Twentyone

Hello! :DD Íme az új rész, új fejléc, amit ismét köszönök Petrának! *-* Hihetetlen, hogy tegnap alig egy nap alatt mennyi új feliratkozó jött, amit hihetetlenül köszönök, és remélem a továbbiakban sem okozok csalódást. :)
Kitartást mindenkinek, holnap már péntek és hétvégeee. :D
xoxo, Kikiih <3

Minden megváltozik

Lesápadtam. A szám kiszáradt. Még pislogni is elfelejtettem. Reméltem, hogy az egész csak egy rossz álom volt, és minden a legnagyobb rendben, de hamar rájöttem, hogy nem az. Tényleg itt ülünk Dylan éttermében, és Ben tényleg új munkát kapott.
- El... elmész? - dadogtam.
- Igen - bólintott. Nem volt ezen mit szépíteni, és ezt mindketten tudtuk.
Nem tudtam mit mondjak. Ha szomorú vagyok akkor lelkiismeret furdalása lesz, ha meg boldog vagyok... Nos nem hiszem, hogy tudtam volna ebben a helyzetben boldog lenni.
- Olyan büszke vagyok rád - mosolyodtam el, de közben a könnyeim is folytak. Nevetve megráztam a fejem és megöleltem Bent. Szorosan visszaölelt és a fejemet a nyakába fúrtam, és most először nem érdekelt az illata. Ben a vállamon pihentette arcát és ő se nagyon tudta, hogy mit kéne mondani. - Nagyon szeretlek - motyogtam a bőrébe.
- Én is téged - tolt el magától, majd fél kezével óvatosan letörölte a könnyeimet. - És tudod, hogy igazából nem szabadulsz meg tőlem. És bármi baj van már ülök is fel az első gépre és itt is vagyok - mondta, mire belőlem megint könnyek törtek ki, de közben még mindig mosolyogtam.
Kibontakoztam Ben öleléséből és ittam egy korty kólát. Letöröltem a könnyeimet, majd ismét visszanéztem rá. Vegyes érzelmek kavarogtak az arcán. Izgatott volt az új kaland miatt, várta az új kihívásokat. De ha a szemébe néztem láttam, hogy folyamatosan cikázik ide-oda, kifelé az ablakon. Még ő se fogta fel, hogy itt kell hagynia végleg. Amikor észrevette, hogy őt figyelem rám nézett és nagyon óvatosan végigmért, majd szomorúan elhúzta a száját.
- Még nekem is olyan hirtelen ez az egész - magyarázta.
- Mikor tudtad meg?
- Hivatalosan ma, de Phill már egy hónapja szervezi - mondta, mire én teljesen meglepődtem.
- És miért nem mondtad el? - pislogtam.
- Addig nem akartam elmondani amíg nem biztos. Egyrészt. Másrészt Phill a lelkemre kötötte, különben... - és itt elakadt.
- Különben? - kérdeztem vissza.
- Úgy érezte, hogy befolyással lett volna az őszi kollekcióra - vallotta be és a tarkóját kezdte vakargatni, hisz tudta, hogy ebből levonom a következtetést.
- Az őszi kollekció képein múlt, hogy kimehetsz-e?! - sápadtam le teljesen.
- Az volt az utolsó - próbálta szépíteni. - De imádták, és így... felvettek.
- De akkor miért adtad miért adtad nekem? - Teljesen le voltam sokkolva, és semmire nem tudtam gondolni, csak arra, hogy Ben miattam megy el.
- Mert tudom, hogy a te karrieredben is fontos volt ez a fotózás - felelte, majd teljesen észrevette az arcomon a kétségbeesést. - Ha most valamiért arra gondolnál, hogy dühös vagyok rád ezért akkor nem - nevetett fel halványan. - Nem kötelezett erre senki, én mondtam, hogy próbáljuk meg. De még az utolsó pillanatban is visszaléphettem volna. De nem tettem. És kérlek ne haragudj rám.
- Miért kéne haragudnom? - értetlenkedtem.
