Two

Hello :)) Meg is hoztam az új részt, lehet, hogy ez most nem olyan hosszú, mint az előző, de igyekeztem. Nagyon hálás vagyok a 8 rendszeres olvasóért, és az előző részhez érkezett kommentekért is. :)) Remélem ez is tetszeni fog, szerintem a hét vége körül jövök a harmadik résszel, ha minden jól megy ;dd
xoxo, Kikiih

Négytől hétig

Elfordítottam a kulcsot a zárban és beléptem a nővéremmel közös lakásunkba. Néhány hónapja vettük, ez volt az a ház ami mindannyiunknak tökéletes volt. Nagy tér, magas belmagasság, így a nappali egyik falán végig hatalmas könyvespolcok húzódtak, ahova befér a nővérem összes könyve. A berendezés elég dizájnos volt, bár mindegyik szoba másmilyen, szóval aki először jár itt annak kicsit úgy tűnik, mint egy bútoráruház katalógusa, de szerintem pont ettől jó, mindenhol valakinek az egyénisége tükröződik.

-Ash, megjöttem - kiabáltam.

-Nappali - felelte. 

Ledobtam a táskámat az előszobában lévő kis szekrényre, levettem a tornacipőmet és a nappali felé vettem az irányt. Ashley ott ült a kanapén és a TV-t kapcsolgatta. Ahogy meglátott elmosolyodott, majd amikor leültem mellé és szorosan megöleltem.

-Na hogy van a kiskrapek? - simogattam meg a hasát, majd elgondolkodtam. - Vagy kis csaj...

-Jól, kicsit rugdalózott egy fél órája, de ettem egy kis savanyú uborkát, és jobb lett.

Igen, a nővérem terhes. A barátja Dylan, 26 éves, Ashley 25. Három éve vannak együtt és iszonyú aranyosak. Az egyetemen ismerkedtek meg, és elég kalandos volt a kapcsolatuk. Amikor találkoztak Ashleynek volt barátja, de Dylannek már akkor tetszett. Ashnek is bejött, de neki volt barátja, így nem is foglalkozott vele. Aztán a barátja csúnyán szakított vele, és Dylan volt az első aki segített neki átvészelni. Utána volt valami buli az egyetemen, ahol Dylan és Ashley exe összeverekedtek, és akkor a nővérem mindkét srácra nagyon dühös volt, már pontosan nem tudom, hogy miért. Néhány hónapra rá Dylan és Ash elrendezték kettőjük között a dolgokat és azóta is együtt vannak.
Dylan saját éttermet nyitott, ami elég jól megy, és ez Londoban elég nagy szó. Van kiülős és beltéri része is, és rengeteg ember ugrik be ide ebédszünetben, köztük én is gyakran. És mivel protekciós vagyok ingyen kapok szendvicset vagy egyéb kajákat. Oké, ez nem protekció, hamarosan Dylan családtag, szóval egy kis család, családi étteremmel. Menő.
-Olyan fájdalmas nézni az ilyen műsorokat - állt meg Ash kezében a távirányító, egy csatornánál, ahol éppen esküvőt szerveztek. A menyasszony éppen a ruháját próbálta fel.

-Nyugi, hamarosan te is az oltár előtt leszel - nyugtattam.

-De én már most ott akarok lenni - nézett le a jegygyűrűjére. - Dylan felesége akarok lenni.

-Néhány hónap - mosolyogtam rá. A baba júliusra van kiírva, az esküvő pedig szeptember elején lesz.

-De annyi macera van vele - húzta el a száját. - Mi van ha nem fogok beleférni a ruhámba?

-Bele fogsz férni.

-És ha rossz tortát hoznak ki?

-Jó tortát fognak hozni.

-Eltörik a cipőm sarka?
-Nem fog eltörni.

-Ha belelóg a fátylam a sárba?

-Nem lesz sár.

Szegény Ash, naponta átmegy rajta ez az idegroham. Én pedig minden egyes nap megnyugtatom. Nem tudom, hogy mekkora sikerrel, de beletömök egy kis savanyú uborkát és minden jó. Ja, igen. Amióta Ash terhes folyamatosan savanyú uborkát eszik. Dylannel nem győzzük venni, annyit pusztít el folyamatosan. De a gyerek is szeretheti, mert attól mindig megnyugszik Ashley hasában. Furcsa...

