Nine

Halihó! :D Először is nagyon szépen köszönöm az előző részhez érkezett kommenteket, valamint az új feliratkozásokat. :) Kicsit vegyes rész, de azért remélem elnyeri a tetszéseteket. Voltak vele kétségeim, de Timi (akit szeretek, imádok) megnyugtatott, így mertem publikálni a részt. :) Egyébként aki nem ismerné Timit, annak itt van az általa írt személyes kedvenc blogom (katt), és a dolgok úgy alakultak, hogy én is segíteni fogok ennek a történetnek a további fejezeteiben, ami számomra hatalmas megtiszteltetés, hiszen Timi fantasztikusan ír. :)
Remélem tetszeni fog a rész, jó olvasást. <3
xoxo, Kikiih

Ezt gyakorlod?

Miután Harry kifizette a fuvart, kiszálltunk a taxiból, én pedig elképedve néztem az előttem tornyosuló látványra.

- Gondolom Londoni lévén már biztos jártál itt, de szerintem ez mindig szép látvány - nézett fel Harry is az előttünk körülbelül 50 méterre tornyosuló London Eye-ra.

- Őszintén? Összesen kétszer voltam rajta eddigi életemben.

- Hogy-hogy? - lepődött meg Harry. - Én csak három éve élek itt, de minden évben feljöttem egyszer. Megunhatatlan a látvány - mesélte, miközben elindultunk az egyre hosszabbodó sor elé.

- Őszintén? Nem bírom nagyon a sorbaállást - vallottam be nevetve.

- Az jó, mert most nem is kell majd sorba állni - bólintott Harry.

- Mi? Miért? - kérdeztem, de Harry nem válaszolt.

A maradék kis időben amíg odaértünk az óriáskerékhez, csendben telt. Harry komolyan nem állt be a

sorban, hanem karon ragadott és egyenesen a pénztárhoz vitt. Ott megálltunk, és oldalt állt egy pasas. Harry őt kereste, és meg is találta. Magas, fekete bőrű és fekete hajú. Sötét szeme kedvesen csillogtak, szimpatikus alkat volt. Amíg lerendezték a dolgokat én kicsit félreálltam, és próbáltam kerülni az utálkozó pillantásokat, amiért soron kívüli jegyünk van. Ez igazából nem olyan nagy kiváltság, mivel nem mi voltunk az egyetlenek, szóval nem csak ránk kéne szúrós szemmel nézni.
- Jöjjenek utánam - szólt mosolyogva a férfi, mi pedig követtük.
A felszállós helyhez érkeztünk. Kérdőn Harryre néztem, akinek mosolyra húzódott a szája, majd a férfihez fordult aki elkísért minket.
- Kérem, elmondaná a hölgynek, hogy pontosan, hogy is fog kinézni a dolog?
- Természetesen - mosolyodott el a férfi is, majd felém fordult. - Önök egy privát kapszulában fognak utazni, ami az jelenti, hogy csak önök ketten lesznek benne, és egyedül élvezhetik a kilátást.
Elképedve néztem Harryre, aki csak önelégülten mosolygott. Azt hiszem valami ilyesmi reakcióra számított. Néhány percen belül meglett a kapszulánk, és be is szállhattunk. Amikor beléptem még jobban leblokkoltam, mert a kapszula közepén egy kis asztal volt, két pohárral és egy üveg pezsgővel, ami nem az olcsóbbik fajta volt.
- Még ez is? - kérdeztem mosolyogva, miközben az ajtó becsukódott.
- Azt akartam, hogy minden tökéletes legyen - mondta, majd közelebb lépett hozzám, így alig volt köztünk távolság. - Bár az idő lehetne egy kicsit tisztább és...
- Minden tökéletes - feleltem, miközben a mutató és középső ujjamat Harry szájára tapasztottam. Harry mosolyogva megfogta a csuklómat és leengedte a kezemet.
A kapszula közben egyre magasabbra emelkedett, így lassan kezdett kiteljesedni a kilátás.
