2014. február 2., vasárnap

Utószó

Csak nézem a nagy fehér területet magam előtt és fogalmam sincs, hogyan kezdjek bele, ezért inkább leírom, hogy mi történik. Vagyis azt, hogy a nagy fehér felületet bámulom a laptopom képernyőjén, ami már nem is olyan fehér. Még sosem csináltam ilyet, egy blogomat sem zártam még le, így nem is tudom, hogy hol kéne kezdenem.
Sokan kérdeztétek, hogy lesz-e második évad. Nem. Nem lesz. Mert ez valami egy, valami megismételhetetlen. Akármennyire is akarnám ezt nem tudnám felülmúlni. Csak kipattant egy szikra a fejemből és elkezdtem írni. Rengeteg minden megváltozott az első ötlethez képest, de biztosítalak titeket, hogy sokkal jobb lett, mint eredetileg elképzeltem. Szóval lett egy ötlet, az ötlet meg lett valósítva és most ide jutottam. A búcsúzáshoz. 61 rendszeres olvasóval, 363 komment-tel, egy csodálatos főszereplővel és megannyi mellékszereplővel.
Sose terv szerint írtam. Csak leültem és írtam. A klaviatúra kattogott, miközben a fülemben szólt a zene, a történet pedig haladt előre. Voltak jobb, kevésbé jobb részek, de egy valamiben biztos vagyok. Nem bántam meg, mert sikerült valami olyat alkotnom, amire büszke vagyok. Amihez üszkén adtam a nevemet, amire mindig mosolyogva fogok visszaemlékezni.
De tudjátok, hogy ezt egyedül nem tudtam volna véghezvinni. Nélkületek semmi értelme nem lett volna. Hihetetlen érzés volt a hozzászólásokat olvasni, hihetetlen volt veletek nevetni, veletek sírni. Köszönöm, hogy itt voltatok velem, köszönöm, hogy együtt élhettük át ezt a fantasztikus blogot. Hihetetlen volt olvasni, hogy egy fiú is olvassa a blogomat, aki bár elég rég hallatott magáról, remélem azért még kapok tőle néhány sort.
Van két ember, akiket szeretnék kiemelni, remélem nem sértődik meg senki e miatt.
Az egyikük Timi. Timi a kezdetektől fogva velem van, amit még mindig nem fogtam fel. Ő tőle kaptam életem első kommentjét és ő az aki szinte minden betűmet olvasta. Mindig itt volt mellettem, és tudom, hogy itt is lesz, mert ha nem magamhoz láncolom. Köszönöm neki, mindazt amit értem tett <3
A másik Petra. Sose felejtem el, hogy már a kommentjein mennyit nevettem, már néhány szó alapján megértettük egymást. Sose hittem volna, hogy lehet ebből több, de lett. Egy kommentben beszéltünk egy Zarrys képről, amit később nekem elküldött Facebook-on üzenetben és onnantól kezdve nem volt nap, hogy ne beszélgettünk volna. Egy fantasztikus lány, akit most már barátnőmnek hívhatok. Az összes blogomon az ő fejlécei virítanak és nem egyszer adott tippet a folytatáshoz. Néha felteszek neki egy tök értelmetlen kérdéseket, és úgy válaszol rá, mintha teljesen természetes lenne, hogy megkérdezem tőle, hogy 'Eper vagy alma?!'. Köszönöm neki, hogy elvisel, köszönöm, a rengeteg segítséget és köszönöm, hogy a barátnőmnek nevezhetem. <3
Természetesen rengetegen vagytok még, és kicsit mintha mindenkit ismernék, de egyszerűen nem bírtam volna ki, ha ezt a két személyt nem említettem volna meg. Nélkülük nem lenne teljes.

Vannak dolgok, amiket eddig többnyire magamban tartottam és talán érdekesnek találjátok, úgyhogy összegyűjtöttem ezeket, és most meg is osztom veletek. :)

~ A blog címével rengeteget vesződtem. Mondom jó, akkor hagyom egy kicsit, majd eszembe jutott. Felmegyek a Youtube-ra és elindítottam Pink - Truth About Love albumát. Azonnal tudtam, hogy ez kell nekem.