- Azért, hogy itt hagylak. Mert tudtam, hogy régebben nem nagyon bírtál ott másokat. De amikor észrevettem, hogy Jessicával tényleg egyre jobban lettek akkor megnyugodtam, mert nem hagylak magadra. És Jessica érdekes személyiségű lány, nem fog hagyni unatkozni - biztosított, mire elnevettem magam. - És Daviddel is lerendezek egy-két dolgot, elég jó kondiban van ahhoz, hogy megvédjen, ha arra lenne szükség. Ő is rendes gyerek. Bár már ott van neked Harry is, aki remélhetőleg megvéd. De ha nem, akkor őt kell megvédeni, mert visszajövök - vázolta fel eltökélten, én pedig elnevettem magam.
- Vissza kell jönnöd, de nem azért mert bántani fog - mosolyodtam el, Ben pedig bólintott.
- És ezt a mosolygós Emilyt akarom látni, jó?
- Rendben - bólintottam.
- Na egyél, mert kihűl a kajád - utasított.
- Szóval azt akarod, hogy elüljek mellőled? - sértődtem meg.
Ben csak megforgatta a szemét, már túlságosan is megszokta az ilyen megjegyzéseimet. Egy mozdulattal hozzám húzta a tálamat, mire én rávigyorogtam.
- És mikor mész ki? - érdeklődtem, a spagettimet csavargatva.
- Két hét - húzta el a száját. - Néhány fotózásomat előretolják meg ilyenek, de a többit Ashton veszi át.
- Értem - bólogattam.
- Viszont veled lesz az utolsó fotózásom - csúszott egy óvatos mosoly a szála szélére, mire azonnal melegség töltötte el a szívemet.

Mosolyogva váltam el Bentől, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. De nem volt. Nagyon nem. Fogalmam sincs, hogy mit fogok kezdeni nélküle.
Mivel az őszi kollekció rengeteg energiát levont, már nem kellett visszamennem. Tehetetlenségemben nem tudtam, hogy mit kéne csinálnom.
Karomat összefontam magam előtt, amikor a hideg szél belekapott a hajamba. Kirázott a hideg és hirtelen a több réteg ruha is kevésnek tűnt. Szaporábbra vettem a lépteimet és csak arra koncentráltam, hogyha hazamegyek egy finom meleg tea fog várni rám.
Ash nem volt otthon, terhestornán volt. Már a kilencedik elején van, és félek, hogyha túl sokat tornázik még kicsúszik a gyerek. Igazából kész őrültek háza van, és még a babaszoba sincs rendesen berendezve. Kicsit döcögősebbek a dolgok, mint terveztük.
Levettem a kabátom és a sálam, majd felakasztottam a fogasra. Csizmámat lerúgtam a lábamról és kedvetlenül léptem be a konyhába. A vizet feltettem forrni, miközben a teafilterek között válogattam. Epres citromos, vagy mangós mézes?
Mégis, hogy tudok két tea között válogatni, amikor Ben két hét múlva elmegy. Igaz, nem tűnik el teljesen az életemből, de már semmi nem lesz olyan, mint előtte. Nem lesz az, hogy unatkozok és átugrok hozzá. Nem fogunk szerencsesütit enni, nem fogok többet a kanapéján aludni az ölelésében. Nem fogjuk együtt tölteni az ebédszünetet, nem fogok a kamerája előtt állni. Minden megváltozik.
Végül csak találomra kivettem egy filtert. Erdei gyümölcsös.
Kiöntöttem a Paris-es bögrémbe, amiről szomorúan állapítottam meg, hogy Ben hozta nekem, amikor kint volt a párizsi divathéten. Szomorúan mártogattam a filtert, majd észrevettem, hogy apró cseppekben esik valami a bögrémbe. Feleszméltem, hogy a saját könnyeim voltak azok.