- Pezsgőt? - kérdezte Harry, és hirtelen ellépett, mire szinte fizikai fájdalmat éreztem.
- Persze.
Odasétáltam Harry mellé a kis asztalhoz, és töltött nekem egy pohár pezsgőt. A legszebb mosolyommal megköszöntem, majd megvártam, hogy Harry is töltsön, majd koccintottunk. Hogy mire azt nem tudom, de ugye szokás. Na mindegy.
Nem megszakítva a szemkontaktust beleittam a pezsgőmbe, ami egyébként nagyon finom volt. Harry is úgy tett, majd kisétált a hatalmas üveg elé. Követve a példáját megálltam mellette és csendben figyeltük a város szépségét. Egyikünk sem szólalt meg. Volt egy olyan érzésem, hogy Harry akart mondani valamit, de nem találta a szavakat, így inkább én is csendben maradtam, hátha belekezd.
Miután megittam a pohár pezsgőt észrevettem, hogy Harry pohara is üres.
- Visszavihetem? - kérdeztem.
- Köszi - mosolyodott el halványan.
Visszasétáltam, majd a poharakat óvatosan visszatettem a helyükre. Szinte el se hittem, hogy Harry idehozott engem. Az egész tiszta romantikus, és gondolom nem kevésbe fájt neki.
- Kérsz még egyet?
- Nem, köszönöm - hallottam Harry hangját, és olyan volt mintha a hátam mögött állna. Óvatosan hátranéztem, és tényleg mögöttem állt.
- Szeretnék beszélni veled, és úgy éreztem, hogy ez az a hely, ahol igazán kettesben lehetünk - mondta. Én csak némán bólintottam, majd egy fél lépést előre léptem, hogy közelebb kerüljek hozzá. Harry várt pár pillanatot, majd folytatta. - Tudom, hogy egy bunkó voltam. Kihasználtam, hogy részeg vagy, és rögtön rád másztam. Így visszagondolva örülök, hogy smárolásnál nem volt több - csak némán bólintottam egy aprót, és vártam, hogy folytassa. - Utána másnap az edzőteremben is egy seggfej voltam. Tudhattam volna, hogy te nem egy olyan lány vagy, aki rámászik valakire a pasija távollétében. Aztán rájöttem, hogy Ben neked a legjobb barátod, mivel miután leléptél a konditeremből felvilágosított. Gondolom azt is elmondta, hogy miket vágtunk egymás fejéhez, de most már azt is megbántam. Miattad.
- Várj - állítottam le. - Mi volt köztetek az edzőteremben? - kérdeztem értetlenül.
- Heart nem mesélt róla? - ráncolta a szemöldökét.
- Nem.
- Akkor mindegy - legyintett, és már akarta volna tovább mondani, de ismét félbeszakítottam.
- Tudni akarom - feleltem makacsul.
- Biztos? Ha Ben nem akarta elmondani, akkor valószínűleg azért, mert nem akarod hallani - ezt végiggondolva inkább csak nagyot nyelve bólintottam. Tudtam, hogy egy idő után úgyis megtudom, csak előbb csengjen le ez az egész dolog.
- Rendben, folytasd.
- Szeretném jóvá tenni ezeket a dolgokat. Szeretném ha tudnád, hogy komolyan gondolom ezt a dolgot, és nem az a fajta srác vagyok akinek képzelsz. Nem akarom elcseszni a dolgokat, mert tudom, hogyha elcseszném akkor nagyon megbánnám - mondta. - Szóval szeretném, ha egy tiszta lappal indulnánk. Benne vagy? - kérdezte a szája szélét rágva.
Mosolyogva figyeltem Harryt. Annyira aranyos volt ahogy magyarázkodott és teljesen eltűnt az a magabiztos, pimasz pasi, helyette egy szégyenlős, ártatlan szemű kisfiú állt előttem. És, most komolyan. Hogyan tudnék haragudni valakire, aki szó szerint mindent megtesz azért, hogy jóvá tegye?
- Benne - feleltem. Harry ajkai széles mosolyra húzódtak, majd egy lépéssel közelebb jött hozzám, nekem pedig hirtelen egy pillanatra kihagyott a szívem.
