Prológus

Prologue

Unottan sétálgattam London utcáin a telefonomat nyomkodva, amin persze nem volt semmi érdekes. SMS-t nem kaptam, nem hívott senki, a Facebook üres, Twitteren meg mindenki sztároknak írogat, vagy felesleges dolgokat oszt meg. Zsebre vágtam a telefonom és beléptem a Mc Donald's ajtaján.
Ahogy beléptem rögtön megfogott a zsír és a sült krumpli szaga. Más lányokkal ellentétben mosolyogva szagoltam körbe és álltam oda az eladó elé, aki bár nem mosolygott vissza, felvette a rendelésem.
Egy Big Mac menüvel ültem le egy szabad asztalhoz és zavartalanul enni kezdtem. Tudom, hogy műkaja, de élveztem, ahogy a hús és a zöldségek összeolvadtak a számban. A kólámért nyúltam, amikor feltűnt, hogy valaki ül velem szemben. Magas, teltebb, vastag keretes szemüveges férfi volt, elég drága öltönyben. Felvont szemöldökkel bámultam rá, és vártam, hogy megszólaljon.
-Jó napot kívánok, a nevem Phill Harris - nyújtott kezet. Megtöröltem a kezem egy szalvétába, majd megráztam.
-Emily - bólintottam, majd folytattam az evést.
-Vezetéknév?
-Anyukám arra tanított, hogy ne tárulkozzak ki idegeneknek - közöltem ártatlanul. - Szóval elégedjen meg ennyivel.
-Hát jó - nevette el magát. - Akkor rögtön belekezdenék a közepébe, ha nem bánja.
-Csak nyugodtan - intettem két falat között.
-Észrevettem, hogy önt milyen csodálatos arccal, gyönyörű szemekkel, formás alakkal és telt idomokkal áldotta meg a természet.
-Na tűnj el innen, perverz állat - képedtem el és az almás táskámat ragadtam meg fegyverként.
-Jajj, ne félreérti - emelte fel rögtön védekezőn a kezét. - Modellügynök vagyok - mondta, majd elém tolt egy névjegykártyát. Átfutottam a sorokat majd felnéztem.
-Kösz, majd kitörlöm vele a seggem.
-Kérem hallgasson végig - szólt nyugodtan. Bólintottam, és közben tovább ettem.
-Most épp modelleket keresünk és maga tökéletesen megfelelne. Nagyon jó munkalehetőség, és nézze, ez London egyik legjobb ügynöksége, és a legjobb stúdiókba tudna bekerülni.
-Várjunk, szóval ez rendes meló? - vontam fel a szemöldököm.
-Természetesen - bólintott.
-Fizuval meg minden?
-Meg minden - bólintott.
-És mennyi lenne a fizetés? - kérdeztem.
-Hát azt így pontosan nem tudom elmondani, de egy jó képet akár 10.000 Fontért is eladhatnak, ami azért nem kis pénz ugye? - mosolyodott el. Azt hiszem innen már tudta, hogy nyert ügye van.
-És mennyire biztos, hogy megkapom a munkát? - vonakodtam.
-Ha rajtam múlik 100%. Csak bízzon bennem. Hány éves is, ha szabad kérdeznem?
-18, idén fejeztem be a sulit - feleltem, miután lenyeltem az utolsó falatot.
-Akkor pont jól jönne ez önnek nem?
-De... Biztos, hogy alkalmas vagyok rá? - dőltem hátra a székemen. - Hiszen most is egy mekiben ülök. Ez nem egy modell-szokás, ugye?
-Nem az a lényeg, hogy hol van maga, amikor éppen felfedezik - válaszolt. - Hanem, hogy ki is ön. Eddigi, tapasztalataim alapján maga egy magabiztos, csinos, önfejű lány, aki előtt ott áll az egész élet.
-Körülbelül 10 perce ismer - közöltem.
-Higgye el, elég az - mosolyodott el halványan. - Elég profi vagyok a szakmámban, szóval remélem, hogy megbízik bennem.
Újra végignéztem a férfit. Kerek, mosolygós arcával kíváncsian méregetett, hogy mit fogok lépni. Lehet, hogy buzi, fogalmam sincs. De nem tűnt kamunak a dolog. Tovább méregettem, majd a névjegykártyára néztem. Igen, hallottam a cégről persze, az egyik legmenőbb. Egy csomó sztárral is dolgoznak meg minden. De ez akkor is, túlságosan mesébe illő. Vegyük sorra a dolgokat. Egyedül élek a nővéremmel Londonban. Nincs munkám, most fejeztem be a gimit. Erre egy pasi tuti állásajánlatot tesz. Asszem' hülye lenék nem kihagyni. Majd meglátjuk mi lesz ebből.