Mégis mit képzelek? Ha sírok attól nem lesz jobb. Különben is, örülnöm kéne Ben sikerének, erre én csak magamra gondolok és itt bőgök. Ha azt akarom, hogy Ben boldogan menjen el, akkor nekem is annak kell lennem. Hiszen nem vesztem el csak azért, mert elutazik. Ugyanúgy a legjobb barátom marad, és igen, más lesz. Biztosan. De túl erős a barátságunk ahhoz, hogy ez bármi miatt is megszakadjon.
Úgy éreztem, hogy meg kell szabadulnom a sok kavargó gondolattól, így csak egy valami jöhetett szóba. A gőzölgő teámat az asztalon hagytam és a szobámba mentem. Kivettem a szekrényemből a sporttáskámat és beledobtam minden szükséges dolgot. Cipőt, sportmelltartót, nadrágot, felsőt, törülközőt és egy üveg vizet. Visszavettem a kabátom és csizmám és már indultam is.
A kocsiban ülve azon gondolkodtam, hogy milyen rég voltam már edzeni, és ettől kicsit lelkiismeretfurdalásos lett. Eddig hetente kétszer-háromszor mindig lejártam, de már lassan egy hónapja nem voltam. Bár, a Zaynnel töltött ágytornák valamilyen szinten biztos pótolták...
A recepciónál rögtön megismertek, hiszen már szinte mindenki látott erre.
- Szia Emily! - köszönt kedvesen Ruth. - De rég voltál itt - ellenőrizte a gépet.
- Igen, kicsit elfoglalt voltam - húztam el a számat. - Igyekszem bepótolni.
- Rendben, be vagy jelentkezve - mosolygott rám. - Jó edzést!
- Köszönöm - viszonoztam a mosolyt, majd elindultam az öltözők felé.
Nem volt bent senki, csak a zuhanyzó csobogása hallatódott. Villámgyorsan átöltöztem és már mentem is a futógépekhez. Az edzőterem épületének érdekes formája és berendezése révén szinte minden szint, minden pontját tökéletesen be lehet látni, egy-egy szögből, így mindig érdekes látványok fogadtak, ahogyan eljutottam a futógéphez. Csak a legszélső volt szabad, ami mellett egy hullámos barna copf emelkedett és süllyedt.
- Szia! - léptem fel, majd mosolyogva Jessicára néztem.
- Emily! Hello! - köszönt vissza kicsit ziháltan.
- Mióta futsz? - érdeklődtem, miközben egy kényelmes tempót diktáltam magamnak.
- Öt perc múlva végzek... a futással - fújtatott. Mivel nem akartam túlságosan megzavarni ezért csak rámosolyogtam és a saját futásomra kezdtem koncentrálni.
- A büfében találkozunk - intett Jessica, átadva a helyét egy másik lánynak. Egy bólintással jeleztem, hogy vettem, majd növeltem a tempót.
Húsz perc után, már teljesen belejöttem és úgy éreztem itt az ideje kicsit körbenézni, hogy ne csak a terhelésre összpontosítson az agyam.
A szobabicikliknél rengeteg nő tekert különböző tempóban, különböző nehézséggel. Kicsit arrébb az erőgépeknél már kevesebb nőt találtam, viszonyt attól jobbra az üveggel elválasztott fitneszrésznél egy alacsony termetű, szőke copfos lány tartott edzést, jóval több nőnek.
A férfi és a női részleget a büfé választotta el, ami körülbelül a térség feléig húzódott, így nagyjából be lehetett látni, azonban egy emelettel feljebb teljesen tiszta volt a kilátás.
Az emelet érdekessége az volt, hogy ott különböző edzőkkel tartottak edzéseket. Valahol csak biztattak és kiabáltak, valamint segítettek az edzésrendet kialakítani, máshol konkrét sportok alapjaiba vezettek be. Egyik se volt olcsó mulatság, különösen mivel ez egy elitnek számító edzőterem.