~ Amikor az egész blog ötlete felötlött a fejemben egy Harry Stley fanfictionnak szántam. Nos, nem az lett. :)

~ Az első rész piszkozatának első sorai:

-Mosolyogj... Ez az... Fantasztikus vagy... Most fordulj meg és nézz hátra... Igen Ems, nagyon jól megy...
Álltam a kamera előtt és engedelmeskedtem a kedvenc fotósom Ben utasításainak. Körülbelül egyszerre érkeztünk a céghez, és a legjobb barátom lett. Csak meleg, de ez engem sose zavart. Ebben az őrült világban ő az egyetlen aki meghallgat.

Úgy érzem nagyon jól döntöttem, hogy végül átírtam. :DDDD

~ A tizedik rész környékén döntöttem el, hogy Emily a végén Ben-nel lesz, egészen odáig mindig más volt a kedvencem.

~ Az utolsó néhány résznél folyamatosan Lucy Hale - You Sound Good To Me (katt) számát, és Ellie Goulding - Goodnes Gracius-át (katt) hallgattam, olyannyira, hogy mást meg sem mertem nyitni, félve attól, hogy akkor teljesen más hangulatban fogok írni(?). Azóta egyik számot se hallgattam, talán kicsit beléjük untam. :DD

~ Az epilógusnál szintén Ellie Gouldinget hallgattam, csupán a How Long Will I Love You-t (katt), Ben levelének írásánál pedig Christina Perri - A Thousand Years-ét (katt)

~ Emily karakterét Caitlyn Paterson játssza, aki a való életben is modell, a Sabo Skirt-nek dolgozik.

~ Ben karaktere szintén egy modell, Vini Uehara.

~ Személyes kedvenc fejezetem a tizenegyedik.

Azt hiszem ennyi lenne.
Lassan be kéne fejeznem ezt az utószót, hiába nem akarom. Nem akarom, mert nem vagyok elég erős ahhoz, hogy lezárjam, pedig fel kéne nőnöm az ilyen feladatokhoz.
De nem kell lezárnom végleg ugye? Ti még velem maradtok, ugye?
Ez a blog mindig közel fog állni a szívemhez. Valami különleges, valami olyan, aminek örülök, hogy végigvittem. Mert ahogy már nemrég mondtam büszke vagyok rá. Büszke vagyok rátok. És egy kicsit magamra is büszke vagyok.



Nagyon köszönöm mindenkinek aki velem tartott. Köszönöm, hogy velem vagytok, velem voltatok. Akit érdekel az új blogom már kint van a modulsávban, ide nem akarom belinkelni, mert nem ide tartozik. Itt most csak a Truth About Love-nak van helye. Egy történetnek, ami örökké bennem fog élni.

Most, hogy megírtam, majd kiposztoltam elmegyek a beállításokhoz. Kissé nehézkesen, de átírom a címet.

Truth About Love [BEFEJEZETT]

http://www.youtube.com/watch?v=HMwm2xwoQjg

2014.02.02.
xoxo, Kikiih

12 megjegyzés:

  1. Ámen.
    Nem,nem úgy értem,hogy alleluja.
    Csak jött egy SMS és az volt benne,hogy Ámen.Aztán elolvastam az utolsó három sort - csak,hogy megemlítsem bénázásom,a linket is elkezdtem olvasni - és a végéhez mondtam,hogy Ámen.Tulajdonképpen nem is lenne úgy se rossz,mert hosszú,szomorú szöveg.Rettentően szomorú.És most már nem csak azért fog fájni a mellkasom mert levegőt veszek,hanem azért is,mert nem akarok sírni.Nem akarok sírni mert minden jó egyszer véget ér,de minden vég egy új kezdet.Ez az ajtó bezárult.De a következő kinyitódott!Büszke lehetsz magadra!61 rendszeres olvasó.Igen,lehet,hogy van akinek a blogára több feliratkozó került,de az nem azt jelenti,hogy az a blog jó is.Ez viszont remek,és a maga 61 olvasójával kerek.Utálom,hogy erre a blogra az utolsó sorokat írom...Szörnyű érzés.Nem tudom elképzelni,hogy neked milyen volt ezt a bejegyzést megírnod,de mint mondtam,büszke lehetsz magadra.
    UI.:Ha életemben legalább egyszer találkozok egy könyvkiadóval,100% ,hogy megemlítelek!:)
    UI2.:Az előző részhez nem írtam komit,mert ide tartogattam mindent,oda nem tudtam volna semmit írni,de csak,hogy tudd...Az is perfect mint a többi!:)
    Gratulálok a blog sikeres befejezéséhez: Viki <3 :)