-És milyen napod volt? - kérdezte ubirágcsálás közben.

-Eseménydús - bólintottam.

-Mi más? - mosolygott. - Szupermodell vagy, édes.

-Én még nem szoktam ehhez hozzá - ráztam meg a fejem.

-Mindegy, mesélj, mi volt?

-Ma bejött a One Direction a céghez - kezdtem. - És az egyiknek a barátnője az egyetem mellett ott melózik nálunk. És szegény csajt a modellek teljesen kikészítették.

-És gondolom, most jön az, hogy megmentetted a csajt - szólt közbe.

-Honnan tudtad? - lepődtem meg.

-Biztosan megesett rajta a szíved - vont vállat. - Téged is kikészítettek, és együtt éreztél vele. 

-Hát így volt - tűrtem a fülem mögé egy tincset. - Olyan furcsák az ottani lányok. Miért jó másokat lelkileg tönkretenni?

-Nekem ez az egész modellszakma olyan, mint egy nagy óvoda - mondta. - Csoda, hogy nem nyújtjátok egymásra a nyelveteket és dobáljátok meg egymást sárral.

-Pedig te is tök jól elhelyezkedhetnél benne - mértem végig a nővéremet. Magas, sötétbarna haj, barna szemek, szép arc. Igazából nem is hasonlítunk egymásra, kívülről csak kevés dologban. De belülről nagyon durván, szinte szavak nélkül is megértjük egymást. Őszintén, fogalmam sincs, hogy hol lennék most a nővérem nélkül.

-Kizárt, hogy modell legyek - rázta meg a fejét, miközben beleharapott egy uborkába.

Még egy darabig dumáltunk, aztán felnéztem az órára. 4 lesz tíz perc múlva.
-Na jól van Ash, lépnem kell - álltam fel a kanapéról.
-Edzés? - kérdezte.