Ismét visszaterelődött a tekintetem az alsó szintre, és legnagyobb örömömre a súlyzós és háterősítő gépekre láttam be, ahol gyakran férfiak vágnak fel egymásnak, vagy éppen felhívják a nők figyelmét néhány atlétával, ami megmutatja izmos karjukat, vagy teljes felsőtestüket, de azt már csak a nagyon magabiztosak szokták megtenni.
Szemeim teljesen kikerekedtek, amikor egy ismerős alakot véltem felfedezni. Néhányat pislogtam, hogy megbizonyosodjak róla, de tényleg az ő arcát láttam. Haja egy vékony hajpánttal volt hátrafogva. Hirtelen az
arcáról nem is tudtam többet megállapítani, mert figyelmemet elterelte az izmos felsőteste. Minden egyes porcikáját felmértem, minden egyes tetoválását rögzítettem a fejemben. Gondolatmenetemből a telefonom szakított meg, ami jelezte, hogy lejárt az időm. Csak ezért van nálam, mert hajlamos vagyok nem figyelni az időt a futógépem, és egyszer fél órával tovább futottam, mert elkalandoztam.
Gyorsan bevittem a telefonomat az öltözőbe és elzártam a szekrénybe, majd némi pénzt felvéve a büfé felé vettem az irányt, ahol szerencsémre csak egy ember volt a sorban. Már fellélegeztem, amikor beazonosítottam az előttem álló személyt, bár nem volt könnyű. Talán onnan esett le a dolog, hogy enyhén hullámos haja a nyakánál gyűrűsen begöndörödött, és ezeket a fekete tincseket, sajnos bárhol felismerem.
- Emily! - vette be a tízpontos mosolyát. - Hát te itt? Persze, ilyen fenekeket nem osztanak ingyen - mondta és már nyúlt is volna hátra, de rácsaptam a kezére.
- Egy hideg szénsavas vizet kérek - mondtam a büfésnek, nem is foglalkozva Trenttel.
- Figyelj - szólt újra. - Úgy gondoltam, hogy fátylat boríthatnánk a múltra...
- Én pedig nem akarok - néztem rá szúrós szemmel. - És téma lezárva. Nem érdekelsz.
- Nem tudod mit veszítesz - rázta meg a fejét, majd leült egy asztalhoz, Josh és Mike társaságában.
Kifizettem a vizet és csatlakoztam Jessicához és Nickeihez.
- Sziasztok - ültem fel egy mosolyt felvéve az arcomra.
- Mit akart? - kérdezte Jessica idegesen.
- Kicsoda? - ráncoltam a szemöldököm.
- Trent.
- Szimplán csak nyomorék - legyintettem.
- Mi? Szerintem állati jó pasi - vigyorodott el Nickei.
- Egészségedre - mondtam egy csepp érzelem nélkül és kibontottam a vizet, nagy kortyokat nyelve belőle.
- Most komolyan mi baj van vele? - pislogott a nagy zöld szemeivel.
- Semmi - próbáltam lezárni a témát.
- Ti jártatok? - vont le egy nagyon rossz következtetést.
- Nem - sóhajtottam fel. - Csak Trent nagyon próbálkozik.
- Értem - esett le neki. - Én a helyedben hagynám magam.
- De nem vagy a helyemben - szóltam rá kicsit durvábban, mint kellett volna. - Bocsi - húztam el a számat gyorsan.
- Nekem... Nekem mennem kell - hebegte, majd újonnan vörös hajának frufruját kezdte igazgatni. - Azt hiszem felszabadult egy szobabicikli - És azzal elindult el teljesen másik irányba, mint amerre a szobabiciklik vannak.
- Nagyon durva voltam? - kérdeztem lelkiismeret furdalással.
- Nickeiről gyorsan leperegnek az ilyen dolgok, ne idegeskedj - próbált nyugtatni.
- Remélem - sóhajtottam visszanéztem arra, amerre a lány eltűnt.
- Viszont én most az hiszem megyek - mosolyodott el Jessica, és azonnal sietősre vette a figurát. - Később beszélünk.
- Mi... Izé, szia! - szóltam utána, majd hirtelen két kezet éreztem a vállamon, és néhány pillanaton belül egy puszit nyomot a hajamba.