- Erre inni kell - vigyorgott, majd a hátam mögötti kis asztalról felemelte a poharainkat és megtöltötte őket, közben egy pici csalódottságot éreztem legbelül. A kezembe nyomta a poharamat, én pedig kérdőn néztem rá.
- Mire? - kérdeztem kíváncsian.
- Ránk - vonta meg a vállát, majd összekoccintottuk a poharainkat.
Ismét csendben pusztítottuk el a poharunk tartalmát, annyi különbséggel, hogy most London helyet egymást bámultuk. Szinte éreztem ahogy Harry levetkőztet a szemével, de nem tudott zavarni, mert én se tudtam róla levenni a tekintetét, és csak azon agyaltam, hogy milyen lehet a felsőteste az inge alatt.
Miután a poharunk tartalma elfogyott félreraktuk a mellettünk lévő asztalra, majd Harry volt az aki először megszólalt.
- Tudod, hogy mennyire rohadtul meg akarlak csókolni? - kérdezte, némi felháborodással a hangjában, ami állati szexi volt.
- Akkor mire vársz? - vontam fel fél szemöldökömet, és modell lévén tudtam, hogy mivel tudom a legkihívóbb tekintetemet felvenni.
Harry erre teljesen beindult és a derekamat átkarolva rögtön az ajkaimra csapott én pedig a kezemet automatikusan a nyaka köré fontam. Harry szinte erőszakkal, azonnal behatolt a számba, szinte észre se vettem. Nyelve gyorsan, vadul kényeztette az enyémet, és egy pillanatra se akart megszűnni a testemben lévő bizsergés.
Csókolózás közben beletúrtam Harry göndör hajába, hogy eltereljem a figyelmét, majd óvatosan a kapszula másik végében lévő kis padhoz vezettem, majd lenyomtam rá, én pedig az ölében ültem, az egészben az volt a legérdekesebb, hogy közben egy másodpercre se szakadt meg a csókunk.
- Ezt meg, hogy csináltad? - kérdezte lihegve, miközben kicsit eltolt magától.
- Titok - feleltem titokzatos mosollyal, majd a lábaimat még szorosabbra fontam a dereka körül, amitől nemi szerveink egymáshoz dörzsölődtek.
- Megőrjítesz - nevetett fel és láttam, hogy zöld szemei egyre sötétebbek lesznek a vágytól.
Nem válaszoltam, csak ismét odahajoltam hozzá, és most én hatoltam be kérdés nélkül a szájába, amit Harry rendkívül élvezett, és hagyta, hogy átvegyem az irányítást, amit pedig én élveztem. Folyamatosan kényeztettem a nyelvét, és a hajában turkáltam. Miután Harry kicsit beleunt, hogy egyedül én 'dolgozom', úgy érezte, hogy kicsit bátorítania kell, ezért kezét a derekamról a fenekemre csúsztatta, majd alulról kicsit megemelt és erősen megmarkolta, mire belenyögtem a csókunkban. Harry önelégülten hümmögött egyet, mire én újra az ajkaira tapadtam. Harry tovább élvezkedett a fenekemen én pedig a nyelvéről az alsó ajkára tértem rá, és enyhén harapdálni kezdtem. Először gyengéket, majd egy erőset is beleharaptam, mire Harry nyögött bele a csókunkba. Magamban tudomásul vettem, hogy én nyertem, ezért díjként visszatértem Harry szájába és tovább élvezkedtem, Harry édes ajakiban.
Eközben Harry keze előrecsúszott és a nadrágom cipzárjával ügyködött, és mire észhez tértem volna, Harry már odalent kezdett el simogatni. Eltávolodtam tőle és szúrós szemmel néztem rá.
- Ne mond, hogy nem élvezed - vigyorgott kajánul.
- Ezt szerintem nem itt kéne - ráztam meg a fejem.
- Ugyan már, ne csináld - nevetett Harry, majd a bugyim alá is benyúlt, így a testem legérzékenyebb pontja teljesen védtelen maradt Harry ujjai előtt.