    VálaszTörlés
  2. Szia, most utoljára itt <3
    Büszke is lehetsz magadra mert olyat alkottál ami egyedi és utánozhatatlan. Minden egyes komit megérdemeltél amiket kaptál minden egyes olvasót is, sőt ennél többet is! Tehetséges van az íráshoz ahhoz hogy leírd az érzéseket, a történéseket. Egy unalmas dolgot is biztos vagyok benne hogy jól tudnál leírni, nem tudom azt mondani hogy voltak gyengébb unalmasabb részeid..mindegyik különleges egyikbe több a humor, másikba kevesebb, és ez így minden egyes érzéssel így van. Sok kellemes pillanatot okoztál evvel a bloggal, hogy együtt nevettem a szereplőkkel hol együtt sírtam vagy féltem. Ha rossz napom volt és feltettél részt mindig feltudtál vidítani, egy ilyen emlékem is van pont:) Könyvet kéne a blogaidból csinálni én mondom, tuti nagy siker lenne. Amikor felraktad a részeket mindig olyan gyorsan olvastam el őket sőt volt olyan is amit úgy szerettem hogy már talán 4-szer is a végére értem. Imádtam neked komit írni, tudtam hogy mennyire örülsz nekik és milyen jól esik neked az összes még az is ami csak 2 sorból áll, sajnálom még mindig ha esetleg nem írtam néha, de mindig elmondtam neked hogy fantasztikus lett az a rész, mert akármelyikről is van szó tudom hogy az az.
    És a kis személyes részed amit nekem szántál megsiratott , újra és újra olvasom azokat a sorokat és nem győzőm köszönni a sorsnak hogy ez így alakult. "Sose hittem volna, hogy lehet ebből több, de lett." Ez a kedvenc mondatom. Köszönettel meg én tartozom neked, hogy megbízol bennem hogy olyan sok mindent tudok a blogaidról vagy rólad, hogy az én fejléceimet használod és mindig olyan lelkes vagy amikor csinálom őket, vagy akárcsak az hogy ha segítettem neked viszont láttam az ötleteimet egy-egy részben, ezek nekem nagyon sokat érnek.Örülök hogy a barátnőmnek mondhatlak<3
    Imádtam ez a blogot és még írni rengetek sort csak ne legyen vége. Imádtam Harryt,Zaynt,Emst,Bent, az összes szereplőt az összes szót és mondatot amit írtál.
    Köszönöm hogy olvashattam, hogy írhattam, hogy a részese lehettem.
    Minden egyes blogodnál ott leszek még akkor is ha idegesíteni foglak!
    Egy szép kezdetnek szép a vége.
    Büszke vagyok rád!<3
    xx.<333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, nagyon nem utoljára!:)
      Azt hittem eddig, hogy az írók szokták megsiratni az olvasókat nem? Úgy látszik nem. Pislogok, mint valami bárány, nehogy kicsússzanak a könnyeim. Annyi szépet írsz és írtál, hogy úgy érzem meg sem érdemled. Nagyon féltem, hogy esetleg csöpögős lesz vagy ilyesmi, de le kellett írnom. Mert minden úgy van, ahogy ott van.
      Nagyon köszönöm, hogy itt voltál velem, köszönöm, hogy megismerhettelek.
      <333
      xx, Kikiih

      u.i.: https://31.media.tumblr.com/acba6c9227f9435528c6802e5f52b702/tumblr_mydstgui0j1sc2e92o1_250.gif