Felnéztem és Harry arcával találtam szembe magam, mire automatikusan elmosolyodtam. Megszüntettem az arcunk között lévő távolságot, és igaz kicsit kényelmetlen pózban, de egy puszit nyomtam a szájára.
- Szia - mosolygott rám, megvillantva a gödröcskéit.
- Szia - köszöntem vissza folyamatosan vigyorogva.
Harry megragadta Jessica székét és odahúzta az enyém mellé. Azonnal megcsapott a dezodorának az illata. Mosolyogva figyeltem ahogyan a tarkóját törölgeti fekete törülközőjével és kicsit lehangolva tudatosult bennem, hogy felhúzott egy szürke felsőt. De mindezt feletette velem, hogy itt ül mellettem és majd kicsappantam a boldogságtól.
- Mióta vagy itt? - érdeklődött. Fél kézzel az asztalon könyököltem, másikkal a vizesüvegemet forgattam
- Hát... Most végeztem a fél órás futásommal...Úgy háromnegyed órája. Te?
- Már lassan egy órája. Lejöttem súlyt emelni meg ilyenek - vonta meg a vállát mellékesen.
- Aha - hunytam le a szemem és halványan elmosolyodtam.
- Tudom, hogy láttad - közölte.
- Mit? - pislogtam ártatlanul.
- Ne kamuzz, majdnem lefolytál a futógépről - röhögött ki kulturáltan.
- Te hibád - vontam meg a vállam. - Kell neked mutogatni magad.
- Jól van, hogyne - bólogatott. Mindegy, lebuktam... - Hallod, ha vége van nincs kedved átjönni?
- Huhh... Elvileg nincsen programom - gondolkoztam.
- Okés, és mikor végzel? - kérdezte.
- Ma csak futóedzés van, szóval még egyszer harminc perc
- Rendben, akkor megvárlak - mondtam.
- Te már végeztél?
- Aha. De nem gáz - legyintett.
- De menj nyugodtan, úgyis kocsival vagyok. Meg lezuhanyozok, ilyenek.
- Biztos?
- Aha, így egyszerűbb - bólintottam.
Rövidesen elköszöntünk egymástól egy hosszú csók kíséretében, amibe szinte beleszédültem. Nem mellékesen pedig felhívtuk magunkra a büfében ülők figyelmét, így egyértelműen Trenték figyelmét is. Most vagy végre megértik, vagy féltékenységi rohamuk lesz, és még rosszabb helyzetbe kerülök.
A futógépen folyamatosan egyre gyorsabbra tettem a tempót, remélve, hogyha gyorsabban futok akkor az idő is gyorsabban letelik. Nos, ez nem egészen így volt, sőt ennek eredményeként még jól ki is fáradtam. Mindezek ellenére boldogan ültem be az autóba, és vezettem haza, ahol villámgyorsan letusoltam, majd felöltöztem. Nem akartam túlöltözni, ezért egy fekete mély kivágású vékonyabb pulcsit vettem fel, világoskék farmerrel és bakanccsal. Sminket is próbáltam visszafogni, majd a telefonomat a zsebembe téve késznek nyilvánítottam magam.
A kocsiban felnyomtam a fűtést és a kabátomat az anyósülésre helyeztem. Körülbelül húsz perc volt az út a srácok lakásáig, ahol leparkoltam a ház előtt és a kerítéshez léptem.
Zsebemből kihalásztam az iPhone-om és véletlenül egészen a Z betűig tekertem és automatikusan Zaynt akartam hívni, de aztán gyorsan leesett a dolog és visszatekertem a H-hoz.
Harry három kicsöngés után felvette.
- Tudod van csengőnk is - közölte köszönés nélkül.
- Igazából azért hívlak mert eltévedtem - vettem fel kétségbeesett hangot. - Valami nagy fekete autó egyfolytában követ.
- Látlak az ablakból.