- Ne merd - szóltam rá.
- Majd csak akkor, ha ez a valami idelent - dörzsölte meg egy kicsit. - Elég nedves lesz.
- Azért még dolgozhatsz.
Harry ezt kihívásnak vette ezért másik kezével közelebb húzott magához, de nem az arcomat, hanem a mellkasomat tette egy szintre a szájával, majd ott kezdett el csókolgatni, egyre lejjebb haladva a jobb mellemet kezdte el kényeztetni a szájával. A felsőmnek elég nagy volt a dekoltázsa, így könnyen hozzáférhetett, és egy neki tetsző ponton szívni kezdte a bőrömet, belőlem pedig akaratomon kívül is egy nyögés hangzott fel, és ezzel egy időben elnedvesítettem Harry ujjait.
- Hát ez gyors volt - húzódott perverz mosolyra a szája.
- Harry, mindjárt leszállunk - közöltem az ablakon kibámulva.
- Ne csináld már, tudom, hogy akarod - nézett rám fájdalmasan amolyan 'mi lesz már?' arckifejezéssel.
- Harry, komolyan leszállunk - böktem az üveg felé. Harry kicsit hátradőlt, amitől én pedig előre, de szorosan fogta a derekamat, így nem csúsztam ki az öléből, majd tudomásul vette, hogy igazam van.
Harry visszahelyezkedett az eredeti helyzetünkbe, majd óvatosan kihúzta a kezét a nadrágomból, majd lenyalta azon ujjait, amelyek az én testnedvemmel lettek beborítva. A nadrágomat begombolta nekem, aztán felálltunk, én pedig éreztem a mellemen az apró, szúró fájdalmat.
- Kösz Harry, ezt most hogy tüntetem el? - tártam szét a karom, utalva a szívásfoltra a mellemen.
- Még jó, hogy hoztál dzsekit - kacsintott.
Megforgattam a szememet, majd felvettem az előbb említett dzsekimet. Harryvel még utoljára kiálltunk a hatalmas üveghez, és egyre lejjebbről csodáltuk Londont.
A kabin néhány percen belül leérkezett, majd a dolgozók segítettek nekünk kiszállni.
- Meg voltak elégedve? - kérdezte a pasi, aki odakísért minket, még az elején.
- Fantasztikus volt - felelte Harry és átkarolta a derekamat, mire én halványan elvörösödtem. Elköszöntünk, majd elindultunk.
Furcsa volt látni, hogy a tömeg sokkal nagyobb, mint amikor idejöttünk. Sajnos későn esett le, hogy a tömeg nem a London Eye miatt van itt, hanem miattunk. Ahogy leértünk, a kis téren a legtöbb ember körénk vetette magát. Mindenhol villogó vakuk, és ezernyi kérdés. Voltak 12-15 éves tinilányok, azok valószínűleg a rajongóink lehettek.
Harry szorosabbra fonta a kezét a derekam körül, és a másik kezével is próbált védeni. Lehajtott fejjel mentem, és igyekeztünk mindenkit kikerülni. Persze, ilyenkor sehol egy testőr vagy ilyesmi.
- Harry, Emily - kiabált egy riporter. - Igaz a hír, hogy együtt vannak?
- Mióta jártok?
- Hol ismerkedtek meg?
Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel bombáztak minket, de egyikre se válaszoltunk. Minél inkább próbáltunk kikerülni a tömegből, annál lehetetlenebbnek tűnt. Harry szorosan tartott, de még így is rengeted test csapódott hozzám, és a vakuktól már szinte semmit se láttam. Kezdtem egyre idegesebb lenni, és már nagyon elegem volt a helyzetből.
- Hagyjanak már békén - kiáltotta el magát Harry. Úgy látszik ő is kiborult egy kicsit. - Mindenki takarodjon a saját dolgára!