      Törlés
  3. Tíz perce ülök, és próbálom szavakba önteni az érzéseimet. Már legalább négyszer bele is kezdtem, de aztán kitöröltem. Életemben talán most először van olyan, hogy nem tudom normálisan megfogalmazni, mit is akarok. Kezdjük ott, hogy hihetetlenül aranyos vagy, amiért megemlítettél, és erre reagálva mondanám, hogy semmi szükséged arra, hogy magadhoz láncolj, én mindig veled leszek, mert már üres lenne az életem nélküled meg a történeteid nélkül. Imádlak és ez ellen már nem tudsz mit tenni. <3
    Amúgy én éreztem, hogy ez alapból Harry fanfic akart lenni. Emlékszel arra, amikor "nemtudomhanyadikrésznél" Harry először hívta Ems-et randira, és én valami olyasmit írtam, hogy "Harry *--------* Tudtam, mert őt raktad be másodikként a szereplőkhöz" vagy valami hasonlót? :D Meg az elején még voltak magában a történetben is utalások pl. többen is mondták Ems-nek, h Harry-t jobban meg kell ismerni stb. (bár lehet azt zaynre mondták.. mindegy én már teljes képzavarban vagyok xd) Szóval ezek alapján szinte biztos voltam abban, h Ems a végén Harry-vel lesz. Aztán látszott, hogy megváltozott a szándékod, amikor átrendezted a szereplőlistát, és odaírtad hogy nem fontossági sorrendben vannak. Akkor már legbelül tudtam, hogy úgyse ő lesz a befutó, de azért még reménykedtem :) Mondjuk én úgy voltam, hogy ha nem Harry, akkor legyen Ben, szóval akárhogy is, nekem tetszett a végkicsengés :D Mindegy is. Azon, hogy először úgy akartad, hogy Ben meleg legyen, jót röhögtem :DDD Nem tudom még mit írhatnék, pedig én is úgy vagyok ezzel a komenttel, mint te a bejegyzéssel, egyszerűen nem akarom befejezni, mert tudom, hogy ehhez a bloghoz ez lesz utolsó megjegyzésem :( De tényleg kifogytam a szavakból, szóval már csak annyit, hogy nagyon imádtam az egész blogot, örültem, hogy olvashattam, és várom a következő történetedet! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De szeretem a hosszú kommenteket! <3
      Nem hittem volna, hogy így meghatlak, de természetesen emlékszem rá. :DDD
      Nagyon sok változáson esett át a blog, és szó szerint megijedek a hatalmas BEFEJEZETT szótól, akárhányszor csak odanézek. Nem lehet vége...
      Még egyszer nagyon köszönöm, hogy velem voltál és, hogy mindenhogy tetszett a sztori. Kiismertél, ezt már te is tudod. :)
      Hihetetlenül fáj, de ez az utolsó válaszom neked ezen a blogon. :(
      Nagyon köszönöm. Mindent.
      <33

      Törlés
  4. Őszinte leszek, bár szerintem, ezt te is tudod. Ez talán a második, de inkább az első kommentem erre a blogra. Ennek több oka is van, talán a legnyomósabb az, hogy lusta voltam... Nem, igazából, nem szeretek Google Fiókkal komizni, nem is tudom mi a bajom vele, mindegy, úgy nem szeretek. Meg, az első pár rész nem győzött meg, nem tudom miért, nem tetszett, ezért talán egy hónapon keresztül fel sem néztem ide. Majd elgondolkoztam: Kikiih eszméletlen jól ír, ez sem lehet rossz. Jó, persze, nem tetszhet minden, de azért adok neki még egy esélyt. Akkor még nem volt Facebook csoport, nem is tudtam, hogy olyan hét részről maradhattam le. Elolvastam őket, és úgy voltam vele: ez az igazi Kikiih! De még mindig nem tetszett. Ennek ellenére, minden részt elolvastam, feliratkoztam, meg ilyenek. Aztán, pár rész után megtörtem. Elkezdtem sóvárogni az új rész után, ha láttam, hogy van, rögtön elkezdtem olvasni, meg ott alul bejelölgettem, hogy tetszik, de a kommentelésre nem vettem rá magam, amit, így utólag, szörnyen röstellek, remélem, meg tudsz nekem bocsátani:( Én mindig #teamHarry vagy #teamBen voltam, Bent imádtam, meg én is éreztem, hogy ez egy HazzFF akart lenni, és én mindig a győztesnek szurkolok... vagyis, annak, akinek szurkolok, győzni fog xDD, szóval, nagyon örültem, hogy mindkettővel rendeződtek a dolgok:D Jó, Ben melegségénél, azt hittem lefordulok a székről... Úristen, még mindig röhögök... Amúgy, nekem is a 11. a kedvencem, már a kép miatt is *pirulásésmmmosoly*... Igazából, nem tudom mit írjak még, de írni akartam... Mindegy, remélem, még sokáig olvashatom a műveidet.
    Imádlak <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem érdekel hányszor kommenteltél, mert valahogy mindig jelezted, mindig itt voltál mellettem, amit nem lehet elégszem megköszönni.
      Egyszerre mosolygok és könnyezek. Hihetetlen amiket írsz, el sem hiszem, hogy már van ilyen, hogy igazi Kikiih és van az írásomnak egy stílusa. Te jó ég, hol van az a béna lány aki pár éve elkezdett blogolni? Sose hittem volna, hogy egyszer idáig jutok.
      Keressek neked még olyan képet?:DDDDDDDDDDD
      Nagyon köszönöm, hogy itt voltál velem, remélem találkozunk az új blogomon. <3
      Én jobban. <333