-Aha - húztam el a számat. Őszintén, semmi kedvem nem volt most edzeni, de nem akarok szétesni, szóval megerőszakoltam magam és elmentem átöltözni. Felvettem a Nike melegítőcuccomat és a sporttáskámat, amibe a későbbi ruháimat pakoltam be, és elindultam.
Kocsival mentem (tudom, nem szép dolog autóval menni egy edzőterembe, de London nagy, és nekem nem volt kedvem lesétálni a felét), és 15 perc alatt ott is voltam. Na jó, 25, mert itt egyszerűen nem lehet közlekedni. Mindig attól félek, hogy valamelyik pillanatban totál károsra törik a vadonatúj BMW-m. Elég menő kocsi, Ashleytől és Dylantől kaptak 20. születésnapomra.
Ez egy úgymond, elit edzőterem, ahova csak a pénzesek járnak. A modellügynökség ajánlotta, és még bérletet is vettek nekem. Egy csomó modell meg gazdag jár ide, és nem könnyű tagságot szerezni. Az a lényeg benne, hogy ne bámuljanak úton-útfélen amikor edzel, és nem zavarnak a rajongók sem.
-Hello Dan - köszöntem a recepciósnak.
-Szia Ems - mosolygott rám.
A kártyámat lehúzva besétáltam az öltözőbe, majd a szekrényembe bedobtam a sporttáskámat. A telefonommal és a fülhallgatómmal vonultam el a futógépekhez. Egy rövid bemelegítés után rápattantam, és Rita Ora-t hallgatva futottam a saját tempómban.
Hirtelen felpattant a mellettem lévő gépre Jessica. Megforgattam a szemeimet, amikor láttam, hogy direkt gyorsabb tempót diktál.
-Mizujs Emily? - kérdezte mézes-mázos hangon. Sóhajtva kiszedtem a fülhallgatókat, mivel mellette lehetetlen zenét hallgatni.
-Mit akarsz Jessica? - kérdeztem vissza, mert tudtam, hogy csak úgy nem állna le velem bájcsevegni.
-Csak beszélgetni - pislogott.
-Ne nézz hülyének - sajnáltam le. Jessica nyelt egy nagyot, majd megszólalt:
-Te régebbről ismered a One Directiont? - kérdezte végül.
-Hogy mi? - ráncoltam a szemöldököm.
-Hát... Csak simán mentek utánad az öltöződbe. Meg Elizabeth is - vonta meg a vállát.
-Eleanor - javítottam ki.
-Tökmindegy - legyintett. - Szóval... Régebbről ismered őket?
-Nem - válaszoltam. - Mindegyikükkel tegnap találkoztam először. Nem bírtam nézni, ahogy szegény lányt csesztettétek, ezért elhívtam, és jöttek a srácok is.
-De miért mentek veled, ha bennünket meg se hallgattak? - gondolkodott hangosan.
-Tekintély - feleltem. - Valamint megakartak szabadulni tőletek, mert úgy viselkedtetek mint a rossz ribancok. Huppsz. Azok is vagytok - erőltettem magamra egy műmosolyt.
Jessica erre megsértődött, és újra növelte a futógép sebességét, és most én is így tettem. Tisztára beleillettünk volna egy rossz amerikai filmbe, annyi különbséggel, hogy én simán bírtam, ellenben Jessicával, aki azért jár le az edzőterembe, mert az olyan menő, és mindig más melegítőben tud ücsörögni a büfében, miközben a csürhéjével a pasikat figyelik.
-Egyébként - pattant le lihegve a futógépről. - A lovagod folyamatosan figyel.
-Kicsoda? - ráncoltam a szemöldököm.
-Harry Styles - vigyorodott el, majd elbökött a terem másik végébe, a súlyzókhoz, és igen, Harry ott állt, melegítőgatyában, fehér pólóban és zöld sapkában. Amikor észrevette, hogy rá nézek rögtön elmosolyodott, én pedig nem tudtam rá, hogy reagálni, ezért visszafordultam a futógépemhez.
-Ú lá lá - vigyorgott Jessica. - Emily zavarban van.
-Kopj már le, ribanc - szóltam rá élesen. Jessicának néhány pillanatig tátva maradt a szája, majd észbe kapott és lelépett.
Végre.
Felsóhajtottam, majd visszahelyeztem a fülhallgatómat és tovább futottam, már egy Marina And The Diamonds számra.
Néhány perc múlva a mellettem lévő futógép ismét üzembe lépett. Ránéztem a mellettem álló személyre, aki mosolyogva, csillogó zöld szemekkel integetett. Azt hiszem, ma egy számot se tudok majd végighallgatni.
Kivettem a fülhallgatót és ránéztem amolyan 'mi a francot akarsz?' nézéssel.
-Hello - vigyorgott.
-Szia - válaszoltam, a futógép kijelzőjét csekkolva. Még csak 17 perce futok.
-Nem is tudtam, hogy te is ide jársz.