Rengeteg illetődött arc nézett vissza ránk, és a legtöbb fan meg is ijedt Harry viselkedésétől, így ők leléptek. A tömeg kisebb lett körülöttünk, de nem elviselhetőbb. Semmit nem akartam, csak végre eltűnni. A tömeg csökkenésével gyorsabban haladtunk, így gyorsabban kiértünk a kis térről az út szélére, ahol ha szerencsénk van lehet taxit fogni. Nos, szerencsénk volt, mivel a fekete autó ott állt, nekem pedig rögtön felcsillant a szemem. Harryvel megszaporáztuk a lépteinket és sikeresen elértük a taxit. A taxis vagy felismert minket, vagy gyanús volt neki a nagy tömeg, de segített nekünk beszállni, majd anélkül, hogy elborították volna az autót sikeresen elindultunk.
Megvártam amíg haladtunk néhány métert, majd hátrafordultam. A tömegnek hűlt helye.
- Jól vannak? - nézett hátra a taxis a visszapillantóból.
- Viszonylag - bólintott Harry, és láttam rajta, hogy még mindig ideges. Óvatosan kinyújtottam a karomat, majd megszorítottam Harry kezét, jelezve, hogy most már vége, megúsztuk.
- Elmondanák a címet? - dobolt a kormányon a sofőr.
Harryvel összenéztünk. Valószínűleg náluk telt ház van, mind a négy sráccal, nálunk pedig otthon van a nővérem. Inkább Harryre bíztam a választást, aki úgy döntött, hogy hazavisz, ezért az én címemet diktálta a sofőrnek.
Az út maradék része csendben telt. Hagytam, hogy a szívverésem végre helyreálljon és igyekeztem normális tempóban venni a levegőt. Amikor a taxi megállt és Harry kifizette a fuvart, mindketten kiszálltunk, majd bénán ácsorogtunk a ház előtt, a csendben hulló esőben. Harry zsebre tett kézzel pásztázta a cipőjét, én pedig zavartan igazgattam az esőtől behullámosodott hajamat.
- Azt hiszem mennem kéne - emelte fel végre a tekintetét.
- Ne - csúszott ki hirtelen a számon. Harry kíváncsian nézett, de a szája szélén megjelentek a tipikus gödröcskék. - Vagyis izé... Körülbelül egy órát találkoztunk, és alig dumáltunk stb... - próbáltam összeszedni a gondolataimat, kevés sikerrel.
- Igen, de nálunk mindenki otthon van, és félek, hogy valami olyanba menne át, mint a múltkor - figyelmeztetett. - Neked pedig otthon van a nővéred. Máshova meg nem nagyon tudunk menni, mert egyre jobban az szakad az eső - világosított fel.
- Van egy köztes megoldás - mosolyodtam el, amikor eszembe jutott az ötlet.
Rögtön kihalásztam a kulcsomat a zsebemből, majd kinyitottam a nagy vasajtót. Harry furcsán nézett, de azért követett.
Az ajtóval szemben szürke, lapos postaládák helyezkedtek el, néhányból reklámújságok lógtak ki, ezek azoknak az időseknek a ládája volt, akik nem mozdulnak ki minden nap, ezért nem is nézik meg minden nap a postát. Kicsit beljebb sétáltam, baloldalon két lift, vele szemben a lépcső helyezkedett el, ami felfelé kanyargott. A lépcsőt csak azok használták általában akik az elsőn, vagy a másodikon laktak, mások a liftet tartották előnyben. Egyedül a lámpák gyér világítása adott valami fényt a helynek, egyébként teljesen sötét lett volna.
A lépcsőhöz mentem, majd leültem a harmadik fokra és kényelmesen elhelyezkedtem. Harry furcsán méregetett, nem tudta mire vélni. Gondolom nem úgy tervezte az este folytatását, hogy egy lépcsőházban fog csövezni.
- Ez most komoly? - nevette el magát, de a hangjában hallottam a hangjában, hogy reménykedik a rossz humoromban.
- Van jobb ötleted? - vontam fel a fél szemöldökömet. Harry végiggondolta a helyzetet, majd sóhajtott egyet. Ő is fellépett két lépcsőfokot, de mielőtt leült volna végighúzta három ujját a lépcső felületén. Az arca nem ragyogott a gyönyörtől, de nem tudott mit tenni, helyet foglalt mellettem.