- Ja. Akkor igen, itt vagyok - nevettem el magam a saját hülyeségemen és persze automatikusan az ablakhoz néztem, ahol Harry kicsit eltolta a függönyt és a fejét rázva röhögött.
Zokniban, fekete farmerben, pólóban és egy kék kockás ingben jött ki kinyitni a kaput.
- Szia - vigyorogtam rá.
- Te nagyon szőke vagy - közölte még mindig mosolyogva.
- Na - görbítettem lefelé az ajkaimat, megsértődve.
Harry mosolyogva megrázta a fejét, majd a derekamnál fogva magához húzott és ráérősen megcsókolt.
- Szeretem a szőkéket - suttogta és meleg lehelete súrolta az ajkaimat.
- Menjünk be, megfázol - mondtam teljesen elvörösödve.
Óvatosan megfogta a kezem és úgy húzott be a házba. Út közbe visszanéztem az ablakba, ahol a pillantásomra rögtön három kíváncsi arc húzta el a függönyt. Mosolyogva megráztam a fejem, majd beléptem a fűtéstől kellemesen meleg lakásba.
Harry készségesen mögém állt és segített levenni a kabátom, amit felakasztott a fogasra, a cipőimet pedig a száz másik közé tettem, remélve, hogy majd később megtalálom. Átkarolta a derekamat, majd úgy vezetett át a nappaliba, ahol a többiek úgy csináltak, mint a szülők, amikor a gyerek visszatér az első randijáról. Louis egy könyvet lapozgatott, Liam a telefonját nyomkodta, Niall pedig a laptop klaviatúráján csattogott. Talán az ő álcája volt a legbénább, mert a gép nem volt bekapcsolva.
- Sziasztok! - köszöntem, mire mindhárman felkapták a fejüket.
- Emily! Te itt? - tetettet meglepődést Louis, pocsék színjátszással.
- Úgy látszik - bólintottam mosolyogva.
Mindhárman felálltak és két-két puszival köszöntöttek, és őszintén örültem, hogy újra látom őket.
- Már lassan meg se merlek puszilni, mióta Harry barátnője vagy - nevetett Liam, eltolva magától.
- Szóval már árulkodott? - sandítottam Harryre, aki csak pimaszul visszamosolygott. Kinéztem magamnak az üres fotelt, majd belevettem magam.
- Minek tagadni? - tárta szét a karját. - Menj arrébb! - mondta, mert próbálta bepréselni magát mellém.
- Nem, ez így kényelmes - ráztam meg a fejem.
- Én lakok itt vagy te? - vonta fel a szemöldökét.
- Én vagyok a vendég vagy te? - vágtam vissza.
Végül Harry addig helyezkedett, hogy sikerült bepréselnie magát mellém, igaz a lábaimat át kellet dobnom a lábain úgy, hogy a fotel karfájáról lelógtak, de végül is mindegy, kényelmes volt.
- És milyen napod volt? - érdeklődött Louis.
- Hosszú - feleltem. - Volt baromi hosszú fotózásom, egy interjúm, a legjobb barátom lelép, még edzettem is.
- Hart elmegy? - lepődött meg Harry.
- Kapott egy másik állást - magyaráztam, mire Harry arcán valami furcsa dolog futott át, amit nem tudtam hova rakni.
- És hol? - kérdezte tovább.
- New York - feleltem, mire Harry érzése tovább fokozódott.
- Az jó hely - bólogatott Louis.
- Ja - tűrtem hátra zavartan egy tincset. - És ti mit csináltatok?
- Stúdióztunk - mondta Liam és Niall egyszerre.
- Az klassz - bólogattam most én. - Milyen számokat vettetek fel?
Nos, úgy látszik ezt nem kellett volna megkérdeznem, mert négyen kezdtek magyarázni, négyféléről és össze is vesztek, hogy melyik sikerült jobban, aztán az újabb számokról kezdtek beszélni, amit én szintén nem értettem. Úgy negyed órán át hallgattam, illetve próbáltam kiszűrni a dologból valamit, de mivel egyszerűen nem sikerült és nem az én asztalom ezért úgy döntöttem, hogy kinézek a teraszra, mert a fiúk hátsókertjét még úgyse nagyon láttam.