-Minden nap, kivéve kedden, szombaton és vasárnap - emeltem rá a tekintetem. - 4-től hétig - basszus miért mondtam ezt el?! Valószínűleg pont leszarja, hogy mikor edzek.
-Áhh értem - felelte, egy apró mosollyal. Mekkora barom vagyok! - Én kedden és csütörtökön járok, 10-től délig, és néha péntek reggel is leugrok.
-Klassz - bólintottam a kijelzőt figyelve. 18 perc.
-Most csak azért jöttem le, mert a fotózásig minden nap lejárok - folytatta. - És azt hiszem már meg is van az időpont - mosolygott rám.
-He? - néztem rá furán. Nem értem a srác gondolatmeneteit.
-Négytől hétig - nevetett fel egy picit. Ja, hogy akkor jön, amikor én is.
-Pontosan mikor is lesz a fotózás? - kérdeztem nevetve. Harry vette, a poént, de azért válaszolt.
-Jövő hét csütörtök. Szóval pont egy hét.
-Értem - mosolyodtam el. - De attól, hogy addig minden nap lejársz az nem változtat sokat. Egy hét... - elmélkedtem.
-De legalább fittebbnek érzem magam - vonta meg a vállát.
-Te tudod. Meddig futsz? - kérdeztem a gépre bökve.
-Öö... szerintem annyit amennyit te - gondolkodott el.
-Akkor kétszer 25 perc - feleltem vigyorogva, mire Harry szemei elkerekedtek. - Azt hittem rendesen edzeni jársz ide.
-Mi másért járnék ide? - ráncolta a szemöldökét. - Csak én inkább gyúrok, nem futok.
-Pedig a futás mindennek az alapja - világosítottam fel.
-Rühellek futni - vallotta be.
-Ez van - vigyorogtam.
-Amúgy miért van az, hogy a többi modellt leginkább csak ülni látom? - nézett a büfé felé.
-Mert ők csak azért járnak ide, mert az menő - mondtam. - Velem ellentétben, ők inkább eszik az ízetlen update kajákat és fogyasztó-tablettákat szednek.
-És te, hogy csinálod? - faggatott tovább.
-Az edzőterembe edzeni járok, és ugyanolyan kajákat eszek, mint azelőtt, hogy modell lettem, csak figyelek, hogy milyen mennyiséget ,és mivel normálisan edzek ezért megmarad az alakom, és a többséggel ellentétben hasizmom is van.
-Kajak? - kezdte el fürkészni a hasam.
-Nem mutiba van - fogtam meg a fejét és irányítottam egy másik irányba, mire Harry elröhögte magát.
Miután lefutottam az első 25 percemet, leléptem a futógépről és indultam a büfé felé.
-Hál' a jó égnek - sóhajtott fel Harry.
-De te még nem is vagy kész - néztem vissza a futógépére.
-Ne szívass már - nyafogott.
-Ilyen puhány vagy Styles? - erre a mondatra láttam Harry szemében a szikrákat és felgyülemlett benne az akaraterő, ezért visszament a futógépre. Nevetve megráztam a fejem és vettem a büfében két mentes vizet és egy csokit.
Az edzőterem wifijére csatlakozva beléptem Twittere, ahol megosztottam a követőimmel, hogy éppen edzek és pihenőt tartok. Ők ennek nagyon örültek, bár nem tudom, hogy miért, de egy csomóan RT-zték és favolták is. Ha ez nekik jó...
Ezután megnéztem az e-mailjeim, többek között Phill írt a holnapi fotózásról és, hogy van egy csomó kép amit dedikálnom kell. Faja.
A Facebook ezerrel pörgött, ott Ben írt, hogy holnap ő csinálja a fotóimat. Ez az! Dumáltunk egy darabig, aztán megjelent Harry.
- Végeztem - ült le velem szembe egy lihegve. Megnéztem a telefonom óráját, és, ha nem állt meg közben, akkor tényleg nem csalt.
-Tessék - nyújtottam felé mosolyogva a bontatlan vizet és a csokit.
-Köszönöm - vette el mosolyogva.
-Ugye, hogy nem volt olyan vészes? - kérdeztem.
-Túlélhető volt - válaszolt. - A második 25 percet is le kell futnom?
-Csak ha belefér a programodba - feleltem mosolyogva. - Én mindig az elején és a végén futom.
-Még meglátom - gondolkodott el, mire magamban elnevettem magam.
Egyébként Harry aranyos srác, tök jól eltudtam vele beszélgetni, azon kívül, hogy nagyon idegesített az, hogy a többi modell szabályosan bámult, de Harry elvonta a figyelmem.
Az edzésidőm további részét már tényleg egyedül töltöttem, Harry is meg én is folytattuk a szokásos edzéstervünket, majd a végén a futógépeknél találkoztunk. Aranyos volt, hogy lefutotta velem akármennyire se akarta. Amúgy nem tudom, hogy miért hisztizett, teljesen jól bírta. Ahh... pasik.