Végigmértem Harryt, a mai este során nem először. Sötét csőfarmer volt rajta, fehér V nyakú pólóval és egy fekete inggel, amit nem gombolt össze. Ő is a 'laza, de elegáns' összeállítást választotta, bár az én öltözékem inkább hajlott a lazára, az övé pedig az elegánsra. Hajával semmi különöset nem csinált, hagyta, hogy a fürtjei természetesen is elérjék azt a hatást, amit a legtöbb lányból kiváltanak ezek a tincsek, abba pedig már bele se merek gondolni, hogy mi történik, ha ezt fokozza a kisfiús mosolyával.
A következő pillanatban Harry megszólalt. Már nem is emlékszem, hogy mit mondott, csak annyira emlékszem, hogy körülbelül három órán átbeszélgettünk az üres lépcsőházban.Néha komolyabb dolgokról, néha viszont nem tudtuk abbahagyni a nevetést. Néha az én munkámmal kapcsolatos dolgokról volt szó, néha a koncertekről, néha pedig a témának semmi köze nem volt egyikünk karrierjéhez sem. Teljesen spontán volt és ez volt benne a legjobb. Nem csináltunk semmit, csak beszélgettünk, és ez néha sokkal többet jelent, mint amikor magához ölel, vagy megpuszil. Egy kiadós beszélgetés alkalmával tudod megismerni az embert, és amikor közösen nevettek akkor tudhatod biztosan, hogy az összhang megvan köztetek. De ha megnevetett akkor pedig ebből még valami komolyabb is lehet.
- Lassan mennem kéne - nézett az órájára Harry és elhúzta a száját.
- Hány óra?
- 11 múlt - felelte. - És még taxit is kell fognom, haza kell érni. A srácok már így is gyanakodni fognak.
- Akkor tényleg menned kell - bólogattam, egy elfojtott mosollyal a szám szélén.
Harry feltápászkodott, leporolta a nadrágját, majd engem is felhúzott. Az első lépcsőfokon álltam, Harry pedig rendesen a földön. Széles mosolyra húzódott a szám.
- Végre magasabb vagyok.
- Nem sokáig - felelte.
A derekamnál fogva magához húzott, majd az ajkait az enyémekre tapasztotta, majd ezzel egy időben megemelt és egy 180°-os fordulattal megpörgetett a levegőben. Csókunk néhány másodperccel azután szakadt meg, hogy a lábaimat ismét a stabil talajon tudtam.
- Ezt gyakorlod? - nevettem el magam hitetlenül, miközben feltűnt, hogy ismét körülbelül egy szinten vagyunk.
- Nem, csak sok lánnyal szoktam ücsörögni különböző lépcsőházakban.
- Nagyon vicces - tűrtem a fülem mögé mosolyogva egy szőke tincset, ami belehullott az arcomba.
Harry a homlokát az enyémnek döntötte, majd néhány pillanatig az ajkaimat fürkészte. Enyhe célzáskánt óvatosan megnyaltam az alsó ajkam, Harry pedig abban a pillanatban lecsapott. Nem kellett engedély, rögtön behatolt, és nyelve táncra hívta az enyémet. Lassan, szenvedélyesen kényeztetett, én pedig bármit megtettem volna, hogy ez a pillanat örökké tartson, de a kérésem lehetetlennek bizonyult.
Harry eltávolodott az ajkaimtól, de mielőtt eltolt volna magától egy utolsó puszit nyomott a számra.
- Tényleg mennem kell - mondta szinte suttogva.
- Tudom - feleltem, ugyanezzel a hangerővel.
Lassan kibontakoztunk az ölelésből, és Harry óvatosan hátrálni kezdett, miközben megfogta a kezem, és csak akkor engedett el, amikor az utolsó ujjpercünkkel se tudtunk egymás után nyúlni.
- Majd hívlak - nyomta le a bejárati ajtó kilincsét.
- Jó éjszakát - mosolyodtam el halványan.