      Törlés
  5. Szia,bocsi hogy ritkán irok,imádtam ezt a blogot,fantasztikus(ez életem első blogja amit olvastam) igazábol nem tudom mit irjak,nagyrészt már mindent leirtam a breakaway oldalon a new blog részhez(ahol ennek az eleje van)(és oda még mindig várom válaszod)csak igy tovább,sztem menj el ironak,mert valami királyul irsz :D

    VálaszTörlés
  6. Szia :) nem tudom mit irhatnék. De tényleg. Talán azt hogy ez a blog is csodálatos volt, kiszakadt belőlem egy rész mikor vége....és további kliséket irogathatnék neked de mi értelme? Hazudjak? Nem....azzal egyikünk sem járna jól. Őszintén megmondom: nagyon szerettem olvasni a TAL-t, mégjobban elképzelni az eseményeket, imádtam Bent és hála neked ó magasságos kikiih hogy nem tetted szegénykét meleggé, mert akkor ems tuti nem találta volna meg a lelki társát. Ems egy fél volt egészen addig mig bennel összenem jöttek, még zayn mellett is. Itt emily és zayn között nincs meg az a kémia mint pl a breakwayben. De bennel felülmulhatatlanok. Köszönöm neked ezt a történetet és kíváncsi vagyok az új blogodra ;) Ui: nem szebadulsz tőlem ;)

    VálaszTörlés
  7. Szia! Igen,tudom hogy nem mostanában írtad csak nemrég találtam meg.Nem ez a lényeg...annyira jó ez a blog hogy hitetetlen!Szerintem ne hagyd abba az írást mert egyszerűen FANTASZTIKUS!áááhh..nem tudom mit írjak és nem is tudnék mert erre szavak nincsenek..De egy szó mint száz: FANTASZTIKUS IMÁDTAM/IMÁDOM/IMÁDNI FOGOM A BLOGOD! Szóval köszönöm az élményt! xx ♥

    VálaszTörlés
  8. Szia!Nem tudom, hogy elolvasod-e amit ideírok vagy sem, de úgy éreztem, hogy ehhez a bloghoz mindenképpen kell írnom valamit, még ha csak pár sort is.
    Amikor 2 nappal ezelőtt rátaláltam a blogra már maga a cím is nagyon érdekesnek tűnt így azt gondoltam magamban, hogy: Miért ne olvasnám el?Így hát elkezdtem.
    Mikor Emily összejött Harryvel azt gondoltam, hogy milyen jó párt is alkotnak ők.Aztán jött Zayn és akkor pedig már őt szerettem jobban.De valahogy mindig ott motoszkált a fejemben, hogy Bennel milyen jó párost is alkotnának, de bekellet látnom, hogy ők legjobb barátok.Köztük nem lehet semmi.
    A végén pedig mégis egymásra találtak és úgy gondolom, hogy ennél jobb befejezést meg sem írhattál volna.Azt hiszem kijelenthetem, hogy ez a blog FANTASZTIKUS! Csak remélni merem, hogy egyszer fele ennyire fogok jó írni mint te mert az eddigi próbálkozásaim siralmasak voltak.Szerintem semmi jó nincs a történeteimben és abba is akartam hagyni, de aztán elolvastam Ben és Emily történetet és úgy gondoltam, hogy talán én is válthatok ki ilyen érzéseket az olvasóimból azzal, hogy írok!
    Úgyhogy köszönöm neked, hogy egy ilyen nagyszerű dolog részese lehettem azzal, hogy elolvastam!Az írást semmiféleképpen ne hagyd abba mert te tényleg tehetséges vagy! ♥

    VálaszTörlés