- Hova mész? - lepődött meg Harry.
- Kiszellőztetem a fejem, kicsit fáj - legyintettem. - Meg megnézem a teraszt, meg a kertet. Amikor legutóbb láttam nem sokra emlékszem - nevettem fel picit.
- Gyógyszert kérsz? - kérdezte aggódva.
- Annyira nem rossz - mosolyogtam rá.
Épphogy megfogtam a kilincset a többiek máris újrakezdték a veszekedést. Vagy mit. Inkább nem akartam beleavatkozni.
A teraszon hirtelen jól esett a hűvös, amikor kiléptem, mert nem igazán szeretem ha valahol túlzottan be van fűtve. Elsétáltam egészen az L alakú terasz sarkáig, ahonnan szemügyre vettem mindent. Mögöttem egy lépcső volt, ami gondolom az emeletre vezetett. Nekitámaszkodtam a korlát hideg félcsövének és szemügyre vettem a kertet. Mivel sötét volt nem tudtam kivenni a teljes valóját, de láttam egy nagy medencét és mögötte egy nagy gyepes területet, ahol mindenfelé mérető szegélyágyással elválasztott kisebb részek, ahova gyönyörű virágokat ültettek. Kellemes volt.
Hirtelen valaki átkarolta a derekam, amitől megugrottam. Nem is tudom mire gondoltam hirtelen, hogy ki támadhat rám a fiúk házában, de egy pillanatra megállt bennem az ütő. Aztán ahogy meghallottam a jól ismert nevetését azonnal rájöttem, hogy ki áll mögöttem.
- A frászt hoztad rám - sandítottam hátra Zaynre.
- Mégis miért? - nevetett, miközben én megfordultam, és most már úgy karolt át, hogy szemben voltam vele. - Ebben a házban azt hiszem csak én és Harry lehetünk - mondta, majd egy percre lesápadt. - Ugye?
- Hülye - röhögtem el magam. - Egyébként itt legálisan csak Harry.
- Mintha amit nálunk művelnénk az nem lenne illegális - vigyorgott.
- Ott kevesebb a lebukás lehetősége - vontam vállat. - Egyébként... Eddig hol voltál?
- A szobámban. Csak láttam az ablakból, hogy itt vagy - mondta. - Amúgy nem is tudtam, hogy jössz.
- Ja, Harryvel összefutottam az edzőteremben és akkor hívott.
- Ó, értem - bólintott. - Ja egyébként kezdek rád haragudni - jegyezte meg halál komoly tekintettel, mire egy percre lesápadtam. Úgy tudtam nincs baja azzal, hogy Harryvel vagyok, hisz ez az egész csak két hét, amiből amúgy is körülbelül egy hét maradt...
- M-miért? - dadogtam.
- Már vagy három perce itt vagyok, és még nem is köszöntöttél.
Nevetve fellélegeztem, de Zayn tekintete nem változott. Óvatosan lábujjhegyre álltam egy kicsit, karomat a nyaka köré fontam és ajkaimat az övére nyomtam. Először nem kaptam rá választ, de addig kényeztettem alsó ajkát míg nem bírta tovább és nyelvét átcsúsztatta a számba. Eltekintett a formaiságoktól, és rögtön gyors tempóba váltottunk.
Ha mondanom kéne, hogy mit imádok Zaynbe rengeteg ideig sorolhatnám. De ha azt kérdeznék, hogy mit tud a legjobban azonnal rávágnám, hogy csókolózni. Száját mintha az enyémhez méretezték volna, nyelve úgy udvarolt az enyémnek, hogy az már szinte várta, hogy mikor érezheti újra. Mindig gyengéd, de szenvedélyes és mindig az őrületbe kerget...
- Ems, rendelünk pizzát, ké... TI MEG MI A FRANCOT CSINÁLTOK?!