Harry dobott egy puszit, majd kilépett a Londoni éjszakába.
Sóhajtva megnyomtam a lift hívógombját, majd a lábammal dobolva vártam, hogy megérkezzen. Apró pittyegés kíséretében szétnyílt azt ajtó, majd ugyanez a pittyegés jelezte amikor megérkeztem. A folyosón végigsétáltam, majd az ajtónk előtt megálltam, és halkan elfordítottam a kulcsot a zárban, mert nem tudtam, hogy a nővéremék kidőltem-e már.
A nappali sötétjét egyedül a TV villogó képernyőjének a fénye töltötte be. Dylan a dohányzóasztalra feltett lábbakkal figyelte az NCIS-t, a nővérem pedig egy kis gombócba összekuporodva, Dylan vállára hajtott fejjel aludt. Hihetetlen aranyosak voltak. Csak mosolyogva intettem Dylannek, aki visszaintett, majd besétáltam a szobámba. Az ajtót becsuktam és felkapcsoltam villanyt. Utána következet a szokásos eljárás. A haj felfogása egy béna copfba, smink lemosása, zuhanyzás, átöltözés, csekkolni a netet, aztán pedig lefeküdni aludni.

Másnap reggel nyolckor ébredtem, de nem terveztem kikelni körülbelül 10-ig. Ma szabadnapom volt, amit lustálkodással terveztem eltölteni. Igazából mázlim volt, hogy ma van szabadnapom, mivel nem elég kínos lett volna egy szívásfolttal a mellemen megjelenni.
Békésen átfordultam a hátamról az oldalamra, a kezemet pedig a párnám alá helyeztem és lehunytam a szemem. Néhány másodpercig csukva voltak, aztán rájöttem, hogy valószínűleg nem fogok tudni visszaaludni, ezért csendben nézelődve a szobámban igyekeztem minimálisan felébredni. Minél éberebb lettem, a gondolataim annál gyorsabban váltogatták egymást. Vajon mi lesz ma a cégnél, hogy nem vagyok bent? Fog történni valami érdekes? Ben még mindig haragszik? Harry mit csinálhat? Gondolt rám azóta?
Az utolsó kérdésemre megkaptam a választ, amikor negyed órával később feltápászkodtam és megragadtam a telefonomat. Szokás szerint először a Facebookot csekkoltam, ahol a beérkezett üzenetek között ott volt egy Harrytől.
Szia gyönyörűm.:* Csak gondoltam írok neked, hogy még egyszer elmondjam, nagyon jól éreztem magam az este. Remélem minél előbb megismételjük. ;)
Mosolyogva olvastam a sorokat, majd visszaírtam Harrynek, hogy mindent köszönök, és majd egyeztetünk.
Átöltöztem, fogat mostam, megfésülködtem, majd kimenetem a nappaliba, ahol a nővérem olvasgatott.
- Jó reggelt! - mosolygott rám.
- Szia - vetődtem le mellé a kanapéra. - Mikor keltél?
- Amikor Dylan elment - felelte. - Jól aludtál?
- Igen - feleltem mosolyogva.
- Megnyugtat, hogy itthon töltötted az éjszakát - mondta, miközben betette a két lap közé a könyvjelzőt, majd az asztalra helyezte a könyvét. Ezzel a cselekedetével egy időben kétszeresére tágultak a szemei. - Ugye Harry nincs a hálószobádban?
- Nincs - feleltem, mire a nővérem megnyugodott. - Az ablakon mászott ki - tettem hozzá, mire a nővérem feje úgy feldagadt, mint egy gömbhal. - Vicceltem - forgattam meg a szemeimet.
- Van kint palacsinta, ha éhes vagy - terelte a témát.
- Te csináltad vagy Dylan? - tettem fel automatikusan a kérdést.
- Dylan - válaszolta nevetve.
Kicsoszogtam a konyhába a puha, otthoni zoknimban ami a szivárvány összes színében pompázott, majd kerestem egy tányért és kipakoltam rá három darab amerikai palacsintát.
- Te nem kérsz? - kiabáltam ki Ashleynek.