-Nincs kedved beülni velem valahova? - kérdezte Harry, az öltözők ajtaja előtt.
-Most?
-Hát... arra gondoltam - vakarta meg a tarkóját, egy halk, kínos nevetés közepette.
-Igazából szívesen mennék, de a nővérem és a pasija várnak otthon - húztam el a számat.
-Oké, vettem - sóhajtott csalódottan, majd elindult nyúlt az öltöző kilincs után.
-Várj - kaptam el a csuklóját, és lágyan visszahúztam. Harry szeme folyamatosan követte a kezem, miközben lejjebb csúsztattam a tenyerére és lágyan megfogtam. - A holnap nem lenne jó neked?
Harry a szemembe nézett, majd szélesen elmosolyodott.
-Tökéletes - felelte. Huhh, szóval vette, hogy nem lerázni akartam, csak tényleg programom van.
-Akkor holnap... ugyanitt? - kérdeztem zavartan.
-Ugyanitt - mosolygott, majd az arcomhoz hajolt és egy puszit lehelt rá búcsúzóul, amitől én rögtön el is vörösödtem. Ha nem lett volna elég kínos a helyzet számomra, akkor még Jessica is pont akkor sétált el mellettem. Ez az Emily, taps.
Elköszöntem tőle, majd feszengve beléptem az öltözőbe, ahol Jessica és az összes csatlósa ott volt. Mindegyik mereven bámult, de nem foglalkoztam vele, hanem elvonultam, átöltöztem és indultam haza.
Otthon friss spagetti illata fogadott, Dylan állt a gáz fölött, Ashley pedig terített. Igen, a nővérem nem egy konyhatündér, de Dylan annál inkább. Isteni kajákat csinál és saját receptjei vannak.
-Sziasztok! - mosolyogtam be a konyhába.
-Hello Ems - vigyorgott Dylan. - 10 perc és kész a kaja.
-Gyorsan lezuhanyozok és jövök - indultam el a fürdőbe.
Egyébként először nem támogattam az ötletet, hogy a nővéremékkel lakjak, de ők ragaszkodtak hozzá, és így nem bánom. Dylan nagy családban nőtt fel, és azt állítja, hogy utálja ha üres a ház. Szerintem egy kisbabával nem lesz olyan üres, de legalább lesz aki tud nekik segíteni. Dylan all day - all night az étteremben van, és csak bizonyos napokon tud elszabadulni így estére.
Magamra engedtem a forró vizet, ami először irritálta a testem, majd egyre jobban esett. Végiggondoltam a napomat. Őrület. Először találkozok a régi önmagammal, aki a többi modell bántása miatt sír, megismerkedtek egy fiúbandával, aztán az edzőteremben az egyikkel leszervezek egy randit. Vagy olyasmit... Ez randinak fog számítani? Végül is előre megdumáltuk... Szerintem ez nem randi. Csak beülünk egy kávézóba és dumálunk. Semmi extra.
Kiléptem a zuhanyzóból és magam köré csavartam egy törölközőt. Letöröltem a tükörről a párát, és az arcomat fürkésztem. Fogalmam sincs, hogy az emberek mit látnak bennem, mitől függ az, hogy tehetséges vagyok. Egyáltalán kell egy modellnek tehetség? Azt hiszem... De egy tök átlagos csaj vagyok. Átlagos arc, átlagos szemek, átlagos ajak, átlagos magasság... De mások szerint gyönyörű vagyok. Pedig nem vagyok más, csak átlagos.
A szobámban átöltöztem, majd bementem a konyhába. Dylan pont kész lett a kajával, így helyet foglaltam és nekiálltam a spagettimnek.
A spagettievés szerintem egy művészet. Mire az ember feltekeri a falatokat a villájára a kanál segítségével, bele lehet őrülni. Aztán mire kicsit belejössz már el is fogy. De nembaj, megérte, Dylan spagettijéért bármit.
Miután befejeztük átmentünk a nappaliba és Így Jártam Anyátokkalt néztünk, unalomból. Olyan 11 körül Ashley és Dylan úgy döntöttek, hogy lefeküdnek, de én még elindultam a konyhába, hogy elmosogassak, mert addig nem nyugodt a lelkiismeretem amíg nincs rend a házban.
-Jó éjt Ems - mosolygott Ashley, miközben kivett a hűtőből egy üveg ásványvizet, amit estére bevitt magához.
-Szép álmokat - mosolyogtam rájuk, majd mosogatás közben figyeltem ahogy Dylan átkarolja Ashley derekát és úgy lépkednek ki a konyhából. Gyönyörű páros. Addig gondolkodtam ezen, amíg egy kanál került a kezembe, majd azt betettem a víz alá és az egész a pofámba fröcskölt. Nem is én lennék...
Miután minden edényt elhelyeztem a szárítóba én is a szobám felé vettem az irányt, de még nem tudtam aludni.