikor kiléptem a zuhany alól még jobban megcsapott Ben tusfürdőjének illata, ami elkeveredett a párával. Nos, mivel női tusfürdőt nem tart itthon ezért nem volt más választásom. Nagyon furcsa volt magamon érezni az illatát, de egyben kellemes is. Kavargó érzelmek. Bah. Nem szeretem ezeket, pláne nem ilyenkor.
Először a Green Day pólót vettem fel, ami egyébként az egyik kedvencem Ben gyűjteményéből. Utána jött a kínosabb része, amikor magamra húztam Ben boxerét. Na ha a tusfürdőre azt mondtam, hogy fura érzés volt akkor ezt nem lehet szavakkal leírni.
Ben nem volt a nappaliban, ezért automatikusan a szobájába mentem, ahol éppen levette magáról a pólóját és a szekrénybe hajította. Ott állt előttem egy szál Levi's nadrágban és én a felsőtestét látva azt hittem, hogy meghalok. Jó, persze modellekkel dolgozok együtt, hisz én is az vagyok, és láttam már jó pár kockás hasizmot, de azért az mégis más, ha a legjobb barátodat látod meg így.
- Csak gondoltam valami rendet csinálok, mielőtt idejössz aludni - utalt az ágyon elhelyezkedő... mindenre. - Meg előtte átöltöztem volna.
Nagyot nyeltem, de nem nagyon volt mit, mivel a szám teljesen kiszáradt. Krákogtam egy kicsit, majd megszólaltam:
- Te nem fürdesz le?
Gratulálok Ems. Itt állsz, szemben a félmeztelen legjobb barátod, egy tíz pontos felsőtesttel, ráadásul az ő boxerét viseled, mindketten teljesen zavarban vagytok, te pedig megkérdezed, hogy 'nem fürdesz le?' Ennél lejjebb már nem csúszhatsz.
- Miért büdös vagyok? - kérdezte egy félmosolyra húzva a száját.
De. Mégis süllyedhetsz.
- Ajj, rohadj meg - temettem a kezembe az arcom, egy kínos röhögés közepette. Felemeltem a tekintetem és Ben kérdő arcával találkoztam szembe, aki nem érti, hogy miért állok vele szemben, mint egy rakás kaki és röhögök. Ezen még jobban elkezdtem röhögni és inkább kimentem a konyhába egy pohár vízért.
Miután lenyugodtam és sikerült meginnom a pohár vizemet anélkül, hogy beleköptem volna a csapba, mert nem bírtam lenyelni a röhögéstől (ez lett az első korty sorsa), Ben belépett a konyhába, szintén félmeztelenül és farmerben.
- Akkor gyorsan lefürdök, hogy boldog legyél rendben? - jött oda hozzám, majd egy puszit nyomott az arcomra.
- Ezt direkt csinálod, ugye? - vontam fel a szemöldökömet, miközben engedtem még egy pohár vizet.
- Mit? - nézett ártatlanul.
- Hát ezt! - adtam meg a számomra ésszerű választ és újra szembe fordultam vele. Ben közelebb lépett hozzám, majd egy kis terpeszbe állt és az ágyékát a testemhez nyomta.
- Még mindig nem értem miről beszélsz - mondta, miközben az arcát közelebb tolta az enyémhez. Haja belelógott a szemébe, amitől még dögösebb lett. Homlokát az enyémnek nyomta és mélyen egymás szemébe néztünk.
- Megőrjítesz - mondtam, egy kis kéjjel a hangomban, mire Ben óvatosan elmosolyodott.
A következő pillanatban pedig az arcán landolt a poharam tartalma. Röhögve lépett el tőlem, majd vizes tincseit hátradobta.
- Megérdemelted - nyújtottam ki rá a nyelvem.
- Ha te mondod - nevetett tovább, majd elment fürödni.
Elmostam a poharat, majd a szárítóba helyeztem és visszamentem a hálóba. Az ágyról tényleg eltűnt a rendetlenség, de inkább nem akartam elképzelni, hogy mi történne, ha kinyitnám a szekrényét. Ben kirakott egy paplant és egy párnát nekem is, így már tudtam, hogy melyik az én oldalam. Az éjjeli szekrényen lévő digitális óra szerint éjfél múlt három perccel. Idegesen bámultam ki a szemben elhelyezkedő ablakon. Nem ez az első alkalom, hogy Bennél alszok, de eddig mindig csak eldőltünk a kanapén. Mindketten tudtuk, hogy ott fogok aludni, de sose ágyazott meg nekem, a hálóban is csak körülbelül ötször jártam. Annyira idegen volt a helyzet, de mégis olyan megnyugtató.
Az ajtó halkan kinyílt, a lámpa leoltódott, majd éreztem, hogy az ágy besüppedt és Ben befekszik mellém. Átfordultam a hátamra, majd a másik oldalamra, hogy szembe kerüljek vele. Még a sötétben is csillogtak a szemei, ahogy a karjával a feje alatt óvatosan figyel.
- Hogy vagy? - kérdezte suttogva.
- Nem tudom - feleltem őszintén.
- Itt vagyok, nem eshet semmi bajod - mondta, majd előrenyúlt a karjával, amin két tetoválás is díszelgett. Óvatosan hátrasöpörte a hajam, majd előrehajolt és adott egy puszit az arcomra. Mintha csak ez váltotta volna ki, szemeim lecsukódtak, és hamarosan mély álomba merültem.