- Már ettem - kiáltott vissza.
Lábujjhegyre álltam, majd a felső szekrénybe kezdtem el kotorászni, és megtaláltam amit kerestem. Nutella. Felkapva a tányéromat és a fél üveg Nutellát visszamentem a nappaliba. A nővérem undorodva figyelte, ahogyan letörök egy darab palacsintát és belemártogatom a Nutellába.
- Igazán vonzó vagy amikor eszel - felelte egy szórakozott mosollyal.
- Tudom - vigyorogtam vissza.
- Fúúj, tiszta csoki a fogad - röhögött Ash.
Szemeimet a jobb felső sarokba irányítva kitapogattam a fogaimat és lenyaltam róluk a Nutellát. Igazából teljesen felesleges volt, mivel még alig kezdtem el a reggelimet. Már ha ezt annak lehet nevezni.
- Na mesélj, mi volt tegnap - nógatott a nővérem.
Egy újabb palacsinta eláztatása közben elmeséltem a nővéremnek mindent. Na jó, majdnem mindent, az intimebb részeket kihagytam. De azt hiszem kicsit megenyhült a szíve a sztori végére. Nos igen, nem minden srác vinne fel a London Eye-ra, és rendelne neked pezsgőt, csak az aki komolyan gondolja. Oké, igazából fogalmam sincs ezekről a dolgokról, az ez előtti legromantikusabb randim egy zsúfolt, de elegáns étteremben volt, ahol leöntöttem a halványsárga ruhámat vörösborral. Mindegy.
- Miért ültetek a lépcsőházban? Miért nem jöttetek fel? - ráncolta a szemöldökét Ashley.
- Nem akartunk zavarni - legyintettem.
Igazából annyira jó volt így visszagondolni. Tökéletes este volt, Harry minden tőle telhetőt megtett, őszintén, az elején nem nagyon hittem volna, hogy van egy ilyen romantikus oldala.
A szám szélét rágva vegyes érzésekkel figyeltem az utolsó darab palacsintát. Valahogy nem akart lecsúszni a torkomon.
- Mi a baj? - fürkészett Ash. - Azt hittem, hogy most végre boldog vagy és minden kezd alakulni. Nem?
- Én sem értem, hogy miért rágódok e miatt... - sóhajtottam, de nem árultam el a nővéremnek, hogy mi fúrja az oldalam.
- Belefojtsalak a Nutelládba? - vonta fel a fél szemöldökét.
- Mi van? - ült ki az értetlenség az arcomra.
- Mond már el, hogy mi bajod van - mondta erősen artikulálva és mindenfelé kalimpálva a kezével.
Mély levegőt vettem, majd ezt is elmeséltem. Hogy Ben megint berágott rám.
- Ha csak kimondom előtte a Harry nevet az arca eltorzul és rögtön flegmázik. Szeretném vele megbeszélni, de egyszerűen képtelenség vele kommunikálni - magyaráztam.
- Figyelj - nézett Ashley mélyen a szemembe. - Ben a legjobb barátod. Lehet, hogy kiborult, mert esetleg sokat meséltél Harryről. Nem tudom, néha fura a srác felfogása. De akkor is a legjobb barátod. Valahogy mindenképp beszélned kell vele.
- De hogyan, ha nem hajlandó beszélni velem? - tártam szét a karomat. - Vagy tizenötször hívtam, de nem veszi fel. Írtam egy tucat sms-t, nem válaszol.
- Nem tudom, találj ki valamit - mondta. - Mit szoktatok csinálni?
Ashley utolsó mondatára rögtön felderült az arcom. Akkor rögtön rájöttem, hogy mit kell tennem. Rögtön felpattantam a kanapéról és indultam a szobámba átöltözni a bevásárláshoz. A nővérem nem értette, hogy hirtelen mi történt velem, hogy rakéta módjára rohangálok a lakásban, de ismert és inkább rám hagyta, mert tudta, hogy érdekes esett vagyok, szóval ha így viselkedek akkor biztosan tuti ötletem támadt. Ez így is volt.